+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Sánta Mihály
2020. április 16. csütörtök, 08:56
Egy világjárványban nem megengedhető, hogy a valóság helyett a nekem tetsző féligazságok vegyenek körül, akkor sem, ha a valóságtól esetleg elégedetlen leszek.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Agresszió, más véleményének kategorikus elutasítása, hülyézés. Az online térben járunk. Ismerős jelenség, de az okát legtöbben letudják azzal, hogy az egyik, vagy mindkét fél hülye. Cseppet sem meglepő módon most, a járvány idején sem állnak le a harcok, amiben a járvány is részt vesz a maga módján az online térben, ahol a házikaranténban ülő emberek szapulják egymást, a média pedig lovat ad mindenki alá.

 

Nem kívánok összeesküvés-elméleteket gyártani, hogy figyel a háttérhatalom, meg ilyenek. A véleménybuborék létező fogalom, és mára jól kidolgozott algoritmusok állnak mögötte. Régebben könnyen túl lehetett járni a rendszer eszén, ma sokkal nehezebb: már az algoritmus kézben tartja a hírfolyam alakítgatását, az átlagfelhasználó pedig nem érzékeli, sőt, kifejezetten örül, hogy neki tetsző tartalom veszi körül.

 

Mindezzel nem lenne akkora gond, ha nem lenne itt egy világjárvány, ami kapcsán nem megengedhető, hogy a valóság helyett a nekem tetsző féligazságok vegyenek körül, akkor sem, ha a valóságtól esetleg elégedetlen leszek.

 

Hogyan viselkedik a Facebook algoritmusa a járvány idején?

 

Míg régen könnyen ki lehetett játszani a hírfolyamot rendező, egyszerű és ostoba algoritmust (tipikusan a Jelöld meg azt is ismerősöd, aki...” és a „Ha te ezzel egyetértesz, nyomj lájkot!” típusú mondatokkal épültek fel sokszázezer követővel rendelkező oldalak vagy akár márkák), ma már a rendszer okosabb. Méri, hogy a felhasználó mennyi időt tölt a bejegyzés olvasásával, mekkora aktivitást produkál alatta, stb., majd ez alapján rendezi el a hírfolyamot.

 

Az algoritmus nem újabb leckéket adott fel az ügyeskedni kívánó oldalkezelőknek a sorozatos változásokkal, hanem fokozatosan átvette az irányítást, és élet-halál ura lett. Vegyünk egy aktuális példát.

 

A karantén miatt a hálózat forgalma megugrott, a hirdetésekből jövő bevétel a leálló vállalkozások miatt csökkent. Ezzel párhuzamosan tapasztaltam azt, hogy

 

az általam figyelt összes oldal elérése megfeleződött, és napi szinten kaptam ajánlatot fizetett hirdetésre, hogy azzal jobb eredményt érthetek el.

 

Bármilyen furán is hangzik, kézileg nyomták le az összes oldal elérését. (Saját magam vezetek statisztikát az oldalak elemző eszközeinek segítségével, de más oldalak kezelőitől is ugyanezt hallottam, hogy látványosan zuhan mindenhol az elérése. Túl nagy a minta ahhoz, hogy véletlen műve legye, a számok is azt mutatják, hogy a mostani helyzet miatt történt mindez.)

 

Az ígéret pedig, hogy hirdetéssel jobb eredményt érhet el az oldal, igaz: saját oldalam hirdetése pár napja 4 forint per kedvelőre jött ki (vagyis egy új, az oldalamat kedvelő ember 4 forintba került fizetett hirdetésen keresztül),  és a bejegyzések elérése is erősen megugrik. Előtte az 5-6 számított nagyon jónak, de volt már 10 forint per kedvelő is az ár. Már nem az oldalkezelők játszanak az algoritmussal, hanem fordítva: a Facebook algoritmusa egyik kezével ad, másikkal elvesz.

 

„Az én világképem a helyes”

 

De nem csak az oldalkezelők találkoznak a hírfolyamot saját „elképzelése” szerint rendező algoritmussal: ha a felhasználó például ellenzéki, akkor a kormánypárti médiumok bejegyzései sokkal kisebb arányban jönnek vele szembe, mint az ellenzékiek (akkor is, ha egyik oldal médiáját sem követi tudatosan). Ezzel

 

elég hamar oda juthat, hogy a nap 23 óra 50 percében az övével többé-kevésbé egyező véleménnyel találkozik, a maradék 10 percben jön csak szembe valami ellenvélemény.

 

Szinte mindenhonnan megerősítést kap a felhasználó, a pozitív visszacsatolást pedig mindenki jobban szereti, mint a negatívat. Ismerjük be: rossz érzés elfogadni, amikor nincs igazunk, sokkal jobb azt hallani, hogy így van, jól látjuk azt, amit látunk.

 

Nem segít ezen az sem, hogy a targetált hirdetések közül is csak az adott ember profiljára illők jelennek meg. (Én például ősszel 2-3 polgármesterjelölt közül csak az összellenzéki jelölt hirdetéseit láttam. Ha nem néztem volna utána a többiek programjának, akkor csak egy vélemény jut el hozzám.)

 

Egészen addig nincs baj, amíg az átlagember 23 óra 50 percében látott világképe mellett meg nem jelenik valami rohadtul oda nem illő dolog: egy látszólag erős többségi véleménnyel szembeforduló ellenvélemény.

 

Ez a negatív visszacsatolás egyenesen a jó, helyes világ elleni támadásnak tűnik, ami ellen minden eszközzel fel kell lépni. Ha nem lépsz fel, te is olyan leszel, mint azok.

 

Előkerült volna a Rákosi-korszakból ismert „aki nincs velünk, ellenünk van” elv?

 

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy igen: például, amikor a Kitörés Emléktúra kapcsán felvetettem egy fórumon, hogy sem a harcokban elesett katonákra, sem a túrán résztvevőkre nem igaz, hogy mindannyian nácik, én is náci lettem. Pár unatkozó ember a fórumon belül hajtóvadászatot indított utánam, és akármit mondtam, megjelentek, hogy „ez egy náci”. (Ezek után gyorsan kitöltöttem több political compasst, de továbbra is a baloldali, szabadelvű oldalra dobott le mind.)

 

Legtöbb esetben egy-egy vélemény nem is érveken, hanem érzelmeken alapul, amit meg érvnek mondanak, az is a folyamatos pozitív visszacsatolás nyomán tűnik annak (azért helyes, mert „mindenki” ezt mondja, kivéve pár embert). A véleménybuborék határáig bármi elfogadható, azon túl semmi. Ezek a véleménybuborék-világok szeparáltak, egymással ellenségesek, átjárás, híd közöttük nemigen van. Amit riasztónak látok, hogy az adott ember véleménye lesz a valóság, bármilyen torz is. Ha pedig a vélt valóságot bárki is meg meri kérdőjelezni, zsigeri agresszió a válasz.

 

Találkozik-e a csőlátás és a hoax a koronavírus-buborékokban?

 

Az eddig leírtakat máshol is leírták már, eddig próbáltam a lehetőségekhez képest röviden felvázolni, mi a véleménybuborék, hogy az, aki nem ismerte annyira, megértse, miért olyan veszélyes jelenleg.

 

Mivel a karantén idején még a szokásosnál is jóval több időt töltenek az emberek internetezéssel, nyilván az algoritmus által rendezgetett világképpel is szükségszerűen többször találkoznak (azaz kevesebbet találkoznak más véleménnyel), így az alapból egysíkú, szélsőséges és érzelmekre alapuló véleményük még inkább polarizálódik.

 

Addig, ameddig az emberek politikai nézetét tartja befagyasztva a véleménybuborék, bár érdemi vitára képtelenek lesznek, nincsenek különösebb közvetlen veszélynek kitéve.

 

Tegyük fel, hogy a vírus nagyon veszélyes (azért írom ezt, mert nincs első kézből való tapasztalatom, szóval ez legyen egy gondolatkísérlet). Pont az ehhez való hozzáállásban ne befolyásolná az átlagembert a véleménybuborék? Innentől fogva azok, akik nem tartanak be minden intézkedést, az előző esettel ellentétben, ahol csak a politikai véleményük kerül befolyásolás alá, súlyos veszélynek vannak kitéve, a puszta hozzáállásuk által. Ők nem hiszik el a veszélyt, hiszen az a lap írta, azt pedig azok pénzelik, azok pedig hazudnak (bár az alapvető dolgokban a koronavírus kapcsán most többé-kevésbé egységes képet mutat a média, inkább a hibáztatásban fordulnak egymással szembe a különböző pártok).

 

Egy-egy járványügyi intézkedés és eset megítélése is attól függ, hogy az emberek saját világában milyen cikkek kerülnek fókuszba, és nem attól, hogy valójában milyen hatást gyakorol a koronavírus az életükre.

 

Ilyen például a halálozási ráta, ahol hazudni sem kell, csak elég másképpen bemutatni őket, és máris két egymástól teljesen eltérő hangvételű cikk születhet az adatokból, a cikkeket olvasva pedig két különböző véleménybuborék alakulhat ki (amelyek, bár most átívelhetnének a politikai nézetek felett, inkább úgy néz ki, hogy a sokéves gyűlölködés miatt inkább csak a már meglévő táborok oszlanak kisebb frakciókra).

 

Mindkét szélsőséggel találkozhatunk: az életvitelén csak azért sem változtató nihilistával, aki csak azért is elmegy Normafára kirándulni és a pánikbevásárlás során 25 kiló lisztet hazacipelő rettegővel.

 

A valóság helyett még a járvánnyal kapcsolatban is a pozitív visszacsatolásokra van igény,

 

ez a korábbi évek gyakorlata mentén zajlik, nincs benne semmi új. Írott anyag van mindenről, ha máshol nem, a közösségi médiában ezerrel terjedő kamuoldalakon: nincs koronavírus, van koronavírus, a koronavírus oka az 5G meg a kínai labor, tulajdonképpen az éhezésben többen haltak meg és még sorolhatnám.

 

Ha pedig a csőlátás és a hoax találkozik, járvány nélkül is súlyos következményekkel járhat: Romániában például pár éve kanyarójárvány tört ki az oltásellenesek miatt.

 

Minderre pedig még rájön a média hisztériakeltése

 

Végül, de nem utolsósorban jöjjön a média hisztériakeltése, hiszen a Facebook algoritmusa elsősorban a híreket tartalmazó cikkeket rendezgeti a felhasználók számára. Míg két-három éve leginkább csak az orosz hátterű álhírportálokon lehetett elég vad dolgokat olvasni (ilyen például a klasszikus „kitört a III. világháború”), a mainstream média is elkezdett felzárkózni az igények mentén, persze szolidabb kiadásban.

 

Vajon az exponenciális görbe ismeretének hiánya (ugye, „mire is fogom használni a középiskolai matematikát?”), vagy tudatos kattintásvadászat szült olyan címeket, hogy már megint nőtt a napi regisztrált esetek száma? Hiszen ebben éppen ez a lényeg, hogy a napi regisztrált esetek száma egyre jobban nő: riasztó, de közel sem olyan rendkívüli dolog, ha csak a puszta számokat nézzük.

 

Beismerem, nagyon nehéz nyomon követni, hogy mi lehet a valóság akkor, amikor össze-vissza jönnek a hírek, például a korábban emlegetett halálozási rátáról: teljes népességre nézve, összes regisztrált esetre nézve, figyelembe véve azt is, hogy itthon kevés teszt készült, tehát sok regisztrálatlan eset lehet.

 

Nagyon sok a változó, nem is várható el az átlagembertől, hogy szépen maga járjon utána (főleg megfelelő ismeretek hiányában), ellenben

 

a médiától az igenis elvárható, hogy kivételesen ne hisztériát keltsen vagy a vele szemben álló politikai csoportokat szapulja – ha már az emberek nem képesek a tudatos médiafogyasztásra.

 

Ahelyett, hogy a véleménybuborék okozta eltérő, párhuzamos valóságok között próbálna meg valami higgadt, közvetítőszerepet játszani, csak ráerősít minderre, főleg a pánikra.

 

A szerző informatikushallgató. Vitatkoznál vele? Hozzászólnál? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A kormány elveszi a várostól a Samsung-gyár által fizetett iparűzésiadó-bevételt. Megkérdeztünk néhány gödit, mit szólnak ehhez. Videó!

Zoran Zaev egy beszélgetésrészlet alapján úgy tűnik, többre tartja magát, mint nyolcmillió euró, ráadásul a saját pártját is ő finanszírozza.

Andrzej Dudának nagyon nem tetszett egy lengyel bulvárlap róla szóló cikke, most a német nagykövettől követelik a kiadóvállalat megregulázását.

Legalábbis miután az ügyből felháborodás lett, állítják: a bizottsági elnök csak személyes minőségében akarta megtolni a HDZ kampányát.

Továbbra sem kell létező e-mail cím a kitöltéshez.

Újabb közös pontra lettünk figyelmesek Szerbiával a pécsi vásárban: 1900 forintért bárki hirdetheti Oroszország urát.

Ma választ Horvátország. Mivel győzködték vagy riogatták a pártok a választókat? Spoiler: menekültekkel nem. Választás előtti plakátkörkép!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Ivan Krastev bolgár filozófus beszélget a járvány utáni Európáról a bécsi Kreisky Forum online-rendezvényén július 6-án.

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás