+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Karóczkai Balázs
2021. február 10. szerda, 07:02
Annak ellenére, hogy a skótok 2014-ben egy „generációnként egyszeri” népszavazáson úgy döntöttek, hogy az Egyesült Királyság részei maradnak, egyre több skót látja úgy, hogy Skóciának jobb lenne az Egyesült Királyságon kívül. De mekkora a realitása, hogy függetlenné válik Skócia? Segíti vagy hátráltatja a skót függetlenség ügyét a brexit?

Annak ellenére, hogy a balközép-zöld Skót Nacionalista Párt (SNP) több évtizedes küzdelmek után elérte, hogy 2014-ben – amikor a brexit még csak Nigel Farage-ék fejében volt jelen – népszavazást tarthassanak a skót függetlenségről, a szavazók 55 százaléka az Egyesült Királyságban való maradás mellett döntött 84,59 százalékos részvétel mellett. Azonban ez csak részben köszönhető a skótok EU-pártiságának: egy a népszavazás után készített közvélemény-kutatás szerint a válaszadókat leginkább a független Skócia jelentette gazdasági kihívások, és a font mint fizetőeszköz elvesztése motiválta a maradásra, nem pedig az EU-s tagság.

 

A 2016-os brexitnépszavazáson az északírek mellett egyedül a skótok többsége akart az EU része maradni az Egyesült Királyságban. És bár a skótok 62 százaléka a maradás mellett döntött, az Egyesült Királyság többségét adó angolok a kilépésre szavaztak, így végül az ország 2020. január 31-én formálisan elhagyta az Európai Uniót, az átmeneti időszak lezártával pedig 2021. január 1-jén a politikai után a gazdasági brexit is megtörtént, miután életbe lépett az EU és az Egyesült Királyság közötti megállapodás.

 

A skótok többsége most már független szeretne lenni

 

Érthető módon a skótok többsége ennek nem örült, hiszen paradox módon a kilépéspártiak Let’s take back control (szerezzük vissza az irányítást!) szlogenje az ő esetükben nem érvényesült, hiszen a döntésük ellenére az Egyesült Királyság részeként el kellett hagyniuk az EU-t.

 

Nem véletlen, hogy a brexitnépszavazás óta Skócia első minisztere – aki egyben a Skóciát vezető balközép-zöld-nacionalista SNP elnöke is –, Nicola Sturgeon azt követeli, hogy a brit kormány ismét írja ki a népszavazást, mondván az EU-ból való kilépéssel megváltoztak a körülmények, és a skótok másképpen döntöttek volna 2014-ben, ha tudják, hogy két évvel később a brexitnépszavazás miatt akaratuk ellenére el kell hagyniuk az Európai Uniót.

 

A skót függetlenségi népszavazás óta eltelt hat évben Skócia helyzete egyre bizonytalanabbá vált: miközben világossá vált, hogy kénytelenek elhagyni az Európai Uniót, még a kilépési tárgyalások alakulásába se volt érdemi beleszólásuk, hiszen a végső döntés a westminsteri parlamenté, aminek az alsóházában a 650 képviselőből mindössze 59 mandátum jut Skóciának.

 

Az SNP hiába nyert fölényesen az EU-párti és brexitellenes üzeneteivel a legutóbbi, 2019 decemberi előrehozott választáson (az 59 skót mandátumból 48-at az SNP szerzett meg), 

 

az Egyesült Királyság törvényhozásának döntéseire a skót nacionalistáknak érdemileg nincs nagy hatásuk.

 

Azonban ez nemcsak az SNP-t, hanem a skót társadalmat is zavarja: a skót függetlenség kérdésében megosztott társadalom a 2016-os brexitnépszavazás után egyre inkább a függetlenség felé mozdul el. Míg 2014 és 2020 között a közvélemény-kutatások fej-fej mellett mérték a függetlenségpártiakat és az unionistákat, addigra 2020 júniusától – amikor biztossá vált, hogy 2021. január 1-jével alkuval vagy alku nélkül, de véget fog érni az átmeneti időszak –, folyamatosan nő a független Skóciát követelők száma.

 

Néhány közvélemény-kutatásban már kétszámjegyű különbséget is mértek a függetlenségpártiak javára

 

– igaz, azt nem árt hozzátenni, hogy a kutatások eredményeit befolyásolja, ha a kérdést a jelenre vagy a jövőre vonatkozóan teszik fel. Azonban mint az alábbi ábrán látható, a közvélemény-kutatások mára egyértelműen a függetlenségpártiak többségét mutatják.

 

 

Az állam, ami háborúkra és gyilkosságokra épült

 

A skót függetlenség kérdése nem 2010 után jelent meg a skót közbeszédben, hiszen a skót és az angol nép közös történelme tele van konfliktusokkal, annak ellenére, hogy voltak olyan uralkodók, akik békét akartak a két nép között.

 

Az egyik legjobb szemléltető példája a skótok és az angolok ambivalens viszonyának IV. Stuart Jakab skót király és VII. Henrik angol király kapcsolata: 1502-ben a két uralkodó békeszerződést kötött, a békét pedig egy házassággal is szentesítették, miután Jakab feleségül vette Henrik legidősebb lányát, Tudor Margitot. 

 

Azonban ez nem akadályozta meg Jakabot abban, hogy 1513-ban megtámadja Angliát – a céllal, hogy megszerezze az angol trónt – pont akkor, amikor sógora (az akkori angol király, azaz Jakab apósának 1509-es halála után trónra lépő fia), VIII. Henrik épp Franciaországban vezetett hadjáratot. Nem valami nagy sikerrel: Jakab az angliai betörés során végül életét vesztette a floddeni csatában, és a béke megszegése miatt sokáig nem is temették el az angolok – még azután sem, hogy a pápa engedélyt adott rá.

 

1873-BAN KÉSZÜLT ILLUSZTRÁCIÓ  A FLODDENI CSATÁRÓL. FOTÓ: BRITISH LIBRARY / FLICKR.

 

Az angolok ezután többször is vezettek bosszúhadjáratot Skócia ellen részben azzal a céllal, hogy megszerezzék a skót királyi címet is. 1543-ban a greenwichi szerződésben pedig arról döntöttek a felek, hogy a két királyság a későbbiekben egyesülni fog.

 

Erre végül 1603-ban került sor, amikor VI. Jakab skót királyt I. Jakab királyként angol, illetve ír királlyá is koronázták, így a három királyság között perszonálunió alakult ki. 1706-ban pedig az angol, illetve a skót parlament megszavazta az Acts of Union névre keresztelt szerződést, aminek következtében egyesítették a két királyi címet és megalakult Nagy-Britannia Királysága – a mai Egyesült Királyság elődje.

 

Azonban ettől még a skót-angol viszony nem normalizálódott, hiszen a több mint háromszáz éves közös állam során így is több konfliktus volt Skócia és a központi kormányzat között: Skócia végül csak 1999-ben érte el, hogy legyen saját törvényhozása.

 

A szétbomló Munkáspárt ágyazott meg az SNP térnyerésének

 

Annak ellenére, hogy az SNP 1934-ben alakult meg az akkori Skót Párt és a Skócia Nacionalista Pártja egyesülésével, Skóciában a politikai életet – ugyanúgy, mint Angliában – sokáig a Munkáspárt és a Konzervatív Párt csatározása határozta meg. 

 

A Munkáspártnak kifejezetten fontos volt Skócia, hiszen a XX. században csak kétszer szereztek volna többséget a Westminsterben a Skóciában szerzett mandátumok nélkül,

 

azonban a független Skóciát vagy a decentralizált kormányzást nem támogatták, hiszen a Munkáspárt még a mai napig unionista álláspontot képvisel egész Nagy-Britanniában: szerintük a királyság nem szakadhat több apró részre.

 

Azonban a SNP a 90-es évektől kezdve egyre jobb eredményeket ért el a választáson: az SNP akkori elnökének, Alex Salmondnak sikerült stabilizálnia harmadik legnagyobb pártként az SNP-t Skóciában – ami főleg a Munkáspárt gyengülésével járt –, valódi tényezővé azonban az őt váltó Nicola Sturgeonnal vált csak a párt, akinek a vezetésével minden választást – országos, regionális és helyi szinteken is – megnyertek. 

 

Annak, hogy az SNP csak 2010 után vált valódi tényezővé, részben az az oka, hogy korábban a skót politikára a függetlenség kérdésének csak harmadlagos szerep jutott a másik két törésvonalhoz képest: leginkább a gazdasági bal-jobb törésvonal mellett a kulturális progresszív-konzervatív törésvonal határozta meg a politikát, azonban a függetlenségi népszavazás eredménye után 2014-ben lemondó Salmondnak – de leginkább az őt követő Sturgeonnak – sikerült kiépítenie egy olyan baloldali, progresszív pártot, aminek az unionista Munkáspárt szavazóit megszólítva sikerült a függetlenség kérdését is központi témává tennie.

 

A liberális Skóciának nem tetszik a toryk évtizedes hatalma

 

Azonban a Munkáspárt nem csak Skóciában, hanem egész Nagy-Britanniában válságban van, így – mikor kényelmes parlamenti többséggel, mikor külső segítséggel – már közel egy évtizede a Konzervatív Párt kormányoz az Egyesült Királyságban, akik több olyan döntést is hoznak, ami az SNP-nek és a szavazóinak nem tetszik. 

 

Ilyen például az SNP egyik központi témája, a brit atomfegyverek kérdése, ugyanis a brit atomarzenál jelentős részét Skóciában tárolják. A környezetvédelmet is zászlajára tűző SNP-nek az sem tetszik, hogy Skóciában található olajmezőket aktívan kitermelik, azonban a bevételek jelentős része már a brit központi költségvetést gyarapítja: 2015-ben a kitermelt olaj 97 százalékát Skóciában állították elő, azonban az ebből származó bevételeknek csak a 83 százaléka maradt Skóciában, miközben az olajkitermelés a környezetet is nagyon terheli.

 

NICOLA STURGEON, JELENLEGI SKÓT KORMÁNYFŐ ÉS AZ SNP ELNÖKE 2014-BEN MÉG MINISZTERELNÖK-HELYETTESKÉNT, A SKÓT FÜGGETLENSÉGI NÉPSZAVAZÁS NAPJÁN. FOTÓ: NICOLA STURGEON / FACEBOOK

 

Az SNP-nek és a függetlenséget követelőknek a legnagyobb problémája az, hogy

 

hiába az SNP szakpolitikai tervei, azokat az Egyesült Királyság mindenkori kormánya könnyen felülírhatja,

 

méghozzá úgy, hogy arról érdemben nem is egyeztet a skót kormányfővel. Ezenkívül a skótok úgy gondolják, hogy a koronavírus-járványt is jobban kezelte Sturgeon, mint Boris Johnson konzervatív brit kormányfő, ami szerintük egy újabb bizonyítéka annak, hogy Skóciának jobb lenne független államként.

 

Van-e esély egy második referendumra?

 

Hiába látják út a skót nacionalisták, hogy minden problémára gyógyír lenne a britektől való elszakadás, egyáltalán nem biztos, hogy lesz második referendum: Nicola Sturgeon hiába kérte az SNP földcsuszamlászszerű győzelme után 2019 decemberében Boris Johnsont, hogy írjon ki egy újabb népszavazást, Johnson azt elutasította, mondván: egy ilyen népszavazás generációnként egyszer adódik, a skótok pedig 2014-ben már éltek vele.

 

Azonban Sturgeon és pártja ebbe nem nyugszik bele. 2020 végén ezért be is jelentették

 

Boris Johnsonnak március 31-ig adnak határidőt, hogy kiírja az új függetlenségi népszavazást, azonban Johnson erre nem hajlandó.

 

Johnson – megismételve korábbi nyilatkozatát – elmondta: szerinte legközelebb 2055-ben lehetne tartani népszavazást Skócia függetlenné válásáról, mivel a britek EU-tagságáról szóló népszavazások között is majdnem ugyanennyi idő telt el.

 

Azonban Sturgeon és az SNP szerint ez a dátum elfogadhatatlan, ezért januárban kijelentették: ha a májusi skót parlamenti választáson az SNP győz, akkor ismét fel fogja szólítani a Johnson-kormányt, hogy írják ki a népszavazást, mondván: a skótoknak a skót parlamenti választáson lehetőségük lesz kifejezni az új népszavazással kapcsolatos álláspontjukat, amit a brit kormány nem hagyhat figyelmen kívül.

 

Sturgeon szerint az se gond, ha a brit kormány ellenkezik, mivel az SNP a járvány után mindenképpen ki fog írni egy tanácsadó népszavazást a borítékolható májusi győzelmüket követően.

 

A politikus magabiztossága érthető: a közvélemény-kutatások az SNP-t jelenleg 50 százalék körülre mérik, míg utána a skót Konzervatív Pártot jelenleg csak 20, a skót Munkáspártot pedig csak 17 százaléknyian támogatják.

 

Minden esély megvan arra, hogy az SNP abszolút többséget fog szerezni a választás után a 129 fős skót parlamentben: a 2016-os skót parlamenti választáson a párt 63 mandátumot szerzett, és 10 körzetben is csak pár százalékponttal kaptak kevesebbet a Konzervatív Párt jelöltjeinél, ezeket a körzeteket ezúttal jó esélyük van megfordítani.

 

Johnsonék pánikolnak

 

Annak ellenére, hogy nem túl valószínű, hogy Johnson önszántából kiírna egy újabb referendumot – vagy a westminsteri parlament arra engedélyt adna –, láthatóan Sturgeon és az SNP politikai nyomást helyez rá.

 

Ugyan Johnsonék hivatalosan nem adják jelét annak, hogy aggódnának a skót helyzet miatt, de a háttérben valószínűleg már nem annyira bizakodóak, mint ahogy kommunikálják: sajtóértesülések szerint komolyan felmerült, hogy II. Erzsébet királynő legfiatalabb fiát, az 56 éves Eduárd herceget Skóciába költöztetnék a Holyrood-palotába, hogy ezzel próbálják nyugtatni a skót nacionalistákat, azonban mind a királyi család, mind a miniszterelnök tagadta ezt a tervet. 

 

Maga Johnson is Skóciába látogatott január végén, hogy megtekintsen pár kórházat és oltóközpontot, mindezt annak ellenére, hogy Sturgeon arra kérte, hogy ne jöjjön, mert járvány van, és pár udvarissági kör nem számít elengedhetetlenül szükséges utazásnak, ezzel még rossz példát is mutatna az állampolgároknak.

 

BORIS JOHNSON BRIT MINISZTERELNÖK KÉT EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ TÁRSASÁGÁBAN JANUÁR 28-ÁN, SKÓCIÁBAN. FOTÓ: BORIS JOHNSON / FACEBOOK.

 

Jól járna-e Skócia a függetlenséggel?

 

Az sem biztos, hogy Skócia jól járna a függetlenségi népszavazással,

 

ugyanis a brexit miatt elég nehéz helyzetbe kerülne, ha függetlenné válna,

 

ami könnyen elriaszthatja a szavazókat az Egyesült Királyságból való kilépéstől.

 

Ahogyan rövidtávon a brexit, úgy a skót függetlenség sem érné meg, főleg azután, hogy az Egyesült Királyság részeként immáron Skócia sem része az EU-nak. Ha a skótok úgy döntenének, hogy függetlenednek, akkor mind az EU-val, mind a britekkel meg kellene állapodniuk rövid időn belül, hiszen a skót-brit viszonyt csak úgy lehetne rendezni, ha figyelembe veszik a 2021. január 1-jén életbe lépett, az EU és az Egyesült Királyság közti brexitmegállapodást is. És még az sem biztos, hogy az EU-ba tárt karokkal várnák a skótokat, hiszen a skót függetlenség olyan mozgalmaknak is erőt adhat, mint a katalán függetlenség Spanyolországban vagy a székely autonómia Romániában, ami miatt e két ország nem valószínű, hogy lelkesen támogatná a független Skócia felvételét az EU-ba.

 

Ezenfelül Skócia könnyen harapófogóban találhatná magát: mivel fizikai határa csak Angliával lenne, így ha függetlenné válnának, könnyen alakulhatnának ki ellátási problémák, hiszen a jelenlegi legnagyobb kereskedelmi partnere az Egyesült Királyság többi része (2017-ben a skót export 60 százaléka az Egyesült Királyság országaiba irányult), azon belül is leginkább Anglia, bejáratott kereskedelmi útvonalak hiányában pedig sokakat eltántorítana a bizonytalanság, illetve az áruhiány, mint ami jelenleg Észak-Írországot sújtja.

 

Ezenkívül az is hatalmas kérdés, hogy mi lenne a skóciai olajmezőkkel, hiszen azok hiába vannak Skóciában, az nem kizárólag Skóciáé, hanem az Egyesült Királyságé – ezt mindenképp kétoldalú megállapodásban kellene majd rendezni.

 

Egy biztos: Johnsonék nem fogják elsietni a skót referendum kiírását, ha pedig Sturgeonék úgy döntenek, hogy ennek ellenére tartanak egy népszavazást, hasonló helyzetbe kerülhetnek, mint a katalánok 2017-ben, akik a spanyol kormány tiltása ellenére tartottak függetlenségi népszavazást, aminek az eredményét sem Spanyolország, sem az Európai Unió nem fogadja el.

 

NYITÓKÉP: Nicola Sturgeon, skót kormányfő 2016-ban. Forrás: Skót kormány / Flickr

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Kedden Markus Söder, bajor kormányfő visszavonulót fújt, és elfogadta a CDU elnökségének hétfői döntését Armin Laschet kancellárjelöltségéről. Vele szemben még a zöld kancellárjelölt is esélyes.

A széndioxid-kibocsátás éves növekedése 2021-ben a második legmagasabb lehet a 2008-as világválságot követő felépülés óta – mondja a Nemzetközi Energiaügynökség.

Mélyülnek tőle a társadalmi egyenlőtlenségek, indokolja mindezt a világszervezet.

Újabb fejezetéhez érkezett az Angela Merkel utódlásáért vívott hatalmi harc a német jobboldalon: most minden szem Münchenre szegeződik.

Az Ibizába belebukott politikus azt kéri volt pártjától, hogy vegyék vissza. A párt közben azon vitázik, mennyire álljon bele a lockdownellenességbe.

A szállításügyi miniszter közben cukornádültetvényen pöffeszkedő ültetvényesnek nevezte a miniszterelnököt.

Egy most nyilvánosságra került, 2010-es jelentés szerint az akkori lakosság majdnem 40 százalékának hívásaihoz voltak képesek hozzáférni a kínaiak.

A hét kérdése

Annyi érv és ellenérv merült fel a nyitás kapcsán, hogy mi nem tudunk dönteni, mondjátok el ti, mit gondoltok helyesnek!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás