+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Karóczkai Balázs
2021. május 9. vasárnap, 14:53
Hiába nyert hatalmasat az SNP, a választások után egyáltalán nem lehet kijelenteni, hogy a skótok többsége független államként vagy az Egyesült Királyság részeként képzeli el a jövőjét. Négy pontban magyarázzuk el a skót parlamenti választások eredményét!

Május 6-án tartottak parlamenti választást Skóciában, amit végül a függetlenségpárti baloldali-zöld nacionalista Skót Nemzeti Párt (SNP) nyert meg, méghozzá az SNP szemszögéből igen szép eredménnyel: a 73 egyéni körzetből 62-t húztak be, azaz 2016-hoz képest három újabb választókörzetet fordítottak sárgába, illetve emellé még érkezett két mandátum a regionális listákról, amit a pártok kompenzációként kapnak.

 

A 129 fős skót törvényhozásban, a Holyroodban egy kényelmes függetlenségpárti többség alakult ki: ugyan a többséghez szükséges 65 mandátumot az SNP-nek nem sikerült elérnie, azonban másik két függetlenségpárti erőkből a Skót Zöldek bejutottak. A Zöldek 2016-hoz képest két új mandátumot szereztek, így összesen nyolc politikusuk foglalhatja el a helyét a az 1999 óta ismét működő Holyroodban.

 

A két skót nacionalista pártnak így kényelmes többsége lesz a parlamentben: a 129 mandátumból 72 az övék, míg az unionistáknak összesen 57 mandátumuk lesz.

 

De mit jelentenek ezek az eredmények ez a skót függetlenségi törekvésekre nézve?

 

1. Skócia végérvényesen megosztott

 

Ha csak felületesen vizsgáljuk meg az eredményeket, azt látjuk, hogy az SNP földcsuszamlásszerű győzelmet aratott. Ez az állítás igaz is, hiszen a legtöbb körzetben ők nyertek.

 

Azonban az, hogy a 72 egyéni körzetből 62-t az SNP húzott be, nem jelenti azt, hogy a választók 86 százaléka az SNP és a skót függetlenség ügye mellett áll.

 

Egyrészt a választási rendszernek köszönheti az SNP az egyéni körzetekben a sikert, hiszen egyszerű többséggel választják a képviselőket a Holyroodba: amelyik választókörzetben az adott jelölt akár csak egy szavazattal is többet szerez a többieknél, akkor megnyeri a körzetet.

 

Ha pedig megnézzük, hogy a 62 egyéni körzetben hogyan oszlanak el az eredmények, azt látjuk, hogy az SNP megnyert körzeteiből mindössze 35-ben szavazott az emberek több, mint 50 százaléka a függetlenségpárti erőkre,

 

míg 27 körzetben azért az SNP jelöltje szerezte meg a mandátumot, mert a három unionista párt között megoszlottak a szavazatok.

 

Nyilván ez egyrészt az SNP nagy sikere, hiszen sikerült a skót politika központi témájává tenni az Egyesült Királysághoz való viszonyt, és ezen a törésvonalon pedig szinte egyedül áll szemben a három nagy nagy-britanniai párttal, akikben az unionista jelző mellett semmi közös sincs.

 

A Konzervatív Párt, a Munkáspárt és a Liberális Demokraták skót tagozatai ugyanis teljesen mást gondolnak arról, hogy miként kéne kinéznie a skót társadalomnak, milyen szociális hálót kellene kiépíteni, vagy hogy miként kellene támogatni a gazdaságot. Sőt, még a brexit és az EU-tagság kapcsán sem értenek egyet. Ugyan több körzetben is működött a taktikai szavazás a három párt között, de amíg a skót politikai életben a fő törésvonal a független Skócia jelenti, addig nincs esély arra, hogy ne az SNP győzzön. 

 

2. A függetlenség kérdése kétélű fegyver Sturgeon kezében

 

Ha megnézzük, hogy a függetlenségpárti jelöltekre, illetve az unionista jelöltekre mennyi szavazat érkezett országosan, akkor azt látjuk, hogy az SNP-jelöltek összesen a szavazatok 47,7 százalékát kapták, amihez ha még hozzáadjuk a Zöld-jelöltek szavazatait, akkor is csak 49 százalékot kapunk, szemben az unionisták 51 százalékával.

 

Ha a regionális listás eredményeket nézzük, akkor az új függetlenségi referendummal kampányoló pártok (SNP, Skót Zöldek, Alba Párt) mindössze hajszállal szereztek többet az uniostáknál a listán rájuk adott 50,1 százalékos szavazataránnyal.

 

Azaz jelenleg nem tudni biztosan, hogy a skótok többsége akar-e független Skóciát vagy sem, 

 

hiszen csak hajszálnyi különbség van a két álláspont támogatottsága között. Ez pedig egy kétélű fegyver az SNP-t 2014 óta vezető Nicola Sturgeon kezében: ha ígéretét betartja, és öt éven belül kiírják az új referendumot, akkor

 

könnyen lehet, hogy ő lesz majd az első skót miniszterelnök, de az is elképzelhető, hogy ez okozza vesztét,

 

hiszen csak nüansznyi különbség van a két tábor között. Ha sikerül elérni a második népszavazást, Sturgeon könnyen járhat úgy, mint a korábbi SNP-elnök és első miniszter, Alex Salmond, aki abba bukott bele először, hogy a 2014-es népszavazáson nem sikerült meggyőznie a skótokat, hogy a Skóciában lévő problémákra a függetlenedés a megoldás.

 

3. A kis pártoknak továbbra sincs esélyük Nagy-Britanniában

 

Hiába van számtalan próbálkozás arra Nagy-Britanniában, hogy a történelmi pártok mellett megjelenjenek új erők, a skóciai választások is megmutatták, hogy az új kezdeményezések egyszerűen nem tudnak labdába rúgni a nagy pártok között.

 

Idén két kis pártnak is matematikailag volt esélye, hogy legalább 1 mandátumot szerezzenek listán, de végül egyiknek sem sikerült betörnie a történelmi pártok uralta politikai mezőbe.

 

A korábbi SNP-vezér, Alex Salmond pártja csúfos kudarcot vallott: listán mindössze a szavazatok mindössze 1,7 százalékát szerezték meg, amivel esélytelen volt, hogy mandátumot szerezzenek.

 

Ezenkívül a nacionalistaellenes, unionista All for Unitynak sem sikerült mandátumot szereznie, miután csak a szavazatok 0,9 százalékát szerezték listán. 

 

4. A függetlenséget nem szabadna csak szimpla többséggel eldönteni 

 

Már a szavazóurnák lezárása után elkezdődött az üzengetés a második függetlenségi referendumot követelő Nicola Sturgeon és Boris Johnson között.

 

Sturgeon a választási eredményt úgy értékelte, hogy ez egy egyértelmű kinyilatkoztatása a szavazói akaratnak, miszerint akarnak egy második népszavazást. Győzelmi beszédében azt ígérte, a következő ötéves ciklusban tartani is fognak egy népszavazást, amit a Zöldek is támogatnak.

 

A brit miniszterelnök, Boris Johnson és kormánya azonban másképp látja. Johnson még a szavaztok megszámlálása közben nyilatkozott a Daily Telegraphnak, hogy ő nem támogatja a népszavazást, és szerinte „felelőtlen és meggondolatlan” lenne, ha azt mégis megtartanák, miközben a koronavírus-járvány megmutatta, hogy „milyen erő van ebben az unióban.”

 

Hasonlóan látja Michael Gove kancelláriaminiszter is, aki az eredményhirdetés másnapján azt mondta, hogy most a függetlenség kérdése helyett a koronavírus utáni helyreállításon kellene dolgozni, méghozzá közösen mint „Team UK”.

 

Egyrészt ez előrevetíti, hogy az elkövetkezendő években milyen kommunikációt fognak folytatni a felek:

 

a brit kormány továbbra is azzal fog érvelni, hogy 2014-ben a skótok „egy generációnként egyszeri” szavazáson döntöttek a maradás mellett,

 

és annak az eredményét maga Nicola Sturgeon is elfogadta. Ezzel szemben az indyref2-t követelők azt fogják mondani, hogy az SNP tarolt a választásokon, hiszen a 72-ből 62 egyéni körzetet húztak be, és a Zöldekre adott szavazatokkal együtt a választók kihirdették: népszavazást akarnak.

 

Hogy végül lesz-e népszavazás, azt jelenleg nem tudni. Johnsonék hallani sem akarnak róla, míg Sturgeonék azt is felvetették, hogy a skót parlamentben elfogadnak erről egy törvényt, hogy így egy legális referendumot tarthassanak – miközben a referendum kiírásáról maximum Boris Johnson vagy a brit törvényhozás, a Westminster dönthetne, ezért vélhetően bíróságon fogják eldönteni a felek, hogy akkor most Skócia önállóan is kiírhat-e egy ilyen népszavazást vagy sem.

 

Azonban hiába a hajszálnyi többség (függetlenségpárti erőkre adott listás szavazatok aránya 50,1, szemben az unionistákra adott 49,9 százalékkal), a brexitből tanulhatna Sturgeon, hiszen az EU-ból való kilépésről szóló népszavazás és a kilépés között hatalmas strukturális problémák láttak napvilágot a brit politikában, és

 

ha a skót függetlenséget akaró szavazók csak egy hajszálnyival lennének többen, mint annak ellenzői, az nem békességet hoz Skóciára, hanem ugyanolyan megosztottságot és konfliktusokat, mint Észak-Írországban.

 

Hogyan nézne ki a skót függetlenség? Köztársaság lesznek vagy továbbra is monarchia? Ha monarchia, akkor ki lesz az uralkodó, Nagy-Britannia és Észak-Írország királya, II. Erzsébet? Milyen kapcsolatok lesznek az Egyesült Királyság többi része és Skócia között?

 

Visszalépnének-e a skótok az EU-ba? Ha igen, ez gazdaságilag megérné nekik? Hiszen valószínűleg nettó befizetők lennének, és a brit-skót tárgyalásoknál figyelembe kellene venni az EU-UK megállapodást is, ami miatt sokkal rosszabb állásból indulnának a britekkel való tárgyaláson. 

 

Mi lesz azon dél-skóciai területekkel, ahol többségében britek élnek? Autonómiát kapnak, vagy akár csatlakozhatnak Angliához? Ha nem, akkor milyen jogokat kapnak? Mi lesz a brit atomfegyverekkel, mi lesz a skót olajmezőkkel?

 

És még megannyi felmerülő kérdés, amikről egyrészt bilaterális úton kellene megegyezni, másrészről pedig

 

a vitákat Skócián belül is le kellene folytatni, hiszen a legnehezebb feladat nem a népszavazáson való győzelem, hanem ami majd utána jön.

 

Érdekel, hogy a skótok jelentős része miért akar kilépni az Egyesült Királyságból? Történelmi távlatban elmagyarázzuk! Megérné-e a skótoknak a függetlenedés, egyáltalán mikor tudnának visszalépni az EU-ba? Annak is utánajártunk!

 

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az eheti Tsúfos Tükör a német-magyar mérkőzést egy új szemszögből kívánja bemutatni.

Mindez azelőtt derült ki, hogy novemberben ők tartják majd a következő klímakonferenciát.

Ez csak ráerősíthet azon tézisekre, hogy laborból indult a járvány. Mi következik ebből?

Az egyik legfontosabb angol baloldali lap szerkesztője kiakadt azon, hogy a magyar focistákat és szerinte a magyar társadalmat is összemossák Orbán Viktor homofóbiájával és szélsőjobboldaliságával.

A miniszter a kormányinfón az Azonnalinak a főpolgármesterrel készített interjújára is reagált.

5,5 millió beoltottnál nem kell sehova sem maszk, és már védettségi igazolvány is csak a tömegrendezvényekre kell.

Nemes Balázsnak a körzet jelenlegi országgyűlési képviselőjével, Mellár Tamással kell majd megmérkőznie.

A hét kérdése

Nem sikerült a csoda, de az a két pont még így is kettővel több, mint amit a papírforma alapján a szakértők vártak. A kérdés már csak az, hogy a továbbiakban kiknek fogsz drukkolni.

Azért ide elnéznénk

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás