Annyiba se nézi Orbán főtanácsadója a magyar borászokat, hogy tőlük vegyen drágán italokat

A világ legközhelyesebb pezsgőjére és az egyik legunalmasabb bortípusára szórta el a reprezentációs keretét Orbán Viktor gyerekéhezés felszámolásásért felelős főtanácsadója. Mármint külföldiekre. Mutatjuk, mit nem fedezett fel a számlákon sem az őket kiperlő DK, sem a magyar sajtó, és milyen borokra lenne érdemes legközelebb költenie Hegedűs Zsuzsának!

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A Demokratikus Koalíció ugyan kérte, ám a kormány nem adta ki a Gyurcsány-pártnak Hegedűs Zsuzsa, a gyerekéhezés ellen küzdő miniszterelnöki főtanácsadó reprezentációs költségeinek számláit, ezért pert indítottak a Miniszterelnöki Kabinetiroda ellen. Ezt a DK meg is nyerte. Így szerezték meg, majd kürtölték szét a sajtóban Hegedűs Zsuzsa számláinak részleteit tételesen.

Mint a DK közleménye (tévesen) írja:

„Orbán főtanácsadója többek között drága luxusitalokra költötte a közpénzt: Egy üveg Gabbiano Chianti minőségi olasz vörösborért 35 990 Ft-ot fizetett az adófizetők pénzéből, Négy alkalommal vásárolt Veuve Clicquot francia luxuspezsgőt, melynek darabja 14 990 forint volt. (...) Orbán szegényügyi tanácsadója tehát összesen majdnem 60 ezer forintot pezsgőzött el, ha pedig ehhez hozzáadjuk az egy üveg olasz bort, akkor már majd százezer forintra rúg az italszámla.​”

A DK szerencsére elküldte a sajtónak az összes érintett számlát is, ami azért nagyon jó, mert egyrészt rámutat arra, hogy a magyar sajtó egy része (Telex, Magyar Hang, Népszava) átvesz egy pártközleményt gondolkodás nélkül – már hogy kerülne pont egy Chianti 35 990 forintba?! egy Chianti?! –, másrészt pedig arra, hogy nemcsak a magyar sajtóban, de még egy volt miniszterelnök által vezetett pártban, a 2022 után elvileg kormányzásra készülő DK-ban sincs senki, aki egy egyszerű bolti blokkot értelmezni tudna. 

A blokkot alaposan átnézve ugyanis kiderül, hogy egy Chiantiért – ez nagyjából egy bolti áron 5-15 eurós ivós vörösbor sangioveseből, ebéd-vacsora mellé, és mivel a Chianti egy földrajzilag elég széles, harmad Toszkánát lefedő eredetvédelmi megjelölés – bizony még Magyarországon sem kell fizetni 100 euró körüli árat (ez Toszkánában ugyanis egy jobb Bolgheri árszintje, ami egy Livornótól délre található prémiumboros apelláció, Gál Tibor itt alkotta meg a világverő Ornellaiát). A blokkon a Chianti fölött lévő 35 990 forintos bor ugyanis egy Amarone – a Garda-tó keleti partján, Verona környékén egy sajátos extrakciós technológiával készített magas alkoholú és presztízsű vörösbor. De a blokkot átnézve kiderül az is, hogy Hegedűs jóval több italt vett annál, mint amit a DK nyomán a sajtó közölt:

És nem majd' 100 ezer forintért, hanem majd' 150 ezer forintért. De mivel ezt a DK nem rágta a szájukba, nem közölte senki.

Noha a DK-nak annyiban igaza van, hogy nem feltétlenül szerencsés pont a gyerekéhezés ellen küzdő miniszterelnöki főtanácsadó részéről ilyen árú italokra fordítani a reprezentációs keretet, a legnagyobb gond ezzel nem a költés mértéke. Hanem az, hogy mire ment ez a pénz. 

Mészáros Lőrincet, Garancsi Istvánt és az ún. Új Magyar Tőkésosztályt több száz milliárd forintnyi EU-s pénzből feltőkésíteni rendben van annak érdekében, hogy azért mégse külföldi cégekhez menjen a sok pénz, de magyar borászoknál elkölteni párszázezret már fáj? Arra jók a magyar borászatok, amikor tarhálni kell tőlük ingyenbort, de amikor a reprezentációs keret elköltéséről van szó, már szóba se jönnek?

Pedig simán lehetne helyettesíteni ezeket a termékeket hazaiakkal.

+ A két Champagne helyett ott vannak a Kreinbacher, a Törley/François vagy éppen az erdélyi Carassia palackos erjesztésű pezsgői. Vagy a tokaji Demeter Zoltáné. Mi több: a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Dereszlánál is körbe lehet nézni finom cuccokért.

+ Noha a neve miatt elfogult vagyok, azért a Martini brut nevű tankpezsgő simán helyettesíthető a Hungaria Grand Cuvée-vel. Olcsóbb, és mivel palackban lett erjesztve, a minősége is magasabb.

+ Ezeknél az olcsó bordeaux-i boroknál a villányi, pécsi vagy épp szekszárdi borvidékeken a kevésbé ismert termelők ennyi pénzért bármikor mutatnak tíz jobbat.

+ A Marsala helyett egy Samuel Tinon-féle tokaji száraz szamorodni bármikor jobban esik. A legtöbb bolti Marsala egyébként sem ér semmit, egy jó Marsaláért (a szicíliai bor apellációjának neve az arabból jön, Marsa e Allah, azaz Allah kikötője) alaposan bele kell nyúlni a zsebünkbe.

+ A Chiantik helyett érdemes megpróbálkozni egy szekszárdi kékfrankossal vagy a borvidék újjászületett csúcsborával, a bikavérrel.

+ Az Amarone helyett valamelyik toptermelő villányi csúcsborával, egy cabernet franc-nal vagy egy Bock Magnifico-féle cuvée-vel.

A tempranillot pedig adjuk ajándékba a magyar borászoknak.

Én ugyan nem tudom, mit isznak a t. kollégák, de ha ilyen jó borokat nem szúrnak ki egy blokkon, ajánlom nekik az Azonnalin A hét bora rovatot.