+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Varsányi Bence
2020. július 25. szombat, 18:20
A NER terjeszkedését a médiában a politikai logikán kívül a bosszúvágy is magyarázza: bosszú a kilencvenes évekért, amikor hasonlót tett velük a balliberális kormány. Ez nagy tanulsággal szolgálhat most azoknak, akik egy esetleges kormányváltáskor felszámolnák a NER-médiát.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Az Indexnél történt tömeges felmondás másnapján arra ébredtem, hogy a politikával foglalkozó ellenzéki ismerőseim indexes profilképre váltottak, a kormánypárto(ka)t támogatók pedig legalább annyira örültek, mintha megnyertük volna a focivébét.

 

Volt pár elsőre jogosnak tűnő észrevétel is, például hogy miért kellett pártzászlókkal vonulva tüntetni a sajtó szabadságáért. Ez engem is zavart, ahogyan az is, hogy magát a demonstrációt egy párt, a Momentum Mozgalom szervezte.

 

Szerencsésebb történeti fejlődésű országokban az efféle tüntetéseket civilek szervezik,

 

de hát mi abban az országban élünk, ahol még az olyan, civilek által szervezett eseményeken is vannak, akik pártlogókkal érkeznek, ahol kifejezetten kérik a szervezők, hogy senki ne hozzon semmi ilyesmit.

 

Szóval a 2018-as választást követő nagy tüntetés után már nem csodálkozom, hogy még csak meg sem próbáltak pártjelvények nélkül érkezni, akkor ugyanis majdnem mindenkinek sikerült tiszteletben tartani a szervezők kérését. Betartotta az MSZP-től kezdve a Jobbikon át a DK-ig mindenki, a Momentum viszont rögtön meglátta a piaci rést és nemcsak zászlókat vittek, hanem az összes létező pártcsecsebecséjüket: szórólapokat, kitűzőket, lufikat, és még ki tudja, hogy mit.

 

Ami viszont már nem volt ennyire jogos kritika, hogy volt, aki egyenesen az Index függetlenségét kérdőjelezte meg azért, mert pártok, pártzászlókkal együtt tüntettek az Index szétesésének okán.

 

Úgy látszik, vannak olyanok, akiknek tökéletesen elképzelhetetlen, hogy egy politikai szervezet a sajtó szabadságáért tüntessen akkor is, amikor a pártjának politikai vagy üzleti értelemben semmi köze az adott sajtóorgánumhoz.

 

Tíz év NER után mondjuk ezen sem kellett volna meglepődnöm, tíz év sulykolása, és kismillió kormányközeli lap gründolása pontosan elég ahhoz, hogy valami furcsa népmesének hangozzon az, hogy egy lap nem egy párt kezében van.

 

Az Index halála feletti örömtáncot viszont nem lehet csupán a Fidesz végtelen hatalomvágyával magyarázni.

 

Érdemes mögé nézni ennek a kéjes örömnek, mert ez nem tisztán a politika logikájából következik, hanem a bosszúvágyból.

 

Én még nagyon kicsi voltam a kilencvenes évek közepén, az egyetlen vonatkozási pontom mindössze annyi, hogy amikor túl korán ébredtem, kénytelen voltam a halálunalmas, a politikusok felkérdezésére épülő borzadályt, a Napkeltét nézni, amíg el nem kezdődött a másik csatornán a Balu kapitány, de a nálam idősebbek elmondásai és az akkori pár ellenzéki cikk alapján egyáltalán nem nehéz átélni az akkori sajtóviszonyokat: az MSZP-SZDSZ kormány gyakorlatilag szubkulturális státuszba szorította a jobboldali sajtót.

 

Különböző módszerekkel, mint most a Fidesz teszi a vele kritikus médiumokkal, és leginkább sokkal tehetségtelenebbül, sokkal lúzerebben, de a periféria perifériájára szorították az ellenzéki hangokat.

 

Azok a Fidesz-szavazók, akik még a második és az azutáni Orbán-kormányok alatt is maradtak a narancsnál, érthetően érezhetnek most elégtételt, csúnyábban mondva beteljesült bosszút. Ezt tettétek velünk, most ezt tesszük mi veletek.

 

És itt most lényegtelen, hogy az Indexet valóban a Fidesz szántotta-e be, ez a jelenség ugyanúgy megfigyelhető volt a Népszabadság, és az egyébként jobboldali Heti Válasz bezárásakor, illetve a Magyar Nemzet „visszafoglalásakor” is.

 

Amikor két évvel ezelőtt kormánypárti médiaszemélyiségek, élükön Szarvas Szilveszterrel és M. Dobos Mariannel a Nemzet visszaszerzésekor az akkori utolsó lapszámmal, meg egy Heti Válasszal, és egy „felkészül a HírTV” táblával pózoltak, az amellett, hogy mérhetetlenül undorító és sajtómunkáshoz méltatlan volt, pontosan ugyanezt fejezte ki: a színtiszta, kéjes bosszút.

 

És a legnagyobb baj, hogy ez a bosszúvágy az ellenzéki oldalon is teljesen érezhető.

 

Az elmúlt években civilektől és politikusoktól egyaránt számtalanszor elhangzott már, hogy a NER propagandatermékeit egy kormányváltáskor fel kell számolni, és még a helyüket is sóval behinteni.

 

Persze, meg lehet tenni, de nem érdemes. Ha nem akarunk kikerülni ebből a bosszúspirálból, akkor legyen az esetleges új kormány első lépése az Origo, a 888, vagy a Pesti Srácok ellehetetlenítése. Bosszuljuk meg a Népszabadságot, a Magyar Nemzetet, a Heti Választ, és az Indexet. Hogy stílszerű legyek: a választások után vegyünk elégtételt, erkölcsi, politikai, és jogi értelemben is.

 

Ha viszont valamit tanulhatunk a lapok megszűnéséből, akkor az az, hogy ha utat engedünk a bosszúvágynak, akkor a rossz vér felgyülemlik, és négy, nyolc, vagy tizenkét évente újabb és újabb lapok fognak ellehetetlenülni, a nyilvánosság egyre szűkülni fog, ez pedig végsősoron sem a kormánypárti, sem az ellenzéki szavazóknak nem jó.

 

Pillanatnyi kéjes kielégülést ugyan okozhat, de hosszútávon az egész ország issza meg a levét, úgyhogy ezt jó lenne észben tartani, ha valamikor elbukna a NER.

 

Olvasnál még Varsányi Bencétől? Ide kattints! Ha pedig az Azonnali szerkesztőségének az Indexszel kapcsolatos közös állásfoglalását olvasnád el, akkor itt teheted meg.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A Tudatos Vásárlók Egyesülete megvizsgálta, mi pedig mutatjuk a nagy riasztóteszt eredményét.

Ezzel az amerikai gyógyszeripari cég közelebb került ahhoz, hogy az USA és az EU is engedélyezze a subunit-vakcináját.

A BBC újságírója az elfogott Nexta-blogger és aktivista állapotát látva azonnal kivonult a minszki sajtótájékoztatóról.

A Jobbik ezzel eddig egyedül van az ellenzéki térfélen a törvényjavaslat elfogadásával. Azt mondják: ha kormányra kerülnek, kiveszik a törvényből a problémás részeket.

Az ellenzéki szavazóbázist aktivizáló konzultáción szavazó budapestiek 99 százaléka nem akarja a kínai egyetemet.

Orbán Pekinggel szembeni politikájának támogatottsága Magyarországon nagyon alacsony, amit egyre inkább kihasznál az ellenzék, ez a szlovák kutatók szerint változásra kényszerítheti Orbánt.

Százötvenöt évvel ezelőtt tört ki az a konfliktus Poroszország és Ausztria között, ami az utóbbi vereségével végződött, és az osztrákok rászánták magukat a kiegyezésre a magyarokkal.

A hét kérdése

A kínai egyetem elleni kiállás lett az ellenzéki politizálás egyik sarokpontja, a kormány szerint másfél éven belül reális lehet a népszavazás a témában. Nálunk már most az, tessék szavazni!

Azért ide elnéznénk

Pár napja TGM az Azonnalira megírta, hogy szerinte mit érdemes olvasni. Június 18-án a saját könyvét dedikálja.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás