Az új médiapluralizmus most születik

Az Index vége még inkább megmutatja, hogy nincs ma olyan közszolgálatiság, ami a lap feladatát átvehetné. De az új médiapluralizmus mára kialakult, lesz honnan közszolgálati médiát építeni egyszer.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Noha munkajogi okokból vélhetően ma is van még az Indexen hírfolyam és cikk – de azért mégis egy másik hétre ébredt a magyarság. A legnagyobb olvasottságú, a pártszimpátiától függetlenül leginkább követett magyar nyelvű hírportál azzal, hogy gyakorlatilag a szerkesztőség egésze múlt péntekig felmondott, megszűnt akként, ami volt.

Eddig is voltak olyan fordulópontok, amikor a magyarság kevesebb lett. Elvégre az Origo végével, a Népszabadság bezáratásával, a Magyar Nemzet lezüllesztésével – hogy most csak a sajtóra vonatkozó eseményeket említsem – kevesebb lett az ország. Ha ma Magyarországnak nemzeti kormánya lenne, nem a szellemi élet kiüresítésén dolgozna –

Ilyen tettnek még beillett a sok tekintetben problematikus alapítású (elvégre költségvetési pénzből létrehozott) Heti Válasz, hiszen akkor tényleg alig volt polgári hang a sajtóban, ráadásul a Fidesz akkor a Heti Válasszal nem csak az akkori balliberális és posztkommunista médiatúlsúly, de az addigi jobboldali sajtó (a „Magyar Nemzet” néven vitt szélsőjobboldali Napi Magyarország vagy a Bencsik-féle Demokrata) alternatíváját teremtette meg, amellyel aztán – főleg Borókai Gábor vezetése alatt – tényleg fontos, a médiapluralizmushoz elengedhetetlen jobbközép hang, látásmód jelent meg.

Csakhogy a Heti Választ újságírók írták, ismerték a szakma tartalmi és formális szabályait. A mai Origó, Pesti Srácok, 888 és a többi szenny már azt se tudja, mi egy lead és hogyan írunk címet – és akkor a tartalmi problémákról (a forrásmegjelölések nélküli, véleménycikknek álcázott elemzésekről, amelyeket még kirendelt szerzőik is annyira szégyellnek, hogy nevüket már nem adnák hozzá), ne is beszéljünk.

Az eddigi Index vége az eddigi bezárásoknál, rombolásoknál is több

+ Az Index gyakorlatilag az első magyarországi online próbálkozásokból nőtt ki, a kezdeti generáció gonzosílusa meghatározta a magyar sajtónyelvet, témái azonban az egész országról és országnak szóltak – azaz

+ A Fidesz felszámolta a közszolgálatiságot – és ez a legnagyobb bűne, elvégre felőlem létezhetnek rosszul megírt fasiszta blogoldalak is, de a közszolgálatiság vége már nem csak sajtóprobléma.

Egy ilyen országban már az is csoda, ha az ellenzék együttesen mégis meg tudja szerezni a szavazatok többségét (ahogy 2014-ben és 2018-ban is tette). Ezt a közszolgálati szerepet (Fidesz-tulajdonú háttérrel, magánpiaci szereplőként) vitte az Index eddig. Eddig.

+ Az Index végével egyszerűen tehát nincs már olyan lap, amire az átlagmagyar reggelente kattintson, ha arra kiváncsi, épp mi történt a magyar és külföldi politikában; hol lesz dugó; mi megy most a moziban; és szép lesz-e majd az idő hétvégén. A gyakorlati informálást – sajnos – átveszik a propagandaoldalak. De milyen ország lesz az – és ezt éppen egy magát nemzetinek hazudó kormányt is érdekelnie kellene –, ahol komolyan gondolja a hatalom:

Az Index vége arra is rámutat, mennyire torzan alakult ki már a 1990-es évektől a magyar sajtó

+ Az általam olvasott országok egyikében sincs olyan, hogy a print és az online ennyire elvált volna egymástól; Magyarországon már az 1990-es évektől – talán a HVG-t leszámítva – teljes a különválás. Ami egyrészről a print lapok megdöbbentő (egyetlen akár szomszédos országban se tapasztalható) gyakorlati halálához, másrészről az online tér még erősebb kiszolgáltatottságához vezetett.

+ Az Index nem akkor lett fideszes, amikor a szerkesztőség átállította a függetlenségi mutatóját.

+ A magyar sajtó olyan posztkommunista oligarchák és külföldi befektetők körül alakult ki hajdanán, akik láthatóan nem tudták, nem akarták megvédeni lapjaikat, amikor jött 2010-ben a rendszerváltás. A Deutsche Telekomnak fontosabb volt a rezsimmel való jó viszony, mintsem hogy megvédje az Origót, az addigi legnagyobb magyarországi hírportált.

Születik az új médiapluralizmus, amely alapja lehet egy új közszolgálatnak

A Fidesz rombolása persze egyre világosabb helyzeteket teremt, amely nehezíti a sajtó dolgát, de talán innen lehet majd megszületnie egy tényleges kritikus nyilvánosságnak.

Elvégre ha kivonjuk a fideszes propagandaoldalakat, akkor

A Magyar Hang, a Válasz Online, a 444, az Azonnali vagy a Mérce egészen más ideológiát és témaválasztást képvisel – és ha egyszer lesz egy még újabb rendszerváltás, éppen innen születhet meg a valós, nem elnyomott médiapluralizmus. A különféle világnézeti alapokon álló, de a sajtó lényegi feladatát (a mindenkori hatalom kontrollját, egyben az ellenzéknek is a kritikáját) ezen lapok már fel tudják vállalni.

Ma tehát nem az a gond, hogy ne lehetne tájékozódni, ha valakinek van ideje megtalálnia a szabad fórumokat még – de a maffiaállam jogi és piactorzító módon akadályozza ezeket. Ha egyszer ez a maffiaállam eltűnik, azonban

Akkor már az Index se hiányozna. Ma azonban – nem maradván gyakorlatilag egyetlen olyan nagy elérésű hírportál, mint amilyen az Index volt – a sötétség csak – amint a bécsi Der Standard kommentárja írta helyesen – fokozódni fog.

Ezt a cikket – és még sok mást is – már reggel hétkor megkapták a postaládájukba azok, akiknek jár a Reggeli fekete, az Azonnali hírlevele. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről, hetente háromszor küldjük! Ha Techet Pétertől olvasnál még az Azonnalin, ide kattints, ha pedig vitatkoznál vagy hozzászólnál, írj nekünk!