Hogyan vált Szilézia Közép-Európa Vuhanjává?

Óriási járványgócpontok alakultak ki Dél-Lengyelország szénbányáiban az elmúlt hetekben, miután a szűk helyen dolgozó bányászok megfertőzték egymást koronavírussal. A bányászat viszont több tízezer lengyelnek ad munkát, a bányákat ráadásul pár napra is veszélyes leállítani, a kormány ezért a tesztelés és a kockázatos újranyitás mellett döntött. Így robbant be a járvány Szilézia bányászvárosaiban.

Felső-Szilézia Lengyelország ipari központja. A Sziléziai vajdaság mindössze akkora, mint Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye együttvéve, a kicsike régiót viszont 4,5 millióan lakják.

Ezzel messze a Sziléziai vajdaság messze Lengyelország legsűrűbben lakott területe, egy négyzetkilométerre 379 lakos jut, míg a lengyel átlag kevesebb, mint ennek a harmada. Szilézia ráadásul rendkívül fejlett és iparosodott, lakosságának háromnegyede városokban él, és egymaga felel a lengyel GDP 12 százalékáért. A tartományban – amely gazdasági erejét korábban jelentős szénbányászatának köszönheti – ráadásul már megjelent a hightech-szektor, a Fiat és az Opel is telepített oda autógyárat.

mikor az iparosodott, sűrűn lakott, zsúfolt, és még sok-sok bányájában a mai napig termelő Sziléziában lényegében minden egy járvány berobbanásának kedvez. A járvány pedig be is robbant: Sziléziában keddig minden más lengyel tartománynál több, 5989 megbetegedést regisztráltak. Mindez azt jelenti, hogy százezer főre 132 koronavírusos beteg jut a vajdaságban, a második legfertőzöttebb lengyel régióban, Alsó-Sziléziában pedig ugyanezen szám 78, de még a sokkal kisebb területen elterülő, és sokkal sűrűbben lakott Budapesten is 97 beteg jut csak százezer főre.

Szóval adott a kérdés: hogyan terjedt el így a járvány Sziléziában?

Bár a XXI. században a bányászat már közel sem bír akkora jelentőséggel, mint a szénbányászat lengyelországi csúcspontján, az 1980-as években, az ország energiatermelésében még továbbra is óriási szerepe van a szénnek. Az ország energiatermelésének 75-80 százalékát adja továbbra is a szén, és környezeti terhek ide vagy oda, olyan arány ez, amit évtizedes munka lenne lejjebb tornászni, és zöldebb energiával kiváltani.

A helyzeten nem segít, hogy hiába van az EU 50 legszennyezettebb levegőjű városából 36 is Lengyelországban, lengyel szénből rengeteg van. Ahogy a jobboldali, PiS-es Andrzej Duda elnök is fogalmazott, a lengyel szénkészletek még legalább 200 évig kitartanak – márpedig a bányák már kiépültek, a szénerőművek szintén, a szén pedig ott van a föld alatt.

Logikus, hogy az ország a már kiépült infrastruktúráját használja ahelyett, hogy a megújulókkal kísérletezne – főleg azt figyelembe véve, hogy a bányák és az erőművek is több, mint százezer erős lobbierővel rendelkező munkavállalónak adnak állást. Lengyelországban jelenleg 90 ezer bányász van, de bányászattal foglalkozó cégeknél is dolgozik további 90 ezer fő – egy súlyosabb leépítés így hamar vezetne komoly tiltakozáshullámhoz a köreikben.

A fertőzöttek fele bányamunkás

A lengyel szénbányászat tehát egy időre biztosan velünk marad – nem véletlen, hogy az EU 2050-es karbonsemlegességét kitűző célt a lengyelek is örömmel torpedózták meg a csehekkel és a magyarokkal karöltve. A gond azonban, hogy a bányákban járvány idején sem állhat le az élet, viszont a szűk helyen egymás mellett dolgozó bányászok körében nagyon könnyen terjedhet el a járvány. Ha pedig a bányamunkások a betegséget hazaviszik a családtagjaiknak, akkor meg is történt a baj.

Ez történt Sziléziában is, ahol a vajdaság hatezer fertőzöttjének fele bányamunkás, és nem tudni, hogy ők mennyire adták tovább a fertőzést a családjaiknak. A kormány mindenesetre már tömegesen teszteli a bányászokat, és megígérték: két hét alatt ötvenezer koronavírus-tesztet folytatnak le a vajdaságban. A helyzet mindenesetre bonyolult: Lengyelország többi tartományában már sikerült lelassítani a járványt,

Például szombaton országszerte 168 új megbetegedést rögzítettek, ebből 138-at Sziléziában, a sziléziai esetek közül pedig nyolcvanan voltak bányászok.

A koronavírus sziléziai berobbanása pedig pont elég ahhoz, hogy egyedüliként Közép-Európában Lengyelországban még növekedjen a napi esetek száma – így Szlovákia, Csehország és Magyarország már az egymás közötti határnyitást fontolgatja, de az sem a lengyel, sem a többi visegrádi ország kormányának részéről nem merült fel, hogy a negyedik V4-állam is megnyithatná a határait.

A bánya nem bolt, nem lehet bezárni

A legdurvább a helyzet Pniówek bányájában, ahol hétfőn még 543 koronavírusos bányász volt, de keddre ez a szám már 829-re ugrott, ráadásul az üzemeltető cég további két bányájában is felütötte a fejét a járvány. Nem véletlen, hogy az állami bányákban már hetek óta áll a termelés, de a legsúlyosabban érintett Pniówekben is múlt hétfőn állították le a bányászatot.

A bányákat viszont nem lehet hetekre leállítani: ahogy a jankowicei szénbánya egyik dolgozója a Deutsche Welle szerint magyarázta, „a bánya nem bolt. Ha bezárod, akkor nem nyithatod újra”. Ugyanis a járatok folyamatos karbantartást igényelnek,

– ezért sem megoldható a teljes szünet, magyarázza a bányász.

Nem véletlen, hogy részlegesen hétfőtől a járvány ellenére több bányában is újraindult a termelés. Erre már csak azért is szükség volt, mert pattanásig feszült a helyzet a bányászok és a kormány között: előbbiek egy csoportja Varsóba szervezett tüntetést, amelyet végül lemondtak, mert belátták, hogy ezzel az egész országot veszélybe sodornák. Ráadásul az országnak szénre – és ezáltal energiára – a koronavírus-járvány idején is szüksége van, pedig ahogyan a jankowicei bányász magyarázza: a kétméteres védőtávolság betartása a bányászoknál megoldhatatlan, így csak abban bízhatnak, hogy a kormány tömegesen teszteli őket, és nem kell egymás között a fertőzésveszélytől tartaniuk.

Nem zárják le a „lengyel Vuhant”

Ehhez persze jól jön a kormány által beígért ötvenezer teszt. A Ruda Śląska nevű sziléziai bányászváros polgármester-helyettese azt magyarázza: ötvenezer teszt még mindig túl kevés, de ami még rosszabb, későn is jön a segítség Varsóból. A régióban hatvanezer bányász dolgozik ugyanis szűk földalatti alagutakban, és csak harmincezret teszteltek eddig közülük. Ha már a kezdetektől tömegesen teszteltek volna, a helyzet nem vált volna olyan súlyossá, mint most – érvel a polgármester-helyettes.

A helyzet Sziléziában addig súlyosbodott, hogy sokan már „lengyel Vuhanként” kezdték emlegetni a régiót, ugyanis rendre

Az erről szóló plektyákat magának a PiS-es Mateusz Morawiecki miniszterelnöknek kellett megcáfolnia, mondván, hogy „nincs szó” a vajdaság izolálásáról, és a helyzetet az irányításuk alatt tartják Sziléziában. A számok azonban továbbra is egészen mást mutatnak: Sziléziában kevesebb, mint két hét alatt nőtt a duplájára, háromezerről hatezerre a fertőzöttek száma, a gócponttá vált régióban pedig egyelőre még nem látszik a fény az alagút végén. Łukasz Szumowski egészségügyi miniszter mindenesetre bizakodó: eleinte úgy tippeltek, a sziléziai bányászok 15 százaléka is megfertőződhetett, ezt mára sikerült 6,9 százalékra leszorítani. És ez az arány minél többet tesztelnek, egyre csökken, mondta a miniszter.

A lengyel kormány már április 20-án országszerte megkezdte az enyhítéseket, május 4. óta pedig országszerte minden bolt nyitva lehet. A súlyos sziléziai helyzet ellenére azonban a régiók közötti mozgást nem korlátozzák a hatóságok.

Ha már a föld alatt vagyunk, Sziléziában a turizmus egy része is erre épül: az Azonnali körbefotózta nektek, mi mindent lesz érdemes megnézni Sziléziában, ha majd lehet utazni!

BORÍTÓKÉP: A „Makoszowy” szénbánya épülete Sziléziában / Kris Duda (Flickr)