Egymás vérét szívják, mégis igaz barátok a vérszívó denevérek

És egy új kutatás szerint ez a barátság sokkal tartósabb és stabilabb, mint eddig gondoltuk.

„Az állatok közti barátság bonyolult dolog: az állatok képesek tartós szociális kapcsolatokat létrehozni egymással” – így kommentálta Gerald G. Carter, a Marylandi Egyetem Biológiai Tanszékének PhD-kutatója azt a számos szerzőtársával írt tanulmányt, amiben kifejezetten a vérszívó denevérek társadalmi magatartását vizsgálták.

Barátság denevérmódra

Az már eddig is tudható volt, hogy a vérszívó denevérek sokszor barátként segítik egymást. Ennek praktikus, a túléléshez kapcsolódó oka van: a denevérek ezen fajtája – ahogy a név is sugallja – kizárólag állati vérrel táplálkoznak. Azonban vért szerezni nem olyan egyszerű, és nem ritka, hogy egy-egy példány nem tud minden nap belakmározni. Három egymást követő, táplálék nélküli éjszaka után a vérszívó denevérek a halál szélére kerülhetnek.

Ekkor kerül előtérbe az amúgy is kolóniákban élő denevérek szociális védőhálója:

Ez a fajta baráti gesztus megfigyelhető volt olyan egyedek között is, akik nem álltak rokoni kapcsolatban egymással.

Ugyanakkor ennek a barátságnak a természete vitatott: vajon egyszerűen egy érdekalapú, eseti és gyorsan múló kapcsolatról van szó? Vagy a vérszívó denevérek éppen hogy válogatnak, és a számukra szimpatikus társaikkal állnak össze?

A denevérbarátság ha nem is egy életre, de legalább nyolc napra szól

Carterék ennek kiderítésére gyűjtöttek be huszonhárom denevért a közép-amerikai Panama egy mintegy kétszáz fős kolóniájából, hogy megfigyeljék azok fogságban töltött idejük alatti, majd a szabadon engedésüket követő viselkedését. A hipotézis az volt, hogy amennyiben valóban valamiféle szimpátiaalapú barátságról van szó, akkor annak meg kell maradnia teljesen eltérő körülmények között is: a fogság során kialakult kapcsolatok nem fognak megszakadni azután sem, hogy szabadon engedték a denevéreket.

A fogságban töltött idő során a kutatók figyeltek arra, hogy megteremtsék a lehetőséget a szociális hálózat kialakítására, és csak néhány denevér kapott minden éjszaka táplálékot. Ahogy az várható volt, a kivételezett helyzetű egyedek társaik segítségére siettek. Az idő múlásával egyes szociális kapcsolatok erősebbé váltak az egyedek között, mint mások. Ezt azon mérték le, hogy az egyes denevérek mennyi időt fordítottak egymás ápolására.

Huszonkét hónap fogság után a kutatók visszaengedték a denevéreket természetes élőhelyükre, pont ugyanazon a helyen, ahol befogták őket. Mindegyik egyedre egy szenzort szereltek, ami a más egyedekre helyezett távolságot mérte. Kontrollcsoportként a kolóniához tartozó másik huszonhét egyedre is szenzort szereltek, és így követték a kutatók nyolc napig, hogy melyik denevér melyik társával töltött együtt több időt.

Az eredmények igazolták, hogy a denevérbarátság több puszta eseti kötődésnél:

Ugyanakkor Carter hangsúlyozta, nem tudni, a baráti kapcsolat a nyolc napon túl, hosszú távon is fennmaradt-e.

Mindenesetre Carter szerint a fogságban tartott denevérek között egyfajta bizalmi viszony alakulhatott ki: logikus lenne, hogy a denevérek azon társaikhoz ragaszkodnak, akiket már ismernek, akikkel az egymás etetése és gondozása során létrejött valamilyen kötődés.

A tékozló fiú nem mindig tér vissza

Az eredményeket árnyalja, hogy az egymáshoz való ragaszkodás közel sem volt olyan erős annak a hat egyednek az esetében, akik a fogság alatt születtek. Míg a természetes környezetben született vérszívó denevérek rendkívül ragaszkodnak anyjukhoz, és a közöttük kialakuló kapcsolat erősebb bármilyen más szociális kapcsolatnál, addig

„Nem tudjuk, miért történt ez” – mondta Carter. A találgatások szerint a fogságban született denevérek visszarepülhettek a szülőhelyük környékére, ami egyébként természetes viselkedés denevérek esetében, vagy akár a kolónia nem fogságban született egyedei is kitaszíthatták őket.

Az mindenesetre látszik, hogy a kutatók által megfigyelt a szociális kapcsolatok bizonyos körülmények változásával megszakadhatnak. „Talán ez nem is különbözik annyira az emberi kapcsolatoktól” – fűzte hozzá Carter.

MONTÁZS: Petróczi Rafael / Azonnali via Flickr.com