+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. szeptember 17. kedd, 09:44
Miután Benjamin Netanjahu nem tudott kormányt alakítani áprilisi győzelme után, inkább elérte a parlament feloszlatását. Az új választás sem biztos, hogy feloldja a patthelyzetet: hiába van a jobboldalnak többsége, a szekuláris nacionalisták nem akarnak együttműködni az ultraortodox vallási pártokkal, és így Netanjahu nem tud kormányon maradni. Kiutat egy nemzeti egységkormány jelenthetne a Likud és fő ellenfele, a Kahol Lavan (Kék-Fehér) között.

Ma megint választ Izrael április után. A tét: Netanjahu tud-e ezúttal kormányt alakítani, vagy megint – mint április után – nem tud többséget összehozni maga mögött. Benjamin Netanjahu először 1996-ben szerzett kormányfői posztot. 2009 óta pedig folyamatosan tölti be a tisztséget. Noha az idei április választásokat is megnyerte, és jó eséllyel startol a most keddi előrehozott választásokon is – a körülmények áldozatává válhat az idén hetvenéves politikus.

 

Megosztott jobboldal, kormányozni képtelen Netanjahu

 

Hiába áll az izraeli társadalom a felmérések szerint saját bevallása szerint inkább jobboldalon, és hiába szereznek ennek megfelelően a jobboldali pártok vélhetően ismét többséget a Kneszetben, Netanjahu elveszítheti a miniszterelnökségét. A jobboldalon belül ugyanis nincs egység.

 

A fő törésvonal a szekuláris nacionalisták és a vallásosok között húzódik,

 

márpedig Netanjahunak mindkét táborra szüksége lenne. Avigdor Lieberman, a főleg oroszajkú, nacionalista, de nem vallásos zsidók által választott Otthonunk Izrael párt elnöke azonban nem fogja megtenni azt a szívességet, hogy összeálljon a szefárd ortodoxokat képviselő Sasz párttal és a különféle askenázi ultraortodox kispártokkal.

 

A vita lényege, ami miatt április után se tudott összehozni Netanjahu maga mögött – a jobboldali többség ellenére – egy működőképes koalíciót, hogy a vallásos fiataloknak be kell-e vonulniuk a hadseregbe.

 

Az ultraortodoxok ugyanis ma Izraelben egyfajta állam az államban.

 

Miközben az államtól szociális segélyben részesülnek, néha még magát az országot sem ismerik el, ugyanis a legortodoxabbak szerint Izrael mint világi cionista projekt i*tenkísértés: elvégre Izrael államát csak I*ten felszólítására hozhatnák létre a zsidók. De azok az ultraortodoxok is, akik elismerik Izraelt, számos különjoggal rendelkeznek: nem az állami oktatási rendszerben, hanem a saját jesiváikban képzik a fiataljaikat, a férfiak nagyrésze gyakorlatilag szociális segélyből él, egész idejüket a szent iratok tanulmányozásának szentelhetik, és a hadkötelezettség sem vonatkozik rájuk.

 

Ma Izrael lakosságának közel húsz százaléka ultraortodox, az őket képviselő pártok – azaz a szefárd Sasz és a különféle askenázi kispártok – fontos erőt képviselnek. Készek különféle kormányokat támogatni (a Sasz párt akár baloldaliakat is), ha az előjogaikat nem bántják. Ebbe Benjamin Netanjahu is belement, azonban a Likud egyik fontos koalíciós partnere, a nacionalista, arabgyűlölő Avigdor Lieberman már nem.

 

Ő ugyan egy keményen nacionalista cionizmust képvisel, de a vallásnak nem tulajdonít olyan nagy jelentőséget, elvégre szavazói is azon oroszajkú zsidók, akiknek Izrael mint világi projekt fontos. Izrael zsidó lakosságának egyharmada eleve nem jár sohasem zsinagógába, de sokan köztük azért nem baloldaliak, hanem jobboldaliak, Lieberman pedig nekik játszik.

 

Lieberman pedig mindenféle kormány támogatását attól tette függővé, hogy az ultraortodoxok is lesznek szívesek bevonulni a hadseregbe. Ebbe értelemszerűen az ultraortodoxok nem mentek bele, Benjamin Netanjahu pedig az izraeli jobboldal két ága – a világi cionizmus és az ultraortodoxia – között két szék között esik.

 

Április után is azért kell ma kedden választást tartani, mert Netanjahu nem tudott kormányt alakítani, azt pedig nem akarta kivárni, hogy esetleg más politikus – például a második helyezett, centrista Kékfehérektől – kapjon kormányalakítási felkérést. A jobboldali parlamenti többség egyetlen kérdésben tehát mégis összeállt: májusban a Likud, Liebermann pártja, egy másik vallásos-cionista pártszövetség és az ultraortodoxok együtt szavazták meg az előrehozott választásokat.

 

EGY LIKUD-SZAVAZÓ NETANJAHU KAMPÁNYGYŰLÉSÉN

 

Netanjahu akár bukhat is, de a baloldalnak nem lesz benne szerepe

 

Ha a közvélemény-kutatások pontosak, akkor

 

nem fog kijönni nagyon más eredmény, mint ami a mostani patthelyzetet is eredményezte.

 

A felmérésekben a jobboldali Likud és a centrista Kékfehér pártszövetség fej-fej mellett halad, nem kizárt, hogy a Benny Gantz és a magyar származású Yair Lapid vezette Kékfehérek szerzik meg az első helyet.

 

Egy tisztán balközép, Nethanjahu-ellenes koalíciónak mégsincs sok esélye, és nem csak azért, mert a Gantz-Lapid-páros pártja eleve nem is tekinthető baloldalinak. A tisztán baloldali pártok azonban a parlamenti helyek alig tizedére esélyesek csak: a hajdan erős Munkapárt mára kispárttá zsugorodott, az sem segít rajta, hogy közös listán indul az észak-afrikai, szegényebb zsidókat balpopulista igéretekkel lekenyerezni akaró, Orly Levy-Abekasis vezette Híd-párttal. A Munkapárt és Híd kettősét vélhetően az újonnan létrejött baloldali koalíció, a Demokrata Unió – amelynek része a volt munkapárti miniszterelnök, Ehud Barak Demokrata Pártja – is megelőzheti.

 

A két baloldali formáció együttesen is alig fog többet kapni, mint tíz százalék.

 

A Likudtól balrább álló kormány csak akkor tudhatna – legalábbis matematikailag – összeállni, ha a Kékfehérekhez és a két kicsi baloldali párthoz a mostanra egységes listával induló arab pártok is beállnak. Az arab pártok közös listájának jó esélye van tíz százalék feletti eredménnyel harmadiknak befutni, a közös lista vezetője, Ajman Odeh kész lenne – legalább kivülről támogatni – egy olyan kormányt, amely felhagy Netanjahu durva arabellenességével és a ciszjordániai zsidó telepek létesítésével.

 

Noha Izraelt szokás arabellenesként leírni, Odehék indulása és esélyei is mutatják:

 

ma Tunézia és Libanon mellett Izrael a világ egyetlen országa, ahol arab emberek szabad, demokratikus választásokon vehetnek részt, és dönthetnek sorsukról.

 

Az más kérdés, hogy az Izraellel szembeni gyűlölet sokszor olyan erős az izraeli arabok között, hogy nem mennek el szavazni, hiába vannak arab pártok is. Pedig az arab voks döntő is lehet: az arab pártok közös listavezetője, Odeh azt nyilatkozta a New York Times-nak, hogy ha az arabok között meghaladja a részvétel a hatvanöt százalékot, akkor Netanjahu biztos elveszti a kormánytöbbséget.

 

Az araboknak jelenleg csak tíz képviselöjük van az izraeli parlamentben, de ha az arab részvétel magas lesz, akkor akár huszonnyolc képviselői helyet is szerezhetnek a százhúszból. Áprilisban azonban az arabok fele se járult az urnákhoz, és várhatóan most se fogja meghaladni körükben a részvétel a hatvan százalékot, ami azzal is magyarázható, hogy a Likud az arabok lakta szavazókörökben kamerák felszereltetésével akarta volna megfélemlíteni az arab szavazókat.

 

AZ ARAB PÁRTOK KAMPÁNYRENDEZVÉNYÉNEK KÖZÖNSÉGE

 

Nemzeti egység, de Netanjahu nélkül

 

Netanjahu akkor tud hatalmon maradni, ha pártja annyira túlnyeri magát ma, hogy elég a jobboldal egyik táborát maga mellé állítani. Ekkor vélhetően a vallási pártok mellett döntene, mert őket egy kis pénzzel és előjogokkal könnyebb lekenyerezni, mint a keményfejűbb Liebermant. Egy ilyen kormányba kész lenne beállni az Ayelet Saked vezette, a cionista vallásosokat képviselő Jobboldal, valamint az arabgyűlölő, ultranacionalista Zsidó Erő párt is.

 

De ilyen arányú Likud-győzelemre amúgy sincs sok esély. Azaz a Likudnak el kell fogadnia: ki kell lépnie a komfortzónájából, és össze kell állnia a jelenlegi ellenfél Kékfehérekkel. Ilyen nemzeti egységkormányoknak van hagyományuk Izraelben. Egy ilyen mellé kész lenne Lieberman is beállni, noha a felmérések szerint a Likudnak és a Kékfehéreknek egymagukban is meglenne a többségük.

 

Egy ilyen kormánynak – azaz a Likud kormányban maradásának – van egy nagy akadálya, ez pedig maga Benjamin Netanjahu. Egy nemzeti egységkormánynak, plane a Kékfehérekkel közösen, nem lehetne ő a vezetője, aki annyit tett már eddig is az izraeli politika polarizációjáért, és itt most nem csak az arabellenességére kell gondolni. De Netanjahu előszeretettel zárja ki a zsidók közül is azokat a zsidókat, akik nem vele értenek egyet.Tehát

 

fogalmilag is furcsa lenne egy nemzeti egységkormány élén Netanjahu.

 

Gyakorlatilag meg arról van szó, hogy a Kékfehérek csak akkor állnak le a Likuddal, ha azt már nem Netanjahu vezeti.

 

Ha nemzeti egységkormány lesz, az azzal is járna, hogy az egységes arab lista lenne az ellenzék vezető ereje. Az arab pártok szövetsége ugyanis minden bizonnyal harmadik helyen végez a két nagy mögött, azaz

 

egy nagykoalíció esetén az arabokat illetné a Kneszetben is ismert ellenzékvezéri szerep

 

és az azzal együttjáró jogok, például a betekintési lehetőség nemzetbiztonsági dokumentumokba.

 

Lieberman kiüti Netanjahut?

 

Netanjahu mögött azért is nehezen állhatna össze a nemzeti egység, mert a politikusnak van egy nagyon is személyes érdeke a kormányfőség mellett, aminek nem sok köze van bármiféle nemzeti egységhez. A politikus ellen három ügyben is zajlik büntetőjogi eljárás – ezért Netanjahu egyrészről immunitást akarna magának biztosítani kormányfőként, valamint (természetesen jobboldali kultúrharcos érvkészlettel) harcot hirdetett a szerinte túl balos, túl liberális Legfelsőbb Bíróság ellen is.

 

A vallási pártok, valamint a két másik nacionalista erő még készek is lennének Netanjahut megvédeni egy büntetőpertől – amelynek esetén amúgy Netanjahutól a közvélemény el is várná, hogy mondjon le –, Lieberman azonban inkább kárörvendve nézné a vergődő Netanjahut.

 

Lieberman szerint az a megoldás, hogy a Likud ejti Netanjahut, az államfő pedig a kékfehér Gantzot kéri fel kormányalakításra.

 

Az egykori katona Gantz kormányfőségét Lieberman ugyanis kész megszavazni, egy feltétele van: a kormánynak se baloldali, se arab pártok nem lehetnek a részei, pláne nem valósíthat meg baloldali és arab követeléseket. Mivel a Kékfehéreknek a baloldallal és az arabokkal nem lesz többségük, Gantznak nem lesz nehéz egy ilyen feltételt teljesítenie.

 

Ezzel Lieberman léphetne ismét elő igazi játékossá, aki egyszerre üti ki Netanjahut, de biztosítja közben az eddigi jobboldali irányvonalt. A kékfehér Gantztól sem várható ugyanis baloldali fordulat, a politikus inkább Netanjahu korruptságát és demokráciához való viszonyát kritizálja, de nem akarja túlzott baloldali, pláne arabpárti üzenetekkel elijeszteni a középosztálybeli szavazóit.

 

A Kékfehérek azonban az ultraortodoxokkal is össze vannak veszve, ez persze Lieberman szemében nem nagy baj. Az történt ugyanis, hogy a Kékfehérek egyik vezetője, Yair Lapid videóban vádolta meg az ortodox pártokat: a Likudnak eladják magukat. Az ultraortodoxok azonnal antiszemitának ítélték Lapid vádjait.

 

FOTÓ: Benjamin Netanjahu / Facebook

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Szerdán tárgyalnak a tartományi miniszterelnökök Angela Merkellel további szigorításokról. Markus Söder bajor kormányfő a tavaszihoz hasonló teljes leállást szeretne legalább novemberben.

Elmérgesedett a viszony a török államfő és Franciaország között, az ügy hátterében a Charlie Hebdo Mohamed-karikatúrái és az ezek miatt lefejezett tanár esete áll. A francia szatirikus lap megint lépett egy merészet.

A TUI már építi át ennek megfelelően a portugáliai és Kanári-szigeteki hoteljeit.

Kedden három fontos magyar közéleti személyiség koronavírus-tesztje is pozitív lett. Van, aki már a tüntetek kezelésekor otthoni karanténba vonult, és van, aki örül, hogy nincs tüdőgyulladása.

Hol tart majd Magyarország 2030-ban? EU-tagok leszünk-e akkor még? Milyen adottságaink vannak? Kihasználjuk-e ezeket? Mit kellene tenni? Elolvastuk az Egyensúly Intézet új kötetét.

A hét kérdése

Egy hét múlva véget ér az amerikai elnökválasztás. Te kinek örülnél, ki győzzön?

Azért ide elnéznénk

Az ELTE Illyés Sándor Szakkollégiuma ebben a hónapban a borderline és a narcisztikus személyiségzavaról tart előadást. Mindezt online november 3-án 18 órakor.

Könnyűzenei konferencia online és koncertek az A38-on. A szokásos három nap helyett ezúttal csak egy napon, november 4-én.

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

Twitter megosztás Google+ megosztás