+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Petróczi Rafael
2019. augusztus 29. csütörtök, 09:22
Hát hogy demokráciát építsenek az észak-afrikai országban! A 335 millió dolláros összeget öt éven keresztül fogja folyósítani az Egyesült Államok.

Az Amerikai Egyesült Államok 335 millió dollár (átszámítva 95 milliárd forint) értékben fogja támogatni a tunéziai demokratikus átmenetet az elkövetkező öt évben – jelentette be a Tunéziai Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Minisztérium szerdán.

 

Hogy egész pontosak legyünk, azt az amerikai kormány alá tartozó Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (USAID) fogja folyósítani, és a tunéziai minisztérium közleménye szerint olyan projektekre lehet majd felhasználni, amik

 

bátorítják a magánszektor kezdeményezéseit, új foglalkoztatási lehetőségeket teremtenek a fiatalok számára, illetve segítik Tunézia 2011, az arab tavasz óta tartó demokratikus átmenetét.

 

Na de minek kell a segítség?

 

Tunézia volt a kiindulópontja a 2011-ben kezdődött arab tavasznak, miután egy tunéziai utcai árus, Mohamed Bouazizi 2010 végén a nyílt utcán felgyújtotta magát kilátástalan helyzete miatt. Tunéziában ezután erőszakos tömegdemonstrációk kezdődtek az országot évtizedek óta nem éppen demokratikusan irányító, magának személyi kultuszt építő Zín el-Ábidín ben Ali elnök ellen, aki 2011 januárjában elhagyni kényszerült hivatalát és az országot is. A status quo ellenes lázadások ezután vették kezdetüket szerte az arab világban.

 

Mindezidáig Tunézia tekinthető gyakorlatilag az arab tavasz egyetlen nyertesének: a katonaság a tüntetők mellé állt, 2011 októberében alkotmányozó nemzetgyűlést választott a lakosság, ami 2014-ben el is fogadta az új, a demokratikus alapelveket magába foglaló alkotmányt.

 

Ennek ellenére a tunéziai demokrácia közel sem áll biztos lábakon, ahogy arra a Freedom House is felhívja a figyelmet. A 2014-ben demokratikusan megválasztott, és idén júliusban 92 éves korában elhunyt elnök, Beji Caid Essebsi visszatért az autoriter gyakorlatokhoz, például a pénzügyi források egyoldalú újraosztásával próbálta elérni, hogy a tunéziai parlament ne működhessen az elnök fékeként.

 

2017-ben az elnöki iroda büdzséje 109 millió dínárra (10,5 milliárd forintra) rúgott, míg a parlament csupán 29 millió dínárból (kevesebb, mint 2 milliárd forintból) gazdálkodhatott.

 

Épp ezért is lesz fontos, hogy a 2019. november 17-én sorra kerülő elnökválasztáson olyan elnököt választ-e majd az ország, aki az ehhez hasonló autoriter gyakorlatokkal nem hátráltatja a demokrácia meggyökeresedését.

 

A demokratikus intézményi feltételek megteremtése ugyanakkor nem adott választ arra sem, hogy az ország gazdasága hogyan álljon talpra. Tunézia legnagyobb problémájaként egyfelől a főleg a fiatalokat érintő, hagyományos 15 százalék körül ingadozó munkanélküliséget mondja, amit a korábbi 4-6 százalékhoz képest gyengének számító, évek óta 1-2 százalék körül mozgó éves GDP-növekedés, a befektetők alacsony száma, és az idén júliusban már 6,5 százalékra rugó infláció okoz. 

 

A másik oldalról

 

Tunézia továbbra is küzd azért, hogy elhitesse magáról: befektetésre és a turizmus szempontjából is biztonságos ország annak ellenére, hogy az országot még tavaly is sújtotta terrortámadás.

 

Például hiába múlt el négy év 2015 óta, amikor is 61 ember halt meg két nagy terrortámadásban (a Bardo Múzeum előtt, illetve a Sousse tengerparti üdülőhelyen), tavaly októberben húsz ember sérült meg egy öngyilkos merénylet során a fővárosban, Tuniszban.

 

A nagy demokráciaprojektből az EU sem akar kimaradni

 

A grandiózus amerikai támogatás annak fényében sem meglepő, hogy Tunézia hagyományosan szoros kapcsolatokat ápol az Egyesült Államokkal: a két állam története egészen 1797-ig nyúlik vissza, amikor is a felek először fejezték ki hivatalos dokumentumban, hogy egymással békében és barátságban kívánnak élni.

 

Az azóta is többé-kevésbé harmonikus nemzetközi kapcsolatokat tekintve nem meglepő, hogy a tunéziai demokráciaprojekt egyik legnagyobb támogatója is az USA: a demokratikus alkotmány 2014-es elfogadása óta a világhatalom folyamatosan és egyre nagyobb mértékben önti a pénzt az országba. 2015-re még csak 500 ezer dollár (142 millió forint), 2017-re már mintegy 41 millió dollárnyi (több, mint 11,5 milliárd forint) összeggel segítette a tunéziai demokratikus átmenetet.

 

De még ezen az összegen is túltesz az EU: az EU-val szomszédos országok fizetési mérleggel kapcsolatos problémáira létrejött pénzügyi alapnak köszönhetően

 

Tunézia 2015 óta már összesen 650 millió eurót, átszámítva 200 milliárd forintnyi összeget kapott az EU-tól, hogy stabilizálja makrogazdasági helyzetét.

 

Összehasonlítva: Tunézia 2018. évi büdzséje 36 milliárd dínárra, átszámítva 3334 milliárd forintra rúgott. Ehhez képest a most öt évre folyósított amerikai támogatás az éves tunéziai költségvetés valamivel kevesebb, mint 3, az eddigi EU-s támogatások pedig 6 százalékát teszik ki. A különbség az USA és az EU folyósította összeg között, hogy míg az előbbi visszafizetendő kölcsön, addig az utóbbi pénzügyi segély. Egyébként teljesen bevett a nemzetközi politikában, hogy a fejlett országok segélyeket küldenek a fejletlenebbeknek: ezt nem pusztán az altruizmus vezérli, hanem az is, hogy a szegény országok lehetőleg ne exportálják hozzájuk a problémáikat.

 

De hogyan segítenek a térség jóval problémásabb országainak?

 

Ezzel szemben például a térség igazán nagy bajban lévő országa, a menekültekkel és a katonai milíciák belső fegyveres harcaitól terhes Líbia az amerikaiktól például konkrétan pénzt nem is kap: az USAID líbiai programja mindössze az állami pénzgazdálkodást segítő technikai gyakorlatok elterjesztésére, az áramszolgáltatás javítására, valamint a munkahelyteremtés felgyorsítására koncentrál – mindezt humán erőforrás és a képzett szürkeállomány biztosításával, 17,6 millió dollárból (5,2 milliárd forint). 

 

A Tunéziához képest tízszer akkora területű Líbia az EU-tól 2014 óta eddig csak 44,3 millió eurót, átszámítva 14 milliárd forintot kapott. Ez 7 százaléka annak összegnek, amit az EU Tunézia megsegítésére fordított.

 

NYITÓKÉP: Needpix.com

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A Boszniában született német író, Saša Stanišić frankfurti beszédében bírálta Handkét.

Ez úgy sikerült Csorbai Ferencnek, hogy ellenfele, a fideszes Szekó József a kampány közben meghalt. Csorbai pártja, az MSZP egyhetes nyilatkozattal válaszolt a morális kérdésre.

Borkai Zsolt a szexbotránya óta másodszor szólalt meg. Kérdésekre nem válaszolt.

Kilenc méter mély kútba esett egy kecske a fővárosban, tűzoltók kellettek a megmentéséhez. Videós cukiságkontent a politikába belefáradt olvasóknak!

Zelenszkij elnöksége óta az orosz és az ukrán közvélemény is pozitívabban tekint a másik országra, amellyel de facto egyébként háborúban áll.

És azt, hogy egy csomó nagyvárosban tarolt az ellenzék? Pedig ott van, csak keresni kell.

Azzal, hogy két női jelöltet is megbuktatott az Európai Parlament, felborult az új bizottságban a nemi egyensúly. Szerinted ki legyen a magyar női jelölt? Szavazz!

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

A számok és olvasatok dzsungelében az Ellensúly folyóirat szerzői vágnak majd szépen rendet október 16-án.

Kömlődi Ferenc kiállításmegnyitója Barcs Miklóssal, október 18-án a Jurányi Suterene-ben!

Piactúra, szitabuli, térbeéneklés, séta és számháború a 8-ban. Október 18-19-én!

Bécsben, október 28-án!

Ezt is szerettétek

Minek folyton inspirálódni? – kérdez vissza Tarlós István, mikor arról kérdezzük, melyik kelet-európai város példájából inspirálódhatna Budapest. Nagyinterjű a főpolgival!

Elfogadna-e Tarlóstól tanácsot, és lesz-e Kálmán Olga az alpolgármestere? Azonnali-nagyinterjú Karácsony Gergellyel, az ellenzék főpolgármester-jelöltjével!

A főpolgármester-jelölt elmondja, miért foglalkozik ennyit Berki Krisztiánnal, és mit szól a Fidelitas cirkuszos plakátjaihoz, vagy Tarlós megafonozásához. Nagyinterjú!

Bécsben a lakások csaknem egyharmada önkormányzati tulajdonban van, és a város a magáncégek bérházépítési programjait is támogatja, hogy kordában tartsa az albérletárakat. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás