+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Petróczi Rafael
2019. augusztus 29. csütörtök, 09:22
Hát hogy demokráciát építsenek az észak-afrikai országban! A 335 millió dolláros összeget öt éven keresztül fogja folyósítani az Egyesült Államok.

Az Amerikai Egyesült Államok 335 millió dollár (átszámítva 95 milliárd forint) értékben fogja támogatni a tunéziai demokratikus átmenetet az elkövetkező öt évben – jelentette be a Tunéziai Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Minisztérium szerdán.

 

Hogy egész pontosak legyünk, azt az amerikai kormány alá tartozó Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (USAID) fogja folyósítani, és a tunéziai minisztérium közleménye szerint olyan projektekre lehet majd felhasználni, amik

 

bátorítják a magánszektor kezdeményezéseit, új foglalkoztatási lehetőségeket teremtenek a fiatalok számára, illetve segítik Tunézia 2011, az arab tavasz óta tartó demokratikus átmenetét.

 

Na de minek kell a segítség?

 

Tunézia volt a kiindulópontja a 2011-ben kezdődött arab tavasznak, miután egy tunéziai utcai árus, Mohamed Bouazizi 2010 végén a nyílt utcán felgyújtotta magát kilátástalan helyzete miatt. Tunéziában ezután erőszakos tömegdemonstrációk kezdődtek az országot évtizedek óta nem éppen demokratikusan irányító, magának személyi kultuszt építő Zín el-Ábidín ben Ali elnök ellen, aki 2011 januárjában elhagyni kényszerült hivatalát és az országot is. A status quo ellenes lázadások ezután vették kezdetüket szerte az arab világban.

 

Mindezidáig Tunézia tekinthető gyakorlatilag az arab tavasz egyetlen nyertesének: a katonaság a tüntetők mellé állt, 2011 októberében alkotmányozó nemzetgyűlést választott a lakosság, ami 2014-ben el is fogadta az új, a demokratikus alapelveket magába foglaló alkotmányt.

 

Ennek ellenére a tunéziai demokrácia közel sem áll biztos lábakon, ahogy arra a Freedom House is felhívja a figyelmet. A 2014-ben demokratikusan megválasztott, és idén júliusban 92 éves korában elhunyt elnök, Beji Caid Essebsi visszatért az autoriter gyakorlatokhoz, például a pénzügyi források egyoldalú újraosztásával próbálta elérni, hogy a tunéziai parlament ne működhessen az elnök fékeként.

 

2017-ben az elnöki iroda büdzséje 109 millió dínárra (10,5 milliárd forintra) rúgott, míg a parlament csupán 29 millió dínárból (kevesebb, mint 2 milliárd forintból) gazdálkodhatott.

 

Épp ezért is lesz fontos, hogy a 2019. november 17-én sorra kerülő elnökválasztáson olyan elnököt választ-e majd az ország, aki az ehhez hasonló autoriter gyakorlatokkal nem hátráltatja a demokrácia meggyökeresedését.

 

A demokratikus intézményi feltételek megteremtése ugyanakkor nem adott választ arra sem, hogy az ország gazdasága hogyan álljon talpra. Tunézia legnagyobb problémájaként egyfelől a főleg a fiatalokat érintő, hagyományos 15 százalék körül ingadozó munkanélküliséget mondja, amit a korábbi 4-6 százalékhoz képest gyengének számító, évek óta 1-2 százalék körül mozgó éves GDP-növekedés, a befektetők alacsony száma, és az idén júliusban már 6,5 százalékra rugó infláció okoz. 

 

A másik oldalról

 

Tunézia továbbra is küzd azért, hogy elhitesse magáról: befektetésre és a turizmus szempontjából is biztonságos ország annak ellenére, hogy az országot még tavaly is sújtotta terrortámadás.

 

Például hiába múlt el négy év 2015 óta, amikor is 61 ember halt meg két nagy terrortámadásban (a Bardo Múzeum előtt, illetve a Sousse tengerparti üdülőhelyen), tavaly októberben húsz ember sérült meg egy öngyilkos merénylet során a fővárosban, Tuniszban.

 

A nagy demokráciaprojektből az EU sem akar kimaradni

 

A grandiózus amerikai támogatás annak fényében sem meglepő, hogy Tunézia hagyományosan szoros kapcsolatokat ápol az Egyesült Államokkal: a két állam története egészen 1797-ig nyúlik vissza, amikor is a felek először fejezték ki hivatalos dokumentumban, hogy egymással békében és barátságban kívánnak élni.

 

Az azóta is többé-kevésbé harmonikus nemzetközi kapcsolatokat tekintve nem meglepő, hogy a tunéziai demokráciaprojekt egyik legnagyobb támogatója is az USA: a demokratikus alkotmány 2014-es elfogadása óta a világhatalom folyamatosan és egyre nagyobb mértékben önti a pénzt az országba. 2015-re még csak 500 ezer dollár (142 millió forint), 2017-re már mintegy 41 millió dollárnyi (több, mint 11,5 milliárd forint) összeggel segítette a tunéziai demokratikus átmenetet.

 

De még ezen az összegen is túltesz az EU: az EU-val szomszédos országok fizetési mérleggel kapcsolatos problémáira létrejött pénzügyi alapnak köszönhetően

 

Tunézia 2015 óta már összesen 650 millió eurót, átszámítva 200 milliárd forintnyi összeget kapott az EU-tól, hogy stabilizálja makrogazdasági helyzetét.

 

Összehasonlítva: Tunézia 2018. évi büdzséje 36 milliárd dínárra, átszámítva 3334 milliárd forintra rúgott. Ehhez képest a most öt évre folyósított amerikai támogatás az éves tunéziai költségvetés valamivel kevesebb, mint 3, az eddigi EU-s támogatások pedig 6 százalékát teszik ki. A különbség az USA és az EU folyósította összeg között, hogy míg az előbbi visszafizetendő kölcsön, addig az utóbbi pénzügyi segély. Egyébként teljesen bevett a nemzetközi politikában, hogy a fejlett országok segélyeket küldenek a fejletlenebbeknek: ezt nem pusztán az altruizmus vezérli, hanem az is, hogy a szegény országok lehetőleg ne exportálják hozzájuk a problémáikat.

 

De hogyan segítenek a térség jóval problémásabb országainak?

 

Ezzel szemben például a térség igazán nagy bajban lévő országa, a menekültekkel és a katonai milíciák belső fegyveres harcaitól terhes Líbia az amerikaiktól például konkrétan pénzt nem is kap: az USAID líbiai programja mindössze az állami pénzgazdálkodást segítő technikai gyakorlatok elterjesztésére, az áramszolgáltatás javítására, valamint a munkahelyteremtés felgyorsítására koncentrál – mindezt humán erőforrás és a képzett szürkeállomány biztosításával, 17,6 millió dollárból (5,2 milliárd forint). 

 

A Tunéziához képest tízszer akkora területű Líbia az EU-tól 2014 óta eddig csak 44,3 millió eurót, átszámítva 14 milliárd forintot kapott. Ez 7 százaléka annak összegnek, amit az EU Tunézia megsegítésére fordított.

 

NYITÓKÉP: Needpix.com

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Trianon következménye a vízfejűség és az együttélés kultúrájának elvesztése is, azt pedig el kell felejteni, hogy „mindent vissza”. Videó.

Eddig a nyilvánosság előtt nem ismert momentumosok jelentkeztek Fekete-Győr András helyére, de még nagyobb a verseny az elnökségi helyekért.

Hamarosan nyithatnak a fürdők, múzeumok, színházak, és ha minden jól megy, két hét múlva már személyesen is kérdezhetnek az újságírók kormányinfón. A részletek!

Ezt azután mondta nekünk, hogy erdélyi magyar extremizmusról és az erőszak veszélyéről értekezett hosszasan.

Ungváry Krisztián segédletétől kezdve az Ismerős arcokén át a legkülönfélébb módon várhatunk megemlékezést. Mutatjuk, mit!

A filmcsatornák hétvégi délutánjainak egyik legstabilabb szereplője szinte semmit nem vesztett minőségéből.

A svéd fővirológus bírálta országa járványügyi kezelését, noha maga találta ki a különutat. Most elismerte: túl sokakat vesztettek el.

A hét kérdése

Egy etnikailag sokszínűbb Nagy-Magyarországban a politikai térkép is egészen más lenne, mint most. Hogy mennyire, arról csináltunk egy szavazást!

Azért ide elnéznénk

Még ha online is, de június 5. és 6. között a Rosalia borfesztivál keretében lesznek élő interjúk borászokkal, művészekkel és a gasztronómia képviselőivel.

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

DrMáriás festményeit Győrfi Pálról, a nyugalomhipnózis nagymesteréről, vagy Müller Cecíliáról, Baby Yoda megmentőjéről június 6-tól nézheted meg Szentendrén.

Mi fog történni az albérletpiaccal a koronavírus-járvány miatt kibontakozó gazdasági válság hatására? Június 9.

Ipari stílusű bútorok, munkavédelmi plakátok és sok más június 13-án.

Ezt is szerettétek

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás