Egy új rendeletjavaslat szerint a gazdasági szankciókhoz nem kellene az Európai Unió Tanács egyhangú döntése, így az Európai Bizottság sokkal hatékonyabban fel tudna lépni akár Kína vagy az USA ellen.
Brüsszel forradalmi kereskedelmi – és gyakorlatilag külpolitikai – jogi eszközt készített, amely lehetővé teszi számára, hogy ellenszankciókat szabjon ki egyénekre, vállalatokra és egész országokra, és ezzel egy lépéssel közelebb hozza az EU-t ahhoz az ambíciójához, hogy geopolitikai szereplő legyen
– írja a Politico brüsszeli hírlevele a lap által megszerzett és „rendkívül érzékeny”-nek mondott rendeletjavaslatra hivatkozva.
A javaslat lényege, hogy
a szankciókhoz nem kellene más uniós szervek egyhangú döntése, hanem azokról az Európai Bizottság döntene,
mivel jogilag nem külpolitikai, hanem gazdasági döntésről lenne szó, ami miatt elég a feles többség is a tagállamok szakminisztereit tömörítő Európai Unió Tanácsában. A brüsszeli lap szerint ez lehetőséget ad az EU-nak, hogy „tűz ellen tűzzel” harcolhasson, ha az uniót vagy egy tagországát gazdasági támadás éri.
Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság így fájdalmas gazdasági szankciókat tudna kiróni – a kereskedelmi és befektetési korlátozásoktól a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó szankciókig – minden olyan országra, amely az EU gazdasági megzsarolására törekszik.
De a szankciók előtt lehetőséget is adna, hogy a szankcionálandó országok visszalépjenek az intézkedéseiktől, és nemzetközi szabályokon alapuló megállapodással rendezzék az ügyet, ami az EU-t válaszlépésre ösztönözné.
A jogi eszköz tehát elsősorban elrettentésre szolgálna, de végső esetben lehetővé tenné a Bizottságnak, hogy szembe is szálljon az ellenséges gazdasági intézkedésekkel.
Mint a Politico írja, gyakran előfordult, hogy az EU szabályozási terveit a reálpolitika kisiklatta:
Az ezekhez hasonló fenyegetőzések ellen az EU egyes tagállamai önmagukban nem sokat tehetnek, mert kötik őket az EU egységes piac- és vámunió-szabályai. Ugyanakkor az EU nem tudja az egyetlen valódi erejét, a gazdasági súlyát sem hatékonyan érvényesíteni, mert
a szankciókkal és a külpolitikával kapcsolatos döntéseket egyhangúlag kell meghozni, és gyakran akad olyan tagország, ami ezeket megvétózza és eléri a felhígításukat.
(Ha itt elsőként Magyarország jut eszünkbe, az nem véletlen, bár Magyarország jellemzően nem szankciókat, hanem a közös nyilatkozatokat szokta megvétózni).
Az EU külügyminisztériuma?
A szankciókról és döntésekről jelenleg a tagállamok szakminisztereit tömörítő Európai Unió Tanácsa hoz egyhangú döntést – azaz minden tagállami vezetőnek egyhangúlag el kell fogadnia azokat –,
az újdonság az lenne, hogy az Európai Bizottság szabná ki a szankciókat anélkül, hogy arról a Tanácsnak egyhangú döntést kellene hoznia.
Ezzel az Európai Bizottság Kereskedelmi Főigazgatósága – ami döntene a szankciókról –,
gyakorlatilag az EU külügyminisztériumává válna
egy a Politicónak nyilatkozó magas rangú brüsszeli tisztviselő szerint.
Az új rendeletről természetesen meg kell egyeznie a tagállamok minisztereiből álló Európai Unió Tanácsának és az Európai Parlamentnek is, azonban ha ez sikerül, az EU valóban sokkal hatékonyabban tud majd a gazdasági erejét felhasználva fellépni országokkal, személyekkel vagy vállalatokkal, és ezzel a Politico szerint megnőhet az Unió világpolitikai súlya.
A lap szerint a rendeletjavaslat szövegét szerdán hagyhatja jóvá a Bizottság, ezt követően kerül majd a Tanács és az EP elé.
NYITÓKÉP: Pixnio
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.