+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Nagy Péter Sándor
2019. május 20. hétfő, 16:29
Ott, ahol én élek, nem nagyon tudnak különbséget tenni egy román, egy bolgár, egy magyar vagy egy lengyel között, ezért az értékeim alapján ítélnek meg.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Hiszen te nem is vagy migráns!

 

– mondotta elképedve egyik kedves, már nem középkorú szomszédom, kormánypárti szavazó kis falunkból, miután elmeséltem neki, hogy magyarként nem is kell olyan messze menni, hogy az emberre furcsán nézzenek származása miatt, esetenként éppen a saját külhoni rokonságában. Hasonló volt az észrevétele egy másik, fiatalabb, de nem kormánypárti barátomnak is egy közeli városból.

 

Nagyon nagy a zavar azzal kapcsolatban: ki a migráns, ki nem, miért az, vagy miért nem.

 

Abban mindenki pártállástól függetlenül egyetért, hogy jobb félni mint megijedni, így lassan a költözőmadarak is gyanúsak lesznek. 

 

Miért nem gondolja át ezt mindenki saját kútfőből?

 

Úgy tűnik, majdnem mindenki bedőlt a festett bajusznak, és retteg mindentől, ami nem tőzsgyökeres magyar, bármit is jelentsen ez. Talán azért is, mert a magyar ember az európai átlagnál talán nagyobb ártatlansági mutatóval bír, ami kétségkívül pozitív hungarikum, de nagyfokú hiszékenységgel is járhat.

 

Mindenestre szembetűnő, milyen nagy különbség van aközött, ahogy magunkat látjuk, és ahogy mások látnak minket.

 

Lassan egymillió magyar fiatal és nem annyira fiatal él európai, prosperáló nagyvárosokban, amelyeket éppen az oly sokszor démonizált kulturális, illetve etnikai sokféleség jellemez. 

 

Amikor egy magyar vagy más nemzetiségű ember egy másik országba költözik, más kultúrájú emberré válik. Minden egyes ember, aki elvándorol, magával viszi mindazt, amit megtanult születése óta, és ezt a tanulást folytatja, míg életben van, függetlenül attól, hogy hol él.

 

Egy kis kultúrsokkból még nem lesz nemzethalál

 

A kulturális sokféleség megbecsülése Magyarországon sem kellene, hogy idegen legyen, hiszen nem sok olyan magyar család van, ahol az elmúlt két generáción belül ne lenne egy vagy több külországi nagy-, vagy dédszülő. Mégis: az utóbbi években kollektív fóbiává vált a migráció kérdése, és kevesen látszanak mérlegelni, hogy a szüleik, nagyszüleik, dédszüleik tótok, románok, szászok, oroszok, törökök stb. voltak.

 

Nem nehéz belátni, hogy a különböző kultúrák együttélése, ennek az együttélésnek a létrejötte nem invázió, hanem maga a kultúra, legalábbis annak a forrása.

 

Nagyon sok minden a magyar kultúrában, amire annyira büszkék vagyunk, ebben a sokféleségben gyökerezik. Ha ezt valaki vitatja is, az minimum belátható, hogy egy kis kultúrsokkból még nem lesz nemzethalál.

 

Ott, ahol én élek, nem nagyon tudnak különbséget tenni egy román, egy bolgár, egy magyar vagy egy lengyel között,

 

ahogyan egy magyar ember sem tudna különbséget tenni egy szenegáli, nigériai vagy éppen mozambiki ember között. 

 

Így jobb híján a legtöbben megpróbálnak személyes értékeim alapján megítélni.  Feltételezik, hogy vannak ilyen értékeim, és nem akasztanak rám bármiféle negatív jelzőt előre.

 

Az idegengyűlölet a saját szabadságunkat kezdi ki

 

Ezzel együtt minden szülőföldnek megvannak a maga rasszistái, akik bőrszínre, vallásra mennek, vagy csak egyszerűen a másságra. Ennek a következményei nagyon sokfélék lehetnek, nem csak a megkülönböztetést elszenvedő „idegenekre”, hanem az „őslakosokra”  nézve is.

 

Akik olyan országokban élnek, ahol a szabadság csorbát szenved, a hétköznapi, emberek közötti kapcsolatok nem kecsegtetnek túl sok reménnyel a közösség helyzetének a megváltozására. Pedig igenis van mit tanulni ezekből a hétköznapi kapcsolatokból, azok hullamzásaiból, illetve a kis kölcsönös alkalmazkodásokból. Ez különösen így van a kölcsönös tisztelet megélésével kapcsolatban.

 

Egy elnyomó rendszerben, más stratégiák híján, a pici gesztusok képezhetik a másik értékének elismerésének jeleit. Ezek a pici gesztusok a hatalom számára láthatatlanok, így elnyomhatatlanok.

 

A hétköznapi gesztusok és a kölcsönös tisztelet egy fontos erőforrás, egy univerzális érték, ami képessé tesz a máshonnan jött ember tiszteletére, és az emberi értékei alapján való megítélésére is. Fontos ennek a képességnek az ápolása, az idegengyűlölet elutasítása, hogy az ember képes maradjon a saját környezetének, szomszédjának tiszteletére, és egyáltalán: az apró másságok elviselésére.

 

Ez a tisztelet a derűn, a kedélyességen keresztül tud megnyilvánulni, ha az emberek „látják” egymást és képesek a másik helyzetét átélni. 
Egy személyes, családi, munkahelyi, stb.  konfliktus megoldása egészen más tartalmakat és távlatokat nyer, ha emberi szálakon zajlik a komunikáció, nem pedig előítéletekhez és betanult sémákhoz idomulva.

 

Példaként elmesélném a kerületi postásunk és egy hindu család esetét. A postás a határidőhöz kötött leveleket – amelyek nagyon fontosak a betelepülő személyek, családok számára – kizárólag kézbe adja át, míg kollégái értesítést hagynak hátra, ami könnyen elvész. A postás tudatában van a helyzetnek, veszi a fáradságot, és addig keresi a címzetteket, néha napokon keresztül, míg kézhez nem juttatja a kérdéses levelet. 

 

Ez a hindu család a postást egy héttel azután, hogy egy ilyen fontos levelet különféle bonyodalmakon keresztül eljuttatott hozzájuk, egy reggel amikor a házukhoz ért, beinvitálta magukhoz. Reggel kilenckor az egész család ünneplő ruhában fogadta őt a nappaliban, virágfűzért akasztottak a nyakába, virágszirmokat szórtak a léptei elé, miközben mindannyian egy dalt énekeltek neki, amit tapssal kísértek. Ünnepi reggelivel várták.

 

Így mutatta ki a család a háláját azért, hogy különleges figyelemmel juttatta el hozzájuk ezt a család tartózkodási engedélyével kapcsolatos fontos levelet. Aki a mindennapi munkáját humánusan és jól végzi, megváltoztatja az emberek életét.

 

Az idegengyűlölet szítása éppen ezt a kölcsönös tiszteletet kezdi ki, amely a gyűlölhető idegenek hiányában befelé fordul, és aláássa az emberek közötti tiszteletet, ezzel együtt a változás reményeit is. Ennek

 

az értelmetlen idegengyűlöletnek végső soron a saját szabadságunk lehet az ára.

 

Illetve másképpen fogalmazva: ha az emberek majd egymás felé fordulnak, akkor tűnnek fel az emberek felé forduló politikusok, akik elszámoltathatóak lesznek, és adott esetben válaszolnak a hozzájuk intézett kérdésekre is. Ettől bizonyára mindenki jobban is érezné magát. 
A jól működő, boldog emberi közösségekben a siker a közös erőfeszítésben és az egymásnak megadott tiszteletben rejtőzik. Ezek az értékek csak egy befogadó kultúrában életképesek.

 

A szerző vállalkozó. Vitatkoznál vele? Ide kattints!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az olasz külügyminiszter június közepétől megnyitná az összes belső európai határt. Június 3-tól az olaszokhoz már eleve lehet utazni, de ez nehézkes, mert az osztrák határszakaszon a beutazást Bécs nem engedi.

Montenegróban már május 5-e óta nem rögzítettek új megbetegedést, az aktív fertőzöttek száma pedig nulla: jövő hétfőtől a magyarok is beutazhatnak.

Az aktív esetszám kevéssel, de ismét csökkent, kórházi ápolásra 430, lélegeztetőgépes kezelésre 25 fő szorul csak.

A magyarok körében is 61 százalék gondolja ezt egy friss, 21 EU-tagállamban elvégzett közvélemény-kutatás szerint.

A főpolgármester szerint Budapestnek több tízmilliárdos bevételkiesést jelent a jövő évi költségvetés tervezete, ami nem indokolható a járvány okozta általános recesszióval.

És még véletlenül sem a Fideszről beszélünk: a máltai Munkáspárt a közelmúlt legnagyobb politikai botránya ellenére visz mindent a közvélemény-kutatásokban.

Voltak, akik kritizálták, hogy ezzel a határőrök az emberek magánéletében turkálnak: most már hivatalos nyilatkozatot kell tenni arról, hogy kapcsolatban vannak, így szabad a beutazás.

A hét kérdése

Hiába vagyunk EU-tagok, a járvány előtti határforgalmat először nem valamelyik uniós szomszéddal, hanem a nem EU-tag Szerbiával állítottuk vissza. Mi ennek az oka? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Az Azonnali publicistája a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezésről vitázik online május 25-én este 8-tól!

Az Azonnalin rendszeresen publikáló Szalai Máté is elemzi a Külügyi Intézet online beszélgetésén, május 26-án!

Ezért beszélget az űrhajóssal május 27-én Szujó Zoltán.

Ki nyerheti az amerikai elnökválasztást? Szakértők vitatják meg az American Corner május 28-i eseményén!

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

Ezt is szerettétek

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Hogyan élik meg a koronavírus-járványt a különböző generációk? Kiknek a legnehezebb most, és miért jött elő a nyugdíjasbashing?

Miért csapott látványos hisztiket az akkori román miniszterelnök Trianonban, miközben megkapták Erdélyt, a Bánság nagyobb részét és a Partiumot?

Twitter megosztás Google+ megosztás