+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. május 6. hétfő, 08:00
Európa egységének vágyában van valami birodalmi, ebben igaza van Orbánnak. De nem csak a nacionalisták, a kozmopoliták is Európa-ellenesek. Köztük viszont ott vannak a konzervatív páneurópaisták.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A hétvégén zajlott a német Páneurópai Unió éves találkozója a festői, mélybajor Straubingban – sok arisztokratával, katolikus pappal, elhízott CSU-s politikussal, Habsburg-történésszel, szudétanémet vagy éppen koszovói muzulmán résztvevőkkel.

 

Ma, amikor megszoktuk – legalábbis a Magyarország nevű szellemi fekete lyukban – hogy ami jobboldali, az nacionalista és EU-ellenes, ami pedig baloldali vagy liberális, az meg nem; igencsak üdítő volt ezt az amúgy nagyon is régies, sok tekintetben idejétmúlt, bajor zakós és dirndlis társaságot látni, hallgatni.

 

Európára ugyanis van konzervatív válasz is.

 

Nem szabad elfelejteni:

 

Európa egységének vágyában mindig ott van (és ebben a pogány-nacionalista lázadónak, Orbán Viktornak igaza is van) valami birodalmi.

 

Európa egysége ugyanis a római birodalmi és a katolikus univerzalisztikus eszméken képzelhető el leginkább. Ezzel szemben jelentek meg a különféle nacionalizmusok főleg a 19. században, amelyek – Garibalditól Kossuthig – alapvetően baloldali, liberális mozgalmak voltak. A 19. század progresszív, modern eszmeisége volt ugyanis a nacionalizmus, a vele szemben álló imperializmust pedig – és itt most értelemszerűen elsősorban a mi térségünkről beszélek – a katolikus egyház és a birodalmi uralkodó család képviselte, jelenítette meg.

 

Az első világháború után, amikor a nemzetek megkapták – köztük a magyarok a trianoni békeszerződéssel – a hőn áhított függetlenségüket, szuverenitásukat; monarchista katolikus arisztokraták között – akik von Haus aus nem tudtak otthonra lelni a nemzetállamokra szabdalt, behatárolt szép új világban – jelent meg a páneurópai gondolat.

 

Richard von Coudenhove-Kalergi – akinek otthonában németül, csehül és japánul, de azért sokszor latinul, olaszul, franciául, részben magyarul folyt a társalgás (szerinte eleve egy igazi európainak legalább tíz nyelven tudnia kell, ami nagyon is igaz, kedves, csak Guardiant olvasó magyar és bármilyen progresszívek) – alapította meg 1922-ben a Páneurópai Uniót, amely egy olyan korban, amikor a nacionalizmus látszott győzni, amikor Prága és Trieszt között három-négy határon is fel kellett mutatni az útlevelet, igencsak anakronisztikusnak és utópikusnak hatott egyszerre: jöjjön létre egy egységes konföderáció az európai kontinensen az USA mintájára.

 

A páneurópaisták meggyőződéses katolikusok és konzervatívok voltak, sokuk elsők között esett a nácik áldozatául,

 

Coudenhove-Kalerginek is menekülnie kellett Bécsből a Gestapo elől, amikor bevonultak a németek.

 

A második világháború után aztán ismét katolikus politikusok, Konrad Adenauer, Robert Schumann vagy Alcide de Gasperi álltak az európai egységesülés élére. Ahogy előtte a náci, úgy utána a kommunista totalitarizmussal szemben akarták megvédeni Európát, az európai civilizációt.

 

A páneurópaisták szerint ma is veszélyben van az európai egység, mert – ahogy több felszólaló is mondta a bajorországi Straubingban a hétvégén, a Páneurópai Unió éves találkozóján – „a pogány nacionalizmus“ fenyeget.

 

A nacionalizmus mögötti törzsi gondolkodás ugyanis valóban pogány, ami idegen a katolicizmus univerzalizmusától. Aki katolikus, nem lehet nacionalista.

 

Ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne erős nemzeti, regionális, de akár vallási, politikai vagy egyéb identitása – Európa ugyanis ezt nem zárja ki.

 

A straubingi találkozó ismét bebizonyította: a felhangosított populisták versus progresszívek vitája nem mutatja a politikai válaszok egész terjedelmét. Ma ugyanis úgy nézhet ki: vannak az EU-ellenes populisták, akik bezárkóznának nemzetállami határaik mögé, és ott építenének homogén társadalmakat; mellettük pedig vannak a progresszív kozmopoliták, akik minden határt lebontanának, és számukra igazából Európa is csak az első lépés a világállam, a teljes kozmopolitizmus felé.

 

Ha jól belegondolunk: mindkét nézet Európa-ellenes.

 

Nem csak az Európa-ellenes ugyanis, aki visszazárná magát a nemzetállamokba, de az is, aki feloldaná az európai civilizációt a világ egészében.

 

Ezzel szemben a páneurópaisták elutasítják a nacionalizmust, de világos képük van arról, mi Európa: a zsidó-keresztény-muzulmán értékvilágra, a görög filozófia és a római jog antikvitására és az ezek nélkül elképzelhetetlen felvilágosodásra épülő európai kultúra, amelynek a nyelvi, nemzeti, etnikai sokszínűség is része.

 

E sokszínűségre ma egyszerre jelent veszélyt szerintük az Orbán-féle nemzetállami nacionalizmus (amely homogén nemzetállamokat akar) és a liberális kozmopolitizmus (ami minden hagyományt felszámolna).

 

Ha most olvastad ezt a cikket először, az azért lehet, mert még nem jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali hírlevele, amelynek olvasói ezt a cikket és még sok mást is megkaptak a postafiókjukba már reggel hétkor. Iratkozz fel te is a hírlevélre, hetente háromszor küldjük!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Egy kabinettag már így is lemondott, mivel például egy új népszavazás lehetősége is szóba került. Azt ígérik, Donald Trump londoni látogatása alatt még May lesz a miniszterelnök.

Természetesen a kiesések számára gondolok: 2010 óta harmadszorra kényszerül másodosztályba a focicsapat.

Migránsozás és sorosozás helyett kivételesen a fenntartható fejlődésért aggódnak a még néppárti kereszténydemokraták.

Állítólag az úzvölgyi katonatemető miatt rágott be az RMDSZ, de amúgy is kínos lehet nekik a kampányfinisben a PSD.

Farkas Flóriánék attól tartanak, beilleszkedni képtelen, idegen kultúrájú milliók fenntartására kellene költeni az állami pénzt.

A hét kérdése

Az osztrákok Habonya? Sebastian Kurz? Egy titkosszolgálat? Egy művészcsoport? Néha az élet egészen egyszerű válaszokat ad: itt vannak az Azonnali tippjei!

Azért ide elnéznénk

Újabb globális klímasztrájkot hirdet a Fridays For Future mozgalom. Május 24-én Budapest belvárosában is!

A Tanácstalan Köztársaság friss eseményének témája, hogy hogyan építették le itthon a környezetvédelmet.

Frissiben kielemzi az EP-választási eredményeket Deutsch Tamás, Donáth Anna meg egy csomó politológus.

A MoMe hallgatói értelmezik újra a stílust mindenféle formában a plakáttól a webdesignig. Május 31-től.

A Piacok Napján, az Erzsébet tér, egy hatalmas közösségi piaccá változik, idén már 6. alkalommal, június 23-án vasárnap.

Ezt is szerettétek

Hallottad, hogy lesz már megint valami választás, de azt már nem tudod, hogy pontosan miről meg minek meg mikor?

Vajon csak az etnikai alapú szavazást tudják elképzelni a székelyek? Az Azonnali Székelyföldön járt, és megkérdezte a járókelőket.

Volt, aki szerint a klímaváltozás ellen könnyebb tenni, hiszen ha meleg van, akkor nem kell kabátot venni, és kész. Videó!

Strache politikai pályájának ugyan vége, de ez nem jelenti azt, hogy a zeneit is fel kell adja. Mutatjuk a legjobb számait!

Twitter megosztás Google+ megosztás