A fekete péntek mutatja meg a fehér karácsony igazi arcát

A legkárosabb és legaljasabb mindig az, mikor a szülők saját gyengeségeiket a gyerekeikre hivatkozva élik ki és ideologizálják meg. Ennek legékesebb példája pedig pont a karácsony.

A Black Friday, a fekete péntek mutatja meg a fehér karácsony igazi arcát: amikor elkezdik csúcsra járatni a bolygófogyasztást mint ünnepet. Pedig a legszebb ajándék nyilván az lenne a Földnek, ha nem vennénk semmit: ha legfeljebb saját készítésű ajándékokat adnánk szeretteinknek, és a vásárlásra pazarolt időt is rájuk fordítanánk.

Maga a fekete péntek név is elég egyértelműen utal rá, hogy a fogyasztás egyfajta fekete mágiájaként használják a marketinget, gyakorlatilag pont az élet szentségének elárulására: pontosan annak megcsúfolására, amiről a karácsony eredetileg szólna, nem csak keresztény, hanem pogány olvasatban is.

Amerikában, illetve pontosabban csak az USA-ban eredetileg a hálaadáshoz kapcsolódott a Black Friday, de aztán a multik ránk szabadították ezt a marketingvírust, és Európában is nagyjából mindenütt ezzel a rémtörténettel kezdik a harácsonyi szezont. Hál' Istennek a hálaadás annyira specifikusan amerikai sztori, hogy nem exportképes – különben már azt is ránk tukmálták volna a Halloween és a Black Friday mellé.

Szörnyű látvány lenne, ha éhes emberek verekednének valamilyen koncon, de akik akciós óriásképernyőkért verekednek, azok egészen biztosan nem éheznek. Bár emberileg a legsötétebb nyomorban élnek a Black Friday bulvármédiát is bejáró képei alapján. Drága nyomorban.

Hogyan lett a karácsony a fogyasztás fő ünnepe?

Maga a karácsony szó eredetileg egyáltalán nem a keresztény ünnepre, hanem a téli napfordulóra utal. Jézus nem karácsonykor született, hanem a bibliai források alapján a szüreti-betakarítási időszakban, ha tényként fogadjuk el, hogy a kisdeddel birodalmi összeírásra mentek Betlehembe. Ezeket ugyanis kizárólag a nyár végi, ősz eleji időszakban tartották, hogy egyúttal az adókat kiróhassák a frissen betakarított terményekből.

Az őskeresztyének a vízkeresztet, Jézus megkeresztelkedését ünnepelték csak, mivel Jézus tanítása alapján a keresztények számára a legfontosabb nem biológiai születésük, hanem újjászületésük, azaz megtérésük, illetve megkeresztelésük napja.

Olyan értelemben „hiteles” persze mai formájában is a karácsony, hogy Betlehemben is csak a jászolban, az állatok fogadták szeretettel a megváltót és családját, „a vendégfogadó házban nem volt számukra hely”. „Az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be” – ez a mai karácsonyokra is igaz, azzal a (jelentős) különbséggel, hogy ma elvben és névleg Jézus mint megváltó születését ünneplik.

Bár igazából ez nagyjából senkit nem érdekel, a jelek szerint magukat a keresztényeket sem különösebben. Érdemes megfigyelni, hogy a hívő keresztények is milyen ritkán hivatkoznak Jézusra a karácsony hitelességével kapcsolatos vitákban! Nem véletlenül... Ebben az ügyben az igazság a legutolsó szempont szinte mindenkinek. A keresztényeknek éppúgy, mint a karácsony laikus, sőt, ateista híveinek.

Egyébként egyháztörténeti tény, hogy a modern karácsony fő megnyilvánulási formáit (az ajándékvásárlást és dőzsölést), valamint a fő szimbólumává lett (a pogány germán mitológiából átvett) karácsonyfát kezdetben minden rendes templomban kiprédikálták, a lelkészek bűnös pogány szokásként írták le, mindezt tisztán biblikus alapon. De aztán a karácsony kérlelhetetlen világi diadalát látva lassan behódoltak a jelenségnek.

A modern karácsony: a gyerekek megrontása a fogyasztói életszemlélettel

Régen, főként az ország elmaradottabb végein, elterjedt a szokás, hogy ópiátokat tartalmazó mákonyt adtak a gyerekek elaltatására és „lenyugtatására”, amitől sajnos rendesen el is hülyültek az újabb generációk a szüleik hülyesége miatt.

A nyugati világban, a jóléti társadalmakban pár évtizede (legfeljebb fél évszázada) lényegében ugyanígy szoktatnak rá minket a fogyasztói függőségre már zsenge gyerekkortól a karácsonyi ajándékvásárlás mintáját átadva.

Igaz, hogy már a régi pogány rómaiak is dőzsöléssel próbálták elűzni a rövidülő nappalok félelmét, illetve a Győzhetetlen Nap (Sol Invictus), vagyis a téli napforduló utáni karácsony napján megünnepelni azt, hogy újra hosszabbodnak a nappalok, és visszatér a fény a világba. Csak hát a régi római dőzsölés legfeljebb pár százezer emberre terjedt ki, nem volt tömeggyártás és csomagolóipar, így minimum négy-öt nagyságrenddel kisebb környezeti károkat okozhatott a karácsonyi dőzsölés, mint ma.

A fő különbség mégiscsak az, hogy a régi rómaiak idejében nem kellett attól tartani, hogy pár éven vagy évtizeden belül teljesen és végleg felélik a természeti erőforrásaikat és rájuk dől a dőzsölés rendszere. Vagyis nem kapott olyan konkrét ökológiai jelentést egyetemesen a karácsony, miszerint elfogy a világ, ha minden így megy tovább.

Legkevésbé a gyerekeknek kéne tehát azt a képmutatást, azt a bolygófaló hazugságot átadni, ami a karácsony mint a fogyasztás fő ünnepének lényege a modern világban.

Ilyenkor pocsékoljuk el a legtöbb élelmet is. A tudatos vásárlók, illetve zöld szervezetek mára a felesleges és káros fogyasztás elleni tiltakozásul „ne vásárolj semmit” akciónapokat szerveznek és sok helyen adnak tanácsokat, hogyan kellene „környezetbarátabban” ünnepelni, ajándékozni.

Pár évvel ezelőtt talán elegendőnek tűnhettek az ilyen akciók, de mára – különösen a klímakatasztrófák kapcsán – elég nyilvánvalóvá vált, hogy sokkal gyorsabb és radikálisabb szemléletváltásra van szükség. Épp ezért sokkal menőbb, ha semmit sem vásárolunk se karácsonyra, se a mai fekete pénteken, se később.

MONTÁZS: Pintér Bence / Azonnali