+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2020. január 6. hétfő, 17:30
Az emberek sem Ausztráliában, sem nálunk nem állatmentők, hanem zömmel asszisztálnak az ökológiai rendszerek szétprédálásához. Azok is, akik tűzből menekült koalát itatnak: csak épp terepjáróból kiszállva, PET-palackból. Nem az a normális, ha emberek mentik és etetik a vadon élő állatokat, hanem az lenne a természetes, ha végre békén hagynánk őket.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Rengetegen osztanak meg cuki képeket arról, hogy néhány ember pár szegény koalát vagy kengurut ment meg, itat stb. a bozóttüzek által sújtott Ausztráliában. Ez fake news. A cuki fotók teljesen hamis képet festenek arról, ami valójában történik és arról is, hogy mi az ember szerepe a katasztrófában: a Sydney-i Egyetem felmérése szerint félmilliárd állat halt meg a lényegében emberek által okozott tűzvészben rettenetes kínok közt. 

 

Vagyis az állatok nem megmenekülnek, éppen cukin ölelgetve az őket megmentő embert, hanem az ember miatt halnak kínhalált milliószámra.

 

Legfeljebb néhány tucatnyi állat menekült meg a cuki képek által sugallt módon. El kell mondani még egyszer, vagy érthető elsőre is, miért hazudunk magunknak és egymásnak a cuki állatmentő fotók osztogatásával?

 

Az emberek nem állatmentők!

 

Értem, hogy baromira nehéz szembenézni a felelősségünkkel és azzal, hogy milyen gyökeres életmódváltást követelnek meg mindenkitől az egyre sürgetőbb ökológiai vészhelyzetek, de a hazugság semmit nem old meg, sőt: életet jelentő heteket, hónapokat, éveket vesztegetünk el az önáltatással.

 

Nem, az emberek Ausztráliában és nálunk sem cuki állatmentők, hanem zömmel asszisztálnak az ökológiai rendszerek szétprédálásához, illetve fogyasztóként aktívan hozzá is járulunk ehhez.

 

Igen, azok az emberek is hozzájárulnak a pusztításhoz, akik a képeken épp koalát itatnak: egy terepjáróból kiszállva, PET-palackból!

 

Elmeséljem, hogy ezen a környezetterheléssel ugyanazok a cuki emberek hogyan vesznek részt fogyasztóként ugyanazoknak a cuki állatoknak és élőhelyeiknek a tönkretételében, vagy már másol elégszer olvastunk ezekről?

 

Amúgy a sokszor rém giccses cukiságok egy része ráadásul eleve fake news: nem is most készült felvételek és sokszor nem is kapcsolódnak régebbi erdőtűzhöz sem, mint például a mindenkit folyton ölelgető Abigail nevű kenguru (a nyitóképünkön balra), akinek az amúgy kedves története több évvel ezelőtti és semmi köze semmilyen tűzvészhez: ez egy hároméves kép, de mostaniként osztják ezerrel.

 

Az egyik első koalás sztoriban egy nő kocsijából kiszállva az égő erdőből hozott ki tényleg bátor módon egy koalát, aki nyöszörögve ivott, de később sajnos nem élte túl égési sérüléseit. A cuki képeken persze mindig úgy látszik: épp megmenekül a jószág, pedig nagy részük utána belehal a sérülésekbe.

 

A legkínosabb hazugságról pedig még nem is beszéltünk.

 

Tegye fel a kezét, aki szerint az a normális, a természet rendje, ha emberek mentik és etetik a vadon élő állatokat!

 

Nem inkább az lenne a természetes, normális megoldás, ha végre békén hagynánk őket? Ha nem vennénk el vagy tennénk tönkre az élőhelyeiket? Egyáltalán nem szorulnak ránk. Legjobb lenne, ha attól mentené meg őket a sors, hogy „megmentsük” őket. Tehát a cuki állatmentő fotók osztása 100 százalékban hazugság, fake news. Pótcselekvés amúgy a pénzküldés is, ami – nem mellesleg – a lehető leggusztustalanabb önreklám a celebeknek, akik nevében gyűjtenek.

 

Hogyan függ össze az ausztrál politikai rendszer korruptsága és a rossz vezetés a katasztrófával?

 

Aligha véletlenül terjed a videó, hogy egy tűzoltó nem hajlandó kezet fogni az ausztrál miniszterelnökkel (aki elég sötét ahhoz, hogy mégiscsak megrángassa a kezét, akarata ellenére).  

 

Scott Morrison kormányfő szerint fontos volt megtartani a nagy szilveszteri tűzijátékokat, hogy megmutassák: nem változtatnak semmit az életformájukon. Hogy semmiből nem tanulnak…

 

Vajon mi kell az ilyen idiótáknak ahhoz, hogy belássák, pont az ellenkezője érvényes: semmi sem mehet tovább úgy, ahogy eddig. Csak akkor kapcsolnak, ha a saját házuk ég? Vagy akkor sem…  

 

Nemcsak a kormányfő személyes felelőssége, ami történik, hanem egész, ipari lobbik által vezérelt neolib politikájuk felelős a katasztrófáért.   Nemrég veszélyes hangulatkeltésnek minősítették a szakértők figyelmeztetéseit és a klímavészhelyzet gondolatát is, illetve a Trump-adminisztrációhoz hasonlóan több ilyen témával foglalkozó szervezet finanszírozását leállították. (A legjobbkor.)

 

Mondjuk jó eséllyel belebukhatnak a következményekbe, de az sovány vigasz. Hány ugyanilyen korrupt rezsim van hatalmon világszerte, akik a polgáraik, az országuk legevidensebb, legvitálisabb érdekeivel szemben is ilyen-olyan ipari lobbik és egy szűk elit érdekeit érvényesítik! Akkor is ha a végén mindenki rámegy erre.

 

Mivel adhatunk akkor mégis valós képet a helyzetről?

 

Ne csak kritizáljuk, ami kamu, hanem a valós helyzetről is álljon itt két kép. A tűzvészben szétolvadó autó egy lejárt szavatosságú civilizáció jövőjét villantja elénk. A másik viszont sokkal inkább a jelent mutatja.

 

Néha egy kép örökre beég az ember tudatába: ilyen a szögesdrótra szenesedett kenguru képe, aki

 

nem tudott elmenekülni az ausztrál erdőtűzből. A szögesdrót miatt: miattunk, emberek miatt.

 

AZ EMBER ÁLTAL FELHÚZOTT KERÍTÉS MIATT NEM TUDOTT ELMENEKÜLNI. FORRÁS: TWITTER

 

A szögesdrótra szenesedett kenguru is korszak-ikon lesz, mint Hirosimában azoknak az emberek képe, akiknek csak az árnyéka maradt meg, amit az atomvillanás a falra vagy a földre égetett. Az a kép is azt jelezte, hogy ez a civilizáció újabb szintet lépett az embertelenségben – az atomfegyver első bevetésével. Ugyanilyen ikon lett a lágerben megsemmisített emberek után maradt cipők képe Auschwitzban. Ne higyjük, hogy sikerült minden lágert felszabadítani. Épp ellenkezőleg.

 

Ma globálisan az egész Földön lágerekben tartjuk az élővilágot (nagyüzemi ketreces hizlaldákban stb.), illetve a vadon élőket vadhálókkal elzárt területeken – ami miatt a tűz áldozata lett ez a menekülni próbáló kenguru is.

 

Ahogy ott áll, ráfeszülve a szögesdrótra, sajátos corpus-jelképpé válik, amiben az egész földi élővilág passióját láthatjuk.

 

Emberek százmilliói követelik napi szinten (fogyasztói életmódjukkal) élőlények trilliárdjainak megfeszítését… A globális ökológiai válság a földi élővilág keresztútja.

 

Megint más szempontból nézve ezt az ikonikus képet valóságos koala- és kenguruholokauszt zajlik Ausztráliában. Egész fajok halhatnak ki. Az ausztrál erdőtüzek kiterjedése már most nagyobb mint az amazóniai vagy a szibériai tüzeké volt. Nemcsak abban vagyunk felelősök, hogy a kerítéseink nem engedik menekülni az állatokat, hanem a tüzek többségét is közvetlenül emberek okozzák a statisztikák szerint.

 

De még azoknak a tüzeknek nagy részét is közvetve az emberi felelőtlenség okozza, melyeket véletlen öngyulladásként tartanak számon. Nemcsak a klímaváltozás révén súlyosbítjuk a helyzetet, hanem az erdő „öngyulladását” is sokszor a tűző napot lencseként fókuszáló eldobott üvegek okozzák, vagy egy újságpapír, netán más gyúlékony anyag, amit emberek hagytak ott valahol a természetben és a kánikulában tüzet fog.

 

Hogy mi a fő probléma ezzel az egésszel?

 

Az, hogy egyáltalán nem véletlen baleset a katasztrófa és nem a természet okozza, hanem a mai bolygófogyasztói társadalom sztenderd működésmódja. Ausztrália őslakosai joggal hívják fel a figyelmet: ezt a katasztrófát az okozza, hogy a modern fogyasztói civilizáció semmibe veszi a természet legalapvetőbb törvényszerűségeit és meg sem próbál alkalmazkodni, vagy legalább megtanulni az őslakosok évezredek óta bevált módszereit, melyekkel megelőzhetnék az ilyen mérvű katasztrófákat.  

 

Arra már kitértem, hogy a tüzek elsöprő többségét hogyan okozzuk, de van itt egy fontos szempont, ami gyakorlatilag sosem kerül szóba: miért csak az embereket mentik, és miért nem merül fel sosem az állatok és az élő természet mentése jogilag kötelező érvénnyel ilyen katasztrófáknál? Alapvető jogelv ugyanis, hogy amire jogot formálunk, az mindig kötelezettségeket is jelent, nem csupán a hasznok egyoldalú élvezését.

 

A természeti „erőforrásokat” azonban ma úgy zsákmányoljuk ki, hogy nem ismerjük el velük kapcsolatban még a legalapvetőbb kötelezettségeket sem. Ezzel lényegében elveszítjük annak jogalapját, hogy jogot formálhassunk rájuk.

 

Konkrétan arról van itt és most szó, hogy az államoknak tulajdonképpen nincs joguk saját felségterületükként kezelni olyan területeket (jelen esetben például olyan erdőket), melyek integritásának megőrzésére nyilvánvalóan képtelenek. Vagy fogalmazzuk meg inkább pozitívan az alapelvet : jogot egyének vagy közösségek (például államként) csak arra formálhatnak, amit fenn is tudnak tartani, aminek alapvető értékeit meg tudják őrizni, de legalább meg tudják óvni a pusztulástól.

 

Régen úgy fogalmazták meg ezt az elvet feudális formában, hogy „azé a föld, aki megműveli”. De ugyan miért lenne kötelező megművelni minden földterületet a tulajdonjog gyakorlásához, főleg állami tulajdon esetében? Viszont a jövőben ésszerűen csak azokra a területekre formálhatna jogot Ausztrália vagy bármelyik állam, melyeket reálisan meg is tud óvni a katasztrófáktól, és nem csupán az emberek kimentését biztosítva.

 

Ma még felfoghatatlannak tűnik a gondolat, hogy

 

jogilag is „no man’s landként”, senkiföldjeként kellene kezelni hatalmas területeket, pedig ez radikálisabb megóvást jelentene, mint a mai természetvédelmi területek, rezervátumok és hasonlók,

 

mert gyakorlatilag ezeket az emberek számára teljesen tiltott zónákként kéne kezelni. Még szigorúbban, mint például a csernobili sugárfertőzött zónát, ahova engedéllyel be lehet menni.

 

Pontosabban csak az őserdőkben valóban élni képes őslakosok lakhatnának ott. Akik egyébként évszázadok óta nem csupán megtanultak együtt élni az erdőtüzekkel, de olyan életmódot folytattak, mely minimálisra csökentette a környezetkárosítást, illetve olyan különleges módszereket is kifejlesztettek, amelyekkel nagy területeken meg tudták előzni spontán erdőtüzek továbbterjedését: például a kisebb bozótosokat bizonyos helyeken tudatosan felégették, hogy azokon keresztül ne terjedhessen tovább a tűz.  

 

Ha Európa most okulna Ausztrália példáján, még lenne talán pár évünk felkészülni

 

Filmsztárok páváznak most azzal a neten, hogy pénzt gyűjtenek az embermentésre és sokan azt posztolják, hogy imádkozzunk. Miközben ennél sokkal sürgetőbb teendőink lennének, amivel ténylegesen változtathatunk ezen a katasztrofálisan működő rendszeren. Változtatnunk nemcsak azért szükséges a mai jogrenden, a hatalom gyakorlásának módjain (a lobbik által vezérelt „demokráciák” működésmódján) és a globális rendszerek működésén (nagyipari, fogyasztói modell), mert a klímaváltozás révén saját viselkedésünk is kihat Ausztráliára, hanem azért is, mert a jövőben akár Európában is hasonló katasztrófákra kéne felkészülni.

 

Ha a távoli példákon okulva most nekiállnánk, még lenne talán pár évünk felkészülni, de

 

ha csak bután bambulunk az Ausztráliából és más távol elhamvadó erdőkből érkező képekre, mint valami apokalipszispornóra, akkor túl késő lesz, amikor hozzánk is elérnek az erdőtüzek.

 

Pedig Európában hasonló természeti katasztrófáknál nem húsz halott lesz, mint a nagyon ritkán lakott Ausztráliában, hanem nagyságrendekkel több.

 

Olvass még több cikket Kardos Gábortól az Azonnalin!

 

NYITÓMONTÁZS: Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

11 órás zárás ide vagy oda, a partivonatot aligha tudja megfékezni a kormány. De akkor mégis mi értelme van a korai zárásnak? Videó!

Az Európa Kulturális Fővárosa-program keretében a horvát tengerparti város egy toronyházára vörös üvegszilánkokból álló ötágú csillagot helyeztek ki.

Grafikonokon mutatjuk, hogyan terjed a járvány Magyarországon és a környező országokban.

Donald Tusk nem hiszi, hogy a Fideszt még meg lehetne győzni arról, hogy térjen vissza a néppárti elvekhez. És ami az EPP-elnök szerint nehezíti a dolgot: a pártok többsége lapít, mert a pártegységet félti.

Nagy a valószínűsége annak, hogy inkább emberi lustaság és tudatlanság áll a háttérben, mintsem a hatalom által irányított cenzúra és keresztényellenesség.

A franciaországi fertőzésszámok növekedése kihat a francia közvéleményre is: egy felmérés szerint hatalmas többség tartana elfogadhatónak egy legalább kéthetes (de akár hosszabb) teljes lockdownt.

Az október elsejétől életbe lépő szigorúbb szabályok a rendezvényeket, a maszkviselést és a vásárlást is érintik.

A hét kérdése

Két tévéinterjú, esszé, nyílt levél, egy uniós biztos lemondatása. Orbán Viktor még saját rajongóit is meglepte, hogy ennyire aktív lett a médiában. Mi folyik itt?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29.

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Vitatható ökopolitika Schiffer Andrással október 3-án.

Ezt is szerettétek

A tíz, legrövidebb idő alatt helyes megfejtést beküldő versenyző iskolája egy-egy nagy értékű okosbútorral lesz gazdagabb.

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Twitter megosztás Google+ megosztás