Mi lepi meg legjobban az Európai Zöldek csúcsjelöltjét a Budapest-Bécs vonatúton?

Milyen áron szavaznák meg a Zöldek az Európai Parlamentben a néppárti Manfred Webert bizottsági elnöknek? Mi az, amiben még a Judith Sargentinit a soraiban tudó Zöldek egyik csúcsjelöltje is egyetért Orbán Viktorral? Lesznek-e a kvótanők után kvóta-keleteurópaiak a listájukon? Mit szólnak hozzá, hogy az LMP kiállt a székely autonómia mellett? Bas Eickhouttal vonatozott az Azonnali.

Az ott a turulmadár ott fent a hegyen – magyarázom friss útitársamnak, aki épp most ült le velem szembe az étkezőkocsiban – a magyarok szent madara. Útitársam nem csak itthon nem valami ismert, de az uniós színtéren sem: Bas Eickhoutnak hívják, ő az Európai Zöld Párt férfi csúcsjelöltje az idei EP-választáson. Kékesszürke zakó, fehér ing diszkrét kék kockamintákkal, egynapos borosta, közvetlen stílus, halk beszéd – kinézet alapján inkább nézném a politikust az Európai Néppárt-frakció valamelyik német munkatársának.

Tatabányánál jár a Railjet, Bécs felé megyünk, már vagy harminc perce úton vagyunk Budapestről, ahol a holland politikus LMP-sekkel találkozott, és még egy sajtótájékoztatót is tartott a Kossuth téren. Bécsben este újságírókkal háttérbeszélget – a vonatút alatt pedig az Azonnali rendelkezésére áll. Én almdudlerezem: mikor meglátja, megörül neki, hogy tartják az italt, és kér egyet ő is.

Hogy tetszik Orbán országa?

– dobom fel rögtön a labdát, de előtte még elmagyarázom, hogy az a madár ott a hegyen olyan a magyaroknak, mint a németeknek a sas. Eickhout először nem csapja le, inkább elmeséli, hogy már számtalanszor járt Magyarországon, nagyon szereti, nehéz is mivel összehasonlítania, Budapest pedig remek hely, olyan, mint bármelyik más nyugat-európai nagyváros.

De mégis – csapja le végül a labdát a politikus – a magyar kormány olyan politikát folytat, aminek nem kellene helye legyen Európában: korlátozza és megszállja a sajtót, megbélyegzi a civil szervezeteket, lerontja a közbeszédet. „Ezek határozottan nem európai értékek” – összegez. Visszakérdezek: milyen értékek ezek, oroszok? A politikus válasza: a magyar kormány most inkább Brüsszel-, mint Moszkva-ellenes, és ezt rosszul teszi, mert a szabadságjogok tesznek erőssé és prosperálóvá egy társadalmat. „Nem értem, miért halaszt el Magyarország ennyi lehetőséget. Annyira sok potenciál lenne benne!”

120 km/h-val haladunk, a következő megálló Győr. Eickhout folytatja:

Magyarország rengeteget profitál az EU-tagságon – az, hogy a fejlődés mennyiben köszönhető Orbánnak és mennyiben a kedvező világgazdasági körülményeknek, meglátszik majd, ha megáll a mostani kedvező tendencia. Mert meg fog, és ez érinti majd Magyarországot is.”

Az ablakból eközben már látni a Dunát. „A demokrácia európai felfogása nem a többség jogairól szól, hanem a kisebbség védelméről is” – mondja, mikor szembeszegezem vele az orbáni érvelést, miszerint a magyar emberek kétharmados felhatalmazást adtak a Fidesznek, azaz lényegében szabad kezet. „Az igazi demokrácia nem képzelhető el a kisebbség szempontjainak figyelembevétele nélkül” – fogalmaz. A láthatáron a szlovák Komárom kontúrjai tűnnek fel.

Székelyföld és a Balkán kapcsolata

Mi van a határon túli magyar kisebbség jogaival? – kérdezem.

Az indoklás: nézzünk csak a Balkánra, micsoda konfliktusokat generáltak ott a történelemben a különböző határmódosítások. „Ha ezt a sebet feltépjük, egy épp nehezen stabilizálódó régióval játszunk.” Háborúból elég volt már, ugyanazok a jogok illetnek meg mindenkit, magyarázza, ezekért küzdjünk inkább, javasolja.

Határmódosításról szó nincs Székelyföld esetében, ha Magyarország részei is akarnának lenni, egy enklávé lehetnének maximum – vetem neki közbe, mivel láthatóan nincsen képben. Hozzáteszem: elég fura egy ennyire elzárkózó álláspontot hallani attól a zöldpárttól, amely az Európai Parlamentben a regionalista pártokat tömörítő EFA-val (2007-2009 között Tőkés László is ott volt) ül egy frakcióban. A politikus korrigálja magát: az önrendelkezés pártján állnak,

Előhozakodom a székely megyékben élők nyelvi jogaival, a kulturális autonómiával. Eickhout válasza: a megoldás a román kormány kezében van, kritizálják is épp eleget. Ahogy a spanyol kormányt is, amit ő a hülye jelzővel illet.

„Nehezemre esik, de muszáj a brit tory-kat dicsérnem. Megadták a saját parlamentet a skótoknak, és azt is, hogy népszavazáson dönthessenek arról, ki akarnak-e válni Nagy-Britanniából. A skótok többsége nem akart. A spanyol kormány ehhez képest ritka hülyén viselkedett a katalán függetlenségről szóló népszavazás ügyében, és az Európai Bizottság is hibázott, amikor Madrid oldalára állt.”

Komáromban nem áll meg a Railjet, de azért egy picit lelassít, így aki ismeri, láthatja akár a tiszti pavilont is a Duna túlpartján. Egy picit még azért ütöm a témát: mi a baj Székelyfölddel, miért ne állhatna Európa rengeteg kisebb régióból, a szubszidiaritás elve is jobban érvényesülne így?

– mondja Eickhout –, persze ha egy régió tényleg nagyon függetlenedni akar, azt igenis lehetővé kellene tenni az EU-ban. Nagyon úgy tűnik, hogy Budapesten nem a székely autonómiáról beszélgetett az LMP-sekkel a Spitzenkandidat.

A regáti nyugdíjasasszony és a holland EP-képviselő közös pontja

De akkor miről? Miben tud ő személy szerint segíteni egy magyar ellenzéki pártnak? Hogy a klímaváltozás egy fontos téma legyen – Eickhout úgy látja, az LMP azzá akarja tenni, mert nemigen van benne a magyar közbeszédben. „Ha meg tudjuk mutatni a magyaroknak, hogy az LMP az Európai Zöld Párt tagjaként egy nagyobb család tagja, annak hatása lehet arra, hogy erősebbek legyünk az Európai Parlamentben. Nem mi leszünk persze a legnagyobbak, de vehetünk el helyeket a centrumpártoktól. Mert

A jelenlegi Európának meg kell változnia. Ehhez nekünk zöldeknek, meg kell mutatnunk, hogy nem a populisták az alternatívái a kormányzó centrumnak, hogy úgy is lehetünk kritikusak a jelenlegi EU-val szemben, hogy közben nagyon erősen Európa-pártiak vagyunk.”

Erősen Európa-pártiak úgy, hogy két nyugat-európai a zöldek csúcsjelöltje? – vetem közbe. Eickhout jelöltpárja ugyanis a német Ska Keller, aki egyben az EP zöldfrakciójának is vezetője. „Azon nem tudunk változtatni, hogy honnan származunk. Az általunk képviselt politikai témák – demokrácia, klímaváltozás, szociális jogok – miatt esett ránk a választás, ezek minden tagállamban fontos ügyek, Szlovéniától Bulgáriáig.”

De mégis, szóba jöhetne egy kelet-európai a Zöldek csúcsjelöltjeként? Eickhout szerint simán, habár most épp leszavazta a pártcsalád a bolgár próbálkozót. Szerinte

Habár mozgolódik valami Franciaországban és a balti államokban is, Ausztriában épp gyógyuló fázisban vannak a zöldek, és nagy reményeket fűznek a „nehéz fázison átesett” LMP-hez is. Ki tudna-e egyáltalán állítani zöld Spitzenkandidatot jelen állapotában az LMP? Először erősödjenek meg, az idei EP- és önkormányzati választások remek alkalom lesznek erre – mondja Eickhout, majd hozzáteszi: tisztában van azzal, mennyire nehéz pozicionálnia magát egy zöldpártnak Orbán rendszerében.

Felhozom neki, hogy az ALDE-nak nem volt gondja azzal, hogy egy alacsony támogatottságú kelet-európai pártból válasszon európai kampányarcot: a Momentum EP-listavezetője, Cseh Katalin tagja a liberális-progresszív pártcsalád hét főből álló #TeamEurope-jának. „Hét embert emlegetnek, igen. De világos, hogy a belga Verhofstadt és a dán Vestager a két csapavezető. Ahogy az is, hogy azért hoztak létre egy csapatot, hogy meglegyen a regionális sokszínűség – így nyilván rátesznek egy magyart is.

Egy hétfős csapat esetén nekünk is lenne LMP-s csapattagunk.”

Ha már feljött a téma, muszáj provokálnom azzal, hogy nem lenne-e időszerű a nagyon erősen EU-párti erőknek a női kvóta mintájára bevezetnie egy kelet-európai kvótát is. Eickhout szerint nem nagyon látni kelet-európai politikusokat jelentkezni a csúcsállásokért még a nagyobb pártcsaládoknál sem: a Néppártban egy német és egy finn versenyzett, a balközép S&D-nél bár Maroš Šefčovič bejelentkezett a csúcsjelöltségért, végül nem bírta a nyomást, és kiszállt.

„Létező probléma a közép- és kelet-európaiak alulreprezentáltsága – kivéve Donald Tuskot az Európai Tanács élén. De a nemi kvóta egyértelmű: a nemek aránya nagyjából 50-50 százalékos. A földrajzi adottságoknál ez jóval bonyolultabb. Egy romániai valószínűleg nem érzi úgy, hogy jól járt, ha egy lett képviseli.”

Kevés nő tölt be vezető tisztségeket, és még mindig jelentős különbség van férfiak és nők bére között, sorolja azokat az okokat, amik miatt a nemi kvótának értelmét látja, és amik szerinte Európa-szerte mobilizálják a női szavazókat.

Kultúrrasszisták-e a nyugat-európai politikusok? – teszem fel a kérdést. Mind a Fidesz, mind a román PSD narratívájában megjelenik ugyanis a toposz, miszerint a nyugat-európai „liberálisok” azért tematizálják a kelet-európai korrupciót, mert ezzel rájátszanak a szavazóikban élő lusta és lopós kelet-európaiakról szóló képre. „Ez a lehető legnagyobb hazugság, és a saját néped megsértése” – válaszol Eickhout. „Aki ilyet mond, egyben azt is mondja, hogy az országban a korrupció a mindennapok része. Az emberek nem akarnak korrupt rezsimeket egyik országban sem. Rövidtávon megvezethetnek ugyan ezzel embereket, de hosszútávon nem fog menni.”

Megszavaznák Orbán jelöltjét, ha...

A győri ipari park mellett suhanunk épp, itt muszáj megszakítanom a beszélgetést, hogy röviden elmagyarázzam, mennyire fontos hely ez a magyar gazdaságnak: itt van az Audi-gyár, meg hát eleve, a Győr központú nyugat-magyarországi régió a budapesti mellett az ország leggazdagabbja.

És ha már német gazdasági érdekeltségek: vajon tudnák-e támogatni szavazataikkal a bajor Manfred Webert az Európai Bizottság élére a zöldek?

Weber szerinte egy olyan jelölt, aki eddigi pályafutása alatt a pártpolitikát az európai értékek fölé helyezte: a Fidesz példája is ezt mutatja, de az még inkább, hogy nem állt ki a Macedónia elnevezéséről szóló vitában a görög-macedón dealt támogató Alekszisz Ciprasz baloldali görög kormányfő mellett, inkább a dealt nacionalista retorikával hangosan ellenző Néppárt-tag görög ellenzéki párt, az Új Demokrácia mellé állt.

(Pontosan az történt, hogy Weber hónapokon át történő hosszú hallgatás után kinyögte, hogy alapvetően támogatja a görög-macedón vita megoldását, de a tárgyalás a görög kormány felelőssége, az azt a parlamentben blokkolni kívánó ellenzék feladata meg az, hogy alternatívát kínáljon, ezért meg tudja érteni az ellenzéki álláspontot is, habár látja a kompromisszumkészséget is részükről. Apró érdekesség, hogy az EU-tagállamok vezetői közül csak Orbán Viktor szólalt fel a görög-macedón megállapodás ellen. Ahogy az is, hogy a dealt mind a görög Néppárt-tag Új Demokrácia, mind a macedón Néppárt-tag, Gruevszki-féle VMRO-DPMNE ellenezte – a szintén néppárti Bojko Boriszov bolgár kormányfő ki is kérte magának a cirkuszt, mondván nem inkább egy EU- és NATO-tag Macedónia szolgálná mindkét fél érdekeit? Az egész sztori hátterét itt olvashatod el az Azonnalin.)

Közbevetem: ez nem inkább azt üzeni, hogy vezetőként kiáll egy tagpárt érdekei mellett? Eickhout szerint inkább azt, hogy Weber nem tekinthető komolyan vehető európai vezetőnek. „Egy komoly vezető felülemelkedik a pártpolitikán a sorskérdésekben. Weber az igazán komoly próbatételekkor megbukott – ezt nem felejtjük el, mikor majd leülünk tárgyalni vele.” 

Ez magyar nyelvre fordítva röviden azt jelenti, hogy a Zöldek támogató voksainak ára van. De mi ez az ár?

Eickhout elmondta, három témában vár komoly előrelépést Weber részéről: a klímaváltozás, a szociális igazságosság ügyében és a jogállamiság témakörében. Szerinte mindhárom téma felvállalása éles váltást jelent majd az Európai Bizottság munkájában, még utóbbi is: a jogállamiság témáját a holland politikus szerint a Juncker-bizottság ugyanis kifejezetten politikai kérdésként kezelte.

„Juncker kesztyűs kézzel bánt Bulgáriával, hiszen Bojko Boriszov pártja az EPP-ben van. Timmermans nem bántotta Romániát, hiszen a PSD a balközép frakcióban ül. Lengyelországnak azért mentek neki, mert a PiS nincs benne egyik nagy frakcióban se.

Ezt sürgősen meg kell változtatni, mert jelentősen aláássa a Bizottság hitelességét. De nem vagyok biztos abban, hogy pont Manfred Weber lesz majd az, aki ezen képes lesz változtatni.”

Orbán bukása 

Ha már pártpolitika: felhozom Eickhoutnak, hogy az európai zöldeket, és eleve a zöldeket rengetegen kritizálják, mondván nincs mondanivalójuk a környezetvédelem ügyén túl, ezért van az, hogy például a kelet-európai feltörekvő újhullámos pártok – mint mondjuk a részben a verespataki bányaberuházás elleni demonstrációkból kinövő romániai USR, vagy akár a bosznia-hercegovinai etnikai törésvonalakkal leszámolni akaró, egységes bosznia-hercegovinai identitásért küzdő Naša Stranka – több rock and rollt, intenzívebb EU-pártiságot látnak az ALDE-ban, mint náluk.

A holland politikus szerint a kritika jogos ugyan, de a Zöldek éppen hogy azokban az országokban sikeresek, ahol a zöldpártokhoz nem csupán zöld témákat társítanak. Mint mondta, a Sargentini-jelentés EP-beli elfogadása is pont erre világít rá: „Több olyan országból is csodálkozó reakciókat kaptunk, ahol nem erősek a zöldpártok. Mind azon csodálkoztak: váó, a zöldek ehhez a témához is értenek? Azon kell legyünk, hogy kitörjünk ebből az imidzsből, hogy többek legyünk, mint csak zöldek.” A zöld témák csak az ökológiailag erősen elkötelezett szavazókat szólítják meg – a sikerhez ennél több kell, demokráciát illető és szociális témák, avat be a siker titkába Eickhout.

Az osztrák határhoz közeledünk: itt nagyjából a 2015-ös menekültválság óta rendszeresek a határellenőrzések osztrák oldalon – hála az osztrák belügyminiszternek, az FPÖ agyának, Herbert Kicklnek. Útitársam kicsit hitetlenkedik ezt hallván, de aztán már be is toppantak egy hangos Grüß Gottal a hatóság egyenruhás emberei.

Közben németül és angolul is bemondják a hangosbemondóban, hogy az ÖBB üdvözöl Ausztriában és a Railjeten. Hegyeshalom után egy darabig ellátni egészen Pozsonyig, még a várat is látni.

Egy utolsó kérdésre van még idő

Meddig marad Orbán Magyarország élén? „Ez a gazdasági teljesítménytől nagy mértékben függ majd” – mondja Eickhout, aki már most is számos olyan cégről tud, aki azért nem fektetett be Magyarországon, mert nem éreznék, hogy stabilan működni tudnának, és hogy fair módon állna hozzájuk a kormányzat. „Dehát csak úgy jönnek ide a német cégek” – vetem közbe. „Sokkal több is jöhetett volna. A vállalatok stabil demokráciákban érdekeltek. Orbán bizonyos értelemben a nagyobb vállalatok markában van – ami érthető, mert ő csak így tudja mozgásban tartani a gazdaságot.

Ez lenne majd az LMP nagy pillanata? – kérdezem. „Remélem, igen. Készen kell állnia az alternatívának, ha tényleg megváltoznak a dolgok” – mondja Eickhout, de addig is: két LMP-s EP-képviselőnek már nagyon örülne idén májusban. Még mielőtt visszamenne a stábjához az első osztályra, még elmeséli: nem hitte volna, hogy a spitzenkandidati feladatok miatt már márciusban is ennyi helyre kell rohangálnia, de hát ez ilyen meló, ő akarta.

FOTÓK: Bukovics Martin / Azonnali

Disclaimer: az útra az LMP hívta meg az Azonnalit, a vonatjegyet is a párt fizette. Eickhouttal rajtunk kívül a 24.hu készített még interjút.