Kilenc belpolitikai ügy, ami 2018-ról évek múlva is eszünkbe fog jutni

Hogy lett az év híre az Orbán-klán legifjabb csemetéjének kakája, hogyan vált Vona pártelnökből influenszerré, és hogy kapott magyar menekültstátuszt egy köztörvényes bűnöző? Őrült egy év volt 2018, de szerencsére túl is vagyunk rajta. Az Azonnali összefoglalta, mi is történt idén a magyar belpolitikában!

9. HDMZVSRHLY

A 2018. február 25-i hódmezővásárhelyi időközi választás valószínűleg sokáig vitatott esemény lesz a magyar politikatörténetben: a hagyományosan fideszes körzetben fideszes jelölt ellen induló, esélytelennek tűnő 

Innentől kezdve pedig az április 8-i választásokig majdhogynem csak arról esett szó, hogy melyik körzetben ki és milyen formátumban lépjen vissza kinek a javára, hogy lehetőleg egy ellenzéki jelölt maradjon talpon a fideszessel szemben. Ez azonban kevés helyen hozott végül valódi eredményt, mivel a valóságban a teljes ellenzéki összefogásra – az erre akkor rögtön felhívó LMP-n kívül – senki sem volt hajlandó.

Hódmezővásárhely ráadásul azt a legendát is megerősítette, hogy lám, csak egy ártatlan civil jelöltre van szükség, az sem árt, ha volt Fidesz-szavazó korábban, és meg is van az eredmény – amely gondolkodás jól elfedi azt, hogy

S miközben az ellenzéket felzabálta a koordinációs mítosz, az eredményen tényleg őszintén ledöbbent és pár napig megzavarodott Fidesz és holdudvara kétszeres fokozatba kapcsolt a mozgósításban...

8. Döbbent arcok: április 8.

...és ennek meg is lett az eredménye. Azt okoskodták az elemzők, hogy a magas részvétel a 2018-as választáson egyértelműen az ellenzéknek kedvezhet, ezért aztán sokan kezdtek izgulni, mikor a részvételi adat a választás napján egyre csak magasabbra hágott.

A régi pártok nagyjából hasonló arányban maradtak, a parlamentbe új párt nem jutott be, bár az újonc Momentum három, a szintén újonc Magyar Kétfarkú Kutyapárt egy százalék fölötti eredményt ért el.

A széttöredezett, a visszalépések követelésével egymást maró ellenzéki pártok egyszerűen nem vehették fel a versenyt a profi gépezetet működtető Fidesszel azon a pályán, ami egyébként is a kormánypárt felé lejt, amióta módosították a választási szabályokat és felzabálták a magyar média nagyobbik részét.

A Fidesz tehát megszerezte harmadik parlamenti kétharmadát, ráadásul olyan magas részvétel (70 százalék) mellett, amit nehéz lenne kétségbe vonni. Igaz maradt azonban, hogy 

Ha összeadjuk az eredményeiket, akkor közel kétszázezerrel több ember szavazott ellenzéki pártokra, mint a Fideszre.

7. Simicska Lajos nem dobta le az atomot, majd kapitulált

A 2015-ös G-nap óta várta az ellenzéki közönség, hogy az Orbán legjobb barátból lett legfőbb ellensége, Simicska Lajos majd előáll valamivel. Valamivel, ami egyik pillanatról a másikra összeomlasztja a NER-t. Hiszen bár kiesett a miniszterelnök kegyeiből, Simicska fontos orgánumok – például a HírTV és a Magyar Nemzet – fölött diszponált, mely orgánumok 2015-től fokozatosan polgári ellenzéki lapokká váltak.

A Magyar Nemzet ugyan megfuttatott pár kínos történetet (Kósa Lajos örökösnőjére emlékszünk még?), meg alapvetően nyilván kellemetlen volt a Fidesznek, hogy vannak független, alapvetően inkább jobboldali-konzervatív lapok, de a nagy durranás nem történt meg. Simicska nyíltan – és talán máshogy is, de ezt nem tudjuk – támogatta a Jobbikot, de nagyjából ennyi.

A választás után először megszüntette a Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádió, a médiaportfólió maradék részét, például a HírTV-t egy kis kitérővel visszajuttatta a Fidesznek, aztán többi hazai érdekeltségének nagy részét is eladta. Hogy mi volt a terv, azt talán sosem tudjuk meg,

Ide tartozik még az is, hogy a Magyar Nemzet és a szintén megszüntetett Heti Válasz csapata azonban nem hagyta annyiban a dolgokat, előbbi Magyar Hang néven hetilapot, utóbbi Válasz Online néven portált csinált.

6. Az ellenzék összeomlik

Hiába az a tanulság, hogy az ország nagyobbik fele valójában nem kér a Fideszből, ezt a heterogén tömeget nyolc ellenzéki párt tábora adja össze a szélről középjobb felé érkező Jobbiktól az LMP-szökevények és posztkommunista MSZP koalícióján át a Gyurcsány-rajongói körig és a Kétfarkú Kutyapártig.

A legrosszabb eredményt elérő Együtt megszűnt, és politikusai csak azért nem kerültek a teljes csőd szélére, mert az emberek összekalapoztak nekik nagyon sok pénzt.

a Jobbikból pedig kivált egy, ismét a szélsőjobb felé induló pártocska, a Toroczkai László vezetésével működő Mi Hazánk Mozgalom. Az LMP-ben részben jogos, részben teljesen őrült (politikai értelemben vett) vérengzést rendezett az etikai bizottság, végül a pártot vezető két társelnök (Szél, Hadházy) mindegyike otthagyta a pártot, de volt például verekedés is.

Az MSZP-ben is elég meglepő ügyek buktak ki a választás után lemondó Molnár Gyula elnöksége kapcsán, aki tulajdonképpen csak úgy ígért egy csomó pénzt a Fodor Gábor-féle Liberálisoknak, akik aztán a parlamentben jól megtorpedózták a Párbeszéd frakcióalapítását, amit így a független Mellár Tamás mentett meg. A DK-t persze nem érintette a válság, in Gyurcsány we trust!

5. Ráhel pelenkája

Hiába, üthették is már egymást néha az LMP-sek a nyári hőségben, az uborkaszezon legnagyobb sztorija mégis az lett (a kőbányai szopófantom mellett), hogy Orbán Ráhel, Orbán Viktor miniszterelnök legnagyobb lánya egy horvát autópálya benzinkútjának parkolójában nem a szemetesbe, 

Az Orbán-klán egyik legfiatalabb tagjának végterméke ezután napokig lázban tartotta nem csak a magyar, de a balkáni sajtót is, de komolyabb diplomáciai bonyodalom végül nem lett az ügyből. Hol van már a tavalyi pelenka? – kérdezzük majd jövőre.

4. Orbán harminc éve korrupt, ő maga mondja ki

Kétféle ember van Magyarországon: aki tudja, hogy Orbán Viktor a legtöbb szempontból immár egy keleti oligarcha összes védjegyét fel tudja mutatni, és ez zavarja; és aki tudja ezt, de nem zavarja. Szeptember végén az Átlátszó leplezte le,

Az oknyomozásban ezen felül még luxusjachtok s egyéb nyalánkságok is felbukkantak, ráadásul az egészet végül Orbán sem tagadta: a parlamentben azt mondta, hogy harminc éve így jár futballmeccsekre, és ez szerinte teljesen rendben van.

3. Nikola Gruevszki menedékjogot kap

Az év legnagyobb vicce volt, amikor az illegális migrációt a lehető legmélyebben elítélő magyar kormány egy

+ elítélt, köztörvényes bűnözőt;

+ a magyar diplomáciai szolgálat autóit bevetve;

+ több biztonságos országon keresztül;

+ a tranzitzónában veszteglést finoman kihagyva

utaztatott Magyarországra, ahol aztán gyorsított eljárásban meg is adta neki a menedékjogot. És az egészre természetesen az a válasz, hogy Soros meg Gyurcsány.

2. Kultúrharc és a CEU elüldözése

2018 legbutább és legszomorúbb fideszes története lett végül a kultúrkampf kiélesedése, amelynek most már az a lényege, hogy a párt Pravdájában az egyik tehetségtelen csinovnyik azért esett sorban neki egy csomó egyébként fideszes intézményvezetőnek, mert azok nem csak fideszes művészeket támogattak, hanem művészeket, csak úgy általában.

Ez a leginkább csak a Rákosi- és Kádár-érához mérhető gyökérkedés rokon azzal a mentalitással, amely makacsul kitartott az ország egyik legjobb egyeteme, a CEU elüldözése mellett. A Soros György által alapított egyetem hiába teljesítette a kormány abszurd feltételeit, a Fidesz egyszerűen nem volt hajlandó aláírni a megállapodást, így végül december elején bejelentették: Bécsbe költöznek.

1. #O1G: a rabszolgatörvény összehozza az ellenzéket és a tüntetőket

A fene gondolta volna, hogy év végén még fog bármi történni ebben az országban, 

A rabszolgatörvény parlamenti vitájában először sorra elhallgattaták a képviselőket, majd letörték az obstrukciót, végül még az is lehet, hogy nem szabályosan szavazták meg a törvényt, miközben az ellenzék fizikailag próbálta blokkolni a szavazást.

Az egységesen fellépő ellenzék és az utcán szerveződő országos tüntihullám (füstbombával, könnygázzal) hamarosan egymásra talált, amelynek a csúcspontja az volt, mikor a közmédia székházában másfél napig próbálták beolvasni ellenzéki képviselők a tüntetők Momentum által megfogalmazott követeléseit, miközben Szél Bernadettet és Hadházy Ákost kidobták az épületből.

Az ünnepi időszak talán ideiglenes békét hoz, de a szintén egységesen fellépő szakszervezetek sztrájkot és egyéb akciókat ígérnek a törvény ellen januártól.