Simicska Lajos: mi volt a terv?

Mindenki okos és ravasz embernek tartja, a Fidesz elleni háborújában mégsem volt egy váratlan húzása, kiszámíthatatlan lépése sem. Simicska Lajos gyakorlatilag egy darab nyertes csata nélkül kapitulált.

„Amíg én vagyok, minden van,
folytatom a háborút, és mindenkit kibaszok.”

Simicska Lajos, 2015. február 6. (ún. G-nap)

Amióta végigfutott a sajtón a hír, hogy Simicska Lajos, az ország egykor legnagyobb hatalmú oligarchája – egykori lapom, a Magyar Nemzet tulajdonosa – bedobta a törölközőt, egy kérdés jár a fejemben.

Ez a kérdés általában akkor merül fel, mikor vicces videókat néz az ember arról, hogy a költöztetők a második emeletről egy szekrényt öt darab matrac és a gravitáció segítségével próbálnak szakszerűen eltávolítani, nyilván sikertelenül.

Valahogy így néz ki Simicska elmúlt négy éve is

A Fidesz második kétharmados győzelme után Orbán Viktor úgy döntött, hogy megszabadul legrégebbi harcostársától, aki addigra legalább egy minisztériumot irányított a kormányon belül. A szakadás első jelei azok a Simicska-cégeket is sújtó intézkedések voltak, amelyek mentén az első, Orbán-kormányt bíráló publicisztikák jelentek meg a Magyar Nemzet hasábjain.

A kremlinológiai elemzések valami olyasmiről beszéltek, hogy Simicska igazából megtarthatná a gazdasági érdekeltségeit, csak a médiacégeit kéne lepasszolnia Habony Árpádnak és Andy Vajnának. Miután ez nem történt meg, Orbán személyesen jelentette be a Simicska-lapok vezetőinek, hogy vége a dalnak, nem lesz több állami támogatás. Simicska válaszul médiaháborút hirdetett, a tábornokai pedig szinte rögtön magára hagyták.

Ez lett a híres G-nap, amely során Simicska tulajdonképpen programot is adott magának. „Orbán egy geci” – mondta el egy nap alatt több sajtóorgánumnak is, majd fogta magát, és elment szánkózni.

Aztán nem történt semmi

Jó, persze, a Simicska-birodalom médiumai ellenzékiek lettek, és három évig léteztek a Fidesz-vonaltól eltérő, mégis jobboldali hangok a magyar médiában, ami remek dolog. Én is azért mentem át a Magyar Nemzethez, mert láttam, hogy a pártkáderek nyomása alól felszabadulva ismét újságírás folyik ott, és nem bántam meg a döntésem: tényleg az folyt – itt sem láttam érvényesülni valamiféle nagy és átfogó Simicska-tervet.

Habony és Vajna pedig nem a már létező cégeket és brandeket átvéve, hanem más cégeket gründolva kellett létrehozzák a Fidesz új propagandamédiáját – talán így még könnyebb dolguk is volt. Ugyanígy semmi eredménye nem lett annak, hogy Simicska Lajos óvatosan beállt a Jobbik mögé.

A választási kampány végéig várta mindenki, hogy Simicska Lajos ledobja majd az atombombát, ami seperc alatt összeomlasztja az Orbán-rendszert. Ehelyett a miniszterelnök egykori legbizalmasabb embere párszor felfújta pár helyre a már idézett tételmondatát, és egy darab ügyet sem hozott nyilvánosságra a választás előtt. A választás után bezárta a nyolcvan éves Magyar Nemzetet, most pedig végleg eladta az összes érdekeltségét, amelyek feltehetően a Mészáros Lőrinc által képviselt emberek portfóliójában kötnek majd ki.

A válasz erre az, hogy valószínűleg semmi. A Fidesz építkezésének a kezdetektől fogva két motorja volt: Orbán, akinek remek a politikai érzéke, és Simicska, aki pedig mindig kitalálta, hogy hogyan lehet minél több pénzt a párt és a párt körüli érdekkör – és így a saját – zsebébe juttatni és a legjobban felhasználni. Mindkét ember tehetséges volt, de mindketten más területen.

A második kétharmados győzelem után nyilvánvalóvá vált, hogy itt most már mindent lehet, és nincs szükség többé Simicska tehetségére: amit einstandolni akar a Fidesz, azt einstandolja. A Fidesz innentől Simicska nélkül is tudott működni,

Hiába volt meg a pénz, hiába voltak meg az orgánumok, hiába talált még egy pártot is, ami mellé oda tudott állni: nem volt meg az ötlet, a terv, a program – és valószínűleg hiányzott a bátorság is olyan ügyek nyilvánosságra hozásához, amivel Orbán Viktor nimbusza több szempontból is letörhető lett volna.

A teljesen céltalan graffitizés ugyan egész innovatívnak tűnt, de ezen túl Simicska stratégiája régi, bevett módszerekre épült. Gondolom, adott valamennyi pénzt valamilyen formában a néppártosodásba belezavarodó Jobbiknak, és működtette immár ellenzéki médiumait, pontosan olyan formában, ahogy eddig tette. De egy váratlan húzása, kiszámíthatatlan lépése sem volt.

Simicska Lajos története intő jel: minden lehetősége megvolt rá, hogy belülről lázadva döntse meg Orbán Viktor rendszerét, de nem élt vele, és a gépezet simán bedarálta. Ha pedig a mindenki által ravasznak és okosnak tartott, az ellenfelét a lehető legjobban ismerő oligarcha ilyen csúfosan elbukott,

Pintér Bence eddigi, Azonnalin megjelent cikkeit itt olvashatod végig.