Orbán segíthet eldönteni, ki legyen az olasz jobboldal vezére?

A neofasiszta Giorgia Meloni ellenzékből, a legás Matteo Salvini kormányról akarná maga alá szervezni az egész olasz jobboldalt. Silvio Berlusconi pártjának súlya ugyan csökken, de a volt miniszterelnök inkább a Legát támogatná – és húzná be őket középre. Miként hathat mindez ki Orbán Viktor európai pártcsaládépítési terveire?

Silvio Berlusconi 2011-es kormányfői bukása óta nincs eldöntve, hogy ki vezesse az olasz jobbközepet, amelyet neve ellenére a berlusconista Forza Italia mellett a neofasiszta Olaszország Fivérei párt (FdI) és az északi szeparatistából összolasz nacionalistává lett Lega alkot. A 2018-as választásokon együtt indultak, és már ott a Matteo Salvini vezette Lega lett a jobbközép koalíción belüli legerősebb párt: a Lega akkor 17 százalékot, a Forza Italia pedig 14 százalékot szerzett.

Az olasz politika azonban nagyot fordult az eltelt három év alatt. 2018-ban Salvini kiszakadt jobboldali szövetségeseitől, és odaállt kormányozni a balpopulista Öt Csillag mellé. 2019-ben azonban Salvini sikertelenül akarta megbuktatni Giuseppe Conte akkori kormányfőt, ehelyett a Lega szorult akkor ellenzékbe. Conte megbuktatása a korábbi balközép kormányfőnek, Matteo Renzinek jött össze idén év elején, ami miatt ma az exbankár Mario Draghi vezetésével egy nagyon széles koalíció van hatalmon – Salvinivel, Berlusconival, Renzivel, balközép Demokratákkal és az Öt Csillaggal közösen.

Salvini igazán a 2019-es EP-választások idején volt a csúcson, amikor pártjával a 30 százalékos támogatottságot is meghaladta. Nem véletlen, hogy azon év augusztusában akart kormányt buktatni. Az előrehozott választások kiprovokálása azonban nem jött össze, a Lega pedig folyamatosan veszít a népszerűségéből.

– egyrészről a balközép Demokratákkal, másrészről a jobbközép vezetéséért. A liberális Corriere della Sera napilap június 13-i felmérésén már Meloni le is körözte – pár tizedszázalékponttal – Salvinit.

Salvini visszaszorulását nemcsak csökkenő népszerűsége jelzi, de az is, hogy mind Rómában, mind Dél-Olaszországban a közelgő helyhatósági választásokon melonista vagy berlusconista jelöltek mögé sorolt be pártja. Azon Milánóban pedig, ahol a Lega állíthatná a közös jelöltet, még nincs ötlete a Legának – de eleve ha lenne is, kevés eséllyel indulna a Salvini-párt a balközéppel szemben a lombardiai fővárosban.

Meloni helyzetét segíti, hogy a nagy pártok közül ma egyedül ő van ellenzékben, két másik jobboldali szövetségese, Salvini és Berlusconi ugyanis beállt a Draghi-kormányba, azaz aki a kormány ellen akar szavazni, annak jóformán – leszámítva pár szélsőbaloldali és balliberális törpepártot – csak Meloni marad opcióként.

Európai színtér, olasz tét

Meloni és Salvini harca eközben az európai térfélen is folytatódik, ahol ellentétben az olasz helyzettel, Meloni mérsékeltebb, mint Salvini. Giorgia Meloni ugyanis az EU-szkeptikus konzervatív és neoliberális pártokat tömörítő Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) pártcsalád elnöke – ennek tagja a lengyel kormánypárt, a PiS is –, miközben Salvini pártcsaládja az európai porond jobbszélén van többek között Marine Le Pennel és a német AfD-vel. Mindez azt a paradox helyzetet eredményezi, hogy Meloni otthon a neofasiszta ellenzék, Salvini viszont otthon kormányerő egy mérsékelt kormányban, európai színtéren viszont a páriafrakció tagja.

A Lega európai mozgását két tényező is befolyásolja – és mindez az olasz belpolitikai helyzetére is kihat.

+ Egyrészről Matteo Salvini ugyanúgy szeretne Orbán Viktorral és a jelenleg még Meloni-szövetséges PiS-es Jarosław Kaczyńskivel egy új közös európai pártcsaládot, mint Meloni. A helykeresés a Fidesznek az Európai Néppártból való kilépése miatt gyorsult fel, bár konkrét publikus tervek még nincsenek. Áprilisban a magyar és a lengyel kormányfők Matteo Salvinivel Budapesten csak arról állapodtak meg, hogy még folytatják a megbeszéléseket. Giorgia Meloni – aki nemrég a Terror Háza egyik konferenciáján volt felszólaló – szintén nem hívta meg a Fideszt egyértelműen az ECR-be.

Amint az Azonnali elemezte: a Fidesznek bizonyosan nem az az érdeke, hogy a két EU-szkeptikus frakció egyikébe pusztán beüljön, hanem sokkal inkább az, hogy azok elemeiből – mondjuk nagyrészt a Meloni-csapatra építve, Salviniéktől meg kihagyva Le Pent és az AfD-t – egy új pártcsaládot hozzon létre. Ez a döntés azonban azt is jelentené, hogy

Orbán – aki tavaly ősszel arról írt egy esszéjében, hogy Európa sorsa Olaszországban dől, bár hogy miért épp ott, azt nem részletezte – mindkét esetben egyben az olasz jobbközépen belüli vezetői vitákba is beleavatkozhatna: vagy azzal, hogy eleve csak az egyikkel szövetkezik, és ezzel értékeli fel őt – ami Olaszországban is jó pont lehet az illetőnek –, vagy azzal, hogy összeterelve őket egy pártcsaládba döntésre kényszerítené őket a vezetői kérdésben.

+ Másrészről azonban – amint az Azonnali megírta – a Legán belül másfajta mozgások is vannak. Miközben Salvini – híven az otthon is folytatott új, összolasz nacionalista politikájához – az európai jobbszélen próbál szövetségeseket szerezni, a párt északi polgári bázisában – amely eleve soha nem volt túl radikális – vannak, akik a Legát éppen azzal tennék az olasz jobbközép új, Berlusconi utáni vezérpártjává, hogy bevezetnék Berlusconi mellé az Európai Néppártba.

Főleg Giancarlo Giorgetti, jelenlegi legás gazdasági miniszter van ezen ötlet mellett. Berlusconi is támogatná, hogy a jobbközepet ne egy radikális Salvinire vagy egy neofasiszta Melonira, hanem egy megszelídített, EPP-tag Legára hagyhassa.

Róma-Budapest-tengely

Mindazonáltal a Legán belüli európai úkeresést már nem annyira Giorgetti határozza meg, aki miniszterségével van elfoglalva, hanem az új külpolitikai tanácsadó, Lorenzo Fontana. Ő pedig inkább Orbán felé közeledne, Salvinit áprilisi budapesti útjára már Fontana kísérte el, nem Giorgetti. Amint a balliberális Domani napilap pénteki elemzésében írja: a Lega Fontana révén inkább a Fideszhez van bekötve, és

– azaz hogy a magyar kormányfő új pártcsaládját Salviniékkel, de egyben Meloniék nélkül szervezze meg. Mindez értelemszerűen Orbán olasz belpolitikai szerepét is felértékeli.

A Fidesz és az olasz neofasiszták közötti jó kapcsolatokra ez azonban nem hat ki,

Orbán és Meloni között fontos kapocs lehet például az a 29 éves Francesco Giubilei, aki nemrég írt könyvet Meloniról, és jelenleg a fideszes Mathias Corvinus Collegium ösztöndíjas kutatója, vendégoktatója.

Mindazonáltal Giubilei – aki az egykori olasz neofasiszta politikusról, Giuseppe Tatarelláról elnevezett alapítványt is elnökli – megértéssel figyeli a Lega mérsékelt fordulatát is, ugyanis szerinte a jobboldalnak a közepet is le kell tudnia fedni. Giubilei nem csak Orbán és Meloni között kapocs, de egyben az olasz jobboldal különböző részei között is az lehet. Meloni mellett ugyanis a Legáról – annak kulturális gyökereiről – is írt könyvet, valamint blogja van a Berlusconi-család napilapján, az Il Giornalén.

Berlusconi és Salvini Meloni ellen?

Az európai szempontok mellett azonban értelemszerűen olasz helyiek is dominálnak. Silvio Berlusconi – akinek pártja már csak 7-8 százalékon áll – nem akarja kiengedni a kezéből az irányítást. Azt persze már be kellett látniuk, hogy nem a Forza Italiáé a jövő – ezért most

Különösen a Berlusconi-család – lánya, Marina és fia, Pier – győzködik állítólag a háttérben Salvinit, hogy maradjon a megkezdett EU-párti útvonalon, amelyet a Draghi-kormányban már pár hónapja követ. A Berlusconi-család számára az is fontos szempont, hogy átmentsék médiavállalkozásaikat egy új jobboldali vezér alatt is, ezért a Berlusconi-gyerekek nagy engedményeket és kedvezményeket várnának el a Mediaset vállalkozásuk javára Salvinitől a támogatásukért cserébe.

Mindehhez azt is tudni kell, hogy se Salvininek, se Meloninak nincs befolyásos médiabirodalma, miközben Berlusconi a tévéivel, valamint a család közvetlen tulajdonában lévő Il Giornale napilappal jelentősen tudja befolyásolni, hogy az olasz jobbos választóközönség végül kit fogadjon el vezetőnek.

A politikus ezért megpendítette múlt héten az ötletet, hogy Egyesült Jobbközép (olasz rövidítéssel: CDU, ami trollkodásnak már kiváló) néven jöjjön létre egy közös szövetség – közös frakcióval, közös választási listákkal – a Lega és a Forza Italia részvételével.

A Forza Italián belül azonban nem mindenkinek tetszik az ötlet, mert attól tartanak: ezzel gyakorlatilag feloldódnak a Legában. A Genova központú Liguria régióelnöke, a berlusconista Giovanni Totti – aki amúgy Olasz Bátorság (CI) néven maga is szervez egy mozgalmat, amivel saját magát szeretné a jobbközép vezérévé tenni – azt mondta: Berlusconi egyeztetett Salvinivel a Meloni-ellenes szövetségről, és tetszik neki az ötlet. Berlusconi az egészet még ki is bővítené, és egyetlen pártba hozná Salvinit és Melonit a sajátjával – ez azonban éppen a két erős politikusnak nem tetszik, elvégre ezzel valamelyest átadnák Berlusconinak a jogot, hogy döntsön a vitájukban.

másrészről nem is jelentene többletet. Ha a három párt külön-külön indulna, több voksot kapnának ugyanis, mint egy közös párttal. Például a Lega és a Forza Italia külön-külön 28 százalékon áll összeadva, ha azonban egy közös pártot (az olasz CDU-t) alkotnának, csak a szavazatok 23 százalékára számíthatnának – a maradék menne Melonihoz.

NYITÓKÉP: Giorgia Meloni, Matteo Salvini és Silvio Berlusconi / Lega, FB