Abba, hogy dacosan nem akarunk tudomást venni az emberről mint biológiai lényről, már több társadalmi törekvés is belebukott. Szilárd építményt csak létező alapokra lehet húzni.

Szerintem is groteszk, hogy a feminizmusról férfiak csevegnek egymással. Emlékeztet egy kicsit az abortuszszabályozásra is, ha elképzelem, hogy középkorú, öltönyös férfiak döntik el, hogy például én (vagy bármelyik nő) milyen feltételek mellett és mennyi pénzért szakíthatom meg a terhességemet.

A probléma az a neoliberális feminizmus, ami abban támogatja a nőket, hogy kialakíthassanak egy olyan személyiséget, egy olyan életet, kapjanak olyan jogokat és lehetőségeket, amelyben a tőkés viszonyokat fenntartó napi rutinok jelenhessenek meg.

Vállaljuk azt, hogy az idők kezdetén ajándékba kapott természetünk ellen küzdünk, ha ez a szívünk vágya, viszont ne hazudjuk azt, hogy ezen alaptermészet nem létezik.

Ez egy dühös feminista semmiképpen sem kimerítő válasza Kardos Gábornak. Kardos írása ugyanis nyílt kiállás amellett az elnyomó társadalmi rendszer mellett, amely a nőket a férfiak alá rendeli.

Egy olyan társadalomban, ahol a lakosság fele még mindig napi szinten találkozik hátrányokkal pusztán a kromoszómakészlete miatt, a nemi szerepek témája nem lehet egyszerűen hűvös elméleti viták tárgya, és semmiképpen sem tekinthető a feminista mozgalmárok ügyének.