A szingligyár esete a kreatív séffel

Iván Ildikó

Szerző:
Iván Ildikó

2021.06.09. 15:10

Egy olyan társadalomban, ahol a lakosság fele még mindig napi szinten találkozik hátrányokkal pusztán a kromoszómakészlete miatt, a nemi szerepek témája nem lehet egyszerűen hűvös elméleti viták tárgya, és semmiképpen sem tekinthető a feminista mozgalmárok ügyének.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Kardos Gábor vállaltan provokatív cikket publikált Mi jöhetne a szingligyárrá vált feminizmus helyett? címmel. Saját megfogalmazása szerint vitaindítónak szánta. Tamás Gáspár Miklós a cikkre rövid és indulatteli közleményben reagált: valójában nem felvette a vita fonalát, hanem felháborodását fejezte ki Kardos felvetései iránt, és

elhelyezte a cikket egy olyan kontextusban, ahová azt szerzője nagy valószínűséggel nem szánta (ugyanakkor nem teljesen véletlenül került oda).

TGM indulatait a magam részéről megértem. Más kérdés, hogy a papír (monitor) is elbírja-e ezt a töltetet – ha már ez a szöveg itt van, és a szerző szándékainak megfelelően még reakciót is keltett, jobb volna kissé az indulatok mögé nézni.

Kardos egyik tétele, miszerint a modern feminizmus legalább annyira a fejlett kapitalizmus strukturális terméke, mint a fejlődő társadalmi tudat folyománya és kifejeződése, és hogy a kapitalizmus a nőket elsősorban fogyasztóként emancipálta, hiszen az egyenlőség egy ilyen társadalomban sokkal inkább a birtoklás és habzsolás egyenlősége, mint a társadalmi részvételé, szerintem helytálló, és tegyük hozzá, nem új gondolat: voltaképpen baloldali közhely. Ebből a szituációból adódik a szerző ökofilozófiai következtetése: az egyenjogú fogyasztóvá (s egyúttal, a szerző értelmezéses szerint, erőszakossá, maszkulinná) vált nők sokkal destruktívabbá váltak az ökoszisztémára, mint az őket érintő társadalmi folyamat előtt voltak. Ezt is nehéz vitatni.

Kardos a kialakult helyzetet a nemek harcának (ősrégi és igen manipulatív kifejezés, korszerűnek szánt eszmefuttatásban én nemigen látom a helyét) „lekeverésével”, valamiféle kényszerű békekötéssel oldaná meg, egy olyan társadalmi együttélés kezdeményezésével, amelyben „minél inkább tiszteletben tartaná mindkét fél a valós különbségeket férfi és nő között mint alapvető értékeket”, mivel most „a társadalmat alapjaiban fenyegeti a nemi szerepek összekutyulása”.

Igen, jól érzékelik: ez meg egy jobboldali közhely.

Ráadásul a „genderes” és „szinglis” példák egy az egyben megállnák a helyüket egy vulgárkonzervatív érvelésben. Ám Kardos a kényszerbéke szükségességét a jobboldaliaktól eltérően indokolja: az ő esetében a „természetes különbségek” és ezek társadalmi kifejeződése nem azért számít preferenciának, mert ez illik bele a világnak a teremtés által meghatározott és változtathatatlan rendjébe, hanem azért, mert a túlélés szempontjából ez az előnyösebb. Kissé paradox módon a „különbségek tiszteletével” párhuzamosan ilyeneket is ír: „a nők és az egész világ erőszakos leuralását jelentő férfi előjogokat el kéne törölni – a férfiakat figyelmesebbé, érzékenyebbé kéne tenni, illetve az önuralmat kellene leginkább férfierénynek tekinteni mások leuralása helyett –, ami logikusan egy valódi feminizmus fő követelése lett volna…”, illetve: „…mennyire kínos és káros attitűdöt tartotok férfiideálnak, sőt, társadalmi normának – tanuljatok inkább több figyelmet, érzékenységet és emberséget a nőktől!”, stb.

Tehát a különbségek tiszteletének Kardosnál van egy sajátos antimacsó felhangja, ami a szerző nemiszerep-felfogását megkülönbözteti a jobboldali retorikától és gondolatvilágtól.

És meg kell hagyni, azt is leszögezi, hogy „a nők és férfiak egyenjogúságát mindig is evidenciaként kellett volna kezelni, ezt bármilyen formában megkérdőjelezni vagy elvitatni eleve értelmetlen, sőt: az egyenjogúság minél teljesebb megvalósulása kiemelten fontos társadalmi cél”. Szép dolog ez tőle.

Kardos szándékai szerint egy harmadik utas megközelítéssel próbálkozik, a „konzi és haladáspárti” értelmezések meghaladása céljából. Valójában ez inkább negyedik lenne a jobboldali-konzervatív, a jelenlegi liberális megközelítéssel korreláló polgári feminista és az anarcho,- illetve ökofeminista indíttatások mellett. Lenne, de

valójában nehezen tekinthető önálló útnak, éppen azért, mert egy faramuci mixről van szó: valószínűleg a gasztronómiában sem tekintenék új irányzatnak, ha egy kreatív séf tejszínhabot nyomna a hagymás rostélyosra.

Mindeközben a gondolatmenetnek van egy súlyosan – véleményem szerint destruktív módon – problematikus pontja. Kardos úgy támadja a feminizmust, és a nemi szerepek – szerinte teljességgel művi és a kapitalista multik által gerjesztett – átalakítását, hogy közben feltételez valamilyen természettől adott feminin értéket, és egy ezzel szemben álló maszkulin gyarlóságot, ezzel pedig beemel a diskurzusba egy olyan dimenziót, amit nagyon jó lett volna kint hagyni.

Egyrészt, mert szörnyű zavarossá teszi a szöveg gondolatvilágát, másrészt, mert kifejezetten negatív konnotációi vannak. Társadalmi értékeket biológiai determinációkból levezetni helytelen és veszedelmes, ráadásul cseppet sem új. Ezzel a lépéssel az ember eltávolodik a társadalmi jelenségek kritikus elemzésétől, és ott találja magát a spekulatív ideológiák talaján.

A nőellenes ideológiák mindig a „természetes különbségek” hangsúlyozásával érveltek a nők alárendelt szerepének fenntartása mellett. Így csúszik bele Kardos – szerintem akaratán kívül – egy nőellenes diskurzusba, még amellett is, hogy egyik célja a „feminin értékek” felmagasztalása lenne. Ez nyilván nem segíti az általa javasolt társadalmi partnerség kialakítását, de ennél kicsivel tovább mennék – az érdemi vitát is nehezíti.

Egy olyan társadalomban, ahol a lakosság fele még mindig napi szinten találkozik hátrányokkal pusztán a kromoszómakészlete miatt, az állami propaganda pedig az egyenlőség elősegítése helyett a vállalhatatlan viszonyok konzerválása, sőt a társadalmi visszafejlődés mellett érvel lelkesen, a nemi szerepek témája szó szerint húsbavágó. Így hát

nem lehet egyszerűen hűvös elméleti viták tárgya, és semmiképpen sem tekinthető a feminista mozgalmárok ügyének.

Teljesen természetes, hogy ezeknek a témáknak az érintése indulatokat szül. Ám ettől még nem várhatjuk, hogy valaki ne hozza nyilvánosságra a véleményét azért, mert felzaklatnak minket a szöveg által kiváltott asszociációk, és egy sajtóorgánumtól sem várhatjuk, hogy ugyanebből az okból kifolyólag ne adjon teret neki.

A szerző műfordító. Kardos Gábor vitaindítója itt, Tamás Gáspár Miklós hozzászólása itt olvasható. Hozzászólnál te is? Írj!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek