Autofikció vagy sem? – merülhetne fel a kérdés Bartók Imre új, nyomasztó atmoszférájú regénye kapcsán. Aztán jön az autofelláció, és mindent megmagyaráz.
„Elvtársnő a nénikéd” – üzeni Karafiáth Orsolya írónő Demeter Szilárdnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójának.
Demeter Szilárd szerint a Térey-ösztöndíjnál nincs demokratikusabb a szakmában, az azt visszautasító írók mindegyikének helyére pedig öt hasonlóan tehetséges alkotó vár. Szerinte nem fenyegető, hogy két év után öt embert kiszórnak a programból, mivel egyáltalán nem baj, ha van egy kis verseny.
Megindokolta a külügy az Azonnalinak, miért vonták vissza Bartók Imre jelölését az Irodalom Éjszakájáról: úgy értették, nem akar részt venni az államilag finanszírozott kultúrában.
Egyik nap visszamondta egy író a PIM ösztöndíját, a másik nap a külügyminisztérium kirakta egy irodalmi rendezvényről. Bartók Imre példája mutatja, hogy nem alaptalanul szkeptikusak a magyar irodalmi élet szereplői a kultúrkampfos állami kultúrairányítással és a jelentkezés nélkül, beajánlás-alapon szórt ösztöndíjakkal.
Krusovszky Dénes tavalyi regényét majdnem egyöntetűen 2018 legfontosabb regényeként jelölték meg a irodalomkritikusok, egy másik író, Bartók Imre azonban most egy hosszú esszét írt a könyvről, amelyben a Trónok harca nyolcadik évadához hasonlítva vette le az ünnepelt regényről a keresztvizet.