Ki kell venni a rablásfaktort a taorendszerből – Steinmetz Ádám az Azonnalinak

Szerző: Fekő Ádám
2022.02.28. 07:13

Ha kormányra kerülnek, akkor is marad egy ideig a taorendszer, de stadionstopot és tornaterem-rajtot hirdetne az olimpiai bajnok vízilabdázó, a Jobbik képviselője, az egyesült ellenzék sportpolikai felelőse. Steinmetzcel a szakpolitikai terveken kívül beszélgettünk Novák Előddel ápolt kapcsolatáról, hogy miért lett politikus és arról, hogy szerinte létezik-e politikamentes sport. Interjú.

Ki kell venni a rablásfaktort a taorendszerből – Steinmetz Ádám az Azonnalinak

Bár a Jobbikba nem lépett be, de egyértelműen ahhoz a közösséghez tartozik. Mindig foglalkozott politikával? 

Nem kérem ki magamnak, ha jobbikosként tekintenek rám, de a választáson nemcsak a Jobbik-szavazók bizalmát fogom kérni, hanem mindenkiét, aki változást szeretne. A közéletre mindig nyitott voltam, el is mondtam a véleményemet családi és baráti körben, adott esetben az uszodában is, de sokáig nem volt célom közéleti szerepet vállalni. Novák Előd osztálytársam volt, és ő felkért, hogy emeljem fel a hangom azok ellen a káros folyamatok ellen, amik zajlanak.

De amikor vízilabdázó voltam és a címeres sapkát hordva képviseltem az egész nemzetet, addig ez nem jöhetett szóba a nyilvánosság előtt. A politika megosztó műfaj, ezért visszautaítottam a felkérést, de bekerültem a Jobbik értelmiségi holdudvarába, kikérték a véleményemet a választások előtt sporttal kapcsolatban. Aztán ebből a holdudvarból kért fel Vona Gábor Brenner Kolomannal és Varga-Damm Andreával együtt, hogy legyek országgyűlési képviselő. 

Mivel Somogyban élek, a Somogy megyei 3-as választókerületben indulva értem el 37,2 százalékot, közel 16 ezer ember szavazott rám. Ez a győzelemhez nem volt elég, de listán bekerülve tudtam képviselni az ittenieket is.

Ezek szerint sportolóként ne nyilvánuljon meg az ember politikaivá vált kérdésekben, mint például Gulácsi Péter tette? 

Gulácsi Péter a Fidesz hivatalos retorikájának nem megfelelő módon nyilvánult meg, ezért is kapott sárga lapot.

Szomorú, de az is méltatlan, amit Hrutka Jánossal művelt az egyébként sportszeretőnek mondott kormányzat.

A sportoló is ember, lehet véleménye, de aktív válogatott sportolóktól nem tartom szerencsésnek, ha valaki pártpolitikával foglalkozik, vagy felül a színpadra egy politikai rendezvényen. Utána szíve joga.

Létezik akkor politikamentes sport? 

A rövid válaszom az, hogy igen, a hosszabb az, hogy törekedni kell rá. Az elmúlt 12 évben nagymúltú sporszervezetek élén csupa Fideszhez köthető politikus vagy üzletember van, szerintem ez összeférhetetlen.

Mi azt akarjuk elérni, hogy a jelentős közpénzből gazdálkodó szervezeteket ne vezethessék pártpolitikusok.

Ettől politizálódik át teljesen a sport, mert valaki elkezdi a személy politikai ambíciójához használni egy válogatott vagy klub sikerét. Egy vezetőnek tényleg van szerepe egy-egy sportág sikerében, de ezt politikai haszonszerzésre használni úgy gondolom, visszataszító.

Interjúalanyunk, Steinmetz Ádám, korábbi vízilabdázó, olimpiai bajnok. 2017-ben vált politikussá, amikor a Jobbik színeiben elindult a 2018-as választáson, ahol listán mandátumot szerzett. Jelenleg az egyesült ellenzék sportért felelős szakpolitikusa.

Interjúalanyunk, Steinmetz Ádám, korábbi vízilabdázó, olimpiai bajnok. 2017-ben vált politikussá, amikor a Jobbik színeiben elindult a 2018-as választáson, ahol listán mandátumot szerzett. Jelenleg az egyesült ellenzék sportért felelős szakpolitikusa.

Fotó: Fekő Ádám

Tehát Novák Előd invitálta, most is jóban vannak?

Jó kapcsolatban voltunk Előddel, és azt gondolom, ő is elfogadja az én érvelésemet, amiért a Jobbik-frakcióban maradtam, én pedig tiszteletben tartom az ő döntését. Örülök, hogy ezt emberi módon tudjuk kezelni, és nem nyomta rá a kapcsolatunkra a bélyegét, hogy ő politikailag más táborhoz tartozik.

Akkor nem ön fogja a leghangosabba kiabálni a Mi Hazánkra, hogy Fidesz-szatelitpárt?

Nem állok be ebbe a sorba.

Tehát ön már az épp néppártosodó Jobbikba érkezett, de Novák Előd invitálására, melyik volt a szimpatikusabb?

Nemzeti érzelmű keresztény ember vagyok, mindig is az voltam, és azokkal a pártokkal szimpatizáltam, amik ezt képviselték. Korábban MIÉP, aztán Jobbik, de a polgári Magyarország gondolata miatt a Fideszre is szavaztam, nekem az tetszett. Az más kérdés, hogy kiderült, hogy ez csak egy marketingtermék volt.

Viszont azt is látni kell, hogy egy országot vezetni nem lehet megosztással és gyűlölettel.

Örültem neki, hogy a Jobbik retorikája megváltozott, és nem gyűlölködéssel, hanem épp ellenkezőleg, hidak építésével próbálta megnyerni a választást már 2018-ban is.

Az más kérdés, hogy ez nem volt elég. Szimpatikus volt a változás, nem véletlenül akkor csatlakoztam ehhez a közösséghez.

Az adóbevallások alapján ön az egyik leggazdagabb képviselő. Vannak Gucci-táskái?

Határozottan nincs. Kínosan ügyelek rá, hogy ténylegesen minden bekerüljön a nyilatkozatba, és a tényleges vagyoni helyzetem tükröződjön.

Tippre hol helyezkedik el vagyonilag valójában? 

Nem akarnék ilyenbe bocsátkozni, de úgy érzem, nem tartozom ténylegesen az élvonalba. De papíron jól mutat, és büszke vagyok rá: én ezt jellemzően az élsport és az eredményeim által megkeresett összegekből tudtam megvásárolni.

Örülnék, ha azt látnám más politikusi vagyonnyilatkozatokból is, hogy a valóságot tükrözik, és az is jó lenne, ha ne legyen valakinek létkérdés, hogy országgyűlési képviselő legyen.

Ezek a sportsikerek a pénz mellett valamiféle általános tiszteletet is szoktak hozni, önt vajon a vízipólóban gyakorlatilag mindent elért emberként vajon ezért nem támadja annyit a Fidesz, mint a többi ellenzéki képviselőt?

Ne legyen afelől kétségünk, hogy tüzetesen átnézték a korábbi életemet, és örülök neki, hogy nem találtak ebben kivetnivalót.

Ha találtak volna, akkor azt már ön is tudná valószínűleg.

Az elért sportszakmai eredményt tisztelik, úgy gondolom, de azt is, hogy én szakmai alapon végzem a munkám személyeskedéstől mentesen. Az Országgyűlésben is a tisztelet hangján szólalok fel, ami egyre ritkább sajnos.

Egy-két kivételtől eltekintve kormánypárti politikusokkal is korrekt munkakapcsolatom van, de ehhez én is kellek.

Minden országgyűlési képviselőnek az a feladata, hogy Magyarország fejlődjön, az más kérdés, hogy más programokkal kívánják megvalósítani.

Én ezért dolgozom, és ha más is ilyen szellemiségben dolgozik, akkor az alapokban meg tudunk egyezni.

A másik fele az, hogy a Fidesz hatalomgyakorlása profi. Biztos vagyok benne, hogy patikamérlegen is megmérték, hogy a hazugságokkal való lejáratásom kontraproduktívvá válna, ezért sem teszik.

A választókerületében is lazább a harc? 

A 2018-as kampány korrekt volt Móring Józseffel szemben, ő és én is törekedtünk arra, hogy elkerüljük a személyeskedést. Persze egy ellenzéki képviselőnek számon kell kérni a beváltatlan ígéreteket, és el kell mondania, mit csinálna másképp.

Az ellenfelem most saját neve alatt nem áll belém, de azt tudom, hogy a hozzá köthető portálok rendszeresen negatív színben tüntetnek fel.

Ez nagyon diplomatikus volt.

Igyekeztem. Mondjuk azt, hogy a munkámat segítő embereket és az összefogásban résztvevő embereket becsmérlik, támadják, esetleg olyan mondatokat adnak az én számba, amiket nem is én mondtam. De hát ha ez nem így lenne, akkor nem vállaltam volna közéleti szerepet, ezért jutottam arra, hogy a rendszernek buknia kell. Nem fér bele, hogy valakit hazugságokkal próbálnak lejáratni.

A Fradi örökös bajnokaként beszélt már Kubatov Gáborral? 

Igen, beszéltem.

A politikai szerepvállalása óta? 

Azóta nem, és nem rajtam múlt.

A volt klubjaitól keresik?

Persze, a Vasasnak is örökös bajnoka vagyok. Ott sportvezetőként is dolgoztam a Vasas jelenlegi vezetőségével, kölcsönös tisztelet és barátság jegyében tekintünk vissza azokra az időkre, családtagként kezelnek.

Csak a Fradinál csukták önre az ajtót?

Azt nem mondanám, hogy rám zárták. De a Ferencvárost a Fidesz pártigazgatója vezeti, a Vasast pedig nem pártpolitikus vezeti, ezért a Vasasnál fel sem merül, hogy nemkívánatos személy lennék.

Fotó: Fekő Ádám

Akkor beszéljünk kicsit a lehetséges jövőről: már most Márki-Zay Péter sportszakmai embere lett, valószínűleg egy potenciális kormányban is kapna ezzel kapcsolatos szerepet.

Egy éve zajlik a programírás a háttérben, ennek szervezésében központi szerepet vállaltam és vállalok. További szerepek még nincsenek leosztva.

Mennyire lehet egy ennyire átfideszesített világot úgy megreformálni, hogy olcsóbb legyen, sikeres, és közben a közeg is alapvetően kormánypárti?

Minden sportágat meg kell vizsgálni, és látni, mennyi pénz ment bele az elmúlt 10-11 évben.

Sajnos nem mindenhol áll arányban a ráköltött összeg a sikerességgel.

Például? 

A kézilabda, de mondhatnám a labdarúgást is.

És van ahol jól nézünk ki? 

A vízilabda hozza az eredményeket, a röplabda is tudott profitálni a kiemelt támogatásokból. De nem tetszik, hogy ott is számottevően több lett a külföldi a mezőnyben, mint a taót megelőző években, és ez a válogatott eredményességére is rányomhatja a bélyegét, épp mint a labdarúgásban vagy a kosárlabdában.

Ők elveszik azok elől a tehetségek elől a helyet, akik amúgy minden támogatást megkapnak ahhoz, hogy sikeresek legyenek, legyen az infastruktúra vagy eszközfejlesztés.

Szívfájdalmam, hogy sokkal több gyerek sportol, több a tehetség, mégsem lett számottevően jobb az eredmény, sőt, valamivel rosszabb.

Ennek az okaira rá kell mutatni, minden normális rendszerben van számonkérés. De mit várhatunk egy olyan rendszertől, amiben az eredménytelenség után nem mond le a szövetségi elnök?

Kocsis Mátéra céloz? 

Nem célzok, megmondom egyértelműen. Az ő felelőssége megkérdőjelezhetetlen.

Legalább annyira, hogy meg kell kérdeznie, akkor ki a felelős azért, hogy a magyar válogatott egy hazai rendezésű Európa-bajnokságon nem hozta a szövetség által elvártakat, és a legjobb nyolc helyett a tizenötödik helyen végzett. Ilyen mértékű támogatás után nem lehet nem megkérdezni.

De Szűcs Lajos, a tenisz szövetség volt elnöke a mai napig nem tud elszámolni négymilliárd forinttal. Ő hogy-hogy nem vállalja a felelősséget ezért?

Röviden hogy tudná összefoglalni az ellenzéki győzelem után elképzelt sportpolitikájukat? 

Először is átláthatóvá kell tenni, most nem is tudjuk, mire költik a pénzt. Meg kell valósulnia a pénzügyi fegyelem mellett a szakmai felügyeletnek.

Ki kell venni a rablásfaktort: ez van aki szerint a pénzforrások egyharmadát viszi el, ami döbbenetes szám azt nézve, hogy nagyjából 400 milliárd forint be a sportba csak direkt állami támogatás formájában. 

Át kell értékelni a stadionépítéseket is: stadionstopot és tornaterem-rajtot hirdetünk. Tornateremből most kevesebb van, mint tíz éve, pedig sokkal nagyobb az igény rá, hiszen a kormány nagyon helyesen bevezette a kötelező napi testnevelést. Ne kelljen a gyermekeinknek dohos pincékben és lépcsőfordulókban testnevelés órákat végezni. 

És nem fogjuk megtűrni a jelentős költségvetési forrásból gazdálkodó szövetségek élén dolgozó politikusokat.

És aláhúznám, hogy itt nem fideszes politikusról van szó, a szakmának kell adni az irányítást.

Rajtuk számon lehet kérni az eredménytelenséget, egy politikuson nem.

A stadionépítéseket már talán le is lehet állítani, de mi lesz azokkal, amik már megvannak, és állami vagy önkormányzatok nélkül fenntarthatatlanok, mint például a szombathelyi focistadion? Lerohadni nyilván nem szabadna nekik. 

Az, hogy egy megyeszékhelyen egy nagymúltú sportklubnak van egy rendes stadionja, az respektálható elvárás. De az arányokkal is baj van, meg azzal, hogy kevés kivételtől eltekintve nem volt szempont a tervezéseknél a költséghatékony üzemeltetés.

Ezek méregdrágán megépülnek, és baromi sok pénzért kell fenntartani. Nem voltak környezetvédelmi szempontok, nem támaszkodnak annyira megújuló energiákra, mint ahogy az egy 21. századi stadiontól elvárható lenne, ezért nagyon drágák.

És azt sem biztos, hogy kellő hozzáértéssel tekintenek az üzemeltetésre: vagy nem érti az üzemeltető, vagy nem is törekszik a nullaközeli munkára, mert az állam úgyis kifizeti.

Egyedileg megvizsgáljuk a létesítményeket. De ne kerülgessük a forró kását: kell lennie egy költségátalányának, amit biztosítunk, mert különben ezek az új stadionok Akasztó sorsára juthatnak. És arra is kell elkülöníteni alapot, amiből majd a felújítási munkálatokat végezzük el, mert előbb-utóbb hozzájuk is kell nyúlni.

Azok a létesítmények, amik alkalmasak arra, hogy akár az iskolai testnevelés, akár a lakosság sportolási igényeit kielégítsék, be kell engednie a lakosságot is. Ha már adófizetői pénzből épültek, akkor érezhessék ők is magukénak!

Fotó: Fekő Ádám

Visszatérő probléma, hogy rengeteg magyar sportérdekeltség van a határon túl, amiknek a sportolói közt magyar is alig van, de a szurkolói azok. Itt elég közösséget építeni, vagy azért várjuk el, hogy valamit a magyar sport is profitáljon?

Szerintem a székelyföldi szervezetek munkája például példaértékű. A gond ott van, hogy Eszéken például a magyar állam olyan sportklubot támogat adófizetői pénzzel, ahol egyébként nyomokban sincsenek magyarok, horvát fiatalok sportolnak.

Megengedhetetlen nemzetpolitikailag és sportszakmailag is ennek a finanszírozása. Saját magunknak teremtünk konkurenciát állami pénzből.

De ez a határon innen is problémás látva, hogy a labdarúgó NB I mezőnyének majdnem a fele külföldi, de az utánpótlásban is vannak egyesületek, ahol már az U15-ös csapatban is több külföldi állampolgár lép pályára, mint magyar. És ezt a magyar adófizetők finanszírozzák.

És mondjuk Dunaszerdahely, ahol azért a magyar közösségnek jót tesz a DAC focisikere még úgy is, hogy különösebben sok saját nevelés nincs ott? 

Szerintem ha valamiben magyar állami pénz van, azt csak és kizárólag a magyar sportolók előremozdítását szolgálhatja.

Ha van politikai szándék erre, akkor meg lehet teremteni a feltételeit. A sport az általános kultúra része, egy nemzet megtartásához fontos a kultúra ápolása. Tehát abban nincs kivetnivaló, ha ezt a határontúli magyarság boldogulása érdekében támogatja az állam, a probléma ott van, ha adott esetben a szlovákok, horvátok és románok sportolását finanszírozzuk, mert ez nem a magyar állam feladata. Nem is tudom, hogy van-e hasonlóra példa a világban, mint amit a magyar állam csinál most.

Márki-Zay Péter korábban mondta már, hogy a taopénzekhez még nem is lehetne nyúlni, mert a kifizetések csak 2023 körül járnak le. Sokan már a lopás szimbólumának tartják, mi lenne ezzel a rendszerrel? 

Az alapötlet jó: vállalkozások támogathattak volna helyi egysületeket úgy, hogy az nekik is megérje. Ezt a lokálpatriotizmust teljesen elvesztette a rendszer, egy balatonlellei vállalkozás Kelet-Magyarországra is küldhet pénzt. De ez irányított is szokszor, és megmondják, hova kell adni a társasági adót. 

A futó pályázatokhoz tényleg nem lehet már hozzányúlni, de ezek most lélegeztetőgépek is, hiszen nélküle kártyavárként omlana össze a hat kiemelt látványsportág.

Most költségvetésileg és apparátusilga is nagyon fel van duzzasztva, és hiányzik a piaci láb. Ha ezt megszüntetnénk, az beláthatatlanul káros közvetkezményekkel járna. 

De minél előbb ki kell venni a rablásfaktort, de késznek kell lenni egy új rendszer bevezetésére, hiszen bár kevesen tudják, de a tao az EU jóváhagyásától függ. Ez most megvan, de időről időre meg kell újítani, tehát kell, hogy legyen tervünk arra, mi lesz, ha más rendszert kell bevezetni. Ennek igazságosnak és teljesítményalapúnak kell lennie, és szerethetőnek is sportolók és mások számára is.

Közép- és Kelet-Európában létezik az a fajta piaci láb egyáltalán a játékosértékesítésen túl? 

Létezik, de a magyar támogatási rendszer nem teszi érdekeltté erre a klubokat. De arra sem, hogy játékosokat neveljenek, miközben a cseheket, a horvátokat vagy a szerbeket igen. Fájdalom, hogy nem a belgákról vagy a hollandokról beszélünk most példaként, hanem olyan országokról, amikben néha kevesebben laknak, mint Magyarországon. Egyiküknél sincs olyan állami támogatás, mint nálunk. 

Fontos, hogy nekem nem a külföldiekkel van a bajom.

Ha a klubtulajdonos saját pénzt tesz be, az egy vállalkozás, ő annyi külföldi játékost igazolhat, amennyit akar. De ha igényt tart jelentős állami forrásokra, akkor a magyar államnak és szövetségnek legyen lehetősége beleszólni abba, hogy ha igénybe veszi a forrásokat, milyen feltételekkel teheti. Az egyik feltétel például lehet az, hogy meghatározott százalékban magyar fiataloknak ad esélyt.

Ezeket a célokat el tudja képzelni úgy megvalósulni, hogy bár önök kormányra jutnak, de a szövetségek élén maradnak a nagy nevek? Például tudna együtt dolgozni Kocsis Mátéval a kézilabdáért?

Ha lemondana a politikai szerepvállalásáról, úgy gondolom, megteremtődne ennek a lehetősége. Ha azt választja, hogy profi és főállású sportvezető lesz, természetsen nyitott lennék.

Akkor jöjjön a foci: tényleg nemzeti ügy, vagy csak Orbán Viktor miatt foglalkozunk vele ennyit mostanában?

Tízmillió szövetségi kapitány országában nehéz nem azt mondani, hogy nemzeti ügy.

És akármennyire is csökkennek a nézőszámok, és romlik a megítélése már a korábbi labdarúgók közt is, még mindig a legnépszerűbb, és ezt űzik a legtöbben. Nem ördögtől való kiemelten foglalkozni vele, egy sikeres válogatott sokat tud adni, emlékezzünk cask a 2016-os labdarúgó Eb-re.

Azt sajnálom, amikor ezekre a sikerekre is rátelepszik a politika, és önző módon tőkét kovácsol ebből. Nem politikusok rúgják a labdát a kapuba, ők maximum biztosítják a sikerhez a kereteket. Ennél tovább nem is szabad menni. 

Mondhatjuk, hogy a foci az állatorvos ló, és szép lassan a többi ágazattal is hasonló történik? 

Érdekes, hogy pont miniszterelnök urat idézem, aki elmondta, hogy a túl sok pénz megronthat egy sportot. Látjuk a labdarúgásban, de eredményeket tekintve a kézilabda jelene is megér egy vizsgálatot.

Vízilabda terén nem állunk rosszul, mert nem lettek rosszabbak az eredményeink, mint korábban, és a világ egyik legerősebb bajnoksága a miénk. Igaz, itt is játszanak külföldiek, de ők minőségi külföldi játékosok, akik szakmailag és mentalitásban is sokat mutatnak. De mindig lehet többet és jobban csinálni természetesen.

Fotó: Fekő Ádám

A végére hagytam egy kissé kínosabb kérdést: a válogatottak sikerei tényleg jót tudnak tenni a népléleknek, de a 2021-es foci-Eb óta kifejezetten rossz híre lett a magyar lelátóknak, ráadásul a kormánypárt ezekről nem beszélt különösebben. Ez igaz?

A szurkolói rendbontások már kezelve vettek, már nem veszélyes kimenni mérkőzésekre. A verbális agresszió még megnyilvánul, ezt közös felelősségünk megakadályozni.

Valahol egy labdarúgó mérkőzés is tükrözi a társadalom helyzetét és lelkivilágát. Amikor azt látjuk, hogy a közéletben napi szinten jelen van a gyűlölet és az árokásás, akkor hogy várhatnánk el, hogy pont a stadionban alakul át valami jobbá?

Nyáron Szijjártó Péter és több kormánypárti politikus szinte percről percre próbálta bizonygatni, hogy semmi baja nem itthon a lelátóknak. 

Nagyon sajnálom, hogy egy kisebbség miatt sokezer embert és egy tízmilliós országot ítélnek meg hátrányosan a világ különböző részein. Közös érdek, hogy ezek ki legyenek vizsgálva, és persze kiállunk minden magyarért, ha hátrány éri, de ha valaki olyan dolgokat tesz, ami elítélendő, azt ki kell szűrni. Azért, hogy ne zavarja a többieket, és ne kapjunk olyan kritikákat, amik nem vetnek jó fényt az országra. 

Hibának tartom olyan emberekért kiállni, akiket igazából meg kellene büntetni.

De hangsúlyozom, hogy nem az egész magyar szurkolói közösséget kellett volna elővenni, hanem azokat, akik a balhékat csinálták, és nyilvánvalóvá tenni, hogy ez nem megengedett.

De én nem vagyok ilyen borúlátó, ezen a téren pozitív változások történtek. Ha másért nem, akkor azért, mert sajnos egyre kevesebben járnak mérkőzésekre.

NYITÓKÉP: Fekő Ádám / Azonnali

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek