Újévi lencse: jót tesz neked és a bolygónak is

A legtöbb magyar ilyenkor eszi meg éves lencse, illetve hüvelyes fogyasztásának szinte egészét, néha esetleg egy borsóleves még az asztalra kerül. Pedig sokkal többet kellene ennünk, nemcsak azért, mert egészséges, hanem azért is, mert a bolygó többi élőlényének is üdvös lenne, ha többet termesztenénk ezekből a növényekből itt, a kontinensen.

Évente több ezer tonna hüvelyest importálunk külföldről, a kötelező újévi fogáshoz szükséges lencsét pedig szinte kizárólag külföldről vásároljuk - nagy tételek érkeznek az amerikai kontinensről -,

vagyis a szállításból adódóan jó adag környezetszennyezés tapad a kedvenc január elsejei babonánkhoz.

De nemcsak a lencse termesztése elenyésző arányú, hanem a fogyasztása is. Dietetikusok azt ajánlják, hogy minden héten kerüljön a tányérunkra valamilyen hüvelyes.

Univerzális

A lencse rendszeres fogyasztása kifejezetten ajánlott elhízás, cukorbetegség, szívbetegségek és egyes daganatos betegségek megelőzésére. Értékei között szerepel a magas fehérje-, vas- és a rosttartalom, jelentős a komplex szénhidrát-, ásványianyag-, vitamin- és antioxidáns-tartalma.

Az is népszerűvé tette a modern ember számára, hogy igen jó konzeváruként, évekig eláll szárítva, és fogyasztható hosszabb, akár 10 órás áztatás után is. Ha a cikk címétől fogva ismételgeti, kedves olvasó, hogy „azért nem eszem, mert puffaszt”, akkor érdemes kipróbálni a hosszú, akár fél napos áztatást, melynek végén többször átmosva kell a lábosba tenni - ez enyhíti a hüvelyes növények ezen kellemetlen hatását.

A bab és lencse termesztés öko-szempontjai

A hüvelyesek termesztésének számos pozitív környezeti hatása van – már csak ezért is érdemes több hüvelyest enni, hiszen így közvetve hozzájárulhatunk a környezeti problémák mérsékléséhez. Ezek közül a legfontosabb a talajjavító képességük.

A pillangós virágú növények a gyökérzetükön élő baktériumok segítségével képesek a levegő nitrogénjét más növények számára hasznosítható nitrogénvegyületekké alakítani, így

ők maguk nem igényelnek műtrágyát, vagyis vetésükkel csökkenthető a műtrágyahasználat.

Ez nemcsak anyagi kérdés, hanem környezetvédelmi is, hiszen a műtrágyák szennyezést okozhatnak az élővizekben, a talajban, arról nem is beszélve, hogy előállításuk nagy mennyiségű üvegházhatású gáz kibocsátásával jár. Szóval, aki tenni akar a bolygóért, egyen többet ezekből.

Ám tudatos fogyasztóként nehéz dolgunk van, ha helyben termett babból készült levest vagy salátát szeretnénk az asztalra tenni.

A kilencvenes évek óta folyamatosan csökken ezen növények vetésterülete Magyarországon, szántóföldjeink mindössze fél százalékán termesztjük ezeket, és jellemzően állati takarmány készül belőlük. Ezért importálnunk kell:

a száraz hüvelyesek leginkább az Egyesült Államokból, Kanadából vagy Franciaországból, esetleg Németországból, Lengyelországból érkeznek.

Hazai hüvelyesekről érdemes kis gazdaságoknál, őstermelőknél, illetve ökológiai gazdaságokban érdeklődni – ez utóbbiak termésszerkezetében fontos szerepet töltenek be a pillangós növények. Ha pedig végképp nem találunk hazait, keressünk Európában termesztetteket, ezek ideszállítása kevesebb káros anyag kibocsátásával jár, mint a Kanadából vagy Kínából behozott lencséé vagy babé.

Védhetjük az őserdőket is

A probléma nemcsak azokra a hüvelyesekre érvényes, amelyeket megeszünk, hanem a takarmányozására szánt pillangósok termésére is, itt főként a szójára kell gondolni - ezzel táplálnak disznókat, csirkéket, de még marhákat is Európa-szerte. Az Európai Unió nagyrészt importálja ezt a takarmánytípust, főként Dél-Amerikából.

Ott a szójaföldeket leginkább kiirtott esőerdők és egyéb természetes élőhelyek helyén hozzák létre.

Szóval már csak ezért is ajánlott a húsfogyasztásunk egy részét babos, borsós, lencsés ételekkel kiváltani.

A szakpolitikának is van feladata

Egyértelmű, hogy a hüvelyes növények termesztését támogató szakpolitikák javíthatnának a helyzeten. De indirekt módon is lehetne politikai eszközökkel ösztönözni ezen növények termőterületét: a nitrogén műtrágyák használatának csökkentését célzó irányelvekkel, szabályozásokkal. Ezzel javulna a talaj- és vízminőség is, és csökkenne az üvegházgáz-kibocsátás.

Ha magasabb adókat vetnének ki az üvegházhatású gázok kibocsátására, akkor drágábbak lennének a műtrágyák, ez is vonzóbbá tenné a hüvelyeseket a gazdálkodók számára.

Ahogy az is hatással lenne ezen növények termesztésére, ha ösztönöznék a magas beltartalmi értékkel bíró növények termesztését, például ártámogatásokkal.

És a fogyasztókat sem szabad elfelejteni: a hüvelyesek egészséges életmódban betöltött szerepéről marketingkampányokat kellene indítani, ahogyan annak is lenne hatása, ha kötelező elem lenne a közétkeztetésben a hüvelyesek használata.

Új szín a kertben és a tányéron is

Babtermesztők gyakran mondják, hogy a gazdaság díszének számít ez a növénycsoport, mert nagyon dekoratív viráguk van. A termések is nagyon sokszínűek, emiatt izgalmasan mutatnak a tányéron is. Sokan kezdtek balkonkertészkedésbe, kiskerti termesztésbe a pandémia kezdte óta. Hüvelyeseket is megteremnek ezeken a helyeken. (A bokorbab a legegyszerűbb választás, hiszen annak nem kell támrendszert készíteni.)

A hüvelyesekből készült ételek a vegán és vegetáriánus konyhában már-már elengedhetetlenek, ahogyan az indiai konyhakultúrának is fontos részei – csak néhány terület, ahonnan inspirálódni lehet.

És mi is ajánlunk egy jó és gyors receptet, ami egy olyan szakácskönyvből van, amit egy hüvelyesekkel kapcsolatos tudományos kutatás résztvevői készítettek:

NYITÓKÉP: Marcel Gaelle