Orbán Balázs arra büszke, hogy egy apartheid-nosztalgiaétteremben rajonganak Orbán Viktorért

Már a két másik politikus képe is gyanús, de a képen szereplő bögre viszonylag egyértelművé teszi, miért szimpatikus a magyar miniszterelnök egy dél-afrikai étteremben.

Ahogy általában a kis országok lakói, úgy a Fidesz politikusai sem tudnak ellenállni annak a kísértésnek, hogy minden külföldi elismerést minimum Nobel-díjjal egyenértékűnek fogadjanak el függetlenül attól, honnan származik.

Talán ebbe a hibába esett most bele Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára, amikor lelkesen osztotta meg a dél-afrikai Pretoriában készült képet, ahol egy étteremben nem más nagyságok mellett tűnt fel képen Orbán Viktor, mint Ronald Reagan és Margaret Thatcher. 

„Most kaptam az alábbi képet, amely a dél-afrikai Pretoria egyik híres éttermében készült. Nem véletlen, hogy a bárszekrény dekorációjaként éppen Margaret Thatcherről, Ronald Reaganról és Orbán Viktorról helyeztek el egy-egy fotót. Hiszen ahogy a volt brit miniszterelnök asszonyt és az egykori amerikai elnököt a nyugati civilizációs értékek őrzőiként azonosították, úgy a világ számos pontján gondolják most ugyanezt a magyar miniszterelnökről. Ha valahol, akkor Dél-Afrikában tudják, hogy milyen fontos ezeknek a nyugati civilizációs értékeknek a védelme manapság is”

– büszkélkedett Orbán Balázs Facebookon.

Hát még Dél-Afrika egyik legnagyobb városában is civilizációs hősként tekintenek Orbán Viktorra, együtt dobban a magyar szív ilyenkor, nem? Nos, nem, mert bár az Egyik Híres Éttermet nem sikerült megtalálnunk, de a társaság már gyanús: Thatcher és Reagan sem csak arról ismertek, hogy a maguk műfajában maradandót alkottak az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok élén, hanem arról is, hogy az elmúlt évtizedekben már nyíltan ki lehet mondani mindkettejükről, hogy rasszisták voltak.

Nem rassszisták, csak véletlenül majdnem mindenki fehér

A Híres Étterem ettől még persze összekötheti a kiemelkedő gazdasági eredmények miatt is a három nemzetmentő hazafit még akkor is, ha ez elég hülye koncepció egy éttermi vitrinnek. Viszont ott van melletteük egy narancssárga bögre is Orania felirattal. Nem, nem a Fideszre gondoltak:

Orania ugyanis egy kvázi-autonóm, jelenleg 2066 lakost számláló 230 négyzetkilométeres terület a Dél-Afrikai Köztársaságon belül, ahol gyakorlatilag csak fehérek laknak.

Azonban nem sima gettósodás, hanem Orania hitvallása: a korábban munkások átmeneti táboraként szolgáló területet 1990-ben pár hónappal azután vette meg 40 fehér afrikáner család Carel Boshoff irányítása alatt (ő a korábbi dél-afrikai miniszterelnök, Hendrik Verwoerd veje), miután eltörölték az ország apartheidtörvényeit, és kiengedték Nelson Mandelát a börtönből.

Az afrikánerek (a 17. században Dél-Afrikában letelepedett, holland és flamand telepesek összeolvadásából létrejött etnikai csoport) által lakott város egészen ismerős dolgokat hangoztat:

a saját kultúra, nyelv és identitás megóvása, a globalizáció kritikája.

A hangzatos kultúravédelem ott kristályosodik ki, amikor kiderül, a közösségben munkát is csak afrikánerek végezhetnek, mivel Orania lakói nem akarnak „más etnikumokat”: a lakók közös álláspontja szerint azért, mert ők nem érzik magukénak a kultúrájukat.

Még közelebbről megnézve ez bizony egy továbbra is az apartheiddiktatúra szabályai szerint élő közösség: Orania területén a feketék normális esetben nem mehetnek be a templomokba, iskolákba,

nem rendelhetnek étteremben és egy éjszakára sem maradhatnak egy fehérrel.

Amikor emiatt kritizálják őket, akkor annyi a válaszuk, ők csak békés elhatárolódást tartanak fenn, ők nem avatkoznak bele senki dolgába, és örülnének neki, ha mások is ezt tennék velük.

Közbiztonság mint fehér privilégium

Azt persze túlzás lenne állítani, hogy egy homogén közösségről van szó, mert csak az eredmény egyforma: a statisztikák szerint vannak, akik tényleg csak a Dél-Afrikai Köztársaság nagyvárosaiban tapasztalható áldatlan közbiztonsági helyzet miatt menekültek Oraniába, bár jellemző módon a bűnözést a szegénységgel, tehát az ország történelme miatt jellemzően nagyobb számban szegény feketékkel kötötték össze.

De megélnek itt békében a régisulis rasszisták is, akik szerint a feketék egyszerűen nem rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, mint a fehérek, és ezért nem is alkalmasak a fizikai munkán kívül semmire, és nem érdemes velük bármiféle kapcsolatba lépni.

Hogy mennyire nehéz egyrészt-másrésztezés nélkül beszélni Oraniáról, azt jól mutatja, hogy a dél-afrikai szélsőjobb például nem tartja támogatandónak az itteni elképzelést, mivel Orania vezetése tartózkodik a nyílt rasszista szólamoktól, és azt a „hagyományos” apartheid megközelítést hangoztatják, amit a már említett Hendrik Verwoerd is tett: az ő álláspontja az volt, hogy a más fajú embereket nem kínozni kell vagy megnyomorítani, egyszerűen elválasztani a tiszta afrikanerektől. 

Ebben a világban a tömeggyilkos diktatúra sem az ő hibája, hiszen nyílt erőszakba csak azért ment át a rendszer, mert a feketék ellenállást tanúsítottak az őket jellemző módon sokszorosan hátrányosan megkülönböztető rendszer ellen. Verwoerd szobrait 1994-ben ledöntötték az ország területén, kivéve egy területet: Oraniát.

Mindeközben valamiféle mintarezervátumot is építettek: a sivatagot az Izraelből átvett legmodernebb technikával művelik meg, az oktatásuk pedig annyira modern, hogy már teljesen általános, hogy a gyerekek az első pillanatoktól kezdve számítógépekkel tanulnak.

A közbiztonság pedig kiváló, ahogy arról többek közt a BBC-nek is mesélő helyi családok meséltek, következetesen kihagyva azt a részt, hogy szegénység nélkül speciel tényleg könnyű jó közbiztonságot összehozni.

Visszatérve tehát a Híres Étteremre: amikor Orbán Balázs azzal büszkélkedik, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság egyik éttermében a főnökéről tesznek ki képeket ebben a formában, akkor  arról van szó, hogy egy faji megkülönböztetésért rajongó étteremtulajdonos rajong a magyar miniszterelnökért.

Margaret Thatcherrel, Ronald Reagannal, de még Oraniával kapcsolatban is lehet egyrészt-másrésztezni persze, de az összkép mégis egy olyan üzenet, amivel Európában kevéssé szokás büszkélkedni.

+ FRISSÍTÉS (13:03): Cikkünk megjelenése előtt Orbán Balázstól megkérdeztük, ismeri-e Orania történetét, és úgy általában arról, mi a véleménye az apartheidrezsimről, viszont az államtitkár csak Facebook-oldalán reagált megkeresésünkre.

Az általunk feltett kérdésekre nem válaszolt, helyette bejegyzésében úgy tett, mintha cikkünk Thatchert és Reagant kritizálta volna, illetve elővette az elmúlt napokban a kormánypárt által is felfedezett woke szót.

FELHASZNÁLT FORRÁSOK: Vice, BBC, Wired

NYITÓKÉP: Orbán Balázs / Facebook