Meghalt a svéd kormány, éljen a svéd kormány

Szerző: Illés Gergő
2021.07.08. 11:33

Újabb politikai válságot élt túl a volt szakszervezeti vezetőként jó tárgyalóként ismert svéd szocdem miniszterelnök. A túlélőművész Stefan Löfvennek azonban nem lett könnyebb dolga: valahogy a szélsőbal és a centrum érdekei között kell megtalálnia az egyensúlyt.

Meghalt a svéd kormány, éljen a svéd kormány

Három hétnyi vajúdás után látszólag változatlan végeredmény: ezt hozta Svédországnak az elmúlt hetek kormányválsága, melyből végül ismét a svéd politika túlélőművészeként is ismert szociáldemokrata miniszterelnök került ki győztesen.

Stefan Löfven vörös-zöld kisebbségi kormányát ugyanis június végi megbuktatása után végül „tolerálta” a parlament, ami így változatlan formában térhetett vissza a hatalomhoz.

A megtűrt miniszterelnök

A „tolerálás” a gyakorlatban annyit jelent, hogy Löfven második kormányára sem annak 2019-es hivatalba lépésekor, sem most nem szavazott le a 349 fős parlamenti alsóház. A svéd szabályok ugyanis megengedik, hogy egy kormány akkor is bizalmat nyerjen a parlamentben, ha a képviselők többsége nem szavaz a kormány ellen.

Így történhetett, hogy kifejezetten a kormányra csak a képviselők harmada, 116 politikus szavazott, miközben 173 képviselő nem adott bizalmat a kormánynak. Löfven mégis túlélt, hiszen volt 60 képviselő, akik viszont tartózkodtak a szavazás során.

A kisebbségi kormányzás persze nem újdonság a korábban hegesztőmunkásként dolgozó – az acélipari munkások szakszervezeti vezetőjeként politikussá emelkedett – Löfven számára. A szociáldemokrata politikus ugyanis 2019 óta a svéd történelem egyik leggyengébb kormányát vezeti, hiszen a vörös-zöld kormánykoalíció csupán a parlamenti székek harmadát birtokolja.

Ahhoz, hogy végül Löfven „életben maradjon”, az kellett, hogy egyszerre bírja az agrárius, de történelmileg inkább a svéd politika jobboldali blokkjához tartozó Centrumpárt, valamint a szélsőbaloldali Baloldal háttértámogatását. A miniszterelnök a fontos parlamenti szavazásoknál, például a büdzsé elfogadásakor is rájuk számíthat.

Júniusban vége lett januárnak

A gond az, hogy a középpártok és a radikális baloldal politikai céljait sokszor nehéz összeegyeztetni, ez okozta a kormány pár héttel ezelőtti bukását is. Akkor az egyre válságosabbá váló svéd albérletpiaci helyzet vezetett kormánybuktatáshoz.

Míg a kormányt a háttérből támogató Liberálisok és a Centrumpárt az albérletpiac liberalizációját követelte, a Baloldal mereven ragaszkodott az alacsony albérletárakat, de hosszú várólistákat okozó kvázi-árszabályozási rendszerhez. Ha bővebben is kíváncsi vagy arra, miért ennyire kényes téma Svédországban az albérletpiac, olvasd el a témában írott cikkünket.

A kibontakozó politikai válságot látva a svéd politikai paletta jobbszélén található Svéddemokraták bizalmatlansági indítványt terjesztettek be a kormány ellen – csakhogy erre nemcsak a jobboldali ellenzék nagyrésze és a radikális baloldal szavazott le, hanem Löfven mögül kihátráltak a kormányt addig toleráló Liberálisok is.

Ezzel vége szakadt a „januári megállapodás” néven is ismert politikai struktúrának.

A januári megállapodással Löfven a 2018-as választás utáni kormányalakításkor sikeresen kettészakította az addig egységes, jobboldali-liberális politikai tömböt. Míg a jobboldali szárny következetesen Löfven ellen szavazott, addig a Centrumpárt és a Liberálisok a szélsőjobb térnyerésétől tartva Löfven „tolerálása” mellett döntöttek.

Időközben a Liberálisok csendben visszasoroltak a jobboldali tömbbe, és képviselőik akár már a szélsőjobb támogatásával is hajlandók lennének „polgári kormányt” alakítani.

Két tűz között

Löfven tehát ezt is túlélte, de közben két tűz közé került – a Centrumpárt továbbra is kitart a kormány megtűrése mellett, a Liberálisok helyére azonban háttértámogatóként a radikális Baloldal került.

Egyértelműen ők a politikai válság legnagyobb nyertesei.

  1. Egyrészt: a kormány – az albérletpiac miatti – megbuktatásával jelezték Löfvennek, hogy nem adnak a szocdemeknek biankócsekket csak azért, mert ő a „kisebbik rossz” egy jobboldali kormánnyal szemben.
  2. Másrészt: a Baloldal nem futott bele abba a blamába, hogy a kormánybuktatással egy jobboldali kormányt segített volna hatalomba, a jobbközép vezetőjének, Ulf Kristerssonnak ugyanis nem jött össze a parlamenti többsége.
  3. Harmadrészt: Löfven ezentúl még inkább függ a baloldali szavazatoktól a kulcsfontosságú parlamenti szavazásokkor, ezáltal a radikális baloldaliak nagyobb befolyást nyerhetnek az ország ügyeinek alakításában.
A médiafigyelem középpontjában: a baloldal fiatal pártelnöke, az iráni bevándorlók gyermekeként született Nooshi Dadgostar nagy befolyásra tehet szert.

A médiafigyelem középpontjában: a baloldal fiatal pártelnöke, az iráni bevándorlók gyermekeként született Nooshi Dadgostar nagy befolyásra tehet szert.

Fotó: Nooshi Dadgostar / Facebook

A nagyobb befolyással viszont továbbra sem terheli őket felelősség, hiszen a törékeny többség megtartásáért Löfven felel – akinek valahogy a liberális Centrumpárt érdekeit kéne összeegyeztetnie a Baloldaléval.

A jobbközép viszont egyértelműen veszített a politikai balhén. Miközben ők is igent nyomtak a kormány megbuktatására, ebből nem tudtak előnyt kovácsolni.

Kristerssonból nem lett miniszterelnök, pedig a jobbközép vezetője ennek eléréséhez akár a Svéddemokratákkal is hajlandó lett volna lepaktálni.

Akik viszont profitálhatnak az elmúlt hetek politikai diskurzusából. A szélsőjobb még közelebb araszolhat a jobbközép tömbhöz, hiszen egyre egyértelműbbnek tűnik, hogy a 2022-es választásokon a Svéddemokraták nélkül nem lesz jobboldali többség.

BORÍTÓKÉP: Stefan Löfven / Facebook

Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek