Végtelenül sajnálom

Amit Kardos Gábor állít, azt soha egyetlen feminista se mondta vagy gondolta, a fölvetett probléma soha nem létezett, ez semmi egyéb, mint immár évszázada leleplezett ősreakciós rágalom.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Tudatában vagyok annak, hogy a polémia mennyire reménytelen dolog, különösen ma, különösen Magyarországon. Az ember aligha győzheti meg vitafeleit bármiről, a végeredmény pedig többnyire komikus, vagy tragikomikus.

Végtelenül sajnálom, hogy kivételesen mégis rákényszerülök.

Kardos Gábor cikke a feminizmusról voltaképpen egyszerű eset. A szerző ugyanis olyan feminizmussal vitatkozik, amely a valóságban nincs és soha nem is volt – jellegzetes fordulatai között olyanok szerepelnek, mint a csak a szélsőjobboldalon forgalmazott „dzsenderizmus” (?!) vagy a pusztán „nem házas”, „egyedülálló” jelentésű angol „single” kifejezés kizárólag Magyarországon létező, másutt (méltán) közismeretlen használata –, ezért ha valaki bírálatba kezd, könnyen abba a látszatba keveredhetik, hogy valamiféle képtelenséget véd.

„...A nőknek mondták azt feminizmus gyanánt – állítja a kitűnő publicista –, hogy számukra is a melldöngető gorilla karriermodell a követendő példa. Húzzanak ők is zakót és nadrágot, sőt, növesszenek micsodát maguknak, mert az a siker titka: a férfikarrier, sőt, a férfivá válás. Álljanak át ők is az erő sötét oldalára, legyen életideáljuk az erőszakos nyomulással elért »siker« egotripje mint karrier.” 

A feminizmus elért „valódi”, jogilag kodifikált és szociálisan észlelhető eredményeket – a nemek, társadalmi nemek közötti egyenlőtlenség sok helyütt és sok tekintetben csökkent, bár messze nem eléggé és távolról se mindenütt –, de a legnagyobb műve mégis erkölcsi természetű volt, amennyiben átalakította fölfogásunkat az emberiség fogalma tekintetében. Ez az átalakulás nem teljes, és mi, akik rokonszenvezői és követői vagyunk a feminizmusnak, nem vagyunk az eszmény közelében se; sajnos majdnem mindenkit mérgez a társadalom hierarchikus jellege és a férfidominancia roppantul erős, sok mindent átható társadalmi és kulturális hagyománya. Tehát sokan csak szeretnénk feministának lenni – ez mindenesetre helyes törekvés, ha nem is kielégítő.

Ugyanazért méltatlan ez is, mint a represszív propaganda más esetei: érzéketlen a fölszabadulásra és emancipációra vágyó embercsoportok – s közöttük a nőké a legnagyobb, elvégre ők vannak többségben – évezredes szenvedésével és megaláztatásával szemben. Ez elviselhetetlen.

Ugyanakkor személyes ügy: én ebben a lapban publikáltam, nem tehetek úgy, mintha nem lenne közöm a dologhoz. A szerkesztőség az én írásaimhoz, interjúmhoz hasonlóan Kardos Gábor cikkét is közzétette. Pedig ilyen „publicisztikákat” tucatjával közöl hetente a szélsőjobboldali sajtó, senki nem mondhatja, hogy ennek az eléggé elterjedt ráfogásnak nincs fóruma.

És amikor a Gender Studies oktatását (jogszabállyal) tiltja, a homo- és transzfóbiát meg alkotmánycikkellyé emeli a kormányzó jobboldal, akkor a jeles szerző (tévedésen alapuló) állásfoglalása politikailag nem lehet semleges. Ez egyértelmű politikai kiállás a represszió mellett.

A szerző filozófus, korábbi országgyűlési képviselő, és nemrég megírta nekünk, mi mindent érdemes elolvasni ahhoz, hogy képbe kerüljünk a világ dolgait illetően. Vitáznál vele? Vagy Kardos Gáborral? Írj!