+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Antal Róbert-István & Bukovics Martin & Renczes Ágoston & Tóth Csaba Tibor
2021. május 1. szombat, 09:40
Sör és miccs: keleti szomszédunknál ezek a majális kötelező velejárói. Az Azonnali ennek alkalmából összegyűjtötte a szerkesztőség hét legjobb miccsélményét!

+ A legendás székely humor

 

Úgy először 7-8 éve járhattam először Romániában, Erdélyben csak, egy borászcsapattal jártuk körbe a dolgokat, aztán megnéztük Tusványost is. Miután már napok óta úton voltunk és a kolozsvári káposztától kezdve a jobbnál jobb vinetéken és zakuszkákon át mindent, amit lehetett, végigettünk, én Sepsiszentgyörgyön mindenképp miccsezni akartam. Hiába mondták a többiek, hogy ezt azért nem kéne, ez magyar város mégiscsak, az étterem is magyar hely, még az étlapon is rajta állt, hogy az étteremnek joga van megválogatnia a vendégeit, jelentsen ez bármit is, én

 

dafke kikértem a románok nemzeti ételét.

 

Előzetesen annyit tudtam az ételről, hogy akkor jó, ha egyszerre van benne disznó, marha és bárány, a különleges állagát a faggyú és a szódabikarbóna adja, az ízét a hús mellett a fokhagyma, és egyes románok szerint akkor az igazi, akkor kell rárakni a parázsra, ha két napon át rohad a napon, és már szállnak rá a legyek.

 

A pincér láthatóan rögtön beárazott idióta magyarországinak, pláne mikor a náluk tartott Ciuc és Harghita-sörök kikérése helyett aziránt érdeklődtem, hogy Tiltott Csíki miért nincs, igaz, ő nem tudta, hogy nem azért kérdezem, mert ezt akarnám inni, hanem csak simán érdekelt az akkori nagy politikai botrány kellős közepén, hogyan állnak hozzá az egészhez helyben. Megjött aztán a miccs is, mellé talán egy Nenea Iancu sör, túl jó nem volt, órákra rá meg is fosatott.

 

Pár napra rá gondoltam, Tusványoson is teszek egy kört a miccsel egy, a fesztivál helyszínétől párszáz lépésre lévő étteremben. Hiába figyelmeztetett itt is mindenki a helyi viszonyokat már ismerő társaság tagjai közül, hogy sült vagy rántott húst érdemes itt rendelni, újra megpróbálkoztam a miccsel náluk is – az eredmény ugyanaz. Helyben két tanulságot vontam le mindebből: a románok gyomra valami egészen bonyolult szerkezet lehet, hogy nem fossák szét magukat a miccstől, illetve ritka jó humora van a székely vendéglátósoknak, amiért nem figyelmeztetnek minket erre. A harmadik tanulságot már évekkel később vontam le: román ételt csak románoktól. (BM)

 

EZ NEM MICCS, HANEM A LÉNÁRD ANDRÁS IGAZI CSÍKI SÖR-ALAPÍTÓ ÁLTAL CSAK BUSINESS LUNCHNAK NEVEZETT TÍZÓRAI A SZŰRETLEN SÖREI MELLÉ. FOTÓ: BUKOVICS MARTIN

 

+ Bukarest megszerettette velem a miccset

 

Az első igazi miccsélmény a bukaresti Obor-piacon ért. Az Obor kerület nagyjából Bukarest Kőbányája, egy külső negyed óriási panelekkel, a közepén egy metró-, villamos- és vasúti megállóval is rendelkező gigantikus piac- és bazárkomplexummal, ahol nagyjából mindent lehet kapni Nike-cipőtől mindenféle kendőkön és lepedőkön át szebbnél szebb zöldségekig. Kint fornettiárus-fagyistand-mobilhentes, a bazáros részen szűk korridorok telepakolva áruval és az aktuális leárazásokat rikítozó árusokkal, bent pedig egy óriási csarnok kihalt emelettel.

 

A piacnak csak egy-egy, talán lopott vagy használt elektronikus eszközöket árusító sarka nem valami barátságos, a nagyobbik, zöldség-gyümölcsre berendezkedett része abszolút az, egy helyen szóltak csak be, hogy „ne fotózzál, maghiari”, holott ennek a helynek minden, hosszú évtizedek alatt lerakódott kosszal borított négyzetmétere fotóra kívánkozik, annyira tökéletes.

 

Rendes piac rendes országban ugye gasztrorészleg nélkül eleve nincs, az Obor etéren minden várakozásomat felülmúlta.

 

A parkoló végében egy összetákolt házikóban sült ugyanis vaslapon, faszénen, parázson a miccs, mást eleve nem is adnak, covidos időkben is értelmezhető méretű sor állt érte, darabja 1,50 lej (100 forint), a húsdarabkákat egy kis ablakból adták ki, én pedig olyan magabiztossággal és német akcentussal mondtam, hogy mit kérek, hogy a Skol márkájú sört ingyen kaptam tőlük, miccshez ugyanis mint megtudtam, ezt kell inni, ez a sör kellően vízizű ahhoz, hogy mind a fűszeres húshoz, mind a bukaresti nyári 45 fokhoz passzoljon. A házikó mellett terasz, a műanyag ülőhelyek láthatóan a VIP-knak fenntartva, nekünk tökéletes volt állva enni és tunkolni mindent bele a mustárba.

 

Annyira meglepően lágy állaga volt a húsnak a szóda-bikarbónától, hogy két órán belül hasmenést vizionáltam a székelyföldi élmények miatt. Nem lett igazam, és azóta mindenhol bátran miccsezek. A bukaresti Obor-piacra azóta is visszavágyom: itt ugyanazt ette árus és vásárló, öltönyös és melósruhás, turista és a panelból egy gyors ebédre leugró. A zsír mindenkit összeköt. (BM)

 

SZERENCSÉRE AZ INSTAGRAM MEGŐRIZTE AZ ÉLMÉNYT. FOTÓ: BUKOVICS MARTIN

 

Másnap a kolozsvári Ószeren

 

Kolozsvári egyetemistaként volt egy szokásom. A péntek esti, barátaimnál eltöltött – és általában az egyik fotelben átaludt – éjszaka után szombaton reggel általában lementem a híres Ószerre, ami nem más, mint Kolozsvár ócskapiaca.

 

A látogatót a megszokott romániai piaci nyüzsgés fogadja:

 

a levegőben füst és sülő húsok – hmm, miccs – illata fogadja, a távolból szól a manele, az emberek vidáman kacarásznak, sztoriznak.

 

Szombat reggeli sétám során általában itt vásároltunk be lábasokból, fazekakból, különböző nyugati minőségű késekből. Amit nagyon szerettem, az a 2 lejes (150 forintos) régi könyvek tárháza. Idős lakásokból kidobott magyar nyelvű regényekből, szakirodalmi munkából lehetett itt alaposan feltankolni, ugyanis a román vagy épp cigány eladók mivel nem tudták, hogy mit adnak el, igen olcsón adták ezeket.

 

A napot a kijárat melletti bódé, az ott vásárolt vásári miccs, egy jó műanyagpohárba csapolt sör és zúgó manele koronázta meg. Magyarok, románok, cigányok együtt érezték itt jól magukat minden szombaton. (AR)

 

 

+ Csángó rituálé mise után

 

Erdélyi magyarként étkezési kultúránk részévé vált a miccs rendszeres fogyasztása (is). A Keleti-Kárpátokban található Gyimesbükk, az „ezeréves határ” legismertebb települése az ottani Rákóczi-vár miatt kultúrák találkozóhelye. Az Erdélyt Moldvával összekötő út mentén a magyar gyimesi csángók és a szomszédos moldvai románok egymásra nagy hatással voltak.

 

Eleve a gyimesi csángók népviselete is inkább a románokéval mutat hasonlóságot.

 

A gyimesi – vagy legalábbis a mi családunk – miccsevést a vasárnapi mise után, a saját kertünkben felállított kis szabadtéri tűzhelyen – úgynevezett grőtaron – sütött miccs jellemezte. Nem kell itt nagy kulináris élvezetekre gondolni: egyszerű munkáscsalád volt a miénk, az üzletben vásárolt fagyasztott húsrudakat rádobtuk a grőtárra, közepesen átsütöttük, majd kenyér és mustár társaságában, egy-egy pohár sör mellett elfogyasztottuk. (AR)

 

GYIMESBÜKK LÁTKÉPE A RÁKÓCZI-VÁRRÓL. FOTÓ: VÁRKONYI TIBOR / WIKIMEDIA COMMONS

 

A Szeku miccse

 

Bukaresti levéltári kutatásaim során is kerestem az autentikus román élményt. Amikor megkaptam az 1989 előtti román titkosszolgálat, a Securitate levéltárában való kutatási engedélyt, kapva-kaptam az alkalmon, hogy Bukarestbe utazzak. Ugyanekkor ért az első pofon is: kiderült, hogy az általam kikért anyagok nem a levéltár központjában, hanem annak egyik telephelyén kutathatók egy Bukarest melletti, azzal már összenőtt kisvárosban (körülbelül, mint Vecsés vagy Érd). Nos, a kötelező 45 perces metró-busz kombó után, majd egy fél napnyi megfigyelési dosszié és kihallgatási jegyzőkönyv fölé hajolás után az ember megéhezik, így hát mi mást fogyaszthat, mint miccset.

 

A levéltárat egyébként egy mező közepén elhelyezkedő épületként – mivel az egyik katonai vagy belügyi egység telephelyén van – kell elképzelni. Közvetlenül mellette van egy pizzéria is, ideális megoldásnak látszott kipróbálni. Romániában miccset ugyanis szinte mindenhol lehet rendelni, itt is volt. A kötelező öt miccs, kenyér és mustár, valamint egy sör után a helyiekkel való beszélgetést is meg lehet ejteni.

 

Ilyenkor az élet értelméről, a román-magyar viszonyról, a korrupt politikusokról a legjobb gondolatokat ismerheti meg az ember.

 

Kulturális antropológusoknak és szociológusoknak ideális terepmunka. (AR)

 

JORDÁKY LAJOS MEGFIGYELÉSI DOSSZIÉJÁNAK BORÍTÓJA. FOTÓ: ANTAL RÓBERT-ISTVÁN

 

+ Miccs éjjel a Királyhágón, hullafáradtan, de farkaséhesen

 

Aki autóval vagy busszal megy Erdély felé, az tudja, hogy gyakran éjszaka érkezik meg az ember a nyaktörő kanyarokkal és karácsonyfaként kivilágított kamionokkal szegélyezett Királyhágóra. A történelmi időkben ez jelezte Erdély és a Magyar Királyság határát, ma csak egy Románián belüli megyehatárt (Bihar és Kolozs) jelent. Innentől fogva tehát a szó legszorosabb értelmében lépünk át Erdélybe, és már Kolozsvár sincsen messze.

 

A hágó madnem legmagasabb pontja fölött pedig még egy nagy büfé is van: itt sodródott össze Erdély-járások alkalmával a magyar diák, román, török, bolgár fuvaros, meg az éppen csak Kolozsvárról Biharba, Nagyváradról a másik irányaba igyekvő polgárok sokasága. A közös pont: a miccs vacsorára. A magyarországiaknak belépő is, innentől valóban érezhetik, hogy Romániában vannak. Maga a hús itt tálalva még mindig él az emlékeimben, talán azért, mert a több órás út, és az ülésen alvás után már éhes is voltam:

 

viszonylag enyhe fűszerezéshez mindig rendkívül erős mustár dukál, a vállalkozóbb kedvűeknek meg egy korsó sör is mellé csúszott.

 

Erdély így köszönti az éjszaka sötét közepén az utazót: még csak a kamionok villogását látod belőle, még csak a zúgásukat hallod, de tudod, hogy már megérkeztél. (TCST)

 

KIRÁLYHÁGÓI KILÁTÁS. FOTÓ: LHGERGO, WIKIMEDIA COMMONS

 

+ Sose ettem, mégis szeretem

 

Az én miccsélményem mondhatni metafizikai. Ugyanis eddig még nem ettem miccset, de az előző munkahelyemen a tíz közvetlen munkatársam közül heten erdélyiek voltak, mindkét főnökömet beleértve – a cégnek kiterjedt romániai érdekeltségei vannak, ezért a román nyelvtudás előnynek és hasznos szuperképességnek számít, ez indokolta az erdélyi magyarok ily magas koncentrációját az irodában.

 

Ezek a kollégáim beszéltek néha a miccsről: hol milyet ettek, hogyan érdemes elkészíteni, hol lehet Pesten kapni – a Lehel Csarnokot említették –, az jó-e, vagy sem.

 

Közben engem is kiokosítottak a miccs mibenlétéről, tájékoztattak, hogy mindenképp meg kell kóstolnom.

 

Emögött a miccs-reklámozás mögött pedig ott éreztem – hajlamos vagyok ilyeneket érezni – a számomra egészen különös erdélyi kultúrakeveredést, a román-ortodox hatásokat hagymakupolástól, maneléstől, minden településen álló anyafarkas-szobrostól. Közben megszerettem a miccset anélkül, hogy megkóstoltam volna,  és őszintén szólva nem tudom, hogy meg akarom-e kóstolni: kicsit félek a csalódástól. (RÁ)

 

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Palocsai Béla erről a Facebook-sztorijában posztolt a németekkel vívott történelmi 2-2-es döntetlen után.

Boris Palmer, Tübingen zöld polgármestere megint szembemegy a fősodrattal, és feltett pár kérdést a német-magyar focimeccs kapcsán.

Aki minőségi németezésre várt a meccs előtt, az ezt előbb kapja meg Svájcból, mint a magyar kormánypárt környékéről.

A Momentum így több jelöltjét is visszahúzva sorol be a például jobbikos Brenner Koloman, Csányi Tamás vagy Ander Balázs mögé, míg a Jobbik a Momentum által indított Szabó Szabolcsot vagy Szecsődi Andreát támogatja.

Közel 3 és fél évig tartották őket fogva, amiért megszervezték a spanyol kormány és legfelsőbb bíróság szerint illegális és alkotmányellenes függetlenségi népszavazást 2017-ben.

Bárki bármilyen ötletet bedobhat, és még egy
kis pénzt is kaphat érte.

A szocdemek bizakodóak: szerintük átmegy. A PNL belső harcai akár kapóra is jöhetnek.

A hét kérdése

Magyarország hiába szerepelt eddig jól az Eb-n, mivel a legnehezebb csoportba került, így az esélyek egyáltalán nem nekünk kedveznek. Ennek ellenére matematikailag van esélyünk, hogy továbbjussunk. Szerinted sikerülni fog?

Azért ide elnéznénk

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás