A Fidesz megy, az Európai Néppárt meg marad olyan, amilyen volt

Techet Péter

Szerző:
Techet Péter

2021.03.03. 10:55

Az Európai Néppárt a Fidesz kizárását ugyanolyan gyorsan, szakszerűen és ügyesen oldotta meg, mint a néppárti bizottsági elnök az oltóanyagok beszerzését. A Fidesz távozása teljesen mindegy, a probléma maga az Európai Néppárt.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Martin Sonneborn, a német viccpárt európai parlamenti képviselője – azaz azon kevés EP-képviselők egyike, akit komolyan lehet venni – rendszeresen szokta megosztani a fideszes politikusok vagy értelmiségiek szövegeit – mondjuk D. Szilárd gázkamrázását – azzal a felütéssel, hogy belefér-e még ez is az Európai Néppárt szilárd értékrendszerébe. A választ tudjuk: az Európai Néppárt értékrendszerébe minden belefér. És ha Orbán Viktor a pártjával nem távozik ma az Európai Néppártból – miközben másik pártját, a KDNP-t eleve bent hagyja –, akkor

Európa konzervatívjainak és kereszténydemokratáinak értékrendszere a világegyetemhez hasonlóan tágult volna éveken keresztül.

Az Európai Néppárt az kicsiben, ami az Európai Unió nagyban: döntésképtelenség, elvtelenség, szép jelszavak, összevisszaság. Ha volt valami értelme a Fidesz néppárti tagságának, akkor az éppen az, hogy rámutatott ezen pártcsalád totális elvtelenségére és impotenciájára. A kettő találkozása amúgy ritka – elvégre a politikában valaki vagy elvtelen (de sikeres), vagy impotens (de legalább vannak elvei) –, az Európai Néppártnak azonban az elmúlt két évben sikerült dialektikusan feloldani az ellentétet:

a döntésképtelenségével bizonyította elvtelenségét.

Azt, hogy a Fidesz bekerülhetett és ilyen hosszú ideig bent lehetett – és maradhatott volna a világ végéig, ha ki nem lép –, leginkább a német CDU-nak és a bajor CSU-nak lehet köszönni. Az egyszerűség kedvéért hívjuk őket most német iparnak. Elvégre van az az Audinak nyújtott adókedvezmény vagy BMW-nek adott támogatás, amire a német konzervatívok félre tudják tenni Konrad Adenauerr vagy Alcide De Gasperi eszmeiségét. Az, hogy a CDU/CSU ilyen hosszú ideig fogta – és a Konrad Adenauer Alapítvány révén (ne legyen kétségünk) a néppárti tagság vége után se fogja elengedni – a Fidesz kezét, azonban több okkal függ össze.

Németországban van egyfajta félreértett történelmi felelősségtudat. A felelősségtudat helyes, elvégre Németország talán a világ egyetlen állama, amely képes volt kritikusan szembenézni a saját történelmével – a világgal szemben nem kisebb gaztetteket elkövető országoknak (a gyarmatosító Nagy-Britanniának vagy a Kelet-Európát leuraló Oroszországnak) ez nem sikerült. Ez mindenképpen tiszteletre és elismerésre méltó.

A félreértés azonban onnan fakad, hogy sokak szerint a német múltból az következik, hogy Berlin – im Allgemeinen – nem folytathat határozott és világos külpolitikát (gazdaságpolitikát már igen, de az más téma), illetve hogy – im Besonderen – a nácik által megszállt, lerohant (stb.) Kelet-Európa kapcsán kell nagyon megértőnek lennie. A német politikában – talán a Zöldek kivételével – valamennyi pártban jelenlévő Oroszország-megértés is erre vezethető vissza.

Már-már parodisztikus megnyilvánulása volt ennek, amikor Franz-Walter Steinmeier német államfő az Északi Áramlat 2 projekt leállításának lehetősége kapcsán emlékeztetett arra, hogy a túl keményen Moszkva-kritikus álláspont rossz második világháborús emlékeket ébreszthet az oroszokban. Most azt tegyük is félre, hogy Moszkvát ritkán szokták ilyen aggodalmak gyötörni, amikor maga ébreszthet rossz emléleket Ukrajnában vagy a balti államokban. A steinmeieri nyilatkozat azonban jól megmutatta, hogy naivitásból vagy álnaivitásból Berlin az emlékezetpolitika mögé tud bújni, ha határozottabban kellene fellépnie. Ráadásul rossz emlékeket az is ébreszthet, ha Berlin még mindig azt hiszi, hogy határos Oroszországgal – a német politikában többen is „szomszéd országként” beszélnek Oroszországról –, nem észrevéve, hogy minimum ott vannak köztük a lengyelek és a belaruszok is.

Amikor a CDU/CSU nem mert élesen fellépni a Fidesszel szemben, szintén benne volt ez a fajta félreértett óvatoskodás. Mindezt súlyosbította az a körülmény, hogy Németországban Magyarországról eleve annyit tudnak csak a politikusok, hogy megnyitotta a határt 1989-ben – amiért valamilyen okból már majdnem Orbán Viktornak lesznek hálásak (mint Merkel 2019-ben a soproni evangélikus templomban, ahova csak azokat nem hívták meg, akik a határt tényleg kinyitották). Mivel a német egy elég konzervatív nép – ebből kifolyólag a német konzervatív még inkább –, elég lassan tanul és cselekszik.

A konzervativizmus lényege a lassú felfogási képesség – és ez a CDU/CSU-ra hatványozottan igaz.

Még a mai napig is a legtöbben a pártban nem értették meg, hogy mi a gond a Fidesszel vagy a Fidesszel való együttműködéssel.

Azaz pusztán a gazdasági érdekek nem magyarázzák a CDU/CSU lassúságát. Leegyszerűsítő vulgármarxizmus lenne ebben is pusztán a gazdasági alapot látni. A CDU/CSU-ban valóban nagyon sokan tényleg elhitték, hogy a Fidesz esetleg kicsit vad, de mégiscsak Helmut Kohl hozta be. (Azt csak mellékesen tegyük hozzá, hogy a pártját illegálisan finanszírozó Kohl maga sem volt egy erkölcsi nagyság.)

A Fidesz kilépésével biztos szomorúak lesznek sokan a CDU/CSU-ban, elvégre ha ők beszélgettek fideszesekkel, azok mindig olyan szépen megígérték nekik, hogy megváltoznak. A CDU/CSU hihetetlen naivitással közeledett magyar testvérpártjához. Ennek csak járulékos eleme volt a gazdasági együttműködés, ami Németország és Magyarország között a Fidesz nélkül is működne, ráadásul nem a német autóipar várja el a Fidesz szélsőjobboldali fordulatát.

Az Európai Néppárt a Fidesztől most megtisztulhat, de a pártcsalád naivitása, lassú felfogó képessége és elvtelensége megmarad. Most arról nem is beszélve, hogy ez a pártcsalád egykori francoistákat, a neofasisztákkal együttműködő Berlusconit vagy az Orbánt mindenben másoló Janez Janša szlovén miniszterelnököt is megtűri a soraiban.

A Fidesz nélkül se lesz az Európai Néppárt egy fikarcnyival jobb társaság.

Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől
Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek