Húszéves a kortalan újévi beszéd, ami akár száz év múlva is irányt mutathat majd Magyarországnak

2000. december 31-én a TV2 akkori elnöke, Pintér Dezső besétált saját csatornájának egyik stúdiójába, hogy pezsgővel a kezében iránymutatást adjon minden magyarnak a 2001-es évre. A beszédét a rengeteg közhely kortalanná teszi, furcsa módon mégis sokat megmutat abból, milyen hely volt Magyarország az ezredforduló környékén.

Önmagában van egy diszkrét bája annak, hogy egy kereskedelmi televízió vezetője úgy érzi, újévkor pont az ő köszöntőjére van szüksége egy országnak. Elsőre akár azt is hihetnénk, hogy itt egyszerűen egy kissé megalomán topmenedzser tolta túl a biciklit – valószínűleg azonban

De nézzük, miről is van szó:

De ki ez az ember?

Pintér Dezső a kilencvenes évek végének és a kétezres évek elejének egyik kereskedelmi tévés topmenedzsere. 1997-ben az ő köszöntőjével indult el a TV2, három nappal a konkurens RTL Klub tesztadása előtt. A kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején, mikor még a lakossági internetezés gyerekcipőben járt,

Pintér egy munkatársa szerint ő volt az, aki kifelé reprezentálta a csatornát, és a politikával is tartotta a kapcsolatot – tulajdonképpen a NER előtti kereskedelmi televíziózás Vaszily Miklósa, csak ő nem döntött be komplett szerkesztőségeket, mint utódja a TV2 élén. Pintér 2004-ben távozott a csatorna éléről, az akkor még létező Heti Válasz szerint nem függetlenül attól, hogy a kétezres évek nagy brókerbotrányához, a Kulcsár-ügyhöz is lehetett köze.

Álmodjunk merészen jövőről, hazáról

Pintér 2001-es újévi köszöntúje azért tökéletes, mert a benne szereplő közhelycunami teljesen kortalanná teszi. Nézzük csak, hogyan fest a köszöntő évszám nékül!

„Boldog újévet [...] mindenkinek! A reményé, az örömteli várakozásé ez a perc. Kívánom, hogy legyen egészségünk, és legyen erőnk a jóra. Álmodjunk merészen jövőről, családról, hazáról.

Nem csalatkozhat, aki a nemzet tehetségére és szorgalmára számít. Ha kezünket egymás felé nyújtjuk, csodákra vagyunk képesek. Mennyi rosszat legyőztünk már, hány megpróbáltatást hagytunk magunk mögött.

Ez a Föld mindenkinek hazája, aki itt él. Öregről, betegről, számkivetettről nem mondhat le senki. Vesztettünk már eleget, mindenkire szükség van. Így, együtt jelentünk igazi értéket. Bárhol éljen a világon, ragaszkodással gondolunk mindenkire, aki Arany János nyelvén szólal meg, és különös megbecsüléssel azokra az európai nemzetekre, amelyekkel talán nemsokára közös családot alkotunk. Boldog évezredet nagyvilág, boldog évezredet Magyarország! Isten éltessen mindnyájunkat.”

Egészség, remény, várakozás, haza, család, egymás felé kinyújtott kezek – ezek akár Schmitt Pál, Áder János, vagy bármelyik, szabadon választott köztársasági elnök újévi beszédének közhelyei is lehetnének. Az egyetlen kézzelfogható utalás a később, 2004-ben bekövetkezett EU-csatlakozásra vonatkozik, de magát az évet ebből sem lehet belőni pontosan.

Pintér persze 2000-ben olyat húzott, amit azóta sokan mások is megtettek már:

Egy olyan országban, ami majdnem minden kérdésben végletesen megosztott, rátapintott azonban egy olyan dologra, ami máig képes összekovácsolni a magyar társadalmat: az európai integráció szeretetére (ezt még Orbán Viktor sem volt képes kiölni a magyarokból).

A kétezres évek lenyomata

Pintér köszöntője azonban a semmimondás mellett közvetett módon mégis sok mindent megmutat a kétezres évek Magyarországából.

+ A kertévék hatalmát. A kétezres évek elején a kereskedelmi tévék voltak a média- és hírfogyasztás alfái és omegái. Pintér Dezső jogosan érezhette, hogy szólnia kell a néphez:

+ Az Európai Unió áhítatát. A beszéd előrevetíti a 2003-as EU-csatlakozásról szóló népszavazás hangulatát (83 százaléknyi igen), és azt, ahogy a magyarok azóta is gondolkodnak az európai integrációról. Szeretik.

+ A kereskedelmi média viszonylagos függetlenségét. Bár a közéleti-politikai sajtónak Magyarországon mindig voltak politikai pártoktól függő részei,

A NER kiépülése óta azonban elég csak kinyitni a Ripostot vagy megnézni a TV2 híradóját, a Tényeket, hogy meglássuk, milyen az, ha a politikai hatalom bulvárt is szerez magának.

+ A kétezres évek hurráoptimizmusát. Az asztali számítógépek, a Windows XP és az első Orbán-kormány idején senkinek nem volt különösebb oka arra, hogy a világ dolgai miatt szörnyen rosszul érezze magát. Néhány aktivistán kívül akkor még nem sokan látták, hogy a klímaváltozás ekkora bajt fog okozni, ahogy azt sem láttuk előre, hogy Magyarország 2020-ra politikailag teljesen Európa perifériájára sodródik majd. Nem csodálkoznék, ha egy úgynevezett mai fiatal Pintér Dezső 2001-es, utánozhatatlan újévi beszédét csak annyival intézné el:

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali