Kérdezd a politikust! Cseh Katalin, Ujhelyi István és Ungár Péter a járvány tanulságairól

Eddig mi kérdeztünk, most viszont a ti koronavírus-járvánnyal kapcsolatos kérdéseitekre válaszolnak a politikusok.

Annyi interjút készítettünk már politikusokkal és egyéb közszereplőkkel az Azonnalin, hogy úgy gondoltuk, most rajtatok a sor!

Cseh Katalin, a Momentum Mozgalom EP-képviselője, Ujhelyi István, az MSZP EP-képviselője és Ungár Péter, az LMP országygűlési képviselője (aki egyébként lapunk többségi tulajdonosa is) pedig válaszolt, gondolataikat teljes terjedelmükben olvashatjátok cikkünkben!

Tízes skálán mennyire tartja ijesztőnek a szabadságjogokra nézve, hogy a járvány alatt az ellenzék és a társadalom nagy része a kijárási szabályok szigorítását követelte?

Cseh Katalin:

Tízes skálán nulla, egyáltalán nem tartom ijesztőnek. Ami ijesztő az az, hogy könnyen lehet, az ellenzék által kikövetelt iskolabezárás, vagy a szigorúbb maszkviselési szabályok nélkül sokkal rosszabbul állna ma Magyarországon a halálozások száma. Ne felejtsük el, hogy amikor itthon megjelent a járvány, számos más országban már katasztrófaközeli állapotok uralkodtak, és teljesen egyértelműen tudtuk, hogy az egészségügyi válsághelyzet elkerülhető lett volna időben meghozott intézkedésekkel.

A magyar egészségügy járványtól függetlenül évtizedek óta katasztrofális állapotban van, a kórházi kollégáim is azt mondják, hogy egy komolyabb járvány összeomlásközeli helyzetet okozhatott volna. Amit tízes skálán minimum tízes mértékben tartok ijesztőnek, az a kormány gazdasági intézkedéseinek gyengesége, ami miatt százezres nagyságrendben veszíthették el emberek a munkahelyüket.

Ujhelyi István:

Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy mennyire ijesztő az, ha maga a társadalom többsége követeli saját maga szabad mozgásának az elrendelését, akkor mindenképpen öt feletti lenne az osztályzat. Ez ugyanis két dolgot jelent:

Előbbire a koronavírus-járvány a példa, amely során a korlátozások (legalábbis jelen tudásunk szerint) megfelelő válaszok voltak és csökkentették a kockázatokat. Az iskolák bezárását például az ellenzék jogosan és helyesen követelte, ezt a kormányzat először még feleslegesnek mondta.

Utóbbi pedig jó példa a Fidesz aljas játékára, amellyel állandó feszültségben és harci állapotban tartja az ország egyik felét: éppen mindig attól kell rettegni, akit plakátra raknak. Utóbbira láttunk már példát a múltban is, ezek társadalmi hatásairól azóta a történelemkönyvek sötét lapjain olvashatunk.

Ungár Péter:

Alapvetően az, hogy voltak kijárási korlátozások, nem szabadságjogi probléma.

Nem úgy kellett volna a kórházi ágyakat felszabadítani, ahogy a járvány alakul, tehát fokozatosan?

Cseh Katalin:

A kórházi ágyak hirtelen felszabadítása, több ezer ápolásra szoruló ember hazaküldése a kormány járvány alatt elkövetett legnagyobb bűne. Ápolás, kezelés nélkül hagyni súlyos állapotú, kiszolgáltatott betegeket, tudva azt, hogy ez indokolatlan szenvedést, megalázást, sajnos sok esetben halált is okozhat számukra – erre nincsen magyarázat.

Számomra egészen elképesztő az, hogy a szakmai szervezetek bevonása nélkül, a kórházigazgatók, a főorvosok ellenében mégis mi alapján merészelt meghozni egy ilyen döntést Orbán Viktor: annyi ágyat akartak szabaddá tenni, ami még a nálunk sokkal nagyobb Olaszországban, a járvány tombolásának csúcspontján sem volt szükséges.

Ne felejtsük el, hogy azért bocsátottak el két kórházigazgatót is, mert védték a betegeiket és nem akartak eleget tenni ennek az embertelen, szakmaiatlan rendelkezésnek. Azért is kellene önálló egészségügyi minisztérium, erős, szakmai vezetés, hogy ehhez hasonló embertelen, előkészítetlen döntések soha többé ne születhessenek meg ebben az országban.

Ujhelyi István:

A kórházi ágyak felelőtlenül elrendelt kiürítése az orbáni válságkezelés legnagyobb és legsúlyosabb hibája. Ezt ők is pontosan tudják, csak nem merik bevallani. Kásler Miklós bebizonyította a tökéletes alkalmatlanságát, azok a magyarázkodások pedig, amelyek azóta születtek, és a kiürítést elrendelő miniszter helyett az orvosok, sőt már a betegek nyakába varrják a felelősséget, egyszerűen kritikán aluliak.

A kormányzat szégyenletes titkolózása miatt egyelőre még nem látunk tisztán ebben a kérdésben, de ki merem jelenteni, hogy sok ártatlan életbe került ez a felelőtlen és érzéketlen döntés. Idővel minden részlet ki fog derülni, a felelősök pedig nem kerülhetik el a felelősségre vonást: nemcsak a politikait, de akár a büntetőjogit sem.

Ungár Péter:

Egyáltalán nem értek ehhez.

Mi a véleménye az EU járvány elleni fellépéséről?

Cseh Katalin:

Szerintem kis késlekedés után az EU sok mindent megpróbált, a támogatások átcsoportosításával Magyarország is több mint kétezer milliárd forintot költhetett a koronavírus elleni védekezésre, és még számos más forrásból is kaphattunk támogatást.

EU-s kezdeményezés az a 100 milliárd eurós munkahelyvédelmi program is, amit a magyar kormány is igénybe vesz most (és szívből remélem, hogy ezzel kiegészítve talán lesz itthon is végre egy olyan munkahelyvédelmi program, amely nem a közmunkát és a katonáskodást kínálja a bajba jutottaknak, hanem meg tudja menteni a piaci munkahelyeket is).

vagy ha mondjuk az Unió valódi saját bevételekkel is rendelkezne, amikből bőkezűbben tudta volna támogatni a védekezést.

A héten az Európai Parlamentben bemutatott európai újjáépítési terv amúgy pont ennek korrekciójára tesz kísérletet. Ebből Magyarország is 2500 milliárd forintot kap majd, de lesznek új, közvetlen EU-s források, például a szennyező nagyvállalatokra kivetett adókból, és az egészségügyre is sokkal több pénz jut majd.

Ujhelyi István:

Számtalan alkalommal elmondtam már, hogy az EU messze nem tökéletes intézmény, de jelenleg nincs jobb megoldásunk arra, hogy az európai közösség békében éljen és fejlődjön. Az Unió ugyanakkor cselekszik és a lehető legtöbb segítséget nyújtja a tagállamoknak, még akkor is, ha csatahajóként lassabban fordul, mint egy gyorsnaszád.

csak én magam tizenkét olyan uniós eszközt mutattam be az elmúlt időszakban, amely Magyarország számára is rendelkezésre állt a védekezés során, annak ellenére, hogy az Orbán-kormány ezek közül csak néhányat vett igénybe, és még azt is igyekszik eltitkolni.

Csak egyetlen példa: az Európai Globalizációs és Alkalmazkodási Alapban több mint százmillió eurós keret áll rendelkezésre ahhoz, hogy tömeges elbocsátások esetén célzott módon adjunk pénzt továbbképzésre, vállalkozás beindítására, átmeneti időszak finanszírozására. A magyar kormány az elmúlt tíz évben egyszer sem igényelt pénzt ebből az alapból, pedig lett volna rá lehetősége, és most sem teszi, amikor a gyárak sorban rúgják ki a munkások százait.

Az EU válságkezeléséhez tartozik még egy fontos tény, amelyet sokan nem tudnak, vagy nem tartanak fontosnak. Az egészségügy teljes egészében tagállami hatáskör, vagyis az Unió intézményei csak ajánlásokat, javaslatokat tehetnek a kormányoknak arra, hogyan tudják jobban és hatékonyabban működtetni az egészségügyi rendszereiket.

Én azon dolgozom, hogy létrejöjjön az Európai Egészségügyi Unió, benne egyik fontos pillérként azok a minőségi kötelező ellátási minimumsztenderdek, amelyeket minden tagállamban biztosítani kell. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a koronavírus felgyorsította az ezzel kapcsolatos folyamatokat, immár egyre többen álltak be a kezdeményezésem mögé, így a megvalósítás is egyre közelebb kerül.

De arra is büszke vagyok, hogy „benne van a kezem” abban, hogy a most bejelentett újjáépítési terv egészségügyi részében a forráskeretet a huszonháromszorosára emelték. Azért ez nem kis dolog.

Ungár Péter:

A gazdasági kérdésben nem lehet tudni még, hogy mi lesz az EU közös politikája, de

Mit gondol a deglobalizációról a járvány után?

Cseh Katalin:

A járvány könyörtelenül rámutatott az eddig kialakult világrend hiányosságaira: számos gyógyszerhez, védőeszközhöz azért nem sikerült időben hozzájutni, mivel Európában nem volt megfelelő kapacitás ezek legyártására.

Rengeteg gyárat azért kellett leállítani, mert a világ összes pontjáról érkező beszállítók a közlekedés leállása miatt nem tudták szolgáltatni a szükséges alkatrészeket és alapanyagokat.

Ezzel az új európai iparstratégia is egészen biztosan sokat fog foglalkozni. A helyi termelők előnyben részesítése a klímavédelem szempontjából is kulcsfontosságú: a szállítmányozás miatti károsanyag-kibocsátás csökkentésével a környezetünk megóvásáért is sokat tehetünk.

Nagyon fontos lenne, hogy a járvány után kialakuló új rendszer tanuljon a régi hibáiból:

Ujhelyi István:

A járvány csak megerősített abban az álláspontomban, hogy mélyebb integráció és együttműködés nélkül szétesik az európai közösségünk és azzal nemcsak a béke projektje dől össze, de a gazdasági fejlődés és a szociális biztonság is szétporlad.

Amikor a Fidesz „erős nemzeti tagállamok laza szövetségéről” beszél, akkor valójában megint csak blöfföl és hülyíti az embereket. Nem tudom, feltűnt-e bárkinek is, hogy nem is szokták ezt a víziójukat kifejteni. Azért nem, mert a szlogenen túl nincs mögötte semmi.

A járvány azoknak is bebizonyította, hogy mélyíteni kell az integrációt, akik eddig a laposföld-elméletet is belájkolták a közösségi oldalakon. Ideje végre felfogni, hogy jelen generációnk olyan kihívásokkal néz szembe, amelyekre csak és kizárólag közös válaszokat lehet adni.

A globális felmelegedést nem állítja meg egy határkerítés. A világjárványokat nem lehet kétharmados parlamenti többséggel betiltatni. De a világhatalmi játszmákban sem lehet sikerrel kártyázni, ha csak egy szál huszárgatyában kuruckodunk. Az európai közösség akkor erős és befolyásos, ha egységes szereplőként lép fel. Aki ez ellen dolgozik, az a magyar sorsközösség jövője ellen is dolgozik.

Ungár Péter:

A globalizáció folyamatának rengeteg negatív hatása van. Ez most különösen látszódik, így

Milyen hatással lesz a járvány a társadalom összetartására vagy polarizációjára?

Cseh Katalin:

A járvány alatt egészen csodálatos társadalmi összefogás alakult ki, és szívből remélem, hogy ez később is megmarad: a legtöbb ilyen cselekedetre ugyanis a hétköznapokban is szükség van. Nem csak egy járványhelyzet alatt jó az, ha segítünk idős szomszédainknak bevásárolni vagy kutyát sétáltatni, nem csak a válság miatt kell megbecsülni az egészségügyi dolgozók, a szociális segítők munkáját. Most vált egyértelművé,

Éppen azok, akiket a mindenkori hatalom a legjobban elhanyagolt, sokan közülük még a megélhetésükhöz szükséges fizetést sem viszik haza a nap végén.

Nagyon bízom abban, hogy a kormány végre felismeri azt, hogy a segítőknek nemcsak tapsolásra van szükségük, hanem valódi támogatásra, béremelésre, emberséges munkakörülmények megteremtésére. Ha ezt a járvány után sem lépik meg, az azok cserbenhagyását jelenti majd, akik a legnagyobb bajban is segítettek nekünk.

Ujhelyi István:

Én bevallom, azt gondoltam, hogy ez a krízis be fog temetni bizonyos árkokat és – talán végleg – félretol bizonyos politikai abszurditásokat. De miközben a magyar emberek képesek voltak az összefogásra, segítették egymást és bizonyították ennek a nemzetnek a valós összetartó erejét, addig a Karmelita kolostor magaslatain tovább tobzódott a bosszúszomjas leszámolási őrület és a bödőcsi közpénzbulímia.

Már az első pillanatban világossá tette a hatalom, hogy

Sajnos, az a tudatos hergelés megint, amit ebben az időszakban is képesek voltak elkövetni – tudniillik, hogy az „ellenzék a vírusnak drukkol” vagy az a végtelenül gusztustalan és igaztalan hadjárat, amit a főpolgármesterrel szemben folytattak –, mind tovább mélyíti az árkokat a társadalomban.

Orbán Viktorék újabb lehetőséget szalasztottak el arra, hogy végre egyszer ne csak hazugmód beszéljenek, de tegyenek is a nemzet egységéért. De úgy tűnik, nekik ez tényleg nem fontos. Nem úgy a közpénzek kitalicskázása, amelyre azért még a veszélyhelyzet alatt is figyelmet tudtak fordítani.

Ungár Péter:

Ezt nem tudom megmondani, szerintem ezt nem lehet még tudni.

Milyen új káros szokása lett a járvány alatt (Netflix-függés, házhozrendelés, stb.)?

Cseh Katalin:

Új káros szokásaim nem biztos, hogy lettek, inkább a meglévő régiek erősödtek fel sokkal jobban. Én is sokat rendeltem ételt, szerettem volna támogatni a nehéz helyzetben lévő éttermeket legalább ezzel, de nyilván a kényelmi faktor is belejátszott ebbe. Illetve, mivel a kórházi önkénteskedést leszámítva otthonról dolgoztam, ezért az utazási idő kiesésével volt lehetőségem befejezni az összes régi sorozatot, amit korábban félbehagytam, és

Ujhelyi István:

Káros szokásom nem feltétlenül lett, hacsak nem az, hogy a „home office” miatt felfedezett új lehetőségeknek köszönhetően kényelmesebben, és így sűrűbben, többféle platformon tudtam immár elérni a brüsszeli csapatom tagjait, akik ennek nyilván rendkívüli mód örültek.

De az online találkozók egyszerűsége azonnal le is terhelte a naptáramat: reggeltől estig tele vagyok hivatalos találkozókkal, webkonferenciákkal, hiszen a Brüsszelben vitt területeim (turizmus, közlekedés és egészségügy) vastagon érintettek a válságkezelésben.

A karantén időszaka számomra azért is volt különleges, mert a krízis legerősebb napjaiban született meg hatodik gyermekem, Bercell. A politikában eltöltött elmúlt húsz évem szinte állandó rohanással és munkával telt – nincs ez másként most sem, ha nincs járvány -, így

Ez a pár hét azonban kényszerűen lelassított és sok mindent be tudtunk pótolni a családdal. Nem is emlékszem, hogy mikor játszottam ennyit egy mini műanyagkonyhában guggolva, nem létező teát töltögetve a babák csészéibe.

Ungár Péter:

Nem igazán tudtam aludni.

+ + +