+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kovács Balázs
2020. április 22. szerda, 17:46
A szlovák liberálisoknak Orbán olyan ellenpont, akinek elítélésével bizonyítható: ők a civilizált klubhoz tartoznak. Ebbe a kisebbségi magyar szempontok méltányolása kevéssé fér bele.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Rendezheti a kettős állampolgárság kérdését az új szlovák adminisztráció – legalábbis a vasárnap elfogadott kormányprogram szerint. Az ördög azonban a részletekben rejlik: a kilátásba helyezett módosítás csapdája, hogy

 

nem ismerné el a területenkívüliség elvét, tehát a jövőbeni kettős állampolgároktól megkövetelné, hogy a másik állam területén tartózkodjanak.

 

És bár az előző évtizedben a szlovák állampolgárságuktól akaratuk ellenére megfosztottakat honosságuk visszaadásával kompenzálnák, a kormányprogram szerinti korrekció továbbra sem jelentene megoldást azoknak a szlovákiai magyaroknak, akiknek a magyar útlevél az anyaországgal való közösségvállalást, egyfajta érzelmi többletet jelent.

 

Az előzményekről röviden: a kettős állampolgárság kiterjesztésére adott pozsonyi ellentörvény az első Fico-kormány utolsó nyíltsisakos támadása volt, azzal a deklarált céllal, hogy megakadályozza, hogy a magyarok tömegesen váljanak magyar állampolgárrá Szlovákia területén. Hamar kiderült azonban, hogy az intézkedéssel az ország leginkább önmagát büntette, hiszen szlovák honosságukat egy másik ország útlevelének megszerzése következtében elvesztők döntően nyugati munkavállalók voltak. 2019 végéig Szlovákia 3171 polgáráról „mondott le”, köztük a magyar állampolgárságot felvállalók aránya alig lépi túl a 3 (!) százalékot.

 

A cseh, német és osztrák útlevelek birtokosaival történő szakítással

 

a kormányzat magasan képzett humán tőkéről mondott le kizárólag ama megfontolásból, hogy a magyarokba már csak dafkéből is egy jót belerúgjon.

 

És erre az sem ad felmentést, hogy a budapesti Országgyűlés egyoldalúan, a 2010-es szlovák választási kampány kellős közepén fogadta el a határon túli magyarok könnyített honosításáról alkotott törvényt.

 

Így aztán a meghirdetett cél – a többes állampolgárság legalizálása egy másik országgal életvitelszerű kapcsolatban álló polgárok számára – is az uniós csatlakozás után kialakult diaszpóra kötelékeinek megőrzéséről szól, konkrétan a hazatérés mint opció fenntartása érdekében. A szlovákiai magyarok közül legfeljebb azok örülhetnek, akik kilépve a kisebbségi létből Magyarországra telepednének, miközben a születés szerinti állampolgárságukról sem kívánnak lemondani. Bizonyára ilyenek is vannak, ám a probléma lényegi magva mégsem ebben áll.

 

A kormányprogramban beígértek kettős tanulsággal szolgálnak: egyrészt rámutatnak, hogy milyen következményekkel jár az önálló parlamenti pozíciók elvesztése. A magyar pártok kiesésével a felvidéki magyarok kontrollja az életüket befolyásoló közpolitikák felett a rendszerváltás óta nem tapasztalt szintre süllyedt. Hiába szavazott a magyarok hozzávetőlegesen 16 százaléka a mostani kormánypártokra, ezek a voksok korántsem transzponálódtak a kisebbségi szempontok iránti fokozottabb érzékenységgé. A magyarok nélküli kormányban egyszerűen nincs tere annak az értelmezésnek, amelyik nem a területiségből kiindulva tételezi az állampolgárságot.

 

Hasznos lecke ez mindazoknak, akik túlzott optimizmusra ragadtaták magukat és új kezdetet vizionáltak az etnikai érdekképviselet választási kudarca láttán.

 

A másik tanulság, hogy a szlovák közvélemény, ezen belül is az ideológiai mankókat szolgáltató médiaértelmiség mindmáig képtelen volt kitörni abból az értelmezési keretből, hogy a kiterjesztett magyar állampolgárságban (és egyébként minden más anyaországi támogatásban) biztonságpolitikai kihívást lásson. Egyfelől továbbélnek az intézményben az irredentizmus eszközét látó magyarázatok, másfelől pedig tény, hogy annak hisztérikus Orbán-ellenessége miatt az antinacionalista, liberális sajtóval sem vagyunk beljebb.

 

Utóbbi dörgedelmeit maga Zuzana Čaputová államfő is kénytelen volt elszenvedni, amikor tavaly nyáron a szlovákiai magyar fiatalok nyári táborában kijelentette: nem lát problémát abban, ha valakinek kettős állampolgársága van. Ekkor

 

a köztársasági elnököt trónra emelő sajtó naivitással vádolta Čaputovát, aki hovatovább Orbán hasznos idiótájának szerepébe bújt,

 

szerencsétlen nyilatkozatával pedig megbékéltetési politikát követ a csápjait a határon túl terjesztő illiberalizmussal szemben.

 

A kettős állampolgárság célja ebben az értelmezésben nem más, mint az illiberális ideológia exportja, valamint a hatalmi befolyás megszerzése. Hogy mi célból is szeretné a Fidesz a saját képére formálni a környező országokat, nos, arról mindezidáig nem sokat tudhattunk meg. Ami viszont bizonyos, az nem más, minthogy ez a szemléletmód végtelenül lealacsonyítóan tekint a felvidéki magyarokra: mintha a magyar állampolgárságot szerzők önálló akarat nélküli lényekké válnának, akiknek feltett szándékuk a bimbózó szlovák liberális demokrácia aláásása.

 

Aki viszont egy kicsit is kiterjeszti a horizontját, az bőven találhat példát kettős állampolgárság határváltozások és hatalomkiterjesztés nélküli tömeges alkalmazására, miközben még csak Putyint és Kelet-Ukrajnát sem kell előrántania a szellemi puttonyból. A 90-es években német állampolgárságukat visszanyert opolei németek sem váltak az aktuális berlini vezetés ötödik hadoszlopává, holott több, kettős állampolgárságát nyíltan vállaló német is megfordult már a lengyel törvényhozásban. Hasonló a helyzet a határon túli, horvát állampolgársággal rendelkező horvátsággal.

 

A szlovák liberálisok viszont nem kérnek az ehhez hasonló példákból, hiszen az az egész ideológiai konstrukció összeomlását jelentené. A helyzet ugyanis úgy áll, hogy

 

Orbán olyan ellenponttá vált, akinek elítélésével minden kétséget kizárólag bizonyítható: ők a civilizált klubhoz tartoznak.

 

Ebbe pedig a szlovákiai magyarok szempontjainak méltányolása (a magyar állammal való érzelmi azonosulás; a közösségi összetartozás kinyilvánítása; az anyaországon belüli egyenlőség érzete) egyre kevésbé fér bele.

 

Világossá kell tennünk, hogy a könnyített honosítás nem kisebbség-jogvédelmi eszköz. Abban az országban, ahol a kisebbségek élnek, a kettős állampolgárság semmilyen közösségi problémát nem old meg. Nem segíti például az anyanyelvi oktatási rendszerbe történő becsatornázást vagy a magyar nyelv alacsony presztízsének javítását, identitásmegtartó ereje pedig eleve azok irányában érvényesül, akik gránitszilárd magyar öntudattal bírnak.

 

De ha már egyszer valaki úgy dönt, hogy élni kíván a lehetőséggel, akkor igenis legyen erre lehetősége bármiféle megbélyegzés, hatósági egrecírozás és büntető politika nélkül!

 

A szerző felvidéki publicista. Olvass még Kovács Balázstól az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A kormány elveszi a várostól a Samsung-gyár által fizetett iparűzésiadó-bevételt. Megkérdeztünk néhány gödit, mit szólnak ehhez. Videó!

Zoran Zaev egy beszélgetésrészlet alapján úgy tűnik, többre tartja magát, mint nyolcmillió euró, ráadásul a saját pártját is ő finanszírozza.

Andrzej Dudának nagyon nem tetszett egy lengyel bulvárlap róla szóló cikke, most a német nagykövettől követelik a kiadóvállalat megregulázását.

Legalábbis miután az ügyből felháborodás lett, állítják: a bizottsági elnök csak személyes minőségében akarta megtolni a HDZ kampányát.

Továbbra sem kell létező e-mail cím a kitöltéshez.

Újabb közös pontra lettünk figyelmesek Szerbiával a pécsi vásárban: 1900 forintért bárki hirdetheti Oroszország urát.

Ma választ Horvátország. Mivel győzködték vagy riogatták a pártok a választókat? Spoiler: menekültekkel nem. Választás előtti plakátkörkép!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Ivan Krastev bolgár filozófus beszélget a járvány utáni Európáról a bécsi Kreisky Forum online-rendezvényén július 6-án.

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás