Nem nagyon van választása annak, aki függője az élő sportnak: vagy elkezdi követni a belarusz futball izgalmait, vagy nincs foci. Pedig a frissen indult bajnokság bőven tartogat annyi izgalmat és feszültséget, hogy megérje nézni.
Tökéletes példa a világ kiszámíthatatlanságára, hogy ha valaki egy hónapja azt mondja egy focirajongónak, hogy hamarosan rettentően irigy lesz Belaruszra, a magyar köznyelvben (egyébként helytelenül) Fehéroroszországnak nevezett kelet-európai államra, akkor csak értelmetlen pislogást kapott volna válaszul.
Ehhez képest most az van, hogy Európa focivilága Belaruszra figyel. Nem azért, mert jobb lett a diktatúra bajnoksága, hanem egyszerűen Európa összes többi országában leállt a futballélet a koronavírus miatt, és Belaruszban is csak azért tart még, mert Aljakszandr Lukasenka elnök kijelentette, bár kezelik a betegséget, a hisztériának nem ül fel,
A belarusz állami hírügynökség az angol nyelvű oldalán ki is használta a lehetőséget, és kicsit promózta a hirtelen tényezővé vált belarusz focit „Sokan azt hitték, hogy a belarusz bajnokság elmarad a világ vezető ligáitól. Ez a vélemény drámaian megváltozott azt követően, hogy a focirajongók megnéztek pár belarusz meccset. A rajongók kiemelték, hogy a belarusz labdarúgás színvonala jó, az eredmények pedig megjósolhatatlanok. Pontosan ez az, ami vonzza az igazi focirajongókat!”
Ezért is biztatunk arra mi is mindenkit, vessen pár pillantást Kelet-Európa ékszerdobozára, hiszen ezen a linken akár legálisan is lehet követni a 16 csapatos Visejsaja Liga izgalmait, valószínűleg még nagyon sok ideig egyedüliként. A foci viszont akkor igazán foci, ha az ember ismeri a viszonyokat is, úgyhogy újra közszolgálatba megyünk át, és kicsit összefoglaljuk, mit érdemes tudni Európa utolsó diktatúrájának bajnokságáról!
1. Az alapok
A korábban Magyarországon is élő 16 csapatos mezőnyről beszélünk, minden csapat kétszer játszik a másikkal. A legnagyobb eltérés az a megszokottól, hogy a durva tél miatt itt kora tavasztól késő őszig rendezik a bajnokikat, ami miatt a nemzetközi kupákban induló belarusz klubok mindig egy évvel a jó eredményük után játszhatnak Bajnokok Ligája- és Európa Liga-selejtezőket is.
2. A szovjet történelem
1991-ig nem létezett külön belarusz fociliga, és annyira nem meglepő módon a szovjet válogatott sem a belarusz régióra épült (sőt, nem is az oroszra, hanem az ukránra, azon belül is a Dinamo Kijevre). A térséget tulajdonképpen egyedül a Dinamo Minszk képviselte, ők viszont egész sikeresek voltak: 1982-ben megnyerték a szovjet bajnokságot, 1954-ben, ‘63-ban és ‘82-ben pedig harmadikok lettek.
A belarusz futball első számú hőse éppenséggel szintén orosz útlevéllel rendelkezik mostanra, de ez nem rombolja szobrát: Eduard Malofejev kilenc évig volt a Dinamo Minszk játékosa, negyvenszeres szovjet válogatott lett, de az igazán nagyot edzőként dobta. Egyrészt az ő keze alatt nyerte meg a Dinamo Minszk a szovjet bajnokságot, másrészt olyan focisták nőttek fel a kezei alatt, akik közül ötöt az általa vezetett szovjet válogatottba is bevitt. Abba a szovjet válogatottba, amit ő vezetett ki a magyar szempontból tragikusan legendás mexikói világbajnokságra, hogy aztán a világverseny előtt nem sokkal leváltsák az ukrán legendára, Valeri Lobanovszkira.
3. A független történelem
A Szovjetunió szétszakadása után a belarusz futball tulajdonképpen ugyanott maradt, ahol volt, csak a Minszk riválisai már nem Moszkvából meg Kijevből érkeztek, hanem Bresztből és Boriszovból. A Dinamo lendületből meg is nyerte az első öt független belarusz bajnokságot. Az egyeduralom később lazult, mostanra pedig teljesen eltűnt. Főleg annak köszönhetően, hogy az 1990-es évek végétől megjelent riválisként a BATE Boriszov. A BATE a szovjet érában teljesen átlagos kiscsapatnak számított, 1996-ban még csak a belarusz harmadosztályban játszott, ehhez képest 1999-ben már bajnoki címet nyert a legfelső szinten.
Bár ezek a történetek a posztszovjet érában általában csúfos csőddel végződnek, a BATE azóta Belarusz legsikeresebb klubjává vált: 2004-től egészen 2018-ig minden egyes bajnokságot ők nyertek, összesen 15 aranyérmükkel pedig simán vezetnek a hetet felmutató Dinamo előtt. Hogy mennyire kiegyenlítetlen liga ez, arról sokat mond, hogy a harmadik legtöbbször az élen végzett csapat a Szlavija Mazir, két elsőséggel, rajtuk kívül négy klubnak van még egy-egy bajnoki címe.
Lehet persze röhögni azon, hogy egy országban valaki több, mint egy évtizeden keresztül bajnok, de közben a BATE öt alkalommal ment el a Bajnokok Ligája csoportköréig is (magyar csapatnak ez összesen két alkalommal sikerült eddig), további öt alkalommal pedig az Európa Liga/UEFA-kupa főtáblájáig mentek.
2019-ben viszont nagy csoda történt: története során először a Dinamo Breszt nyerte meg a belarusz bajnokságot, ezért több, mint egy évtized után nem a BATE képviseli Belaruszt a Bajnokok Ligája selejtezőin.
4. A válogatott
Az ember azt hinné, hogy ha egy főleg hazai játékosokra építő klub stabilan sikeres tud lenni nemzetközileg is, annak van valami hatása a válogatottra. Ehhez képest a belarusz nemzeti tizenegy létezése óta stabilan a magyar válogatott alatt van: soha nem jutottak ki egy világversenyre sem, selejtezőcsoportjaikban általában az utolsó két hely valamelyike jutott nekik annak ellenére, hogy Alekszander Hleb személyében rendelkezésükre állt egy a Barcelonába és az Arsenalba is eljutott focista is.
A 2021-re halasztott Európa-bajnoksággal viszont épp ott tartanak, ahol a magyar válogatott is: pótselejtezőket kell játszaniuk, először Grúzián, majd az Észak-Macedónia vs. Koszovó párharc győztesén keresztül kéne kijutniuk történetük során először. Egyébként még arra is van valamennyi esély, hogy ők játszanak két hazai meccset Budapesten a Puskás Arénában, ha mi nem jutunk ki. Ehhez mindössze annyi kéne, hogy ők kijussanak, a mi águnkról pedig Románia kerüljön be a résztvevők közé.
5. A mögötte álló rendszer
Ahogy különösebben az állami berendezés sem, úgy a profi futball sem lett átszervezve: a belarusz foci az állam kezében van, a klubokat az államnak kedves emberek irányítják, és a pénzügyi hátteret is önkormányzatok és állami szponzorok teremtik meg. A Dinamo Minszk elnöke például a Lukasenka pénztárcájaként emlegetett Jurij Csizs, aki egyrészt az ország egyik leggazdagabb embere, másrészt nem utazhat be az Európai Unió területére a Lukasenkával ápolt túl szoros viszonya miatt.
A viszonylagos sikerek ellenére Lukasenka kifejezetten nem szereti a focit: köztudottan a jégkorongot favorizálja, a Dinamo Minszk hokicsapata több pénzből gazdálkodik, mint a BATE focicsapata, ezért a klubok nagyrésze ma is leharcolt stadionokban játszik, amikben nem is lehetne rendezni nemzetközi meccseket.
Ne felejtsünk el beszélni a legérdekesebb kapcsolatról:
Azt egyáltalán nem tudni, hogyan akadt egymásra Maradona és a belarusz klub, hiszen korábban semmi közük nem volt egymáshoz. Maradona érkezését 2018-ban jelentették be, majd a legenda pár nappal az érkezése után közölte: két hét szabadságra megy. Azóta se látta senki az országban. A kapcsolat viszont nem romlott meg ennek ellenére sem, a klub egy Harley Davidsont küldött ajándékba, amikor Maradona a térdműtétjét heverte ki, az exfocista pedig gratulációját küldte a Breszt első bajnoki címéhez, amit így végül az ő közreműködése nélkül húztak be.
6. Szurkolni és huligánkodni Belaruszban
Ahogy minden diktatúra, úgy Lukesankáé is inkább veszélyforrásként tekint a valahol esetlegesen megforduló sok emberre, mint bulizó tömegként. Emiatt igyekeznek minél kényelmetlenebbé varázsolni a meccsre járást: alkoholt fogyasztani és dohányozni sem lehet a stadionokban, a stadionba való bejutás előtt pedig különösen szigorú ellenőrzésen kell végigmenniük.
Ha valaki tagja valamelyik belarusz ultracsoportnak, akkor annak minden meccs előtt meg kell jelennie elbeszélgetni és ellenőriztetni magát a külön a focimeccsekre odavitt furgonban. Nem lengethetnek angol nyelvű feliratokat, mert a szövetség attól tart, a rendőrség esetleg nem értené a helyszínen, de a rendőrség a szovjet hagyományokhoz hasonlóan sokszor kifejezetten akadályozza a vendégszurkolókat azzal, hogy a meccs kezdetéig akár a vasútállomáson is őrizetbe veszi őket.
Az egyáltalán nem véletlen, hogy a rezsim igyekezett a múlt és hagyományok nélküli BATE-nek kedvezni, hiszen bár egész sok a nézőjük, ők általában békés társaság. Szemben például a két nagy minszki klubbal, a Dinamóval és a Partizannal, amiknek minden hagyományos klubcsapathoz hasonlóan politikai háttere és szervezettsége van.
Előbb beszéljünk az utóbbiról, hiszen a Partizanról még csak kevés szó volt. Azért, mert a Partizan Minszk már nem létezik, miután Lukasenka gyakorlatilag elüldözte a mögöttük álló litván befektetőt.
Márpedig ha valamit nem bírt egy posztszovjet diktátor a 2000-es években, az a radikális baloldal: valószínűleg ez a kötődés lett a klub veszte is.
Érdemes hozzátenni, hogy nem a Partizan az egyetlen olyan csoport, ami azután is aktív maradt, hogy megszűnt a csapatuk: a Torpedo Minszk keménymagja is hasonló sorsa jutott, ugyanis a jogutód FK Minszket egyáltalná nem tartják a magukénak.
A Dinamo Minszk így városi ősellenség nélkül maradt, ők a jobbos társaság. Nyilván ez sem azt jelenti, hogy különösebben támogatnák Lukasenkát, ami annyira nem meglepő annak fényében, hogy a rendőrség sokszor minden különösebb ok nélkül támad rájuk meccs közben, 2011-ben például merő szórakozásból fújták le őket könnygázzal, miközben a csapatuk gólját ünnepelték. Az ezt követő verekedésekben egy ötéves gyerek is megsérült. A Dinamo keménymagja azóta is gyakran skandálja a „gyűlöljük a hatalmat” örökzöldet.
A minszki jobboldali ultrák egyik fontos alakja Anatolij Kamenka, akit be is vittek ugyanebben az évben egy nyári napon a csendes tüntetésként elhíresült demonstrációról. A tüntetés még csak nem is volt balhés: az interneten szerveződve emberek rendszeresen összegyűltek transzparensek nélkül, és csupán szó nélkül tapsoltak. A békés tüntetések az ország egyre kilátástalanabb gazdasági helyzete és elszigetelődésére akarták felhívni a figyelmet, de a rendőrség rendszeresen feloszlatta őket, majd be is tiltották a „tömeges, előzetes megbeszélés alapján történő előfordulását közterületeken azzal a céllal, hogy előre megbeszélt módon akciókkal, vagy passzív módon kifejezésre juttassák politikai nézeteiket vagy tiltakozásukat". Tehát tulajdonképpen azt, hogy csendben összegyűljenek tapsolni.
A nemzetközi meccsek amúgy is ritkán látható teret biztosítanak a belarusz szurkolóknak: ott például azt a fehér-piros-fehér zászlót lobogtathatják, amit Lukasenka hatalomra jutása után egy évvel, 1995 után be is tiltott, ezzel főleg a szovjet időket visszasíróknak kedvezve. A függetlenedés után négy évet élt zászló a Lukasenka-ellenesség egyik jelképe.
Az egy magyar nyelvű interjúból is kiderül, hogy az 1990-es és 2000-es évekhez képest mostanra szinte tetszhalottá vált szurkolói szcéna, egyedül a Dinamo Breszt ultracsoportja tud saját állításuk szerint némi erőt is megfogalmazni, és talán nem is véletlenül: ahogy az interjúból kiderül, ők azok közé tartoznak, akik kifejezetten szurkolnak annak, hogy Lukasenka örökre hatalmon maradjon.
Ugyanez a férfi ebben az interjúban állítja, hogy nincs különösebb probléma a rendőrökkel, de nagyon úgy tűnik, hogy azért ez nem általános: 2014-ben a Belarusz-Ukrajna Eb-selejtező meccsen a két tábor közösen skandálta, hogy „Putyin egy pöcs”,
A legtöbbet a már klubnélküli partizanosok szívják: 2017-ben tizenkét, tíz, hat és négy évre csukták le szurkolóikat utcai verekedésért, miközben általában hasonlóért nagyjából két hétre szokták bevinni a futballhuligánokat. A közmegegyezés szerint ez üzenet volt egyrészt a belarusz baloldal felé, másrészt így akarták távoltartani a politikai aktivistaként is ismert férfiakat a nem sokkal később tartott minszki tüntetésektől.
6. Milyen a bajnokság a magyarhoz képest?
Nem mehetünk el amellett, hogy mit tud felmutatni Belarusz a szeretett hazai bajnokiainkhoz képest. A Transfermarkt adatai szerint a magyar bajnokság két legdrágább kerettel bíró csapata, a Ferencváros (23,6 millió euró) és a Videoton (22 millió euró) is sokkal többet ér, mint a BATE Boriszové (14 millió), vagy a második Dinamo Breszté (12,7 millió). A harmadik Saktyor Szoligorszk 10,9 milliót ér, utánuk nagy a szünet: a Dinamo Minszk már csak 6,5 millió eurós keretet dob be idénre, ami egyrészt azt jelenti, hogy a tavalyi évhez képest megfeleződött az értékük, másrészt azt, hogy a legtradicionálisabb belarusz klub nagyjából olyan háttérrel dolgozik, mint nálunk a Kisvárda.
Érdekes, hogy ezt a nyolc találkozót mind vagy a Videoton, vagy a Debrecen játszotta.
Négy tétmeccset is játszott magyar klubbal a Dinamo Minszk, mindegyiket a Győrrel: ezek közül hármat a Minszk, egyet az ETO nyert.
Említésre méltó még a Torpedo Zsodizna elleni Európa Liga-selejtezője 2016-ban a Debrecennek, ott kettős vereséggel esett ki a magyar fél.
A magyar válogatott három alkalommal futott össze Belarusszal, ezek közül mindhárom barátságos meccs volt: kettő 1-1-re végződött, egyszer pedig egy törökországi edzőmeccsen kaptunk ki 5-2-re.
7. Na, és milyen lesz az idei bajnokság?
Ahogy látható, azért a kiszámíthatatlan meccseknek örülő belarusz állami propaganda kicsit túloz az őrületes izgalmakkal kapcsolatban, de azért izgalmas kérdés, sikerül-e visszatérnie a BATE-nak, megvédi-e címét a Breszt, esetleg befut-e meglepetésre a Szoligorszk. A minszki nagy csapatnak első ránézésre kevés esélye van, hiszen már az első fordulóban is kikapott otthon a Ruh Breszttől.
A tavalyi év nagy felfedezettjéről, a 19 góllal belarusz gólkirályi címet is behúzó Ilija Skurintól idén el kell búcsúznia a bajnokság rajongóinak, ugyanis eligazolt a CSZKA Moszkvához, de a tizennégy góllal a második helyre feljött középpályás, Sztaniszlav Dragun továbbra is a BATE játékosa.
Az a gólok számából is látszik, hogy ebben a bajnokságban sem a virtuozitásra, hanem a kőkemény becsúszásokra helyezik a hangsúlyt a csapatok.
Ezen a héten pénteken már le is ment két mérkőzés. Az elitcsapatok közül egyik sem találkozik a másikkal a fordulóban, úgyhogy talán a minszki rangadó a legérdekesebb, az FK Minszk játszik a Dinamóval. Fradi-Újpestre senki ne számítson, mert az FK Minszk hazai pályán átlagosan 800 embert érdekelt az előző szezonban hetente.
8. Hol tudom nézni?
Megkérdeztük az összes hazai sportcsatornát, nem jutott-e eszükbe a függőknek kedveskedni a közvetítési jogok megvásárlásával, de cikkünk megjelenéséig egyedül a Sport TV válaszolt, ők is nemmel. Jó hír, hogy ha minden igaz, a szövetség honlapján részesülhetünk az izgalmakból, de ha ez valamiért mégsem működne, akkor is csupa jó kevéssé legális stream állhat rendelkezésünkre, a Belarus 5-ös csatornán szokták adni. A teljes menetrendet ide kattintva láthatod.
Akkor jó szurkolást!
NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.