+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Cseh Katalin
2020. március 17. kedd, 10:45
Nem tartom sem magamat, sem pártomat, a Momentumot tökéletesnek, de az a zöldpolitika nem lesz soha hatékony, amelyik hatásvadász módon a hivatalos célszámok százötven, kétszáz vagy kétezer százalékkal való túlteljesítését követeli.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Meglepődve olvastam az elmúlt napokban azokat a cikkeket, amelyek szerint a Momentum nem képviseli megfelelően a zöld ügyet az Európai Parlamentben. Ezek a félreértéseken, rosszabb esetben csúsztatásokon alapuló cikkek azonban a legtöbbet nem a Momentumnak vagy személy szerint nekem ártanak, hanem annak az ügynek, amit elvileg képviselni hivatottak: a klímavédelem ügyéért való közös fellépésnek.

 

Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy örülök a vitának a Momentum európai zöldpolitikája kapcsán, mert egyáltalán nem mindegy, hogyan védjük meg a bolygónkat a klímakatasztrófától, hogy mit képvisel Magyarország és Európa ebben az ügyben. Azért is időszerű ez a vita, mert sietnünk kell: a politikai elitek régóta húzódó adósságát kell rekordidőn belül törlesztenünk. Ráadásul nem tartom sem magamat, sem pártomat, a Momentumot tökéletesnek. Annak persze azért örülnék, ha ezt a kritikát valóban létező dolgokért kapnánk.

 

Volt ugyanis, aki azzal vádolt meg minket, hogy nem szavaztunk meg dolgokat, amiket valójában támogattunk. Volt, aki nem vette figyelembe az Európai Parlamentben sajnálatosan élő politikai hagyományt, amely régóta a szélsőségesek fegyvere:

 

ha például egy amúgy támogatható környezetvédelmi csomaghoz hozzácsapják például a közösségi közlekedés totális államosítását, akkor ez egységes javaslatként, egyetlen gombnyomással nehezen válik támogathatóvá a Parlament többségének

 

– többség nélkül pedig nehéz változást elérni.

 

Ha már a gombnyomásnál tartunk: mindig, minden körülmények között meg tudjuk szakmai alapon indokolni, hogy miért úgy szavaztunk, ahogy. Vegyünk egy konkrét példát. Az Azonnali szerzője azt állítja, hogy a Momentum nem támogatta az agrárpolitika átfogó reformját az EU klíma- és biodiverzitási céljaival összhangban. Ebből az állításból pont a lényeg maradt ki. Ez a beadvány ugyanis előírná azt is, hogy kizárólag (!) klímapolitikai alapon osszák szét az agrárforrásokat, rászorultsági szempontok figyelembe vétele nélkül. Ennek két eredménye lenne már rövidtávon: minden kistermelő gyakorlatilag azonnal tönkremenne, a kevésbé korszerű technológiával dolgozó kelet-európai földbirtokosok és termelők pedig szintén hamar ellehetetlenülnének.

 

Ezért mi úgy döntöttünk, hogy olyan szöveget szavazunk meg, ami felszólítja a Bizottságot, hogy „elemezze a jelenlegi közös agrárpolitika reformjára irányuló javaslat hozzájárulását az EU környezet-, éghajlat- és biodiverzitás-védelmi kötelezettségvállalásaihoz annak az európai zöld megállapodásban meghatározott célokkal való maradéktalan összehangolása céljából”. Ezek után mindenki saját belátására bízom, hogy a Momentum valóban akadályozza-e a zöldebb európai agrárpolitikát.

 

Ebből is jól látszik, hogy

 

az Európai Parlament működése némileg bonyolultabb annál, hogy néhány módosító önkényes (és főleg: hibás) kiemelése alapján ítéljük meg a képviselők és a frakciók működését: érdemes észrevenni a fa mögötti erdőt is.

 

A Momentum európai frakciója, a Renew – amelynek június óta alelnöke is vagyok – kezdeményezésére fogadták el az európai zöld megállapodásról és a klímavészhelyzetről szóló határozatot, és ebben a munkában én is aktív szerepet vállaltam.

 

A Renew szavazatai nélkül az Európai Parlamentben ezeknek a javaslatoknak nem is lett volna többségük.

 

Büszke vagyok arra is, hogy frakciótársam, Valerie Hayer vezetésével készült javaslat az Unió saját bevételi forrásairól. Ilyen javaslat például az egyszer használatos műanyagokra kivetett illeték vagy a széndioxid-vám, amit az EU külső határainál szednénk be a piacunkra érkező termékek karbontartalmára. Szintén szó van egy uniós kasszába befolyó multicég-adóról, a pénzügyi szektorra vagy nagy digitális cégekre kivetett adóról. Ezek igazán nem nevezhetők turbókapitalista lépéseknek, és a multikat híven kiszolgáló Fidesz természetesen nem is támogatja őket. Mi a Renew-frakcióban viszont éppen azért dolgozunk, hogy ezek a javaslatok valósággá váljanak, és ezáltal további forrásokat fordíthassunk Európában zöld célokra.

 

Ahhoz, hogy a Parlament javaslataiból valóság legyen, az európai állam- és kormányfőkből álló Tanácsnak is támogatnia kellene azokat. Éppen ezért fontos az ambiciózus, de elérhető célok kitűzése, és a nyomásgyakorlásra alkalmas, meggyőző parlamenti többség megteremtése.

 

Sajnálatos, hogy a környezetvédelmet mindenáron saját – nem csak rendszer- és kapitalizmuskritikus, de sokszor kifejezetten szélsőséges – politikai agendájukkal összekapcsoló európai szélsőbalosok bármikor feláldoznák az Európai Tanács támogatását, a törvények valódi megszületését pusztán azért, hogy a sajtóban zöldebbnek tűnjenek azon társaiknál, akik a kompromisszumot keresik, hogy valós eredményeket érhessünk el. Ez a fajta „aki sokat markol, keveset fog” hozzáállás nem segíti a klímaváltozás mérséklését, épp ellenkezőleg: aláássa annak eredményességét.

 

Ugyanis az a zöldpolitika nem lesz soha hatékony, amelyik hatásvadász módon a hivatalos célszámok százötven, kétszáz vagy kétezer százalékkal való túlteljesítését követeli.

 

Persze, ambiciózusnak lenni fontos, azonban Európának és a Földnek is az a legjobb zöldpolitika, amely mögé tényleges többséget tudunk kovácsolni, ezáltal politikai súlyt és valódi érvényt szerezve később szigorúan számonkérhető intézkedéseknek.

 

Biztosan van, aki szerint ez cinikus, technokrata hozzáállás. Szerintünk viszont az a legfontosabb, hogy csak olyan intézkedéseket támogassunk, amelyeknek látszik a tudományos és gazdasági háttere, illetve a társadalomra gyakorolt hatásai. Ez a felelős politizálás definíciója. Természetesen jobb lenne, ha a zöldek módosító javaslatával összhangban 65 százalékkal csökkenteni lehetne 2030-ra a üvegházgáz-kibocsátásokat, ám ennek egyszerűen nincs politikai realitása. A rendelkezésünkre álló adatok alapján jelenleg 35 százalékos csökkenéssel számolhatunk 2030-ig, így az általunk támogatott 55 százalékos csökkentés is igen radikálisnak mondható, a párizsi egyezménnyel összhangban lévő lépés lesz.

 

Mindössze tíz évünk maradt ezt elérni.

 

Egy évtized alatt kellene alapjaiban újradefiniálni az európai iparpolitikát, energiapazarló lakások millióit felújítani, új támogatási keretet biztosítani a megújuló energiaforrásoknak, illetve az ehhez szükséges infrastruktúrát kiépíteni. Be kellene fejezni a körforgásos gazdaság alapjainak lerakását, illetve meg kell találni a módját a változékony teljesítményű megújuló energiaforrások költséghatékony tárolásának és az energiahálózatokba való integrálásának, különös tekintettel a szezonálisan és napszakok szerint is változó energiaigényre. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mindezért ki állja majd a számlát.

 

Sajnos ez tíz év alatt nem fog sikerülni.

 

Teljesíthetetlen számokkal való dobálózás és önámítás helyett inkább tűzzünk ki nagyra törő, de teljesíthető célokat,

 

és dolgozzunk együtt azok megvalósításáért. Közhelyesen hangzik, de a klímakatasztrófát valóban csak közösen tudjuk megállítani. Ezért is jó, hogy kialakult Magyarországon és Európában is egy „ki a zöldebb?” verseny – azonban nem kellene elfelejteni, hogy ez csak eszköz az élőhelyünk megvédéséhez, és nem a cél maga. A probléma sokkal súlyosabb annál, minthogy rövid távon nyerészkedjenek rajta azok, akiknek jól esik egyik vagy másik pártot lejáratni.

 

Ez ugyanis elsősorban a közös ügyért való egységes fellépésnek árt. Abban talán mindannyian egyetértünk, hogy ugyanazért a célért küzdünk – nehezítő körülmény, hogy még évtizedekig nem tudhatjuk, vajon elérjük-e valaha. Egyvalami azonban biztos: jelenleg vesztésre állunk. Ezért saját magunknak jelenleg azzal tehetjük a legnagyobb szívességet, ha az idő mellett nem kell még egymással is harcolnunk.

 

A szerző európai parlamenti képviselő (Momentum), a Renew-frakció alelnöke.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

2020 nyarán még alig volt olyan EU-tagállam, amely rendelni akart volna azon oltásokból, amelyekkel december 27-e óta lényegében EU-szerte oltanak.

Aláírásgyűjtést indít a Mi Hazánk a járványügyi lezárások ellen, az oltásnál az önkéntességet hangsúlyozzák. Interjú!

A német törvényhozásban úgy kell berendezkedni a faxtalan életre, hogy a kormány még mindig 900 faxgépet használ.

Mark Rutte azonban jó eséllyel negyedszer is miniszterelnök lesz: pártja magasan vezet a közvélemény-kutatásokon.

A cégóriás elnöke és az egyik leányvállalat igazgatója is személyes okokra hivatkozott a cég közleményei szerint.

A baloldali ellenzék azzal vádolta, hogy soron kívül oltatja be magát, de péntektől Romániában már az állam működéséhez elengedhetetlen személyek hivatalosan is kaphatnak vakcinát.

Nem azért, mert ne értenének hozzá: a beoltatandó egészségügyi dolgozók nem jelentek meg az oltáson.

A hét kérdése

Még ugyan nem látni, mikor lesz vége a lockdownnak, de álmodozni azért lehet. A hét kérdésében pont ezt kell tenni!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás