A magyar már csak olyan, hogy ha el is próbálják taposni, csak erősebbé válik

Szerző: Fekő Ádám
2020.03.15. 17:38

Mi lenne, ha nem lenne koronavírus, és megtartanák a március 15-i bulikat? Alternatív március 15-i sorozatunkban elsőként a miniszterelnök aktuális világmagyarázatát képzeljük el, egyenesen a Múzeumkertből!

A magyar már csak olyan, hogy ha el is próbálják taposni, csak erősebbé válik

Figyelem, ez egy képzelt riport! Idén a koronavírus miatt lemondták a március 15-i rendezényeket. Ez a cikk arról szól, hogy elképzeltük: milyen lett volna Orbán Viktor beszéde, ha megtartotta volna.

Őszintén szólva nem tudtam, mit várhatok Orbán Viktor idei március 15-i produkciójától: amikor legutóbb volt szerencsém élőben látni a főnököt épp egy évvel ezelőtt, akkor a szakértők épp azt fejtegették, hogy ez már a konszolidáció eljövetele, hiszen magához képest alig migránsozott, és Brüsszel sem nagyon került szóba. Azóta persze sok adómentesen főzött pálinka folyt le az ország torkán: lement például egy őszi önkormányzati választás, ami miatt úgy tűnik, mintha újra létezne értelmezhető magyar ellenzék, a miniszterelnök pedig csak nem akar konszolidáltabb hangot megütni az Európai Unió nevű terrorszervezettel szemben.

De hát ez mégis csak március 15-e, ilyenkor az ellenzék szapulása helyett Petőfi Sándor és társai hőstetteire kell emlékezni, de a Múzeumkert környéke jó magyar hagyományok szerint mégis inkább az évi rendes szeánsz miatt telt meg, hiszen ilyenkor az egész országból busszal érkeznek az emberek, hogy végre kicsit személyesen hozzájuk is szóljon vezetőjük.

„A márciusi ifjaktól megtanultuk: a tömegnek ereje van. Olyan ereje, amire nem mondhat nemet se keleti, se nyugati birodalom,

olyan ereje, ami nem az egyének erejéből adódik össze, hanem valami mindennél nagyobbá válik” – kezdte szokásos gondolatait a miniszterelnök, utalva ezzel az EU-ra és a Szovjetunióra, a közönség pedig jól láthatóan minden szavával egyetértett.

Persze hogyne értene, hiszen Orbán az elmúlt harminc évben tökéletesre csiszolta a Nagy Dolgok Kijelentését. Ennek nem csak az köszönhető, hogy konkrét ügyek helyett inkább csak általános igazságokat jelent ki a világról. Egy olyan világról, amiben a magyarok folyamatosan a szabadságukért csúsznak-másznak, de valamikor majd a  jövőben most már tényleg nyernek.

„A magyar már csak olyan, hogy ha el is próbálják taposni, csak erősebbé válik:

ez volt, amikor elzavartuk a Habsburgokat, és ez, amikor elzavartuk a kommunistákat.

És ez lesz mindig, ha idegen hatalom úgy érzi, megmondhatja nekünk, hogyan éljük az életünket” – fejtegette tovább.

„Persze erről ne a spekulánsokat kérdezzék! Ha az ő számításaik lennének helyesek, ma már hazátlan nemzet lennénk, migránsokkal töltenénk fel a munkahelyeket, és megszorításokból próbálnánk visszafizetni a hitelt az IMF-nek. És látják, kedves barátaim, mégis itt vagyunk, és lassan ott tartunk, hogy irigykedve nézik a sikereit ennek a kis országnak” – hangoztatta tovább hőstetteinket.

A miniszterelnök szerint erőnket például 1848-ból is nyerhetjük, hiszen most is hasonló helyzet van: be akarnak minket olvasztani egy olyan rendszerbe, ami nem a miénk, és ami nem a magyarok kedvére való.

Ezzel az útravalóval zárult le a félórás miniszterelnöki beszéd, ami után tényleg csak az nem ment haza lánglelkű forradalmárként, akinek nincs is lelke hozzá. Aki ezt hallotta, az simán sutba dobta a Mekis terveit egy jó kis lángosért, lemondta a tengerparti nyaralását egy jó kis Balcsiért, és eldobta a hülye jogállamiságot egy jó kis illiberális demokráciáért.

Nyilvánvalóan Batthyány Lajos is valami ilyesmit képzelt el annak idején, csak neki még nem voltak olyan hű fegyverhordozói, mint Mészáros Lőrinc.

MONTÁZS: Pintér Bence / Azonnali

Fekő Ádám
Fekő Ádám az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek