Interjú: Török Gábor egy bizonytalan miniszterelnököt látott Orbán Viktor harcias beszéde mögött

Szerző: Kósa András
2022.03.16. 11:25

Óriási lehetőséget szalasztott el az ellenzék saját szempontjából az Ukrajna ellen indított orosz háborúval, nagyon könnyen olyan helyzetbe hozhatta volna Orbán Viktort, amilyet a miniszterelnök mindig el akart kerülni, de ez az esély már elszállt – mondta az Azonnalinak adott interjújában Török Gábor. Az ismert politikai elemzőt nemcsak március 15-ről, hanem a választásokig még hátralévő időszakról, majd az április 3-a után várható eseményekről is kérdeztük.

Interjú: Török Gábor egy bizonytalan miniszterelnököt látott Orbán Viktor harcias beszéde mögött

Azonnali.hu: Kezdjük a legzsurnalisztább kérdéssel: ki nyerte meg március 15-öt? Úgy értem, mindkét fél, a kormány és az ellenzék is láthatóan már csak a saját táborhoz beszélt, ki tudta jobban motiválni a sajátjait?

Török Gábor: Sajnos hosszabban kell válaszolnom, mert ez a kérdés egy régi vesszőparipámhoz vezet: a beszédek szerintem elhibázott, túlértékelt elemzéséhez.

Egy-egy politikusi beszéd hatása milliószor kisebb, mint ahogy az a sajtóból időnként kiolvasható.

Egyrészt a teljes szavazótáborhoz képest nagyon csekély azoknak az aránya, akik beszédeket hallgatnak, sokan egyáltalán nem is vesznek róluk tudomást, mások csak címszavakból értesülnek a tartalmukról. A beszédeket szerintem nem is érdemes a kampányok logikájából kiszakítva, önálló produktumként értelmezni.

A helyes elemzői kérdés az, hogy mennyire illeszkedtek az adott szereplő politikai stratégiájába, mennyire támogatták azt. Ebből a szempontból mindkét produkció hozta az elvárhatót, bár egyik sem volt mestermunka. A miniszterelnöknél meglepett az ellenfelek szokatlanul erős megbélyegzése, illetve volt egy olyan érzésem,

mintha újra és újra mondani akarna valami fontosat a háborúról, amit aztán nem mondott el.

Az ellenzéki jelölt pedig túlságosan sok időt fecsérelt el nehezen értelmezhető, a választási stratégiát nem támogató gondolatokra, egy koncentráltabb, lényegre fókuszáló beszéd hatékonyabb lehetett volna.

Háború, vagy béke – ez Orbán kérdése a választókhoz. Kelet, vagy Nyugat – ez pedig Márki-Zay Péteré. Melyik lehet vonzóbb annak, aki még esetleg nem döntött, hogy szavaz majd?

Ezt biztosan nem én fogom eldönteni. Mindkét oldalon megvan a nagy narratíva, a választók pedig majd eldöntik, hogy melyiket tartják hitelesebbnek.

Egyáltalán: 19 nappal a választások előtt lehetnek még jelentősebb tömegek, akiket ugyan egyik tábor sem ért el még mérhetően, de a „mélyben” aktívak és el fognak menni április 3-án?

Erre viszont lehet elemzői válasz: igen, sokan vannak, akik még nem döntöttek. Nyilván nem milliós táborról beszélek, a két oldal valóban többmilliós elkötelezett tábora már régen döntött, őket nem fogja meghatni, ami az utolsó napokban történik. A választást viszont azok fogják eldönteni, akiknek a személyes döntése lehet, hogy csak mostanában érik meg – vagy éppen majd csak az utolsó napokban, akár az utolsó napon fog megérni. Az utolsó hetekben sokkal nagyobb tétje van annak, ami történik, mert sokkal többen figyelnek a magyar politikára.

Márki-Zay Péter mondja saját magáról: időnként „óvatlanul tesz félremagyarázható, olykor joggal kritizálható megjegyzéseket”. Korábban többen is azt mondták, hogy ennek ellenére legalább behozott egy olyan politikusi stílust, attitűdöt, ami eddig nem volt. Lehet, hogy már ő is úgy látja, hogy ez nem jött be?

Ezt nem tartom valószínűnek, számomra MZP nem tűnik tépelődő, túlzottan önreflexív politikusnak. A miniszterelnököt szerintem sokkal jobban jellemzi ez a fajta önvizsgálat, időnként bizonytalanság, másokkal ellentétben a mostani Orbán-beszéd nagyon magabiztos mondatai mögött is inkább ezt látom.

MZP ezzel szemben vakon hisz saját magában, a kampány során elkövetett politikai hibáit is ennek számlájára írom.

Lehet ezt őszinteségnek is nevezni, azt sem tartom kizártnak, hogy ez sokaknak vonzó, szimpatikus politikusi tulajdonság, de a hibázás lehetősége tényleg sokkal nagyobb, ha az ember meg van győződve arról, hogy neki nincs szüksége politikai praktikákra és tanácsadók intelmeire.

Van belevaló külpolitikánk – mondta Orbán Viktor éppen akkor, amikor a magyar külpolitika egyik legkomolyabb válságát éli meg. Mekkora kognitív disszonanciát képes elviselni egy átlagos Fidesz-szavazó?

Nyilván nagyon sok szavazónak – és ez nem csak a kormányoldalra igaz – előbb van választott politikai tábora, kedvenc politikusa, és csak utána, tőlük politikai véleménye. Míg az előbbi állandó, utóbbi változhat is, ha a politikus valamiért fordul, mert mondjuk az érdekei úgy kívánják. Ennek ellenére ma jól látszik, hogy a háború miatt az orosz-kérdés valamennyire megosztja a Fidesz-táborát.

Sokan vannak olyanok, akik Oroszországot agresszornak tartják és elítélik a háborút. Mások viszont még ma is mentegetik Putyint, sőt drukkolnak az oroszok győzelmének.

Ez a megosztottság még a kormánypárti sajtóban is tetten érhető.

Más kérdés, hogy mindez kevés hatással lesz a választásokra: attól, mert egy kormánypárti szavazó nem tartja helyesnek Orbán Viktor korábbi orosz-politikáját, még nem fog az ellenzékre szavazni. Annál sokkal mélyebbek az árkok, sokkal nagyobbak a távolságok, hogy ez ilyen rövid idő alatt megtörténjen.

A felmérések szerint a háború inkább Orbánt erősítette, aki meghirdette a „stratégiai nyugalmat”, és látványosan kevesebbet szerepel, mint mondjuk egy korábbi árvíz idején, sőt a külpolitikai elszigeteltsége is nyilvánvaló. Akkor mi lehet az ok?

Én óvatosabb lennék ezekkel a felmérésekkel, részben azért, mert sok helyen politikai lólábak lógnak ki a közvélemény-kutatások mögül, részben pedig azért, mert nagyon nehéz jól mérni ezeket a gyors változásokat. Amúgy nem lenne meglepetés, ha ez a válság a miniszterelnököt erősítené: ilyen helyzetekben, ha nem követnek el nagy hibát, általában először mindig a kormányon lévők erősödnek.

Nagy kérdés, hogy két hét múlva is az ijedtség lesz-e a meghatározó érzés a választókban,

mert amíg ez hat a legjobban, addig nyilván a biztonság igénye a legnagyobb.

És mit kellene tennie az ellenzéknek ebben a helyzetben?

Az ellenzék szerintem óriási hibát követett el, pontosabban egy hatalmas lehetőséget hagyott kihasználatlanul. Ha azt mondja a háború első napján, hogy most nem a politikai felelősség kérdése a legfontosabb, arról, hogy helyes volt-e a Putyin-barátság majd beszélünk később, most

a háború idején nemzeti összefogásra van szükség, és (nyilván látszólag) felfüggesztjük a kampányolást, valamint kezdeményezzük, hogy Orbán Viktor az ellenzék bevonásával együtt döntsön a teendőkről, ezért személyesen találkozzon a két vezető,

nos, ezzel nagyon nehéz helyzetbe hozta volna a kormányoldalt. Egy ilyen felütés után Orbánból sokkal nehezebben lehetett volna a béke apostola, mert nyilván azt nem vállalhatta volna politikailag, hogy MZP társaságában beszélgessen a teendőkről, a kinyújtott kéz elutasítása pedig sokkal rosszabb kezdés lett volna a kormánynak.

Ez persze egy politikai mesterkedés lett volna az ellenzék részéről, de sokkal hatásosabbnak gondolom, mint amit végül választottak. Ez a hajó azonban már elment, most már csak az éles belpolitikai konfrontáció és az összeputyinozás maradt az ellenzéknek.

„Nem oda Buda – de már Pest sem” – mondta a beszédében az erőviszonyokra utalva Orbán Viktor. Vannak olyan információink, hogy még biztosnak tekintett fővárosi ellenzéki kerületben is vezet a Fidesz indulója. Akár egy nagyobb bukás is kinéz az ellenzéknek?

Nekem is vannak ilyen-olyan információim, ezek azt mutatják, hogy néhány fővárosi kerületben lehet esélye a Fidesznek, de azért a 18 fővárosi választókerület nagy többségében biztosra vehető az ellenzéki győzelem. És az is igaz, hogy vannak olyan billegőnek tartott körzetek, ahol viszont az ellenzék áll meglepően jól. Majd meglátjuk, hogy végül mi lesz az összkép, én továbbra is azt látom, hogy a papírformának

ma a belsős elemzések a 110 körüli mandátum megszerzését látják a Fideszben,

de ennél nagyobb, akár 120 körüli végeredmény sem elképzelhetetlen a ma az asztalon lévő számokból. Az ellenzék sikere ma kétségtelenül nagy meglepetésnek számítana – de azért nagy meglepetésre is volt már példa korábban.

Mindkét fél a másik kormányzásbeli képességeit vonja kétségbe a háború kapcsán: Orbán szerint az ellenzék felelőtlenül és dilettáns módon háborúba vinné az országot, az ellenzék azt mondja, az volt felelőtlen és dilettáns, amit Orbán Vlagyimir Putyinnal tett. Ez jó stratégia?

Igen, azt hiszem, hogy ez mindkét oldalon jó irány. A háború, a válság felerősíthette az emberekben meglévő biztonság-vágyat, ilyenkor sokan tényleg a megbízható hajóst keresik. Nem véletlen, hogy többes szám első személyben a miniszterelnök folyamatosan ezzel a képpel ajánlgatja saját magát. 

Milyen lehet a magyar-lengyel kapcsolatok jövője?

Nem kell hozzá sasszem, hogy lássuk: a háború miatt repedezik ez a szövetség. Ugyanakkor azok a közös pontok és érdekek, amelyek eddig annyira közel hozták a két kormányt, továbbra is léteznek.

Minden értelmezés szerint a Nyugat (az EU, a NATO) szorosabbra vonja a sorait a háború hatására, nem lesz tere az olyan kikacsintgatásoknak, mint Orbán Viktor tette Putyinnal. Mit jósol, ha nyer Orbán, beáll a sorba?

Már most is beállt. Retorikailag persze folyamatosan jelzi a különállását, de ha megnézzük a döntéseket, akkor egyetlen lényeges kérdésben sem ment szembe a szövetségesekkel. Láthatóan

nagyon fájdalmas a magyar politikai vezetés számára ez az igazodási kényszer,

de azt nem lehet állítani, hogy ne ismerték volna fel ennek szükségességét. Azt gondolom, hogy az igazi károk nem is itt, hanem az orosz-kapcsolatokban jelennek majd meg a későbbiekben. A magyar politika, a magyar politikai és gazdasági elit az elmúlt években tényleg közel került az oroszhoz, ennek millió jele volt, nem lesz könnyű egy új helyzetben más módon viselkedni, cselekedni.

Tartja azt a mondását, hogy pár tízezer voks dönthet?

Persze, feltételes módban biztosan. Benne van még a pakliban, hogy legalább 10-15 körzetben nagyon szoros lesz a végeredmény.

Hogy látja az ellenzék kampányát? Gyurcsány Ferenc még most sem aktivizálta magát. Ez fegyelem, vagy – a rosszabb indulatú interpretációk szerint – már mindenki beárazta Márki-Zay Péter vereségét és inkább hátrébb lép, hogy kevesebb jusson rá a kudarcból?

Ezeket a „beárazásokat” mindig szkeptikusan kezelem. Nyilván egy választás előtt mindenkinek van A és B terve, sőt, talán még több is. Kétségtelen, hogy most olyan helyzet van, amelyből az ellenzéki oldalon

a DK szinte minden forgatókönyvben jól látszik kijönni.

Ha nyerne az ellenzék, biztosan övék lenne a legnagyobb frakció. Ha veszít, feltehetően akkor is. De ha nem is, akkor is ma a DK látszik az ellenzék legjobban szervezett, stratégiában gondolkozó pártjának. A mai ellenzéki pártok 2022 utáni viszonyát majd a választási eredmények ismeretében lesz érdemes részletesebben elemezni, de abban nem nagyon lehet vita, hogy a DK esélyei ezen a térfélen nem lesznek rosszak. Ugyanez kevésbé elmondható mondjuk az LMP-ről, az MSZP-ről vagy a Párbeszédről, amely politikai erők számára a 2024-es EP-választás ma elég magas lécnek látszik.

Ha nyer is a Fidesz, a közben nagyon megváltozott helyzet és a vélhetően azért elveszített kétharmados többség miatt nem folytathatja ott, ahol abbahagyta. Vagy Orbán Viktor azért megpróbálja majd?

A kétharmad elvesztése eleve új helyzetet teremt, hiszen egy erős fegyver – a szabályok bármikori megváltoztatása és fontos pozíciók saját döntési körben történő betöltése – elveszik az arzenálból. De ennél sokkal súlyosabb változások jönnek: a háború nyomán mind a külpolitikai helyzet, mind a gazdasági körülmények olyan élesen változnak meg, ami után sok mindent nagyon másképp kell majd csinálni. Belpolitikailag nyilván utóbbi lesz borzalmasan veszélyes:

olyan helyzetben még nem kormányzott Orbán Viktor, amire most kell számítania.

Egy költekező, jóléti intézkedések sokaságát hozó kampány után nagyon nehéz lesz súlyos megszorításokat bevezetni. Biztos nem teszik meg azt a szívességet az ellenzéknek, hogy így nevezzék majd az új lépéseket, de azért hamar leesik majd mindenkinek, hogy új helyzet van. A kormányzás első két éve ebből a szempontból kellemetlen vesszőfutás is lehet.

Személyes bekattanásom, de Orbán Viktor láthatóan már meg sem próbál „A” nemzet miniszterelnöke lenni, elég neki, ha a Fidesz szavazóinak kormányfője lehet április 3-a után is. Ezt is folytathatja majd, ha nyer?

Igen, bennem is felmerült az ünnepi beszédet hallgatva, hogy itt azért az ország miniszterelnöke beszél egy állami ünnepen arról, kire is kell szavazni és ki az ő legnagyobb ellensége. Nem hiszem, hogy ez már bármikor változna: eddig ez a politika és kommunikáció hozott sikereket.

A háború kitörése előtt a Mi Hazánknak az oltásellenes retorikával, illetve az MKKP-nek is úgy tűnt, van esélye kiemelkedő eredmény elérésére. vagyis a parlamentbe jutásra. Most ez elszállni látszik, ön is egyetért ezzel?

Az MKKP helyzetét nehezebbnek látom, ráadásul mintha nem is igazán próbálnának változtatni ezen, alig-alig látszanak. A Mi Hazánk sokkal aktívabb, sokkal láthatóbb, számukra a megkülönböztető jegy megtalálása tűnik most nehéznek. Nem lehet azt mondani, hogy rossz helyen próbálkoztak, de egyelőre a kampány kétosztatúságát nem sikerült megbontaniuk. Ma úgy gondolom, hogy mindkét párt parlamentbe kerülése meglepetés lenne, de a Mi Hazánkat látom ehhez valamivel közelebb.

Korábban azt hittük, az egyes politikusok személyes botrányai jellemzik majd a kampányt. Aztán kitört a háború, most úgy tűnik ez lesz meghatározó. De 19 nap még mindig van. El tudja képzelni, hogy jön még valami olyan esemény, ami megint mindent borít?

Várjuk ki a végét. Annál is inkább, mert az ilyen ügyeket tényleg nem érdemes túl korán ellőni. Nyilván fogalmam sincs, hogy mi lesz, de a politika háttérvilágában elég erősen tartja magát, hogy várnak még ránk új dolgok. A kérdés az lehet, hogy ennyire hangos háborús- és kampány zajban, mennyire üthet nagyot egy akár valóban erős botrány. Mindent szerintem már semmi sem borítana, de hatása azért lehet.

Kósa András
Kósa András Az Azonnali főszerkesztője

A belpolitikán kívül külpolitikával és uniós ügyekkel is szívesen foglalkozik, de természetesen a focihoz is ért. Beszélni legalábbis szeret róla.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek