Az UEFA nyilvános adatokból kijött statisztikái 3,3 millió forintról beszélnek ezzel szemben. De kinek van igaza?
Egészen furcsa módon adott hangot felháborodásának a Magyar Labdarúgó Szövetség, miután a Menedzsment Fórum és több másik magyar újság is azt az adatot olvasta ki az európai futballklubok leadott adatai alapján lehozott pénzügyi statisztikából, hogy
A szám egésze egyszerűen jött ki: a bárki által elérhető dokumentum szerint 2018-ban egy átlagos magyar elsőosztályú csapat 5,3 millió eurót, azaz úgy 1,7 milliárd forintot költött fizetésekre. Mivel 2015-ben még 3,5 millió eurós volt az átlag bérköltség, ez 16 százalékos emelkedést jelent, ami azért elég szép teljesítmény azt nézve, hogy a magyar futball szinte teljesen az állam pénzéből él, és egyelőre nyoma sincs annak, hogy lábra tudnának állni ezek a klubok.
Viszont most érkezett az MLSZ, és közölte, hogy ez hülyeség:
– áll a közleményben.
Bár a közlemény külön üzen a szenzációhajhász újságíróknak és önjelölt közgazdászoknak is, akik tévesen következtettek az adatokból arra a 3,3 millió forintra, azt mégsem közölték, pontosan hogyan kellett volna a futballklubokat működtető gazdasági társaságok nyilvános adataival dolgozni, hogy az általuk helyesnek gondolt szám jöjjön ki. A gazdasági társaságok adtak le rossz adatokat?
Persze az is felmerülhet, hogy mindenkinek igaza van, ugyanis az UEFA statisztikája nemcsak a játékosok bérköltségéről beszélt, hanem a teljes klubéról, amibe beletartozik a masszőrtől kezdve a takarítóig mindenki, viszont ezek szerint nekik kellene felhúzni nagyon a bérköltségeket, és jobban keresniük, mint a focistáknak.
A fő kérdés persze az, miért is lehet vitázni egyáltalán ezen, de erre egyszerű a válasz:
A játékosok szerződései nem nyilvánosak, ők maguk sem beszélhetnek róla, de még az átigazolási összegekről sem tudni azon kívül, hogy kapott-e pénzt valakiért egy klub, vagy szerződésbontásról van szó.
Ezért van, hogy biztos összegeket tulajdonképpen három forrásból lehet ismerni: ha külföldre igazol egy futballista, mert akkor a klubok nyilvánosságra hozzák általában, mennyit fizettek érte, nyilvános még az európai kupaszereplésekért az UEFA-tól kapott összeg, illetve a működtetők nyilvános adatai.
Emiatt például azt sem lehet tudni, hogy akár a 3,3 millió forint, akár az 1,6 millió forint hogy jön ki, hiszen arról is csak pletykákból értesülhetünk, hogy a hazatért magyar sztárfocisták mennyiért jöttek haza. Jó példa erre a Székesfehérvárra települt Huszti Szabolcs története: ő 2018-ig Kínában havi 3,3 millió eurót, azaz úgy egymilliárd forintot keresett. Ennek Magyarországon még az elszabadult összegek mellett sem kaphatta meg a töredékét sem, de a Rangadó a magyar futball pénzügyi viszonyait jól ismerő forrásra hivatkozva havi minimum 15 millió forintra tippelt.
A profi focisták fizetésén persze mindig jó csámcsogni, de azért emeljük ki, hogy a civil munkával való összehasonlítás is kissé populista módszer: elsőre például az MLSZ által emlegetett 1,6 millió forintos alapbér is brutálisan magasnak tűnik a magyar átlagfizetéshez képest,
Arra, hogy mennyire egyedülálló a magyarországi titkolózás, nagyon jó péda a 2016-os Európa-bajnokság: akkor a Finance Football szedte össze és rakta sorba a huszonnégy résztvevő válogatott szövetségi kapitányainak fizetéseit. A lista végén az akkori szövetségi kapitányunk, a német Bernd Storck szerepelt, de nem azért, mert ő kapta a legkevesebb pénzt: egyedül nálunk nem számít nyilvános adatnak, mennyi pénzt kap a stáb.
Érdemes böngészni ezt a listát, hiszen arányszámok azért kijöhetnek belőle: például akkor a legrosszabbul (már ha nem számoljuk az Oroszországban ingyen dolgozó Szluckijt) Románia szövetségi kapitánya, Anghel Iordănescu keresett a maga havi 10 ezer eurójával, ami úgy 3,3 millió forint. Valószínűtlen, hogy ennél magyar kollégája sokkal kevesebbet vitt volna haza, és valószínűleg hasonlót kell elképzelni az aktuális edzőnk, Marco Rossi szerződéséről is.
Hogy mennyire nem lényeges kérdés a piac a magyar futballban, pláne ha mondjuk Felcsútról van szó, arra Ezekiel Henty pénteki átigazolása is jó példa: a néha képességeiről, néha balhéiról ismert támadóért például nulla forintot kapott a Puskás Akadémia annak ellenére, hogy külföldre passzolták el az idén Európa Ligáig jutott Slovan Bratislavához. Henty ugyanis nagyon menni akart már most, ezért egyszerűen felbontották a szerződését, tehát összességében az égvilágon semmit nem profitáltak abból, hogy egy magyar szinten kiemelkedő képességű légióst tovább értékesítettek.
A Magyar Labdarúgó Szövetségnek feltettük a helyes számolással kapcsolatos kérdéseinket, de a cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak. Ha ez a helyzet változik, arról természetesen beszámolunk. A magyar klubok 2018-as bevételeinek furcsaságaival már foglalkoztunk egy korábbi cikkünkben, azt ide kattintva olvashatod el.
UPDATE: Válaszolt az MLSZ!
„Az UEFA Benchmark Riportjában nem a játékosok bérét közölte, hanem a klubok egész éves, egész klubra vonatkozó személyi kiadásokat (beleértve a játékosok keresetén túl a szakmai stábot, kiszolgáló személyzetet, a gazdasági társaság vezetését és adminisztrációját, valamint a társadalombiztosítási járulékokat). Ezt a fontos tényt az UEFA az adott fejezet legelején közli. (...)
Az európai szövetség a nyilvános gazdasági beszámolók segítségével állítja össze Benchmark Riportját.
MONTÁZS: Pintér Bence / Azonnali
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.