Nincs ember, aki jobban képviselné a magyar kormányt külföldön, mint Kovács Zoltán

Az a Magyarország amelyik az európai partnereivel, szövetségeseivel, kvázi barátaival ilyen stílusban kommunikál, ne lepődjön meg, ha majd csak a hasonszőrűek hajlandóak vele szóba állni.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Kedden tárgyalta második körben az Európai Unió Tanácsa a magyar jogállamiság helyzetét a 7-es cikkely szerinti eljárás keretében. Tudod, ez az az eljárás, amit még tavaly az Európai Parlament Judith Sargentini holland zöldpárti jelentéstevő javaslatára indított meg Magyarország ellen az EU-szerződések jogállamiságról szóló részeinek megsértése miatt.

Az EU Tanácsa ugyebár az a testület, amely a tagállami minisztereket tömöríti – az adott tárgyalt ügytől függ, hogy éppen melyik miniszter képviseli az adott tagállamot a Tanácsban. Ez a szerv felelős a tagállami kormányok képviseletéért, a szakpolitikák összehangolásáért, valamint az Európai Parlamenttel közösen a Bizottság által javasolt jogalkotási javaslatok kidolgozásáért és elfogadásáért, szóval a Tanács az EP-vel közösen az EU fő döntéshozatali szerve.

míg a nemzetek feletti, vagyis szupranacionális alapon működő Európai Bizottság és Parlament általában még mélyebb integrációt és a nemzetállami hatáskörök fokozatos nyesegetését szeretné, addig a nemzetállami érdekeket képviselő, kormányközi Tanács az, ami megálljt tud parancsolni egy föderális olvasztótégely-Európa kialakulásának.

Szóval, ha valahol, hát a Tanácsban józan észérvekkel, ügyes retorikával és okos diplomáciával meg lehetne győzni a magyar jogállamiság miatt hőzöngő tagállamokat arról, hogy nincs itt semmi látnivaló, és vannak az EU-ban jelenleg fontosabb problémák is annál, mint hogy ki nyert meg valami magyar közbeszerzést, vagy mennyire szabad a magyar média.

Pont nem az EU Tanácsa az hely, ahol túlságosan hatékony lenne a melldöngetős, hőzöngős „diplomácia”, amiről már Várhelyi Olivér csuklóztatásakor is meggyőződhettünk, mennyire kontraproduktív.

Ehhez képest miközben kedden Varga Judit igazságügyi és Palkovics László innovációs miniszterek tagállami kollégáik kérdéseire válaszolgattak az igazságszolgáltatás, a média és a tudományos élet szabadságával kapcsolatban, a kormány nemzetközi ügyekért felelős szóvivője, a CEU-n végzett Kovács Zoltán bőszen twitterezgetett legalább annyiszor sorosozva, ahány millió forinttal gazdagodott a múlt héten Mészáros Lőrinc. Tette mindezt egy olyan ülésen, ami elvileg zárt volt, ráadásul pont a magyar kormány kifejezett kérése miatt lett zárt.

az uniós általános ügyek tanácsának ülését pedig úgy harangozta be, hogy „a Soros-kórus mindjárt színpadra áll”. A tweetek színvonala hasonló szellemben folytatódott, szó esett „Soros-univerzumról”, „brüsszeli balliberális társ-összeesküvőkről” az ülés során a levegőben terjengő „izzadtságszagról”, „Soros által pénzelt sajtószervezetekről”, meg még annyi minden másról.

Kiderült továbbá, hogy:

+ A brüsszeli bürokrácia és a Soros-univerzum örökzöld kedvencei az igazságszolgáltatás, a véleménynyilvánítás és az oktatás szabadsága.

+ Nevetséges: mióta van joga egy másik EU-tagállamnak a magyar parlament felsőházának szerepét játszania?

+ A magyar delegáció hősiesen helytáll, megpróbálják a tények és a kontextus talajára visszaállítani a vitát, de a másik oldalt ez nem zavarja. #whyletfactsgetintheway (miért is hagynád, hogy a tények az utadba álljanak? – a szerk.)

+ Hollandiában nincs is alkotmánybíróság. Talán aggódnunk kéne?

+ A svédek természetesen „aggódnak” – de kérdések helyett szokás szerint leckéztetnek minket demokráciából.

+ Ma szemtanúi lehettünk annak, ahogy Soros-kórus berántotta az EU általános ügyeinek tanácsát a saját ideológiailag vezérelt politikai harcába.

Legszívesebben azt mondanám, hogy

Sajnos viszont azzal sem lennénk beljebb, hiszen ahogy a kormányszóvivőség, úgy a KESMA-médiumoknál való elhelyezkedés közpénzből menne.

És ne felejtsük el azt sem – mint ahogy erre Fekő Ádám is rájött az Azonnalin –, hogy tulajdonképpen nincs jobb ember Kovács Zoltánnál arra, hogy a nemzetközi porondon képviselje az Orbán-kormány politikáját. Mondhatni megtestesíti mindazt, amit a magyar kormány a világról általában gondol, már ha feltételezzük, hogy a közbeszerzéseken kívül egyáltalán gondol valamire. Alufóliasisakos konteózás, vegyítve egy kis némethszilárdos, pörköltszaftos prolisággal,

Kovács kellőképp opportunista ahhoz, hogy volt CEU-diákként kezdjen vad sorosozásba, kellőképp hűséges, hogy az önálló gondolatok meg se fogalmazódjanak benne, és kellőképp véresszájú, hogy fel se merüljön benne, hogy a világ nem fekete-fehér, és nem mindenkivel ujjbábozik Soros György, aki esetleg fel meri vetni, hogy mégiscsak a magyar kormány egy törvényjavaslata üldözte el az ország egyik legjobb egyetemét Budapestről.

Az a baj, hogy ezért a teljesítményért pedig fizetünk. Nemcsak adóforintok formájában, hanem azzal is, hogy a Kovácshoz hasonló apparatcsikok fáradozásainak köszönhetően végtelenül sikerült lezülleszteni az ország reputációját. Biztos jó móka lehet „fáradhatatlan Soros-kórusról” cikkezni az About Hungary nevű kormányzati blogon „Nicsak, ki beszél – megint” címen futó írásban, csakhogy az a helyzet, hogy

Ami itt publikálódik, azt egy gyanútlan külföldi olvasó hivatalos magyar álláspontnak fogja tekinteni, főleg, ha a cikkeket a magát a magyar kormány nemzetközi kommunikációért felelős államtitkárának nevező diplomáciai futóbolond közli.

Az a Magyarország pedig, amelyik az európai partnereivel, szövetségeseivel, kvázi barátaival ilyen stílusban kommunikál, nos, az ne lepődjön meg, ha majd csak a hasonszőrűek hajlandóak vele szóba állni.

Olvasnál még Illés Gergőtől az Azonnalin? Ide kell kattintanod!