+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. október 16. szerda, 18:55
Nem csitul a friss irodalmi Nobel-díjas körüli purparlé. Peter Handke karintiai szülőfalujában támadt rá az újságírókra, mert azok Milošević melletti kiállásáról akarták kérdezni. A félig szlovén író mindig is dühösen reagált az őt érő kritikákra.

Tizenöt év után ismét egy osztrák író kapta az irodalmi Nobel-díjat. Míg Elfriede Jelinek, a korábbi díjazott saját országát érintő kritikái miatt volt vitatott, az idei ünnepeltnek, Peter Handkének a miloševići rezsim melletti kiállásait róják fel.

 

Mint azt az Azonnali is megírta: a félig karintiai szlovén származású Handke a jugoszláv polgárháború után egyre egyértelműebben állt oda Slobodan Milošević nemzetközileg elszigetelt rezsimje mellé. Miközben a polgárháború kirobbanásakor még a nyugati baloldalon valóban sokan Miloševićben látták Jugoszlávia megmentőjét, aki a horvát és szlovén „fasizmust” megállítja, a srebrenicai mészárlás után nagyon kevesen maradtak meg a szerb elnök mellett.

 

Handke közéjük tartozott. Egy 1996-os könyvében szerbiai tájleírások mögé rejtetten állt ki a nemzetközi szankciókkal sújtott ország mellett. Miután pedig a rezsim megbukott, és Miloševićet Hágában perbe fogták, petíciót írt alá mellette.

 

Handke tartotta 2006-ban Milošević temetésén a gyászbeszédet.

 

Az idei kitüntetése tehát jeletős vitákat, ellenérzéseket váltott ki. Saša Stanišić, Boszniában született német író kedden, a rangos Német Könyvdíj átvételekor frankfurti beszédében keményen bírálta Handkét, akinek életművét gyakorlatilag hazugságnak nevezte.

 

Rosszul végződött látogatás

 

Ugyanaznap Handke szülőfalujában Griffenben (Grebinjben) tett látogatást, ahol többek között Karintia szocdem tartományfőnöke, Peter Kaiser gratulált neki. Eddig még jó is volt a hangulat, de aztán jöttek az újságírói kérdések, és – az ORF beszámolója szerint – Handke egyre ingerültebb lett.

 

Amikor egyesek arra voltak kiváncsiak, hogy mit szól Stanišić kritikájához, Handke dühösen reagált, mert szerinte mindenki csak ugyanarról kérdezi. Szerinte „a reakciókra adott reakciókra adott reakciókra“ kéne neki válaszolnia, de őt nem érdekli „a világ” – ez már a miloševići gyászbeszédben is visszatérő motívum.

 

„Író vagyok, Tolsztoljtól, Homerosztól, Cervantestől jövök, hagyjatok engem békében, ne tegyetek fel ilyen kérdéseket.”

 

Majd valóban megszakította az egész eseményt, és eltávozott. Azt még hozzátette: nem fog ezentúl sohasem nyilatkozni újságíróknak, mert azokat úgysem érdekli az irodalom. A mára meghirdetett helyi programját pedig eleve le is mondta.

 

Nem először jön dühbe

 

Mielőtt még elviharzott volna, elmondta: a Nobel-díj miatt „eloldva” érzi magát önmagától: „Az ember nem ugyanaz az egyén, aki – meg aki volt.”

 

Mostani dühös fellépése viszont éppen azt mutatja: Handke az maradt, aki volt. Nem először fordul először vele, hogy kritikus kérdésekre nem válasszal, hanem dühös támadással reagál. A balliberális Der Standard bécsi napilap szedte össze Handke legismertebb dühkitöréseit.

 

Amikor például 1996-ban a bécsi Burgtheaterben zajló beszélgetésen szóba került Handke Milošević-párti könyve, amely a kérdező szerint „empátia nélküli“, Handke azt válaszolta:

 

„menjen haza, és dugja fel a seggébe a megrendülését“.

 

Handkéra az is jellemző, hogy szereti utólag elrelativizálni a mondatait. Amikor 1999-ben a szerb televízióban azt nyilatkozta, hogy a szerbek nagyobb áldozatokat hoznak most, mint egykoron a zsidók, azzal védekezett, hogy rosszul fejezte ki magát, mert franciául beszélt. Milošević temetésénél mondott beszédét pedig utólag „mini-beszéddé“ fokozta le, aminek semmi jelentősége se lett volna. Eleve nem Milošević mellett akart kiállni, hanem „nyelvkritika“ alá akarta vonni a nyugati sajtó Szerbia-képét.

 

A díjakhoz való viszonya is eléggé érzelmektől fűtött. 1999-ben Szerbia NATO-bombázása elleni tiltakozásul visszaadta a még 1973-ban kapott Büchner-díj után járó pénzt. 2006-ban pedig annyira dühös lett, amikor – hasonlóan a mostani helyzethez – a düsseldorfi Heinrich-Heine-díj kapcsán mindenki a Szerbia melletti kiállásáról beszélt, hogy először adott egy nagyinterjút a Neue Zürcher Zeitungnak, amiben még Radovan Mladićot, a srebrenicai népirtás felelősét is megvédte, és kétségbe vonta a srebrenicai népirtást, majd lemondott a Heine-díjról.

 

Alida Bremer, német-horvát író szerint

 

„Handkénak a nyugati újságírók és a nyugati demokráciák elleni kritika a tényeknél is fontosabb”.

 

A Németországban élő szerző felhívta arra is a figyelmet, hogy a manapság a szélsőjobboldalon kedvelt „Lügenpresse” („hazugság-sajtó”) kifejezés is Handkétól származhat, aki 1996-ban „a hazugságok sajtójáról” írt a nyugati sajtó Milošević-kritikája és jugoszláviai tudósításai kapcsán.

 

Miljenko Jergović, az egyik legnayobb kortárs horvát író (aki Boszniából származik) azonban azt kéri mindenkitől, aki kritizálja Handkét, hogy ne politikai szövegeivel, hanem azok irodalmi értékével foglalkozzék. Jergović már egy 2015-ös esszéjében arról írt, hogy Handkének két ország volt mindig is nagyon fontos az életében: Amerika és Jugoszlávia. Jugoszlávia létezése alatt Handke a horvát és szlovén közélet része volt, azaz Jergović szerint

 

az az igazán érdekes kérdés, „hogyan lett Handke zágrábi íróból belgrádi”.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ezt azután mondta nekünk, hogy erdélyi magyar extremizmusról és az erőszak veszélyéről értekezett.

A balos-liberális hetilapoknál sehol sem ért címlapot a századik évforduló, nem úgy a kormánypártiaknál! Fotók!

Ungváry Krisztián segédletétől kezdve az Ismerős arcokén át a legkülönfélébb módon várhatunk megemlékezést. Mutatjuk, mit!

A filmcsatornák hétvégi délutánjainak egyik legstabilabb szereplője szinte semmit nem vesztett minőségéből.

A svéd fővirológus bírálta országa járványügyi kezelését, noha maga találta ki a különutat. Most elismerte: túl sokakat vesztettek el.

Eddig 2190 regisztrált gyógyult fertőzött van Magyarországon, és továbbra is csökkken az ismert aktív fertőzöttek száma.

A hét kérdése

Egy etnikailag sokszínűbb Nagy-Magyarországban a politikai térkép is egészen más lenne, mint most. Hogy mennyire, arról csináltunk egy szavazást!

Azért ide elnéznénk

Még ha online is, de június 5. és 6. között a Rosalia borfesztivál keretében lesznek élő interjúk borászokkal, művészekkel és a gasztronómia képviselőivel.

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

DrMáriás festményeit Győrfi Pálról, a nyugalomhipnózis nagymesteréről, vagy Müller Cecíliáról, Baby Yoda megmentőjéről június 6-tól nézheted meg Szentendrén.

Mi fog történni az albérletpiaccal a koronavírus-járvány miatt kibontakozó gazdasági válság hatására? Június 9.

Ipari stílusű bútorok, munkavédelmi plakátok és sok más június 13-án.

Ezt is szerettétek

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás