+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. október 15. kedd, 18:37
A csütörtökön kezdődő Frankfurti Könyvvásár előeseménye minden évben a Német Könyvdíj, amely Európa egyik legrangosabb irodalmi kitüntetése. Idén a Boszniában született német író, Saša Stanišić kapta a díjat. Beszédében bírált egy másik kitüntetettet, az irodalmi Nobel-díjas Peter Handkét.

Csütörtökön kezdődik – a kiállítók és látogatók számát tekintve – a világ legnagyobb könyvfesztiválja Frankfurtban, amely nem csak a német irodalomról és kiadókról szól. Már csak azért sem, mert minden évben van egy vendégállam, amely a saját irodalmával van jelen – ez idén Norvégia. (Magyarország pont húsz évvel ezelőtt volt vendégország.)

 

A könyvfesztivált megelőzi a Német Könyvdíj, amely ugyan a német nyelvű alkotások közül díjaz, de Európa egyik legfontosabb irodalmi kitüntetése. Végül hat utolsó körös közül a zsűri Saša Stanišić Herkunft (Származás) című regényét választotta ki. A boszniai háború idején szüleivel Heidelbergbe menekült és ott felnőtt író

 

regényében saját határátlépéseit és identitáskeresését mutatja be a boszniai Višegradtól a badeni Heidelbergig.

 

A mostani kitüntetés azért is nyer sajátos fénytörést, mert az irodalmi Nobel-díjat egy másik németnyelvű szerző, Peter Handke kapta, aki munkáiban szintén sokat foglalkozott Jugoszláviával.

 

Csak míg Stanišić tényleg onnan származik, és a polgárháború idején menekülni kényszerült, Handke a volt Jugoszlávia területére kívülről tért vissza, ahol karintiai szlovénságát és főleg antiimperialista baloldaliságát a szerb nacionalizmus támogatásában vélte kifejezhetni. Több regényében is kiállt a nemzetközileg elszigetelt Slobodan Milošević rendszere mellett, akiért 2004-ben – amikor az egykori szerb államfő már Hágában ült vádlottként – petíciót is aláírt. 2006-ban pedig ő tartotta Milošević temetésén a gyászbeszédet, kiemelve, hogy „az úgynevezett világgal” ellentétben ő nem ismeri az igazságot, ő hallgatni, figyelni, kérdezni szeret, és ezért szeret „Jugoszlávia közelében, Szerbia közelében, Slobodan Milošević közelében” lenni.

 

Handke irodalmi Nobel-díja nagy felzúdulást váltott ki, megosztotta az értelmiséget is. Míg mondjuk az amerikai PEN klub testületileg tiltakozott a stockholmi bizottság döntése ellen, Wim Wenders, aki mellett Handke többször dolgozott forgatókönyvíróként, nagyon meleg szavakkal állt ki mellette.

 

Stanišić mostani kitüntetése mintegy ellenreakcióként is értelmezhető, bár tény: a Herkunft valóban az idei év nagy irodalmi sikere volt már eddig is, én is Stanišićra tippeltem, hogy ő nyeri a Német Könyvdíjat. Jugoszláv háttere miatt azonban elkerülhetetlen volt, hogy ne Handke díjazásának kontextusában jelenjék meg. Amit Stanišić fel is vállalt. A frankfurti Császári Teremben tartott

 

ünnepi beszéde gyakorlatilag egy dühös kirohanás volt nem csak Handke díjazása, de Handke egész életműve ellen, amit Stanišić „hazugságnak“ nevezett.

 

Stanišić családja 1992-ben, amikor a későbbi író tizennégy éves volt, menekült el Višegradból a szerb csapatok elől, holott mamája szerb származású. Stanišić szerint „művei egy olyan valóságnak köszönhetőek, amely Handkénél csak hazugságból áll“. Márpedig Stanišić szerint még a fiktív irodalom sem hazudhat.

 

„Azért állok itt, hogy azt az irodalmat ünnepeljem, amely leírja az időt, de az az idő, amit Handke leír, sohasem létezett Boszniában” – mondta a jutalmazott író, aki ezért csak „a Nobel-díj ötven százalékának”, azaz a szintén idén díjazott lengyel Olga Tokarczuknak gratulált. A terem felállva tapsolta ekkor már Stanišićot.

 

Handke a régi baloldal embere: az ő hősük, amiért szembeszáll a politikai korrektséggel, az euroatlanti világgal, Németország amerikai elköteleződésével. Az egykori hatvannyolcasok közül a nagy Amerika-ellenességükben sokan sodródtak le diktátorok támogatásáig. Ezért állt oda Handke is Milošević mellé – mondván: akit a NATO bombáz, az biztos csak jó ember lehet. És ebben a meggyőződésben sokan követik őt a mai napig.

 

Amikor Handke irodalmi Nobel-díja kiderült, Denis Scheck irodalomkritikus éppen annak örvendezett, hogy „ez egy pofon a politikai korrektségnek“. Stanišić díját ezért az ő hívei aztán – Sophie Paßmann szavaival – „a politikai nem-korrektség elleni pofonként“ ünnepelték.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Fideszes nincs a jelöltek között, a párt néppártbeli tagsága ugyanis még mindig revízió alatt van. De KDNP-s, felvidéki hidas és MKP-s vagy épp erdélyi RMDSZ-es politikus sem jelöltette magát pozíciókra.

A Hosszúlépés mozgalom kezdeményezése célba ért, a II. kerület már bevállalt egy női szobrot. Kerpel-Fronius Gábor azt ígéri, az új köztéri szobrokkal vége a tíz éve tartó vizuális környezetszennyezésnek.

A terhes nőre harmincöt esetet sikerült rábizonyítani, de valószínűleg több követőjéről is nagyon sok pénzt gombolt le.

Újabb óriási tüntetésen követelték Prágában az összeférhetetlenséggel vádolt miniszterelnök lemondását.

Az Azonnali megkérdezte a leköszönő elnök Nagy Károlytól, mit szól az eredményhez, és nem csalódott-e miatta.

Minden rettegés ellenére elképesztően jó stadion lett Magyarország új nemzeti stadionja, úgyhogy most már tényleg itt lenne az ideje focizni is. Riport a Puskás-avatóról!

De vajon médiahekk az egész, vagy tényleg visszatér a Savoyai-ház Olaszországba?

A hét kérdése

„Támogasson téged a Momentum!” – hangozhatna a mondat azoktól, akiken megpróbáltak segíteni Fekete-Győrék az elmúlt napokban.

Azért ide elnéznénk

Jobbnál jobb európai filmeket vetítenek november 13-15. között, ráadásul még jegyet is lehet nyerni!

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Eljött a te időd! Ugyanis a szocialista párt szervezésében megnézhető Az ifjú Karl Marx című film november 14-én.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

Ezt is szerettétek

Miért nézik le egymást az értelmiségiek és a melósok? Három pályakezdő: egy büszke gázszerelő, egy egyetemista és egy self made man mondja el.

Romániának is valamiről illene szólnia. Most arról szól, hogy nagy, és még nagyobb akar lenni. Így nehéz lesz bármiféle autonómia, mert az nem mennyiségi, hanem inkább minőségi cél. Véleménycikk!

Az EU leendő éléskamrája lehetne a zöldségek tömegét termelő Észak-Macedónia, aminek az új nevét a lakói nagy része rühelli, de elviselik az olyannyira vágyott EU-tagság áraként. De lesz-e ebből valami?

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás