+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kulcsár Árpád
2019. június 28. péntek, 16:15
Peer Krisztián költő adott egy interjút, amivel elég sok baj van, például az, amiért G. Fodor Gábor beperli, Demeter Szilárd, a PIM igazgatója meg ledrogosozza. Jó látni, hogy meghatározó kulturális szereplők milyen finom stílusban vitáznak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Peer Krisztián, akiről tavalyelőtt megjelent, 42 című kötetéig csak a magyar irodalmi szcéna egy vékony szelete tudta, hogy kicsoda, egy, a 24.hu-nak adott interjúban megcsillogatta remek retorikai képességeit, és vérig sértett legalább három embert, de úgy sejtem, többet is. 

 

A reakció a szokásos volt, a NER-oldalon megvetés és alkoholistázás, a nem-NER-oldalon meg hurrázás, hogy Peer most jól megmondta. Az a baj, hogy megint hiányoznak a mérsékelt hangok a történetből: Peer randalírozik egyet, ez egyik oldalon elkönyvelődik valamiféle bátorságként – azok, akik nem rendelkeznek a Peernek megadatott kitüntetett pozícióval, titokban úgy érzik, hogy helyettük is beszélt, a másik oldalon meg cinikusan lepattintják, hiszen hogyan érne fel Peer hangja azokhoz, akik annyi közpénz tetejéről lógatják le a lábukat a magyra ugarra.

 

G. Fodor Gáborhoz, a 888 szabadszájú főszerkesztőjéhez azért felért, és ő pedig perel. Az a vicces, hogy ebben az esetben még igaza is van.

 

A NER-asszonyok kevésbé diszkrét bája

 

Az interjú egy részében szóba kerül, hogy Peer ilyen indulatos ember, sokszor vissza akarja fogni magát, és sokszor nem sikerül neki. Ennél a pontnál elmondja, hogy ahányszor meglátja G. Fodort, mindig tele torokból üvöltözni kezd rá, mintegy a nép hangjaként  Ez még vicces is lenne, jó elképzelni, hogy megy G. Fodor az utcán, és egyszer csak Peer rárivall a semmiből.

 

Lelke rajta, mondhatnánk, mért ne lehetne ráüvölteni valakinek G. Fodorra, aki a szélsőjobboldali média egyik vezéralakja, és a lapjában annyi ember méltóságába gyalogoltak bele? Csakhogy itt a költő el is mesél egy történetet, miszerint  „egyszer a boltban a [G. Fodor] csajának besípolt a táskája. Ilyen kontúrtetovált-szájú, megvetően pillantgató, hivatásos jócsaj, haha. A NER nőképe is megérne egy misét, na, mindegy”. 

 

Helyben vagyunk.

 

A költő néhány sorral fennebb azt sérelmezi, hogy írtak a 42 című kötetéről egy kritikát, amiben mennyire igazságtalanok voltak vele a szerzők, mivel hogy verseiben macsó szerepet fedeztek fel. 

 

Erre Peer demonstrálja, hogy a hétköznapokban, egy bolti vásárlás közben simán képes a kinézete alapján leszólni egy nőt, sőt, indirekte megbélyegez minden más nőt is, akinek a zsírosbödönhöz közel álló férfiakhoz van köze.

 

Magyarországon eléggé bevett szokás a férfi ellenségeket a hozzájuk közel álló nők reprezentációján keresztül támadni, ha Rogán Cecília megjelenik egy plakáton, akkor rögtön élcelődés lesz a vége. Vajna Tímea Instagram-aktivitása meg indokolatlanul sok figyelmet kapott ahhoz képest, hogy hány hasonszőrű, úgynevezett celeb futkos a magyar prérin. Emlékezzünk csak rá, hogy egy ország csámcsogott rajta, hogy nem gyászolja eléggé a férjét, hiszen közben férfiak fotóit lájkolgatta – csakhogy valójában egy instaalgoritmus volt a tettes.

 

A NER kritikusainak tehát gyakran válnak céltábláivá a barátnők és feleségek, akik úgy vannak beállítva, mintha a hatalommal bíró férfiak nélkül semmilyen teljesítményre ne lennének képesek, legtöbbször úgy, hogy senki nem kíváncsi arra, hogy egyébként ők mit gondolnak. A mai, úgynevezett baloldali sajtóban a NER-feleségek gyakran tudatlanként, amolyan plázacicaként vannak bemutatva, akik még férjeiknél is méltatlanabbul dőzsölnek az összeszedett-összelopkodott vagyonból.

 

Egy kapcsolat megítélése azonban – egyrészt, hogy nem föltétlenül a mi dolgunk, ugye – ennél sokkal árnyaltabb szokott lenni. Nem biztos, hogy mindezek a nők pusztán a vagyonosodás reményében vannak kapcsolatban férjeikkel, barátaikkal. Akik meg igen, mert hát persze van ilyen, ott is el kellene gondolkodni, hogy miféle sikerességi modelleket sulykol a szociokulturális közeg évtizedek óta ezeknek a nőknek. És nem azt mondom, hogy senki ne kritizálja, ha valaki magángéppel viszi a beteg macskáját Amerikába, de maximum környezettudatossági okok miatt.

 

A lényeg, hogy nőket kinézetük alapján gúny és megvetés tárgyává tenni egyáltalán nem etikus, másrészt a probléma lényegi megoldásához a legkevésbé sem járul hozzá.

 

Másrészt üvöltözni lehet G. Fodorral, de gnómnak titulálni, ahogyan Peer teszi, megint csak elég tré dolog. Peer maga mondja, hogy nem túl elegáns dolog, hiszen bodyshaminget, dehumanizálást művel, csakhogy rögtön fel is menti magát, hogy hát őt a közeg fasizálja. Külön mókás, ahogyan a már említett kritika is kitért rá, valamiképp a 42 verseiben is ezt csinálta: az önsorsrontó, önpusztító, nehéz természetű, megfékezhetetlen költő szerepét veszi fel, arra számítva, hogy ennek nyílt vállalása meg is szünteti ezt az olvasók fejében.

 

Mintha a cinizmus és a másik méltóságának rombolása kevésbé számítana, ha a saját méltóságomat is ugyanúgy rombolom.

 

Az is külön vicces, hogy Peer a kritikusait, akik ezt nem így látják, lebolsevistázza. G. Fodor mindenestre perel, és jól teszi. Persze jó volna hinni, hogy ezentúl ő maga is jobban figyel majd mások méltóságának tiszteletben tartására, de csekély e remény

 

Demeter Szilárd, az ostoba

 

A másik nagy bajom ezzel az interjúval a Petőfi Irodalmi Múzeum nemrégiben kinevezett új főigazgatójával, Demeter Szilárddal kapcsolatos rész. Nem Peer az első, aki Demetert valami ostoba, nem mellékesen erdélyi barbárnak állítja be, akit pusztán szolgalelkűsége emelt oda, ahová,

 

mintha Demeter világéletében mást nem csinált volna, mint Orbán Viktor feneke után loholt volna nyújtott nyelvvel.

 

Persze leostobázni és legyinteni jóval könnyebb, mint az általa vezetett intézmény munkáját kritizálni. És hadd említsem meg azt is, hogy a Prőhle utáni hercehurcában Demeter volt az egyetlen, aki egyáltalán beadott pályázatot, szóval olyan sok ok fanyalogni nincs, hogy végülis ő lett az igazgató, még ha a magyar írótársadalom méltóságán alulinak is érezhette a munkát. És nem azt mondom, hogy Demeter attitűdjével ne lennének bajok, csak nem pont ugyanazt jelenti az (elvtelen?) opportunizmus, mint az ostobaság.

 

Persze nem Peer találta ki a barbár, többnyire teljesítmény nélküli erdélyi (író) mítoszát. Megkapta ezt Orbán János Dénestől kezdve egy csomó erdélyi szerző, akik elfoglalták a felkínált pozíciókat az azóta fő figurákká vált alakok által összegrundolt új és elfoglalt intézményekben. Csak valahogy az a demagóg kép kezd élni a másik oldalón állók fejében, hogy

 

az erdélyi író mást sem csinál ugye egész nap, mint iszik, rossz szövegeket ír, és Orbán Viktor ánusza után kajtat, néha előrántja persze a bicskáját is, ami mindig ott van zsebében.

 

Amellett, hogy Demeter filozófiai diplomával rendelkezik és a Korunk folyóirat szerkesztője volt (ez azért önmagában nem rossz tétel egy cévében sem), meglehetősen intelligens ember, ha a régebbi írásait olvassa az ember, akkor kitűnik. És nem nélkülöz tehetséget az sem, ahogyan gyarmatosítja mondjuk az erdélyi média nagy részét, stb. Na persze ez a munka nem az, ami legtöbbünknek tetszik, meg aztán ő is inkább a hűdevagány, bunyózós, nagyon laza rockzenész imázsát kelti magáról, és a Facebokra írt válaszában ő maga sem finomkodott sokat, mikor arra célzott, hogy Peer biztos csak valamilyen drogot tol, és amiatt mondott róla olyanokat, amilyeneket.

 

De akkor mi van? 

 

Hát az van, hogy az egyik fél lenézi és megveti a másikat, amelyik lassan hozzászokik ahhoz, hogy tömött zsebbel könnyű röhögni.

 

Az is van még, hogy a kritika egyre indulatosabb, személyeskedőbb, és elsiklik a lényeg mellett. Az is van, persze, hogy a méltatlanul figyelmen kívül hagyott határon túli irodalmi szereplők egy része most méltatlanul nagy revansot vesz a saját mellőzöttsége miatt, de közben igyekszik ezt úgy tenni, hogy közben el is fogadtassa magát azokkal, akiknek hegemóniáját megtörni igyekszik.

 

Mindenesetre a Peer-féle dühöngőlk azon kívül, hogy tényleg sok ember helyett kiadják a dühöt, nem nagyon oldanak meg semmit. Peer most – jogosan – kap egy pert a nyakába G. Fodortól. Neki sem lett jobb, és úgy egyáltalán senkinek. A bátorság meg csak akkor erény, ha jól csinálja az ember. Mindenesetre jó látni, hogy mennyire finoman tudnak vitázni azok az emberek, akiket saját táboruk meghatározó kultuális szereplőknek tart. 

 

Olvasnál még Kulcsár Árpádtól, ugye? Ide kell kattintanod!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Újabb közös pontra lettünk figyelmesek Szerbiával a pécsi vásárban: 1900 forintért bárki hirdetheti Oroszország urát.

Ma választ Horvátország. Mivel győzködték vagy riogatták a pártok a választókat? Spoiler: menekültekkel nem. Választás előtti plakátkörkép!

A portugál vezetés szerint abszurd, hogy a britek szerint nem biztonságos náluk nyaralni, mert az angoloknál rosszabb a koronavírus-járvány, mint náluk.

„Az, hogy gyakorolhasd a mandátumodat, nem függhet attól, hajlandó vagy-e elfogadni egy magánvállalkozás feltételeit” – véli az Európai Parlament egyik alelnöke.

A szerecsenekről elnevezett berlini metrómegálló, a Mohrenstraße a jövőben egy olyan környékbeli utca nevét fogja viselni, ami egy orosz zeneszerzőről emlékezik meg.

A függetlenként politizáló Bencsik János könyöradománynak tartja azt, és nemet nyomott a kezdeményezésre. Az okokat megkérdeztük tőle!

Az SZFE hallgatói táncoltak és énekeltek, mialatt az Országgyűlés megszavazta egyetemük alapítványi kézbe vonását, a tüntetésen megjelent Karácsony Gergely is. Fotók!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Ivan Krastev bolgár filozófus beszélget a járvány utáni Európáról a bécsi Kreisky Forum online-rendezvényén július 6-án.

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás