Demeter Szilárd, az erdélyi kopó, aki magyar vizsla akart lenni

Vass Csaba

Szerző:
Vass Csaba

2020.11.30. 17:30

A magyar kormánypárt holdudvarán belül könnyen megszabadulnak azoktól az erdélyi magyaroktól, akik fullba nyomják a kretént.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Eszem ágában sincs dehumanizálni önt, Igazgató Úr, csak már a címben meg akartam mutatni, hogy milyen egy rosszul sikerült hasonlat, ha már íróként, és irodalmi múzeumigazgatóként magától képtelen felismerni azt. Rosszul esik, ugye? Nem tudom, látta-e a Ben Stiller rendezte 2008-as Trópusi vihar című filmet. Nem az évszázad mozija, de van benne egy ikonikus jelenet, amit ide is linkelek – de mivel gyanítom, olvasni talán mégis jobban szeret, mint YouTube-videókat nézni, ezért röviden leírom, hogy miről szól az egész.

A lényeg:

sose' szabad fullba nyomni a kretént.

Ön pedig most pont ebbe a hibába esett.

Ha már filmeknél tartunk, akkor elmondanám, hogy én a Feláldozhatók címet adnám annak a filmnek, amiben az Erdélyből Magyarországra érkezett, majd magasra jutott Fidesz-szimpatizánsok történeteit mutatnák be. Tudom, hogy már van ilyen címet viselő amerikai akciófilm, de akkor is.

Szerintem egyetérthetünk abban, hogy

a magyar kormánypárt holdudvarán belül könnyen megszabadulnak azoktól az erdélyi magyaroktól, akik úgymond fullba nyomják a kretént.

 Ha esetleg mégsem így gondolja, akkor engedje meg, hogy felfrissítsem az emlékezetét.

Oláh Gellért. A háromszéki Lécfalva szülötte a 888.hu megmondóembere volt, voltak tévés szereplései is – aztán poénból egy Fidelitas-táborban megengedett magának egy náci karlendítést, amit szerencsétlenségére a kamera is felvett. Repült is, mint a vadlibák.

De ne menjünk annyira messze az időben. Ott van a szintén erdélyi származású Szalma György, aki jó szolgálatot tett ugyan a kormánypárti magyar sajtónak, de jaj, véletlenül magán felejtette az Indiából ajándékba kapott horogkeresztes karkötőjét egy tévéműsorban, ami a jószerencse jelképe. Mondjuk Indiában tényleg, és egy európai újságíró ugye honnan tudhatná, hogy ez nálunk mit jelent.

Neki is mennie kellett. Miért? Mert fullba nyomta a kretént.

Aztán jött ön. Mondjuk Ön még a helyén van, jóval befolyásosabb pozícióban, mint Oláh vagy Szalma, ezért  önt csak úgy félresöpörni is kellemetlen lenne a hatalomnak. De bizonyára érzi ön is és a hatalom is, hogy most nagyon mellé nyúlt. 

Sokan Erdélyben azt hiszik, hogy ön egy opportunista, egy karrierista, aki a pénz és a hatalom szeretete miatt áll ott, ahol. Én nem erősítem ezeknek az embereknek a táborát. Meg vagyok győződve arról, hogy ön egy egyszerű balek, aki szívvel-lélekkel, minden kritika nélkül kiáll a magyar kormány mellett.

Szíve joga mindenkinek oda állni, ahová akar – de azt

senki nem engedheti meg magának, hogy az erdélyiséget, az erdélyi magyarságot csak úgy kénye-kedve szerint a saját brandépítéséhez felhasználja, jobban mondva kihasználja.

Pár hónapja is nevetséges volt, amikor úgy próbálta beállítani magát, mint valami erdélyi szabadságharcos, aki kolozsvári tartózkodása alatt állandó összetűzésben volt a románokkal az éjszakában. Nem állítom, hogy nem voltak balhéi (kinek nem voltak?), de a kocsmázások utáni verekedéseket úgy eladni, mint a magyarságunkért folytatott küzdelmeinket, hát, enyhén szólva is szánalmas.

Ahogyan szánalmas az a virtus is, amit Ön képvisel. Milyen szabadságharcos az olyan, aki beáll a regnáló hatalom mögé, ami igyekszik elnyomni mindent, amit nem ismer és amitől fél?

Milyen szabadságharcos az olyan, aki elfelejtette, milyen kisebbségiként élni egy országban?

Minden, amit Demeter Szilárd ma Magyarországon képvisel, az káros – nem csak a magyarországi magyarságra, de az erdélyi magyarságra nézve is.

Káros, hogy 1,45 milliárd forintnyi állami támogatást lobbizik ki egy olyan erdélyi lapnak, aminek a sógora a főszerkesztője (a sógor becsületére legyen szólva, hogy közvetlenül ezután le is mondott). Káros, mert az látszódik, hogy egy erdélyi magyar nem a tehetsége, szorgalma és munkája miatt, hanem a kormánypárthoz való elkötelezettsége miatt kaphatott meg egy fontos kulturális pozíciót Magyarországon. Demeter Szilárd annak az erdélyi magyar nemzedéknek, aki 2020-ban kezdené pályafutását, semmi mást nem tud mutatni,

csak azt, hogy gyűlöletkeltéssel és behódolással el lehet érni dolgokat, és a lakájbüszkeség meg a szervilizmus mindig kifizetődő.

Demeter Szilárdtól csak elhatárolódni lehet. Nekünk, erdélyi magyaroknak már rég meg kellett volna ezt tennünk, és borzasztóan röstellem, hogy az erdélyi magyar értelmiség nem lépte meg eddig. Sőt, még most sem lépte meg látványosan.

Mi, erdélyiek sokszor azt hisszük, hogyha valamivel szembe kell menni, azt csak haraggal lehet, holott az igazságtalansággal szemben határozottan, de békésen is fel lehet lépni. Csak rajtunk áll, hogy mit kezdünk a Demeter Szilárdokkal, és egy jól irányzott elhatárolódás kezdetnek meg is teszi. Békében, de mindig nyílt sisakkal!

Olvasnál még Vass Csabától? Itt megteheted! Vitáznál vele? Írj!

Vass Csaba
Vass Csaba az Azonnali újságírója
Vass Csaba
Vass Csaba az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek