+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kulcsár Árpád
2019. május 3. péntek, 09:36
Az az ellenzék, amely a kormányt most már hónapok óta – hol intenzívebben, az utcán, hol nyilatkozatokban – a rabszolgatörvénnyel üti, nem vette fáradtságot, hogy a munkások ünnepén tematizálja ezt a munkásokra veszélyt jelentő intézkedést.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Ha van ünnep, ami engem feldob, az a május elseje.

 

Alig esik szó arról, mit is kellene ünnepelni. Nem a munka ünnepe, ahogyan sokan emlegetni szokták, hanem a munkásoké. A munkán nincs mit ünnepelni, max. annyit van rajta, hogy létezik, és nem vagyunk munkanélküliek, mert Európa ezen részén az tragédia, de az, hogy az emberek tehetősebbeknek bocsátják áruba képességeiket, amin azok aztán híznak, azon nincs mit.

 

A május elseje azért jó, mert nem mítoszt ünnepel az ember, és nem absztrakciót, hanem olyan szociális vívmányokat, amelyek csak nagyon durva harcok, sztrájkok, kollektív összefogások árán született meg. Nem egy ember-isten hierarchiát ünneplünk, hogy bénák voltunk, és valaki megváltott, vagy bénák voltunk, és valaki megszületett értünk, nem is az állam-országlakó hierarchiáját, hanem hogy erősek voltak az emberek maguknak megoldani valamit.

 

Namármost én ugye erdélyi vagyok (ezt az olvasók valószínűszeg már leszűrték), nekem az idei budapesti volt az első olyan május elsejém, ami ekkora szabású volt. Gondolkodom, miért nem voltak Romániában ekkorák a népesemények, de valahol érthető, egy magyarnak könnyebb a Kádár-kor hagyományával azonosulni, mint nekünk ott a Ceașescu-éráéval. Ez a nagy különbség a gulyás- és a szélsőségesen nacionalista kommunizmus között. De elmondom, miért tetszett nekem különösen ez.

 

A kihagyott ziccer

 

A május elsejével kapcsolatban, ha van mit ünnepelni, akkor azt mindenképp, hogy a munkások kivívták maguknak a nyolc órás munkaidőt a 14 és 16 órás helyett. Namármost,

 

az az ellenzék, amely a kormányt most már hónapok óta – hol intenzívebben, az utcán, hol nyilatkozatokban – a rabszolgatörvénnyel üti, nem vette fáradtságot, hogy a munkások ünnepén tematizálja ezt a munkásokra veszélyt jelentő intézkedést.

 

Nagyon, de nagyon érdekes, hogy mindenféle ellenzéki összefogdosás szajkózása közben nem jutott eszükbe, hogy újra mozgalmi, politikai jelleget is lehetne adni a napnak. Ez persze nem jelenti, hogy ne kampányoltak volna, mert kampányoltak ezerrel: Karácsony rajongókkal szelfizett, Dobrev fogadóórát tartott a DK színpadán, csakhogy a nép politikai öntudatának visszaadása nem abból áll, hogy elmondom, hogy szavazz rám, mert jó lesz. Az, hogy a május elsejét hagyjuk a sör meg virsli bűvöletében, nagyon vagány,

 

csak ha már úgyis többezer ember ott volt, akkor nyilván meg lehetett volna próbálni elvi közösségbe kovácsolni őket: a szakszervezeteket, a munkásokat, a panelek népét, mindenkit.

 

Ehelyett maradt a szokásos, Pápai Joci, a Sugera Bugera nevű banda, fantáziátlan szónoklatok, politikusok, akiknek láthatóan derogált, hogy ennyi proli között vannak. Pedig.

 

A munkásosztály létezik

 

Az, hogy van öntudata, vagy sincs, nem mindegy persze, az irodai dolgozó nem tudja, hogy hasonló problémái vannak, mint a gyári munkásnak vagy a szabadúszónak. Május elsejét hagyományosan a kétkezi munkások tartják fontosnak, holott a dolog nagy tanulsága, hogy a szakszervezetiséggel remek eredményeket lehet kivívni a munkaadóval szemben. Csakhogy mostanság olyannyira átalakult a munkaerőpiac, olyannyira megnőtt a szabadúszók aránya, hogy nekik nagyon minimális esélyük van egy erős képviseletre, és általában is hiányzik az összeszervező erő hozzá.

 

A régi vágású munkásosztály, aki felé az elit nagyon gyakran megvetéssel fordul, azonban ott volt a Városligetben, hiszen ritkán érik ingerek, ritkán engedhetik meg maguknak, hogy koncertekre menjenek, itt meg ezek ingyen vannak. Nyaralni többnyire nem járnak, itt legalább egy nap leülhetnek a fűbe, és jól érezhetik magukat. Az emberek, akiknek általában csak a szavazata kell, de amúgy kellemetlenek az egész országnak, kivéve, ha valami kínai vagy német autógyárban robotolhatnak, mert akkor elviselhetőek.

 

De amúgy nem nekik szól a CSOK, nem kell velük a belvárosi színházakban, éttermekben találkozni, nem járnak vadászni, mint teszi jó kereszténydemokrata vezetőnk, nem repülnek ki meccsekre, főleg nem magángéppel. Ők csak robotoljanak és szavazzanak, és ha némi szociális engedményt kell tenni feléjük, akkor tessék-lássék módon megadja a hatalom, de mindig csak annyira, hogy azért ne legyenek nagyon éhesek, mert akkor nem ilyen békésen fogják iddogálni a sört.

 

Kolozsvár vs Budapest

 

Én Kolozsváron néhány éve döbbentem rá arra, hogy van egy réteg, ami mindenből kimarad, egy szüreti bálra kellett elmennem, és özönlöttek befele a külvárosból és a környező falvakból az emberek: több ezren táncolták egyre kapatosabban néptáncaikat, rosszul szabott nadrágokban, elméretezett, kopottas zakóban, bőrkabátban. Akkor jöttem rá, hogy van Kolozsvárnak egy rétege, akiket nem nagyon láttam sehol máshol tömegrendezvényen. És akkor egyszerre örültem, hogy látom őket, és

 

rettenetesen idegesített, hogy senki nem akar velük kezdeni semmit.

 

Régóta idegesít, hogy a ‘30-as évek munkásai Marxról és Leninről vitatkoztak, melósokból lettek azok a vezetők, akik aztán elmagyarázták az osztálykonfliktus létezését, és igyekeztek alternatívát kínálni. A mai munkásokat a tömegkultúra ennél ostobább tartalmakkal traktálja, könnyebben befogadhatóakkal, amelyek nem a kritikai gondolkodást kívánják serkenteni (már miért is kívánnák, hiszen az önfelszámolása lenne az efféle kultúra termelőjének).

 

Marad hát Pápai Joci és a Sugera Bugera (csak ők maradtak meg a fejemben). Csakhogy a kritikai gondolkodás hiánya nem csak a kultúraválasztásban, hanem a pártválasztásban is megmutatkozik. Ebben a sémában az én szememben

 

a Szulejmán a Fidesz, a Barátok közt a DK.

 

Ez egyébként benne volt a Reggeli feketében, az Azonnali reggeli hírlevelében is. Ha nem akarsz lemaradni róla, sose késő feliratkozni rá!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A kormányzati bértámogatást hiába igényelték meg, nem kaptak semmit a kávézóban. A hat alkalmazottból mára egy maradt, ő sem kap teljes bért.

Ezzel már hivatalosan három ember jelezte, hogy szívesen lenne az ellenzék közös '22-es miniszterelnök-jelöltje.

Nyithassanak meg korlátozottan a múzeumok, állatkertek, vendéglátó helyek, szállodák, színházak, mozik – Ujhelyi István ezt kéri a kormánytól.

Nem teljes kapacitással ugyan, de október óta végre újra üzemelhetnek. Ha a járványhelyzet is engedi, akkor második félévtől kinyitnak az iskolák is az országban.

A vírus reprodukciós rátája közben 1 alá esett náluk, azaz egyre kevésbé terjed.

Beteltek az időpontok, mert olyan kevés vakcina érkezett. A rendszer 11 millió embert is be tudna oltani, ha lenne elég oltóanyag, de csak 3,1 milliónak elegendő fog megérkezni.

A kezdeményezők szerint több tucat település vehetett részt az akcióban. A Minority Safepack elkaszálása ellen tiltakoztak.

A hét kérdése

Még ugyan nem látni, mikor lesz vége a lockdownnak, de álmodozni azért lehet. A hét kérdésében pont ezt kell tenni!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Twitter megosztás Google+ megosztás