Ungár Péter: Jó a nacionalizmus, szeretem a cionizmust

Ungár Péter, az LMP elnökségi tagja Londonban egy altleft konferencián hitet tett a nacionalizmus mellett és külön dicsérte az izraeli államot létrehozó cionizmust is. A politikus erről egy emlékezetpolitikai kerekasztalon beszélt, ahol élesen kritizálta Oroszország külpolitikáját is. Itt a három legfontosabb állítása.

A Lehet Más a Politika elnökségében tevékenykedő Ungár Péter október végén Londonban beszélt egy alternatív baloldali konferencia panelében, amelyben a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” centenáriumának apropóján az orosz emlékezetpolitika kortárs kérdéseit boncolgatták. A történészeken és Oroszország-szakértőkön túl legfeljebb műkedvelő baloldali értelmiségieket érdeklő eszmecserén a zöld politikus tett három közérdeklődésre igényt tartó állítást.

1. Az orosz politika gonosz, de gyenge

A parlamenti bejutásért, illetve a baloldali ellenzék konszolidációjáért küzdő magyar zöldek politikusa szerint

Nincs vonzó, pozitív nemzeti nagyságot közvetítő kultúrája, nincs „Katalin cárnőre és az orosz művészetekre építő büszke nacionalizmus” – állítja az LMP-s politikus.

Mindezek miatt Ungár szerint „a nemzetközi térben kizárólag az erő nyelvén, manipulációval és fenyegetésekkel” tud érvényesülni. Ez, kombinálva a Szovjetunió dicstelen és máig feldolgozatlan örökségével elidegenít fontos potenciális szövetségeseket és nagyban megnehezíti a hosszú távú geopolitikai érvényesülést. Összességében emiatt Oroszország a látszólagosnál kevésbé félelmetes szereplője a nemzetközi politikának, amelynek a pozitív nemzettudat felé kellene nyitnia – állítja Ungár Péter.

2. Nyitás a nacionalizmus felé

Ahogyan a különböző identitáselemeket rágcsáló Oroszországnak pozitív nacionalizmusra van szüksége, Ungár Péter szerint ennek megléte minden nemzet esetében kívánatos és természetes dolog. A politikus kemény állításokat tett a brit értelmiség gyakori közép-európai nacionalizmushoz kapcsolódó fanyalgásairól is. Mint mondta, Közép-Európában valójában igencsak mérsékelt a mindennapi nacionalizmus, nemzetközpontú gondolkodás és viselkedés mértéke, ennek kritizálása „a vicc kategóriájába tartozik”.

Ezt méginkább visszássá teszi a brit nacionalizmus meglehetősen erőteljes mértéke, ami a mindennapi fogyasztói döntésektől az ünnepekhez való viszonyuláson keresztül egészen a nemzeti büszkesére építő kultúráig terjed. „A kedvenc nemzeti mozifilmem a James Bond Spectre. Oroszországnak és más országoknak is jó nacionalista mozira lenne szüksége” – hangoztatta Ungár.

3. Legyen más példa is: a cionizmus

Ungár Péter külön részletezte Izraelhez és a cionizmushoz kapcsolódó gondolatait. Az LMP elnökségi tagja szerint Izrael sikerei részben éppen a fentebb részletezett sikeres és pozitív nemzetképen alapultak, ezért nemcsak a birodalmi hagyományra építő britekre, hanem a kis közel-keleti nemzetállamra is jó példaként lehet tekinteni. Ungár ezt így magyarázta:

+++

A brit Spiked!-magazin és az Institute of Ideas által október utolsó hétvégéjén megrendezett „Battle of ideas” nevű konferencia a hangos újmarxista szubkultúrák egyik, a kortárs baloldali fősodorral nagyrészt ellentétes, viszonylag kislétszámú, ám annál magabiztosabb frakciójának ad otthont. A kulturális marxizmus e szárnyának fő célpontja (az egyébként szintén marxista alapokra építő) kortárs liberális identitáspolitika és politikai korrektség nyelve, gondolatisága és intézményrendszere.

A kommunistákon kívül érdekes módon libertárius szervezek és szólásszabadságért küzdő szervezetek képviseltették magukat intézményesen a Barbican Centre-ben megrendezett eseményen. A brit kommunisták egykorvolt moszkovita frakciójának utódlapja tehát újfent a nyugati status quoval helyezi szembe magát – hogy ezt ezúttal a dicstelen múltnál helyesebben teszi-e, azt döntse el a piac!

A konferencián egyébként még egy magyar jutott szóhoz: a feminizmusról vitatkozott Kováts Eszter, a német szociáldemokraták politikai alapítványának (Friedrich Ebert Stiftung) közép-európai nemi egyenlőséggel foglalkozó munkatársa is.