+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Illés Gergő
2020. április 30. csütörtök, 13:55
Sokan Romániában sem értik, hogy miért tett ennyire harsány nyilatkozatot a román államelnök, akire ez korábban nem volt jellemző. Johannis megnyeri magának a nacionalistákat, csak választási lózungokról van szó, vagy a titkosszolgálatoktól tényleg tud valami egyezkedésről, amiről mi nem? Claudiu D. Tufișt, a Bukaresti Egyetem politológusprofesszorát kérdeztük.

Hogyan történhetett, hogy a székelyföldi autonómiastatútum nem került a román parlament napirendjére 45 napig, és így elfogadták azt? Ennyire el lenne foglalva a parlament a koronavírus kezelésével, vagy – ahogyan azt Klaus Johannis gondolja – tényleg paktum született az RMDSZ és a PSD között?

 

A román parlament kétkamarás. Minden törvényjavaslatról az egyik házban tárgyalnak, majd szavaznak – erre az alkotmány szerint 45 nap, vagy komplexebb javaslatok esetén 60 nap áll rendelkezésre. Ha ez az időkeret letelik, a javaslatot elfogadottnak tekintik, és a következő szakaszba lép, vagyis a másik házhoz kerül, amelyik a döntést meghozza: ha ez a ház megszavazza a javaslatot, akkor azt elfogadták. Emiatt a felállás miatt a román parlamentben sokszor megesik, hogy különböző törvényjavaslatok az első házon úgy mennek át, hogy nincs róluk nyílt vita és nem is szavaznak róluk.

 

Ez azért lehetséges, mert semmilyen komoly következménye nincs annak, ha az első házban elfogadnak egy javaslatot

 

– ez csupán egyike azon lépéseknek, amelyek alapján egy törvényjavaslatot a döntő ház elfogad, vagy épp visszautasít.

 

Számos oka lehet, amiért az első ház automatikusan a döntő háznak utalja tovább a javaslatot, de általában ez a parlament két háza közötti, rosszul megtervezett egyensúly eredménye. Ez lehetővé teszi, hogy a törvényjavaslatot automatikusan az első ház elfogadja, plusz megesik, hogy a képviselőket nem is érdekli a javaslat tartalma. Mint mondottam, ez meglehetősen bevett, itt is van pár példa az elmúlt évekből: 2017 decemberében a szenátus automatikusan 23 javaslatot fogadott el hallgatólagosan, 2019 októberében 115-öt, idén februárban pedig 47 javaslatot fogadtak el ez alapján. Tehát lényegében ez business as usual a román parlamentben, és semmi köze kifejezetten az autonómiatörvényhez.

 

CLAUDIU D. TUFIȘ A BUKARESTI EGYETEM POLITIKATUDOMÁNYI KARÁNAK POLITOLÓGUSPROFESSZORA. PHD-JÉT 2007-BEN A PENNSYLVANAI EGYETEMEN SZEREZTE MEG, ELŐTTE SZOCIOLÓGIÁT TANULT A CEU-N ÉS BUKARESTBEN. KUTATÁSI TERÜLETEI A POLITIKAI KULTÚRA ÉS MAGATARTÁS, A CIVIL TÁRSADALOM ÉS A TÁRSADALMI MOZGALMAK. ITT LEHET OLVASNI RÓLA, AZ AZONNALINAK NYILATKOZOTT MÁR JOHANNIS SIKERÉRŐL ÉS AZ ORBÁN ÁLTAL TAVALY FELVÁZOLT ÚJ KÖZÉP-EURÓPA-KONCEPCIÓRÓL IS.

 

Még specifikusabban az egész történet egy nagyon jól begyakorolt színdarabnak tűnik, az egyetlen meglepetés ez esetben az, ahogyan minderre a román államelnök reagált. A konstitucionalisták körében konszenzus van arról, hogy bármely törvényjavaslat, amely Románia egy régiója számára autonómiát követel, alkotmányellenes, mivel a román alkotmány már első cikkelyében kimondja, hogy Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam. Ezáltal még ha az autonómiatörvényt a parlament el is fogadná, az Alkotmánybíróság elutasítaná, mivel ellentmond az alkotmány rendelkezéseinek. Mindenki tudja ezt a román politikában. Ez persze nem jelenti azt, hogy az RMDSZ ne nyújthatná be időről időre az autonómiatörvényt –

 

ezt általában úgy értelmezik, hogy az RMDSZ a legradikálisabb szavazóinak szeretné bizonygatni, hogy még mindig törődik a kérdéssel.

 

Politikai jelzések játékáról van tehát szó, ahol mindenki reakciója ugyanaz marad: mindenki leszavaz a törvény ellen, miközben néhány politikus csaphat egy kis zajt a kérdésben, ha épp kicsit az előtérbe akarnak kerülni, és két-három évre ennyiben is maradnak.

 

Ami most másképp történt az, hogy a román államelnök egy meglehetősen erős reakciót adott minderre, sokan pedig ezt választási keretek között értelmezték: idén ugyanis mind önkormányzati, mind parlamenti választások lesznek Romániában. Ráadásul Johannis reakciója teljesen ellentétben állt azzal a képpel, amit magáról próbált eddig felépíteni. Szóval az, hogy ennyi reakció született ezzel kapcsolatban, legfőképp az elnök reakciójának köszönhető.

 

Hogyan reagált a román közvélemény az autonómiatörvényre? Heves vitákat váltott ki, vagy mindezidáig mellőzött téma volt ez a közbeszédben?

 

Természetesen akárhányszor újra felmerül a román-magyar viszony kérdésre Romániában, mindig ott van a „nacionalisták” egy szűk csoportja, akik erős kijelentéseket tesznek a magyarokkal szemben, és akik mindenkit emlékeztetnének a régió elmúlt párszáz évének történelmével kapcsolatos, saját értelmezésükre. Ez most is megtörtént, nincs ebben semmi különleges.

 

Annál inkább meglepődtem azok reakcióján, akik viszont rájöttek, hogy ez az egész vita nem más, mint ködösítés: ahelyett, hogy oldalt választottak volna a kérdésben, sokan kezdték kritizálni az elnök nyilatkozatát mondván, hogy az illetlenség volt egy elnök részéről, és azzal gyanúsították meg Johannist, hogy úgy viselkedik, mint azt Corneliu Vadim Tudor tette a Nagy-Románia Párt élén. Ez egy széles körben elterjedt narratíva, de odáig nem merészkednék, hogy azt mondjam, hogy ez lenne a többségi álláspont – csupán a közélet egyik kulcsreakciója.

 

A harmadik reakció az általam az elnök támogatói közé soroltaktól jött. Szerintük bár Johannis reakciója erőteljes és döntő erejű volt, mégsem jellemzőek rá a hasonló kijelentések. Értelemszerűen tehát ha az elnök így járt el, akkor tudnia kell valamit, amit a közvélemény még nem tud.  Eszerint az érvelés szerint mivel az elnök több hírszerzési ügynökségtől is naponta kap információkat,

 

jobban tudja bármelyikünknél, hogy van-e bármilyen „tárgyalás” vagy egyéb ügylet a háttérben.

 

Összességében úgy foglalnám össze a helyzetet, hogy voltak bár reakciók az autonómiatörvényre, de közel sem olyan hangosak, mint a múltban, ahogyan a mérsékelt álláspont is gyakoribb volt.

 

Említette Johannis kijelentését: ebben a bizonyos videóüzenetben egy lehetséges politikai paktumot emleget Orbán Viktor és a román Szociáldemokrata Párt, a PSD elnöke, Marcel Ciolacu között mondván, hogy a magyar kormányfő „ígért cserébe” valamit a törvényjavaslat elfogadásáért cserébe. Tényleg van egy ilyen értelmezés, vagy ez inkább kommunikációs trükk Johannistól?

 

Az RMDSZ olyan pártként jelenik meg a közbeszédben, amely mindig olyan álláspontot vesz fel, hogy a magyar közösségnek a lehető legtöbb nyereséget hozza. Ez ahhoz vezet, hogy a legtöbbször az RMDSZ azokkal a pártokkal tárgyal, akik a parlamentet irányítják, emiatt az elmúlt években a PSD-vel tárgyaltak. Ettől a felvetéstől ugyanakkor

 

nagy ugrás Johannis kijelentése, miszerint a PSD a magyar miniszterelnökkel tárgyalt volna – ilyen értelmezésre még nem volt példa a romániai politikai színtéren.

 

Nem vagyok arról meggyőződve, hogy ezzel az elnök nyert-e volna bármennyi támogatottságot a közvéleményben. Inkább tűnt úgy, hogy Johannis elnök egy bizonyos üzenetet próbál meg becsomagolni, de hogy pontosan mit akart elmondani, az (legalábbis nekem) nem volt túl nyilvánvaló. Voltak, akik részletesen is elemezték a kijelentést, és úgy vélik, hogy az figyelmeztetés volt Johannistól a PSD felé, és eszerint az értelmezés szerint Johannis a titkosszolgálatoktól tud valamit, amit mi nem. Fogalmam sincs, hogy ez igaz-e vagy sem, és azt kommentálni, hogy vajon egy politikusnak milyen titkos információi vannak (vagy éppen nincsenek), időpocsékolás.

 

A törvényjavaslatot végül leszavazták a felsőházban, milyen következménye lehet ennek?

 

Az RMDSZ szenátorain kívül minden képviselő a javaslat ellen szavazott. És mindenki tudta, hogy ez fog történni. Már csak az a tény is, hogy egy ilyen vita alakult ki ekörül úgy, hogy a kimenetelét előre lehetett látni, azt sejteti, hogy valami másról akarták vele elterelni a figyelmet, avagy politikai tőkét akartak belőle kovácsolni.

 

És milyen hatása lehet a témának a román-magyar viszonyra 2020-ban? A trianoni békeszerződés századik évfordulója alig több, mint egy hónap múlva lesz.

 

Nem hiszem, hogy az autonómiatörvény tartós hatással bírna a román-magyar viszonyra. Az viszont ismert, hogy a Trianon-centenárium közeledik,

 

így az emberek ha nem is az RMDSZ-re, de a magyar kormány lépéseire nagyon figyelnek.

 

Kicsit defenzív álláspontnak tűnik ez nekem – az emberek figyelik, mit tesz a magyar kormány, és bizonyos csoportok azt is várják, hogy a magyarok provokálni próbálnak majd, vagy olyan lépéseket tesznek, amelyeket a románok provokációként értelmezhetnek. A legaktuálisabb példa természetesen a magyar külügy és a Szabó Tímeát védelmébe vevő budapesti román nagykövet esete erre.

 

Tematizálhatja-e a romániai közvéleményt az autonómiakérdés a közeljövőben? Vagy a felsőház visszautasítását követően senki nem fog vele törődni?

 

Arra számítok, hogy három-négy napon belül eltűnik a kérdés a politikai napirendről. Csak akkor válhat fontos kérdéssé, ha az államelnök ezt a napirenden tartja –

 

és lehet, hogy nyomást is gyakorolnak rá, hogy így tegyen, hiszen az emberek most próbálják kitalálni, hogy miért reagált úgy, ahogy.

 

És persze azt is figyelembe kell venni, hogy a román-magyar viszony egy olyan téma, ami minden egyes választási időszak idején előkerül, hiszen egy bizonyos szavazóréteget könnyen lehet vele mobilizálni. De nem számítok arra, hogy ez válna a választási év egyik legfontosabb témájává.

 

Ha kíváncsi vagy a romániai publicisták véleményére is az üggyel kapcsolatban, olvasd el a Maszol gyűjtését!

 

BORÍTÓKÉP: Klaus Johannis / Facebook

 

 
comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Több mint bruttó 7,5 milliárdot költött a kormány az elmúlt négy évben nemzeti konzultációkról? Melyik volt a legdrágább közülük? Ez is kiderül a Miniszterelnöki Kabinetiroda által közölt összesítésből.

Több ellenzéki pártnak sem tetszett, hogy a Fidesz feltételeket szabna a közös uniós hitelfelvétel támogatásához. De miért nem szavazott akkor erről a DK, az MSZP, a Párbeszéd és az LMP sem? Megkérdeztük.

Viktar Babarika és Valerij Capkala mind a belarusz establishmentből kiugorva indult Lukasenka ellen elnökjelöltként, de a hatóságok ott gáncsolják őket, ahol tudják.

Nincsenek szentek, csak kőkemény érdekek a bolgár nagypolitikában. Elmagyarázzuk, mi folyik Bulgáriában.

A Magyarországon is népszerű tévéműsor sztárja, Grant Imahara 49 éves volt.

Egész Kelet-Európát és a Balkánt kiosztotta a német viccpárt EP-képviselője, hogy aztán az Európai Bizottság felelősségét kapargassa meg.

Bírja a Fideszt, utálja az ellenzéket, leginkább vidéken él a kormánypárt átlagszavazója. Egy friss kutatásból kiderül az is, hogy a Fidesz-tábor egyötöde magát inkább liberálisnak vallja.

A hét kérdése

Vége a parlamenti szezonnak, vége a járvány durvábbik részének, és már rendeleti kormányzásra való felhatalmazása sincs Orbánnak, ideje hát megnézni, profitált-e ebből bármelyik párt. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Duda vs. Trzaskowski: a párharcot többek közt Pál Benedek, az Azonnali szerzője is értékeli július 14-én délután!

Az egyik legszebb pincesoron nyit ki a Planina borház július 31-én este. Vigyázat, sokac temperamentum + jó borok!

Ezt is szerettétek

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás