+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Bárány Balázs & Kulcsár Árpád & Pintér Bence
2018. december 30. vasárnap, 17:42
Nonhumán perspektívák, az idő rejtelmei, huszonegyedik századi leckék, geopolitikai okoskodások és történelem minden mennyiségben Károlyitól Rákosin és Kádáron át az eltűnt országokig. Könyves Kálmán tizenhárom kedvenc tényirodalmi könyvét soroljuk 2018-ból!

Év végén beszéltünk már 2018 legjobb fantasztikus és legjobb hazai szépirodalmi regényeiről. Most pedig itt vannak a kedvenc tényirodalmi – leginkább történelmi, szociológiai és tudományos – könyveink a Fej vagy írás történelmi videósorozat egyik szerkesztője, Bárány Balázs közreműködésével!

 

Serestély Zalán: One Way Ticket (Korunk – Komp-Press)

 

Serestély Zalánt érdemes olvasni, írjon verset, novellát, vagy ahogy most: esszét. A kötet ugyanis a nonhumán perspektíváit vizsgálja, főleg az állatokat teszi meg alanynak egy, a filozófiai és az irodalmi stílus metszetein alapuló szövegvilágban:

 

a szerző azt kutatja, hogy hogyan lehetne kiegyenlíteni az állatokhoz való viszonyunkat.

 

Azért nagyon fontos szöveg, mert magyar nyelvterületen a nonhumánról való diskurzus igencsak gyerekcipőben jár, az úgynevezett „állatjogokról” való filozófiai, etikai szövegek meg még inkább, és a human-animal studiest is legfeljebb pár nyugati bölcsészkaron tanítják. Serestély könyve az általunk a nonhumánnal szemben gyakorolt hatalomról való lemondás lehetőségét mutatja fel, olyannyira megalapozottan, hogy olvasóként hibaként érezzük, ha nem élünk vele.

 

Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra (Animus)

 

„Yuval Noah Harari izraeli történész írásait mindenkinek meg kéne ismernie, aki csak egy félmondatos Facebook-kommentnyit is politizál” – írtuk idén a Sapiens és a Homo Deus című sikerkönyvek szerzőjének új könyvéről.

 

Harari huszonegy olyan területet vesz szemügyre közelebbről, ami valamiért kifejezetten fontos lesz a huszonegyedik században.

 

Az izraeli sztártörténész könyvéről kétszer is írtunk idén: egyszer az oktatásról szóló fejezetet érintettük egy közoktatásról szóló okoskodásban; aztán kiszedtük belőle a huszonegy legerősebb mondatot. 

 

 

Carlo Rovelli: Az idő rendje (Park)

 

Gondolj bele: mit tudsz az időről? Van, hogy gyorsan telik, van, hogy lassan. De ezek csak érzések, nem? Valójában létezik objektív idő, amit órával lehet mérni, nem?

 

Hát, a népszerű olasz fizikus, Carlo Rovelli könyve az ötvenedik oldal környékén eljut oda, hogy az idő úgy, ahogy azt mi képzeljük, nem is létezik.

 

Rovelli mindezt részletesen el is magyarázza, és rétegről rétegre bontja le azt, amit az időről gondolunk, hogy aztán utána megpróbálja felépíteni azt, hogy akkor mégis hogyan lehet értelmezni azt. 

 

Bjørn Berge: Eltűnt országok nyomában (Cser)

 

Ha valaki 1989-ben kómába esett, és ma felébred, akkor zavarodottan fog a térképre nézni. A Szovjetunió és Jugoszlávia helyén egy sor ország sorakozik, Csehszlovákia nevű állam már nem létezik, helyette van például Koszovó. Bjørn Berge azonban még csak nem is ezeket az eltűnt országokat vizsgálja, hanem

 

olyan, 1840 és 1970 között valamikor, valaha létezett országokat vesz sorra, amelyekről valószínűleg még csak nem is hallottunk.

 

Az egész koncepció legszebb pontja pedig az, hogy a szerző minden furcsa kis országot egy-egy bélyegből bont ki, amelyet az az ország adott ki – lett légyen bármilyen rövid is a létezése.

 

Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos – A Kádár-kor társadalma (Libri)

 

A jó tollú levéltáros kutató legújabb kötetét várakozva vettük a kezünkbe – bár az alcím (A Kádár-kor társadalma) olyan témát sejtet, amit már Ferge Zsuzsán át Kolosi Tamáson keresztül Valuch Tiborig többen feldolgoztak.

 

Majtényi azonban arról ismert, hogy a kutatási eredményeket ismeretterjesztő igénnyel, mégis tudományos alapossággal tálalja. Szereti a tabudöntögetést: munkássága nyomán dőlt meg az a tévképzet, miszerint Kádár János puritán életmódot folytatott.


A könyben továbbra is tartja magát olvasmányos stílusához: nem táblázatokat és statisztikákat tár elénk, hanem ezek megtestesüléseit mindennapi történetek formájában. Hogyan működött a szakérettségi intézménye? Milyen módon juthattak ingatlanhoz a kádári nómenklatúra tagjai? Kik és hogyan kívánták felhívni a figyelmet a ma már égetőnek számító népesedési problémákra? Ezek és hasonló problémák izgatják a szerzőt.

 

Nagy György: Magyarország apróbetűs története 2. (Kossuth)

 

Nagy György személyét a mai harmincasoktól felfelé valószínűleg mindenki ismeri: az Ablak műsorvezetőjeként érte el többedmagával, hogy az iskolából hazaérve ne a tévé előtt üljek, hanem a leckét csináljam meg, vagy menjek ki az udvarra – a panelházak csöpögő csapjainak problémái, a hivatalos ügyintézés ficamai mint témák ugyanis nem igazán kötöttek le akkoriban.

 

Mégis az ő nevéhez fűződik a Magyar Televízió eddigi legigényesebb vállalkozása, a Magyarország története című negyvenhat részes dokumentumszéria,


mellyel párhuzamosan a Kossuth Kiadó egy 23 kötetes ismeretterjesztő kiadványsorozatot jelentetett meg. A filmekben neves történészek mellett Nagy György rengeteg kis színes történettel ajándékozta meg a nézőket – ezek írásos formában kötetbe rendezve is megjelentek, s most megérkezett a folytatás is.

 

 

Olvashatunk benne augusztus huszadika színeváltozásairól, ötvenhatos művészek (pl. Darvas Iván, Sinkovits Imre) sorsáról (Dózsa Lászlót sehol se lelni…), a jegygyűrűk történetéről. Röviden szólva: ez a második rész (egyben posztumusz kiadás is, hiszen a szerző tavaly júniusban elhunyt) valószínűleg a filmkészítés során keletkezett műhelyforgácsokat gyűjtötte egybe – és milyen jó, hogy megtette! (BB)

 

Tim Marshall: A földrajz fogságában (Park)

 

A brit újságíró, Tim Marshall könyvében arra vállalkozik, hogy tíz térkép segítségével mutassa be, hogy milyen hatással van jelenünk politikai vitáira a földrajzi meghatározottság: a síkságok, hajózható folyók és kikötőnek való öblök, ásványkincsek és jól megművelhető földek elhelyezkedése. Ahogy a könyvről írt cikkben említettük:

 

ezeréves súrlódások és a jövő lehetséges ütközőzónái tűnnek fel.

 

A kötet jó kiindulópont lehet azoknak, akik többet akarnak megérteni a világ történéseiből: Moszkvától Sonkádig, Sanghajtól Rábapatonáig.

 

Pethő Tibor: A Magyar Nemzet története (Jaffa)

 

2018 áprilisában, a Fidesz harmadik kétharmados választási sikere után Simicska Lajos, Orbán Viktor egykori barátja, a kormánypártiból ellenzékivé váló jobboldali médiaportfólió tulajdonosa úgy döntött, hogy bezárja a Magyar Nemzet nevű napilapot.

 

Pethő Tibor, a lapalapító Pethő Sándor unokája azonban már hónapokkal korábban elkezdett dolgozni az idén nyolcvan éves lap történetéről szóló könyvön.

 

Tudom, mert kicsit több mint egy évig egy irodában dolgoztunk a Magyar Nemzet Magazin szerkesztőségi szobájában. Szóval tudom azt is, hogy egy nagyon alapos, a témából nagyon felkészült szerző olyan munkáját tartjuk a kezünkben, amiben a személyes elkötelezettség részrehajláshoz egyáltalán nem vezetett – még a fájó családi témákban sem. (PB)

 

 

Meruk József, Ungváry Krisztián: Rákosi Mátyás eltitkolt szolgálatai (Jaffa)

 

Ungváry Krisztián arról nevezetes, hogy témaválasztásaival szeret darázsfészekbe nyúlni. Legyen szó Budapest ostromáról, a magyar honvédség második világháborús szerepéről, vagy az ügynökkérdésről, írásai általában nem maradnak visszhang nélkül. Most egy olyan irategyüttes került a birtokába, melyben az 1941 és 1970 közé datálható hivatalos dokumentumok és levelek mind valamilyen formában Rákosi Mátyás személyéhez köthetők.

 

A sztálinista magyar diktátor élete elég jól dokumentált: háromkötetes életrajz jelent meg róla, önéletírásának kritikai kiadása négy részben olvasható, a róla szóló korszakról is van már monografikus igényű összefoglalás. Új információt így már nehéz róla feltárni, de a diktatúra működésébe és személyiségének világába kiváló betekintést nyújt a könyv.

 

Az ilyen személyiségeket a hétköznapi ember általában egy legyintéssel elintézi, mondván hogy őrült volt, meg tömeggyilkos, stb. De ahhoz, hogy valaki egy diktatúrát működtessen, komoly önfegyelemre, rendszerező hajlamra és precizitásra is szükség van.

 

Ezek az iratok mind arról tanúskodnak, hogy Rákosi a legapróbb papírfecnit is eltette – így láthatjuk, hogyan ügyködött Pálffy György honvédelmi miniszterhelyettes félreállításán, milyen volt az étrendje ötvenhat forró őszén, és hogyan próbálkozott visszajutni arra a Magyarországra, amely őt annyira gyűlölte, de amelyről ő úgy gondolta, hogy szereti és visszavárja...

 

Pető Andrea: Elmondani ​az elmondhatatlant (Jaffa)

 

Amikor a második világháborúra gondolunk, akkor általában a csaták jutnak eszünkbe: Sztálingrád, Kurszk, Normandia, másodsorban talán a holokauszt, és nagyon-nagyon sokára az, amit a civil polgári lakosság élhetett meg.

 

És vajon hányadikak a sorban a nők, akik akkoriban egyrészt a háborúhoz szükséges kellékeket gyártották, másrészt tömegesen estek áldozatául a nemi erőszaknak?

 

Az évtizedeken át elhallgatott témát vetette fel és vizsgálta meg Pető Andrea, a könyve egyik legnagyobb erénye pedig, hogy ezt szakmai, de korántsem elérzéktelenített nyelven vizsgálja meg.

 

A szerzőnek rengeteg nehézséggel kellett megküzdenie, hiszen sem a hivatalos dokumentumok előállítóinak, sem a '45 utáni államhatalomnak nem állt érdekében az esetek dokumentálása, bár az orosz felszabadító és megszálló hadsereg által elkövetett erőszaksorozatot őrizte a kollektív emlékezet, mindmáig nem volt egy tudományos megközelítés, ami a feminista diskurzusokat és a szubjektív emlékezők szemszögét összefogta volna. Pető könyve olyannyira hiánypótló volt, hogy egymaga megmutatja, mi értelme lenne a genderszaknak.

 

Hatos Pál: Az elátkozott köztársaság (Jaffa)

 

Mindenféle centenáriumok folynak éppen, de erről alig esik szó a magyar közbeszédben. Hatos monográfiája azért kifejezetten fontos és érdekes, mert 

 

Károlyit és az őszirózsás forradalom után felálló rendszerben részt vevők körét és cselekedeteiket abban a környezetben mutatja be, amelyben ténylegesen mozogtak.

 

A könyv elég alapos, olvasmányos és elfogulatlan munka, tényleg ajánlott olvasmány mindenkinek, aki érdeklődik a korszak iránt. Megakadályozható lett volna az ország feldarabolása az antimilitarista hangulatban? Mennyire mozgott kényszerpályán a kikiáltásakor óriási népszerűségnek örvendő köztársaság? Milyen illúziókat kergetett Károlyi?

 

 

Neagu Djuvara: Lehet-e igaz a történetírás? (Koinónia)

 

Az év elején elhunyt román történész, Neagu Djuvara gondolatmenete alapvetően egész egyszerű: a történelem egy adott pillanata, eseménye vagy eseménysora olyan mennyiségű adatot foglal magába, ami önmagában is feldolgozhatatlan, ráadásul az ezekre vonatkozó források még a legpontosabb forráskritika mellett is csak töredékes képet adnak; miközben a történészt magát is meghatározza neveltetése.

 

A jelen tehát gyakorlatilag folyamatosan alakítja a múltat, a történelem pedig a maga egészében elbeszélhetetlen.

 

Az esszé kapcsán arról írtunk, hogy Djuvara ismét rámutat egy alapvető igazságra: a dolgok bonyolultak, nem egyszerűen feketék és fehérek, és minél mélyebbre ásunk, annál inkább érezni fogjuk, hogy mennyi mindent nem tudunk még.

 

Tar Sándor: Vén Ede (Együtt Debrecenért Egyesület)

 

Vagyunk az országban néhányan, akiknek nagyon fontos, amit Tar Sándor hagyott ránk: a munkásosztály átalakulásának regöse volt, aki egyszerre volt empatikus ezekkel az emberekkel, néha végtelenül cinikus, de sosem gondolta, hogy mint befutott író, több lenne annál, mint aki a sarki kiskocsma asztalánál szemben ül vele. Ezek a tárcák, amelyeket most az Együtt Debrecenért Egyesület kiadott, egykor Tarságok gyűjtőcímmel futottak a városban szerkesztett Vagy.hu oldalon: még az internet hőskorában, 2001 és 2003 között.

 

Aki még nem olvasott Tart, az ne ezekkel kezdje, ugyanis a szerző utolsó két évében egy megtört ember volt, hol a pszichiátrián, hol a kiskocsmában űzte az időt, Vén Ede történetei pedig többnyire a város aktuális ügyeit tárgyalják,

 

abból a szemszögből, ahonnan a perifériára szorultak láthatták őket. A vállalkozás mégis iszonyúan fontos, mert Tar könyveinek kvázi nincs újrakiadása, holott a XX. század második felének egyik legjelentősebb szerzője volt, ehhez nem nagyon férhet kétség. A Vén Ede egy remek életmű szomorú befejezése, de legalább ki van nyomtatva, ha mégoly szomorú is. (KÁ)

 

Könyves Kálman ajánlóiért, listáiért és cikkeiért ide kattintsatok!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az ÖVP EP-listavezetője inkább bécsi tévéstúdiókban népszerűsíti magát.

Mi vár Orbánékra? Kizárás? Felfüggesztés? Kilépnek ők maguk? Elnapolják az egészet?

Alexander Dobrindt annyit azonban elismert, a CEU Budapesten tartása ügyében még nem született pozitív döntés a magyar kormány részéről.

Az „Európa Csapat” teljes névsorát csak holnap hozzák nyilvánosságra, de az már biztos, hogy Cseh Katalin is köztük van.

A britek EU-ból való kilépése kapcsán jelentkező zűrzavar a demokrácia halálát jelzi az Egyesült Királyságban, véli az amerikai elnök legidősebb fia.

A hét kérdése

A miniszterelnök beígérte a térség újjászületését, de mi elképzelni sem tudjuk, mire gondolhatott. Szerintetek?

Azért ide elnéznénk

Az interaktív kiállítás Da Vinci halálának 500. évfordulóján érkezik, március 16-tól látogatható az Élményüzemben.

Előadás a szovjetek innovatív megoldásairól Budapesten március 22-én.

Na jó, ennél valamivel fancy-bb névvel fut a kolozsvári, március 29-31. közötti kóstoló.

Művészeti est március 30-án több, mint százötven slammer, költő és zenész társaságában. Helyszín: Négyszoba Galéria.

A branding hatásait járják körül magyar alkotók Pozsony egyik legmenőbb kiállítóterében, a Kunsthalléban, április 14-ig!

Ezt is szerettétek

Leginkább a még hezitáló német, spanyol és lengyel pártokon fog múlni a Fidesz sorsa az Európai Néppártban, de a kormánypártnak is vannak erős szövetségesei.

Alexisz Ciprasznak elég volt az első vörös vonalat átlépnie, hogy Berlin alig fél év alatt padlóra küldje. Ciprasz ugyanis, ellentétben Orbánnal, egy tényleges vörös vonalt érintett: a német bankok érdekeit.

Először az európai zöldpolitikában válhatna természetessé Európa újraegyesítése és az európai politika dekolonizálása.

Az AB az igazságügyi miniszter kérésére olvasott az igazságügyi miniszter korábbi gondolataiban! Sci-finek hangzik? Elmagyarázzuk!

Twitter megosztás Google+ megosztás