+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2018. július 16. hétfő, 16:34
Miért Európa hódította meg a világot, és miért az Egyesült Államok lett az első szuperhatalom? És lenyomhatja-e utóbbit Kína? Ki lehet-e valaha bogozni a közel-keleti válságot, és tényleg a felzárkózó országok évszázada lesz a következő? Tim Marshall térképek segítségével próbál válaszolni ezekre a kérdésekre új könyvében.

Itt egy kérdés: miért döntött úgy Oroszország, hogy minden nemzetközi tiltakozás ellenére, óriási ellenszélben, akár egy szélesebb háborút is kockáztatva annektálja a Krímet?

 

Bizonyára sok válasz létezik erre, de a legjobb válasz az, hogy Oroszország évszázadok óta küzd azzal, hogy nincs jó helyen lévő melegtengeri kikötője. Mikor az ukrán válság azzal fenyegetett, hogy még azt az egyet is elveszíti, ami ugyan annyira nem jó helyen, de van, akkor lépnie kellett.

 

És miért az volt az Iszlám Állam első videójának címe, hogy A Sykes–Picot vége? Mi a fene az a Sykes–Picot? És miért fontos ez pár szakállas terroristának?

 

A név egy francia és egy angol külügyminisztert takar, akik az első világháború alatt szép csendben felosztogatták országaik között a Közel-Keletet, és ezt az eseményt a történelem úgy ismeri, hogy Sykes–Picot-egyezmény. A videó címe tehát olyan, mintha egy magyar fegyveres csoport azt üzenné, hogy itt van „Trianon vége”.

 

Ez a két eset talán a legaktuálisabb példa arra, hogy a földrajzi adottságok hogyan formálják az államok politikáját – és így a történelmet.

 

A brit újságíró, Tim Marshall Könyvhétre magyarul is megjelent könyvében arra vállalkozik, hogy tíz térkép segítségével mutassa be ezt a jelenséget. A szemlélet nem újdonság, és persze azt is hozzá kell tenni, hogy a földrajzi adottságok azért önmagukban nem magyaráznak meg mindent, ahogy arra a címben idézett Radnóti-vers is utal. A földrajz fogságában című kötet azonban jó kiindulópont lehet azoknak, akik többet akarnak megérteni a világ történéseiből: Moszkvától Sonkádig, Sanghajtól Rábapatonáig.

 

Főleg azért érdekes ez, mivel itt Európa közepén csücsülve még úgy sem szoktunk sokat gondolkodni Pakisztán és India kasmíri határvitájáról, a közel-keleti felfordulást okozó  Sykes–Picot-egyezményről vagy az afrikai országok földrajzi jellegű problémáiról, hogy három éve folyamatosan a migráció, illetve az azzal való riogatás jelenti a kormány legfontosabb témáját.

 

Európa előnyből indult, és ezt nehéz behozni

 

Marshall könyvéből kiderül, hogy Európa népei döbbenetes helyzeti előnyben, azaz: csodás klímában, hajózható folyók, jó tengeri kikötők, jó minőségű termőföldek és egymástól jól elkülönülő, de áthidalható régiók között kezdhették meg történelmi fejlődésüket. Afrikában viszont ehhez képest a szélsőséges időjárás, az áruszállításra alkalmatlan folyók és a megfelelő kikötők hiánya akadályozta a fejlődést.

 

Az is szépen kiviláglik a kötetből, hogy az sem mindegy, hogy egy területet mikor vesz birtokba egy adott népcsoport: a modern európai telepesek fejlett technológiájuk segítségével sokkal jobban ki tudták használni az észak-amerikai kontinens adottságait, mint az indiánok. Ugyanígy nem mindegy persze az sem, hogy milyen kultúra vesz kezelésbe egy-egy területet: Dél-Amerika lemaradásának egyik oka, hogy egyfajta feudális rendszerben osztották szét a földeket a spanyol és portugál gyarmattartók.

 

 

És ha már gyarmattartók: a kötetből az is egyértelművé válik, hogy a ma létező geopolitikai rémálmok okozói első sorban az európai nagyhatalmak vezetői, akik az elmúlt ötszáz-hatszáz évben előszeretettel húzogattak gyakran teljesen véletlenszerűen kitalált vonalakat térképekre. Így születtek Afrika és a Közel-Kelet patchwork-országai, amelyek különféle ajkú és vallású népeit a legtöbb esetben legfeljebb valami közös ellenség tartja össze.

 

A kötet sajnos nem tér ki bővebben a Németország, valamint Oroszország között elterülő ún. Köztes-Európa déli részére, tehát Magyarország közvetlen környezetére, pedig a geopolitikai elemzés egy sor dologra rávilágíthat régiónkkal kapcsolatban is. Persze az már inkább a történelemtudomány témája, mint a jelenkori elemzésé.

 

A térképeken keresztül tehát ezeréves viták, kortárs súrlódások és a jövő lehetséges ütközőzónái tűnnek fel.

 

Bár Marshall nem fűzi az általa ismertett földrajzi tényeket, illetve a földrajz szemszögéből vizsgált történelmi-politikai tényeket egy nagy narratívába, de azért pár kérdés folyamatosan visszatér a különféle fejezetekben. Az egyik ilyen, hogy a világ Marshall szerint egy új hidegháború kellős közepén van, a másik pedig az, hogy Amerika szuperhatalmi pozíciója koránt sem olyan ingatag, mint azt sokan szeretik mostanában lefesteni.

 

Az USA még mindig a világ vezető hatalma, energiaellátása biztosított, flottája hatalmas, Kínának pedig legalább akkor hátrány a hatalmas népessége, mint amekkora előny. Ugyanígy kérdéses, hogy mennyire tudnak túllépni saját korlátaikon az olyan felzárkózó országok, mint például Brazília vagy India. Ezekre a kérdésekre pedig a térképek nem, csak a jövő válaszolhat.

 

Ha csak a hadseregek felvonulására alkalmas síkságok, a lezárható tengerszorosok és a feltárt ásványikincs-lelőhelyek – tehát a térképek – felől nézzük, pőrén tárul fel az a hatalmi játszma, amit a globális szereplők a tizenkilencedik század óta intenzíven folytatnak. A földrajz fogságában című kötet a történelemmel és geopolitikával régóta foglalkozóknak talán sok újdonságot nem tud mondani, de olvasmányos formában összegzi a téma tényeit, így kiváló kiindulópont lehet bárkinek, aki érdeklődik a világ dolgai iránt.

 

NYITÓKÉP: Pexels

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Narendra Modi kormányának csak azt követően tűnt fel, hogy Aatish Taseer nem jogosult az indiai állampolgárságra, hogy az újságíró egy cikkében kemény hangon bírálta a hatalmat.

A Google mesterséges intelligencián alapuló fejlesztése, a FreddieMeter meg is mondja, mennyire érsz fel a legendás énekeshez.

Kövér László szerint az európai integráció tulajdonképpen olyan, mint a nácizmus, a sztálinizmus, és az amerikai imperializmus.

Behrouz Boochani korábban úgy nyert ausztrál irodalmi díjat, hogy egy ausztrál menekülttáborban tartották őrizetben, most Új-Zélandtól kapott ideiglenes vízumot.

Thierry Breton és Adina Vălean is átment a meghallgatáson, csak a magyar biztosjelölt fog kapni még plusz kérdéseket.

A magyar jelölt jó teljesítményt nyújtott, de nem tudta elhitetni, hogy biztosként le tudna szakadni az Orbán-kormányról.

A hét kérdése

„Támogasson téged a Momentum!” – hangozhatna a mondat azoktól, akiken megpróbáltak segíteni Fekete-Győrék az elmúlt napokban.

Azért ide elnéznénk

Jobbnál jobb európai filmeket vetítenek november 13-15. között, ráadásul még jegyet is lehet nyerni!

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Eljött a te időd! Ugyanis a szocialista párt szervezésében megnézhető Az ifjú Karl Marx című film november 14-én.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

Ezt is szerettétek

Miért nézik le egymást az értelmiségiek és a melósok? Három pályakezdő: egy büszke gázszerelő, egy egyetemista és egy self made man mondja el.

Romániának is valamiről illene szólnia. Most arról szól, hogy nagy, és még nagyobb akar lenni. Így nehéz lesz bármiféle autonómia, mert az nem mennyiségi, hanem inkább minőségi cél. Véleménycikk!

Az EU leendő éléskamrája lehetne a zöldségek tömegét termelő Észak-Macedónia, aminek az új nevét a lakói nagy része rühelli, de elviselik az olyannyira vágyott EU-tagság áraként. De lesz-e ebből valami?

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás