Az egyetlen nemzeti ünnepünk, ami nem egy szabadságharc leveréséről szól

István király, országtorta, kitüntetés, körmenet, tűzijáték. Nagyjából ezzel a hat szóval leírható, hogy mit jelent ma (legalábbis ha nincs épp koronavírus-járvány) a legnagyobb állami ünnep, augusztus huszadika. Hosszú utat járt be a huszadik században, de valahogy politikamentesebb tudott maradni, mint másik két nemzeti ünnepünk, március tizenötödike és október huszonharmadika. De miért?

Az első Árpád-házi magyar király tisztelete a középkori hagyományból ered. A szigorú lovagkirály, Szent László érte el, hogy Istvánt a katolikus egyház szentjei közé emeljék, amivel egyúttal saját legitimációját is meg tudta erősíteni. István kultuszának napja kezdetben kissé kusza volt: augusztus tizenötödikén hunyt el, ezen a napon azonban mégsem emlékezhettek meg róla, hiszen az Nagyboldogasszony ünnepe volt. Tisztelete ezért az egyetemes egyházban a következő napra, tizenhatodikára esett. A hagyomány azonban nemcsak a dátumok miatt köti össze Szent Istvánt Szűz Máriával: az öreg király állítólag a halálos ágyán ajánlotta fel országát a Szűzanyának.

A 18. században Mária Terézia, aki uralkodásának kezdetén erősen függött a magyar nemesség támogatásától, Szent István kultuszának megerősítésével igyekezett növelni befolyását. Ő tette huszadikát nemzeti ünneppé, és uralkodása idején rendezték az első Szent Jobb-körmeneteket is.

Ezek az 1848-49-es szabadságharcig zavartalanul folytak, ezt követően azonban hosszabb szünet következett: Ferenc József csak 11 évvel később engedélyezte az ünnep megtartását. A kiegyezés után ez aztán igazi népünnepéllyé vált: tömegek érkeztek a fővárosba, hogy láthassák az ereklye útját, vagy hogy részt vegyenek az ekkor hagyományossá váló vásári forgatagban. Arról azonban, hogy ez legyen a magyar állam központi ünnepe, már a dualizmus idején is komoly viták folytak. Kritikusai szerint ugyanis egy katolikus szenthez kapcsolódó ünnep nem képes teljes mértékben összekapcsolni az egész nemzetet.

Tűzijátékot a huszadik század előtt nemigen tartottak (az elsőt a források szerint Mátyás király és Beatrix királyné házassága alkalmából rendezték meg), bár a felvilágosodás korától kezdve amolyan úri passzióként már egyre gyakrabban találkozhatunk vele, felfutása pedig a századforduló környékén tapasztalható.

Szent István ünnepe száz évvel ezelőtt

A trianoni békeszerződés aláírását követő első augusztus huszadika természetesen leginkább a gyászról szólt. A területek elcsatolását, a Szent István-i Magyarország elvesztését mindenki tragédiaként élte meg – politikai oldaltól függetlenül. A Horthy-korszak első augusztus huszadikai ünnepsége ráadásul egy év kihagyás után történt meg, hiszen az előző évben éppen a Tanácsköztársaság maradványait számolták fel a megszálló román csapatok és a leendő kormányzó különítményesei, ezért a Szent Jobb-körmenetet nem tudták megtartani.

A Pesti Napló akkori számában arról írtak, hogy István király alakját fel kellene idéznünk „napról- napra, mai vajudásaink, válságaink és tanácstalan ingadozásaink között, nemcsak ünnepnapján, a melyet boldogabb időkben avatott föl a nemzeti kegyelet és kivételes bensőséggel és áhitattal fog megülni holnap a nemzeti gyász és reménykedni”. Az Ujság ünnepnapi számának szerzője szerint pedig a „faji és nyelvi különbségek nem veszedelmei, hanem segítő elemei voltak Szent Istvánnak birodalma kiépítésében”, nekünk pedig újra fel kell építeni

A Trianont követő negyedszázadban ez a nap a revizionista-irredenta gondolatok legfontosabb ünnepévé vált, de a Horthy-korszakhoz kötődik az augusztus huszadikai tűzijáték hagyománya is: 1927-től már gyakorlatilag rendszeres az ünneplés eme formája – ekkor még a gellérthegyi Gellért-szobor mellől lőtték fel a rakétákat.

Az elferdített ünnep

A második világháború alatt a tűzijáték szünetelt, a körmenetet azonban törekedtek megtartani. A Szent Jobbot és a koronázási ékszereket azonban a nyilasok próbálták kimenekíteni az országból – ezeket végül Salzburg környékén találták meg az amerikai csapatok. A korona ezt követően Fort Knoxba került, míg a Szent Jobb visszatért Magyarországra.

Az 1945-1947 közötti „próbálkozó demokrácia” éveiben a körmeneten való részvétel (egyházi jellege miatt is) a kommunista térnyeréssel szembeni tiltakozás egyik formája lett. Nem véletlen, hogy a Mindszenty József hercegprímás által vezetett szertartásra 1947-ben már félmillió résztvevő is érkezett. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Rákosi-korszakban igyekeztek ezt az ünnepet minél inkább elvilágiasítani. Ennek köszönhető, hogy

Azért, hogy ezt a „klerikális örökséget” valahogyan egy „tisztességes munkásünneppé” tudják formálni, a kommunista kultúrpolitika újabb manővert hajtott végre: összegyúrták az egyébként június 29-én, Péter és Pál napján tartandó „új kenyér” és az aratás megkezdése napjának hagyományával. A látványos tűzijátékot azonban megtartották, bár a fellövés helyszíne módosult: az ötvenes évektől már a Szabadság-szobor mögötti Citadellát használták erre a célra. Sőt, a tüzes rakéták nemcsak augusztus 20-án szálltak a magasba, hanem az április 4-én esedékes „felszabadulás napi” ünnepségeken is. Az 1956-os forradalmat követően aztán egy évtizednyi szünet következett, majd a hatvanas évek közepétől már a mai formájában és helyén csodálhatta meg a közönség az ünnep fő attrakcióját.

Hozott-e valamit a rendszerváltás?

A nyolcvanas években István király alakja a színházi kultúrán keresztül tért vissza a magyar köztudatba. Ezt elsősorban a Boldizsár Miklós 1981-es Ezredforduló című drámája, majd ennek 1983-as adaptációja, Szörényi Levente és Bródy János István, a király című rockoperája okozta. A szent király halálának 950. évfordulóján pedig ismét körmenetet rendeztek Paskai László és Lékai László bíborosok vezetésével 1988-ban.

melyhez hagyományosan a Kossuth téri zászlófelvonás és tisztavatás kapcsolódik, de erre a napra időzítették a legrangosabb állami kitüntetések, a Magyar Köztársasági Érdemrend keresztjei és a Magyar Szent István-rend átadását is.

Az ünneplés informális részévé váltak a különféle vízi és légi parádék, köztük a nagy vitákat kiváltó Red Bull Air Race is. Budán a Szent István napi vásár helyét a Mesterségek Ünnepe és az Ízek Utcája vette át, melyek keretében 2007 óta bemutatják Magyarország tortáját. Vidéken elsősorban a Székesfehérvári Királyi Napok, a paksi Duna-korzó rendezvényei, Esztergom és Veszprém zenei fesztiváljai a legnépszerűbbek.

Mit jelent augusztus huszadika a határon túl?

A romániai magyarság körében államalapító Szent István ünnepe elsősorban egyházi ünnepként él a köztudatban. Annak ellenére maradt elsősorban egyházi ünnep, hogy

Augusztus huszadikának mindennek ellenére olyan jellegű politikai tartalma, mint március 15-nek nincs, ezért a román államhatalom is másképpen kezeli. Hozzá kell tenni, hogy a rendszerváltás óta március tizenötödikének romániai ünneplése is engedélyezett, annak ellenére, hogy többen megkérdőjelezik az ünnep jogosságát. Azzal érvelnek, hogy a romániai magyarság nem ünnepelheti az 1848-as forradalom kitörésének időpontját, mivel az polgárháborúhoz vezetett Erdélyben és sokezer román halála kötődik az ekkori harcokhoz.

Augusztus huszadika viszont nem jelent veszélyt a román államra, ezért problémák nélkül ünnepelhető. Az erdélyi magyar közösség római katolikus része a Szent István tiszteletére felszentelt templomba búcsújárással, a protestáns felekezetek pedig köztéri, ökumenikus istentisztelettel, beszédekkel ünnepelnek. Az utóbbi években terjedt el az a gyakorlat, hogy a magyar településeken megsütik a magyarok kenyerét, valamint pár nappal korábban elküldik a Magyarországra szánt búzát az „összmagyar kenyérbe”.

A csángók és Szent István

Szent István ünnepe leginkább a moldvai csángók körében bír elsődleges fontossággal. A moldvai csángók a nyelvújítás előtti, archaikus magyar nyelvet beszélik, modern fogalmaikat pedig a román nyelv adja. Számos Bákó megyei település templomának védőszentje Szent István, vagy ahogyan ők nevezik „Szent Istán király”.

Mivel a moldvai csángók modern magyar nemzettudattal nem rendelkeznek, elsődleges identitásuk leginkább vallási jellegű. Ha azzal a kérdéssel szembesülnek, hogy „micsoda maga?”, akkor a válasz egyértelműen az lesz, hogy „én kátolik vagyok”. Persze az is megtette a hatását, hogy sosem voltak a magyar állam része, illetve komoly hatással volt rájuk a 19. század közepe óta tartó román asszimiláció. Napjainkra a teljes moldvai római katolikus közösség mintegy 15-20 százaléka beszéli az archaikus csángó nyelvet, a 80-85 százalék viszont teljesen asszimilálódott.

Az archaikus moldvai csángó falvakban Szent István ünnepe a búcsú miatt is fontos volt. Ekkor tartották a településeken a piacnapot, vásárt (a búcsú alatt ma is érthető a vásár is) itt lehetett különböző használati tárgyakat, ruhát, cipőt, lent, selymet vásárolni. A 20. században a csángó gyerekek itt ehettek fagylaltot először. 

A rendszerváltástól kezdve évente moldvai csángó csoport is részt vesz a budapesti Szent Jobb körmeneten. A moldvai csángó falvakban pedig számos Szent István-központú vallásos éneket őriznek. Legismertebb az „Ó, Szent István, dicsértessél,” kezdetű egyházi ének.

Ünnep – hiányérzettel

Bár a kitüntetések átadásakor és az ekkor szokásos beszédekben mindvégig érzékelhető volt az aktuálpolitikai tartalom,

Erre többféle magyarázatot is találhatunk: a nyári vakáció hangulatát, hogy ekkor nemigen találunk olyan iskolás gyerekeket, akiket ki lehet állítani szavalni (nem úgy, mint a márciusi vagy októberi rettegett iskolai ünnepségek alkalmával), vagy az ünnep félig karneváli, félig mégis egyházi jellegét. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a 45 éves kommunista uralom idején a társadalmi ünnepek vesztettek jelentőségükből, míg a magánéletiek felértékelődtek.

Az utóbbi években azonban egyre több az olyan megközelítés, ami igyekszik István személyét egy kevésbé dicsőséges formában ábrázolni (például a németek véreskezű „bérence”, aki rákényszerítette a lakosságra a kereszténységet, idegeneket szabadított a nemzetre stb.), míg  az is egy érdekes jelenség, ahogyan alakját igyekeznek komilfóvá gyúrni abban a szélsőjobboldali szubkultúrában, ahol a rovásírásnak, a táltoshitnek és a Szent Koronának egyaránt helye van.

– az viszont, hogy a „nagyokosok” a Várban melyik „haverjukat” tüntetik ki, nem érdekel senki, míg az, hogy „a Besenyei át tud repülni a Lánchíd alatt, na az már valami”...

Ami tehát a leginkább hiányzik augusztus huszadika szellemiségéből, az pont az, amiért életre hívták: a nemzet egységének kifejeződése. Egy olyan időszakban azonban, amikor az Országgyűlés elnöke előszeretettel rekeszti ki a társadalom egyik felét a nemzetből, ennek különösen fontos jelentősége volna.

CÍMLAPFOTÓ: Pikist