Magyarország olyan, mint egy szép fehér ing, amin van jópár gulyáslevesfolt

Újabb könyve jelent meg magyarul a lengyel Hunter S. Thompsonnak is becézett Ziemowit Szczereknek. A Via Carpatia témája különösen kedves számunkra, hiszen Magyarország történelmi határait járta be a sokszorosan díjazott író, hogy megpróbálja megérteni a magyar néplelket és a NER-t. Állítása szerint ráadásul sikerrel is járt, erről, a magyar-lengyel viszonyról és a kedvenc magyar városairól beszélgettünk vele interjúnkban.

Miért döntött úgy, hogy beutazza a történelmi Magyarországot? Eredetileg is könyvet tervezett?

Őszintén szólva nem az én döntésem volt, de tulajdonképpen minden út keresztülvezet itt, bárhova szeretnék eljutni Közép-Európába Lengyelországból. De mindig érdekelt az egész régió, Magyarország pedig egy különleges és nagyon fontos része ennek. Olyan része, amiről mindenképp érdemes írni.

Magyarországon valahogy nyilvánvaló járni lengyelként, nem is tudom, mikor voltam ott először. Ha a déli részén élsz Lengyelországnak, és utazol a környéken, akkor főleg – úgyhogy igazából az a meglepő, hogy nem írtam meg korábban.

Azért Oroszlány például így is meglepő település, hiszen még a magyarok sem nagyon utaznak oda.

Az egy baleset miatt volt, hiszen lerobbant az autóm. De valójában nagyon szerettem azt a várost. Olyan, mintha valahogy visszatámadna a kelet-európai melankólia.

De mivel sokat foglalkozom a környékkel, ismerem is a településeket, a balesetekre nem lehet egyedül számítani. Abból amúgy nem is Magyarországon történt a legtöbb, hanem a már Romániához tartozó részeken Erdélyben, ott mindig több lehetőség van ilyen kalandokra.

Magyarország, főleg a nyugati része már nagyon közép-európai: olyan, mint Ausztria, de hogy is fogalmazzak… Olyan, mintha egy szép fehér ing, amin ott van jó pár gulyáslevesfolt is.

Minél keletebbre és északabbra megy az ember, egyre bizsergetőbb lesz az egész, többvektorossá válik minden.

Jól láthatóan bele is szeretett a térségbe. Hogy magyarázná el, miért izgalmas ez a környék valakinek, aki nem érti, miért menne bárki mondjuk Szkopjébe?

Ez Európa egyetlen része, ahol mindent vehetek mindenhol, van cigi és alkohol a benzinkutakon. Kivéve persze pont Magyarország az idegesítő dohányboltjaival.

Közép-Európa már olyan, mint Nyugat-Európa, csak nem olyan unalmas. Új, felfedezhető, és minden van, amire szükségünk van Európából: mediterrán részek a régi Jugoszláviában, a csehek, magyarok és a lengyelek hangulata, és ott vannak a balti államok is.

Ez egy király régió, ami nagyon sokféle, és annyira elbaszott a történelme, hogy nem lehet megunni. Egyszerűen szeretem és jól érzem magam ebben.

A Via Carpatia nemcsak útikönyv, hanem valamiféle magyarázatkeresés is Orbán Viktor és a Fidesz rendszerének működésére és népszerűségére. Mit gondol, megértette?

Szerintem igen. De azért is, mert

ugyanazok az okok, mint Lengyelországban Jarosław Kaczyński és a PiS népszerűsége, vagy akár Vlagyimir Putyin felfutása kapcsán Oroszországban.

Szerintem arról van szó, hogy ezek a nemzetek a hidegháború után elfáradtak, és megelégelték, hogy meg kellett próbálniuk jó európaiakként viselkedni. Mindig bizonyítani kellett valamit valaki felé, el kellett fogadni, hogy mindent a nyugat akar elmagyarázni.

Az az egyetlen baj, hogy az erre adott válasz még rosszabb, mint hallgatni a Nyugatot.

Most abban a helyzetben vagyunk, hogy seggfejek vannak az egyik, és másik seggfejek a másik oldalon is. Mindenhol seggfejek vesznek körül, nehéz jó politikai döntést hozni.

Jarosław Kaczyńskit a könyvben többször is Orbán Viktor valamiféle kisöccseként írja le. Ennyire nagy különbséget lát kettejük között?

Orbán az okos seggfej, Kaczyński csak seggfej. Először Kaczyński tanult Orbántól, aki ráadásul nagy játékos. Magyarország nem nagy ország, de Orbán úgy viselkedik, mintha szuperhatalom lenne. Tudja, hogy kell kijátszani a lapjait. Nem erkölcsös, amit csinál, de hatékony. Okos, kegyetlen, cinikus, machiavellánus.

Kaczyński mellette olyan, mint Frank Drebin a Csupasz Pisztolyból vagy Clouseau felügyelő.

Bármit akar csinálni, az ellenkezője történik. Amikor fel akarta állítani Lengyelországot a térdeplésből, lerombolta a nemzetközi imidzsét, izolálta az országot. Amikor biztonságosabbá akarta tenni az országot, összeugrott az Európai Unióval, a NATO-val és az Egyesült Államokkal, mert olyan hülye volt, hogy azt hitte, a trumpi világ örökké fog tartani. Kaczyński semmit nem tud a nemzetközi kapcsolatokról, de nem is érdekli.

Olyan, mint egy tipikus lengyel fasz, aki ül otthon a mamuszában, eszi a kurva pirogját, borscsot eszik, és fogalma sincs semmiről, csak nézi a tévét. Mint azok a hülye nagybácsik, akiknek mindenre van kommentárjuk, amit a tévében látnak, és tudják, mi igaz és mi nem. Orbán ennél sokkal nagyobb figura.

Azért most mintha Orbán egyik fontos döntése is visszahullana az erős oroszbarátsággal, ez sem sérti a nagypályás imidzsét, főleg ahhoz képest, hogy Kaczyński követekzetesen távol tartotta magát ettől?

Ez az a helyzet, amit Orbán nem láthatott előre. A hintapolitika a nyugat és Putyin között működött, de Orbán elszámolta magát, mert nem gondolt arra, hogy Putyin el fog kezdeni logikátlan döntéseket hozni.

Azt nem mondom, hogy Putyin őrült, mert manapság már nem ismeri az őrületet a pszichológiatudomány, de már egy saját logika mentén gondolkodik.

Szerintem Orbán is meglepődött azon, hogy megtámadták Ukrajnát, ahogy Putyin is az ukrán ellenállás erősségén. De igen, Orbán most megszívta kissé.

Egyébként még mindig nyerhet ezen, ha vége ennek, és közvetíteni kell a Nyugat és Putyin között, de most nem néz ki jól, főleg úgy, hogy a magyarok és a lengyelek különösen megértők kellene hogy legyenek egy olyan országgal, amit lerohannak az oroszok.

A mainstream vélemény az, hogy a magyar és a lengyel rendszer nagyjából ugyanaz. Ön szerint vannak mégis különbségek?

Szerintem nem volt ugyanaz, de egyre hasonlóbb. Kaczyński felemelkedésekor tulajdonképpen magával akarta helyettesíteni a liberális demokráciát: leépíteni a független sajtót, a fékeket és egyensúlyokat, és minden helyére magát tenni, de arra nagyon vigyázott, hogy ő tiszta maradjon, és köze se legyen korrupcióhoz.

De amikor egy rendszer egy embertől függ, főleg, ha az egy olyan balfasz, mint Kaczinsky, akkor az a rendszer mindenképp korrupt lesz.

De még mindig nem ugyanaz a helyzet: még nincs nemzeti tőkésosztály, és a média jelentős részét még nem taposta el. De amit átvett, ott már pont az a hülyeség történik, amit a magyar és az orosz propagandában látunk.

Ön szerint véget vethet a magyar és a lengyel kormányok nagy barátságának az ukrajnai helyzet merőben más megítélése?

Orbán most olyan Lengyelországban, mint az a rokon, akit mindenki szeret, de most vacsora közben odaszart az asztalra, ezért egy ideig nem hívják meg. Most ignorálják, de Orbán egy igazi hős a PiS számára, és mindig is az volt.

Mindent megbocsátanak neki, szinte a Putyinnal ápolt barátsága az egyedüli, amit nem tudnak. Minta a barátod zombivá változna, és meg kellene ölnöd könnyes szemmel.

De ha látni fognak bármi változást, újra barátok lesznek.

Kicsit térjünk vissza a könyvére. Ebben még a Jobbik az ország radikális pártja, nyilván tudja, hogy azóta változtak a dolgok az ellenzéken belül. Hogy kommentálná?

Amikor ott voltam, már elkezdtek középre húzódni, de akkor még pár kérdés után előkerült a korábbi hangulat. De az már régen volt, és őszintén szólva nem hiszem, hogy egy politikai projekt tud annyira cinikus lenni, hogy ennyire álcázza a változást. Ugyanakkor amit láttam, akkor úgy tűnt, csak az öltönyöket cserélték le. 2-3 kérdés kellett, hogy megérkezzünk oda, ahol korábban tartottak.

Azelőtt nyíltak voltak: amikor beszélgettem Ózd polgármesterével, Janiczák Dáviddal, ő egyenes volt és nem hezitált.

Jelentős részt kap a könyvben Gyöngyösi Márton, aki mostanra kifejezetten Európa-párti politikusként viselkedik, ráadásul EP-képviselőként, de önnek még egész mást mutatott. Beszélt vele azóta?

Nem, de nagyon szeretnék majd. Akkoriban kifejezetten oroszpári agendát hallottam tőle, de nem tudom, mi változhatott benne.

Olyan volt, mint egy hardcore iszlamista, amikor ostorozta a nyugati liberális demokráciát. Fogalmam sincs mi változott, de ha tényleg megtörtént, az király, hiszen ezért küzdünk. De ilyen sikeres változást még életemben nem láttam.

Mi a kedvenc Budapesten kívüli városa Magyarországnak?

Azokat a részeket szeretem, amik nem annyira egyértelműek. Biztos nem Debrecent vagy Szegedet mondanám, hanem akár Ózdot. Tudom, hogy nem szép, de nagyon érdekes. Nem tudom, miért, de valami vibrál. De úgy általában ezt érzem Észak-Magyarországon a cigányfalvakkal, vagy amikor hirtelen Romániává változik az egész.

De szeretem Tokaj környékét is, ahogy a Bodrog a Tiszába folyik, és csak nézni kell. De Tatabányát is szeretem, bár fogalmam sincs miért, talán a turulszobor miatt. Vagy Kecskemét! A semmi közepén van, nagyon fura.

Ezeket szeretem, és persze azokat a városokat, amik már nem Magyarország területén vannak. Szerelemes vagyok Székelyföldbe.

De ha ki kéne választanom a kedvenc magyar városomat, az Szabadka lenne. Imádom, ahogy a balkáni hangulat vegyül a magyar építészettel és nyelvvel. A magyar határokon nagyon menő a kultúrák keveredése.

És van olyan város, ahova soha nem akar visszamenni?

Szeged. Olyan szép és olyan unalmas!

Azt biztos tudja, hogy áprilisban választások lesznek Magyarországon. Le tudja bárki váltani Orbán Viktort?

Orbán nem engedheti meg, hogy elveszítse a választást, de nagyon remélem, hogy elveszti.

KIEMELT KÉP: Leszek Zych