Micsoda az az EBESZ, ami a kormány szerint beavatkozna a választásokba?

A két részre szakadt magyar közélet egy dologban egyetért: az áprilisi választásokon csalni fognak, csak míg az ellenzék szerint az EBESZ ezt hivatott megakadályozni, addig a kormánypárti politikusok és megmondóemberek arról beszélnek, hogy az EBESZ megfigyelői avatkozhatnak be a választásokba. De mi is az az EBESZ? Egyáltalán hogyan néz ki a választási megfigyelés? Tényleg beavatkoznak a választások menetébe? Elmagyarázzuk!

Múlt héten derült ki, hogy több civil szervezet, illetve EP-képviselő lobbizására az EBESZ teljes körű missziót fog küldeni az április 3-i választásokra.

Mint az erről szóló cikkünkben megjegyeztük, az EBESZ alá tartozó Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) végzi a választási megfigyelést, és az előzetes felmérés eredménye után – aminek során az adott ország pártjaival, civil szervezeteivel folytatnak konzultációt – döntenek, hogy milyen missziót küldenek a választások tisztaságának ellenőrzésére. 

A rendkívül polarizált magyar közbeszédben két narratíva kezdett el versengeni a hír után: a Párbeszéd társelnöke, Szabó Tímea szerint ez „egy hatalmas pofon Orbánnak”, mivel eddig csak Bulgária volt az egyetlen EU-tagállam, ahova teljes körű missziót küldött a szervezet, míg például Varga Judit igazságügyminiszter arról írt Facebook-oldalán,

egy szabad, tiszta és demokratikus választást fog megfigyelni az EBESZ, ha csak a szervezet nem avatkozik bele a magyar választásokba, és látogatásuk ideológiai és politikai elfogultságtól mentes lesz.

Utóbbi hangot ütötte meg Szánthó Miklós, a kormány álláspontját gyakran helyeslő Alapjogokért Központ igazgatója, egyben a kormány által nemzetstratégiai jelentőségűnek minősített Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) elnöke is, aki azzal vádolta meg az ellenzéket, hogy politikusaik a választási csalás mítoszát építik,

míg a Magyar Nemzetben olyan cikk jelent meg, hogy 2006-os magyar választáson semmilyen megfigyelést nem folytatott az EBESZ – ami egyébként igaz –, és a szervezet valójában csak 2014 óta kritikus Magyarországgal szemben.

Aztán Szánthó Miklós az Origon közölt egy cikket, amiben az ODIHR-t az EBESZ „demokráciaügyi sóhivatalának” nevezte, az általuk küldött szakértők tudását megkérdőjelezve idézőjelbe tette a szót, majd azzal vádolta meg, hogy az EBESZ jelentése valójában „a baloldali pártok tollbamondása, a hozzájuk kötődő sajtótermékek és NGO-k duplafenekű álnokságaiból” állnak. 

De mit is csinál valójában az EBESZ? Hogyan néz ki a választási megfigyelés? Tényleg beavatkoznak a választások menetébe?

Elmagyarázzuk!

Mi is az EBESZ és hogyan működik?

Az Európai Biztonsági és Együttműködsi Szervezetet (EBESZ) 1975-ben alapították, jelenleg 57 tagállam mellett 11 partnerállam alkotja, amivel a legnagyobb páneurópai biztonsági szervezet. Az EBESZ soros elnökségét évente váltják a tagállamok között, tavaly Svédország, jelenleg Lengyelország tölti be a pozíciót, így

az EBESZ elnöke jelenleg a lengyel külügyminiszter, a Fidesszel jó kapcsolatokat ápoló PiS-ben politizáló Zbigniew Rau,

akiről egyébként Szijjártó Péter korábban úgy nyilatkozott, hogy nemcsak barátok és szövetségesek, hanem bajtársak is.

Az EBESZ sok mindennel foglalkozik a migrációtól kezdve a biztonságpolitikán át egészen a választások megfigyelésééig – utóbbit az EBESZ alá tartozó Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) végzi.

Fontos kiemelni, hogy a választási megfigyelésre mindig az adott ország kormánya kéri fel az ODIHR-t, amely a választás előtti előzetes felmérés után dönt, hogy milyen missziót küld az adott választásra – a magyar kormány még januárban hívta meg megfigyelésre a szervezetet, az ODIHR igazgatójával, Matteo Mecaccival januárban találkozott Szijjártó Péter külügyminiszter, majd a január végi előzetes felmérés után a szervezet úgy döntött: teljes körű missziót küld az április 3-i választásokra.

Az EBESZ oldalán részletesen kifejtik ezen az infografikán, illetve a választási megfigyelők kézikönyvében, hogy a különböző misszióknak kik a tagjai, mire kapnak mandátumot és a megfigyelőknek mik a feladatai (Egyébként a különböző feladatoknak különböző kézikönyvei is vannak, például azoknak, akik a kampányokat figyelik meg, de készült külön kézikönyv a hosszútávú megfigyelőknek, a médiafigyelőknek, vagy a választók regisztrációját vizsgáló megfigyelőknek is).

Alapvetően négy különböző missziót küldhet egy országba az EBESZ, sorrendben a legkisebbtől a legnagyobbig:

• választásszakértő-csapat;
• választási értékelő küldetés;
• korlátozott választási megfigyelő misszió;
• teljes körű választási megfigyelő misszió.

Ezen kiküldetések hossza és mérete eltér: alapvetően a legkisebb és legrövidebb kiküldetés a választásszakértő-csapat, aminek tagjai mindössze 1-2 hetet töltenek az országban a választások alatt és 2-3 előre felmerülő igényt vizsgálnak. Létszámuk 9-12, maximum 20 fő. Ilyen küldetéseket általában a tiszta, szabad és fair versenyes választásokra szoktak küldeni, például a 2021-es Bundestag-, vagy a cseh választásokat is így vizsgálta az ODIHR.

A választási értékelő küldetés ennél nagyobb léptékű, tagjai 2-3 hetet töltenek az adott országban, de a lényegi munkát a 10-12, maximum 20 fős törzscsapat látja el, amely a választás alatt és után a főbb választási kérdéseket kielemzik. Legutóbb például a 2021-es év harmadik bolgár parlamenti választására küldtek ilyen missziót (azelőtt korlátozott választási megfigyelő missziót küldtek áprilisban és júliusban is). Küldetésük rövid idejű, a választás előtt, illetve alatt a jogi keret végrehajtását, a jelöltek regisztrációját, a kampány, a választási viták rendezését, valamint a választási technológiákat vizsgálják meg.

Csak úgy, mint a választásszakértő-csapat, úgy a választási értékelő küldetésnél is csak minimális szavazókört tekintenek meg a helyszínen, a szavazatszámlálást átfogóan nem figyelik meg.

Megállapításaikat – csak úgy, mint minden egyes misszió végén – egy jelentésben összegzik, amiben leírják – ha van – a visszásságokat a választásról, emellett javaslatokat fogalmaznak meg a választással kapcsolatosan, ami az olyan apróbb megjegyzésektől, miszerint kevés fülke van egy szavazókörzetben akár odáig terjedhet, hogy a választási rendszer és annak megvalósítása szisztematikus választási visszaélésekre ad lehetőséget.

Ennél nagyobb volumenű a korlátozott választási megfigyelő misszió. Magyarországon eddig 2014-ben és 2018-ban küldött ilyen kontingenst az ODIHR, azelőtt 2010-ben a fentebbi választási értékelő küldetés volt, 2006-ban nem volt megfigyelés, míg 1998-ban és 2002-ben teljes körű választási megfigyelést küldtek. 

A korlátozott választási megfigyelő missziónál a 8-20 főig terjedő törzscsapat mellett

vannak ún. hosszú távú megfigyelők, akik a választás előtt már egy-két hónappal megkezdik a munkájukat az országban,

az előző csoportban felsorolt vizsgálatok mellett médiafigyelést is végeznek, illetve időközi jelentéseket is készítenek az ODIHR számára. 2014-ben például Magyarországon a 13 törzscsapat mellett 10 ilyen hosszútávú megfigyelőt küldtek (2018-ban 9+10 fő figyelte meg a választásokat). 

Csakúgy, mint a választási értékelő küldetésnél, ők is meglátogatnak több szavazókörzetet is, de túl mély megfigyelést nem folytatnak egy szavazókörben: általában csak körbenéznek, esetleg szót váltanak a helyi választási bizottság elnökével, majd tovább is mennek.

Ami még ezen a szinten újdonság, hogy a választás után sajtótájékoztatót tartanak, ahol a jelentéseik alapján beszámolnak az előzetes megállapításaikról és konklúzióikról,

majd a teljes választási folyamat megfigyeléséről szóló zárójelentést legkésőbb két hónap elteltével összeállítják az időközi jelentéseket összefogva és publikálják.

A legnagyobb volumenű, egyben legmélyebb megfigyelést egyértelműen a teljes körű választási megfigyelő misszió végzi. Az ilyenfajta misszióra többnyire ugyanaz igaz, mint a korlátozottra,

azonban a létszám a választás napján megnő: ekkor az ország méretétől függően akár 200 vagy 700 megfigyelő is érkezhet, akik kizárólag a választás napján végeznek megfigyelést és leginkább a szavazóköröket vizsgálják.

Például a 2013-as bolgár választások idején a 6,9 millió lélekszámú Bulgáriába 220 megfigyelőt küldtek, a 44,13 millió fős Ukrajnába 700 főt, míg Magyarországon 1998-ban közel 100-an voltak. 2002-ben nem küldtek rövidtávú megfigyelőket, akik kizárólag a választások napján végeznek munkát.

Ilyenkor nemcsak a központi választási irodát, illetve pár választókerületet vizsgál meg a 10-20 fős alapcsapat, hanem a legtöbb választókerületben jelen vannak a szavazás nagy részében.

Tényleg befolyásolná az EBESZ a választásokat?

Hogy ezt megválaszolhassuk, nem árt megnézni a választási megfigyelőknek készített kézikönyvüket. Ezt legutóbb 2010-ben adták ki, ez már a 6. verzió. 

Ebben pontosan rögzítik, hogy mit csinál egy rövidtávú, illetve egy hosszútávú megfigyelő, mik a feladatai az elemzőknek, illetve milyen viselkedési kódexet kell betartaniuk:

többek között a kötelességeik elvégzése során szigorú pártatlanságot kell tanúsítaniuk, nyilvánosan sosem lehetnek elfogultak, és nem avatkozhatnak be a választási folyamatokba,

illetve értelemszerűen be kell tartaniuk minden törvényt, ami az adott országban rájuk vonatkozik.

Minden következtetést személyes megfigyelésre vagy meggyőző, világos tényekre és bizonyítékokra alapoznak, nem kommentálják a médiát a választási folyamat kapcsán, és például a választási tisztviselőknek sem adhatnak utasítást, ha szabálytalanságot vesznek észre, akkor is csak felhívják arra a figyelmet, amennyiben az a megfigyelő biztonságát nem veszélyezteti.

A kézikönyvben külön rész szabályozza, hogy a médiával milyen kapcsolatot ápolhatnak: eszerint leginkább csak a misszió vezetője vagy a felelős tisztviselő szólalhat meg, míg a sajtó munkatársainak olyan általános dolgokról nyilatkozhatnak, hogy mi az EBESZ feladata, hány rövidtávú megfigyelő tartózkodik a választás idején az országban, ők mely országokból érkeztek, illetve nagyjából mennyi szavazókörzetet látogatnak meg a választás napján.

A kézikönyv kiemeli, hogy nem helyénvaló, ha egy megfigyelő a személyes benyomásait vagy megállapításait kommentálná, mivel azok csak az országos összképnek csak egy nagyon kis részére vonatkoznának,

és a hivatalos álláspontot a végső jelentésben közlik, amely több jelentésből készül el.

De mit csinál egy megfigyelő a választások előtt az országban?

Ennek ellenére megkérdeztük saját tapasztalatairól Kolozs Rolandot, aki megfigyelő-elemzőként maga is részt vett a 2018-as magyarországi parlamenti választás megfigyelésében.

Kolozs az Azonnalinak elmondta, hogy ő négy hétig dolgozott megfigyelőként a választáson heti hat napban, míg a választás hetében mindegyik napon.

Az ő feladata alapvetően a médiafigyelés volt, aminek lényege annyi, hogy vizsgálták, a különböző médiumokban mennyi percet vagy oldalt szentelnek a kormánypárti és az ellenzéki jelöltekre, illetve, hogy az adott szereplőt pozitívan, semlegesen vagy negatívan mutatja be az anyag.

„Az EBESZ nemzetközi munkatársai rendkívül tárgyilagosak voltak, és a lehető legobjektívebben, komoly távolságtartással kezeltek minden információt a kormánypártról és az ellenzékről is”

– meséli az Azonnalinak Kolozs, majd hozzátette, az még a tapasztalt nemzetközi elemzőket is meglepte, hogy „ebben az országban bizony teljesen elfogadott, hogy a kormánypárt totális propagandára használja a megjelenési felületeit” – amire egyébként a 2018-as választásokról szóló zárójelentésben is kitértek.

A jelentésben úgy fogalmaztak, hogy ugyan a közszolgálati műsorszolgáltató eleget tett azon törvényi kötelezettségének, hogy egyenlő arányban elosztva ingyenes műsoridőt nyújtanak a meghívott jelölteknek, azonban az

„M1-en sugárzott tájékoztatásban részrehajlást tanúsított a kormánykoalíció és a kormány iránt, amelyekről a tudósítások a hírműsorok 61 százalékát tették ki”; 

a kormánypártokról szóló tudósítások 96 szazáléka pozitív, az ellenzékről szóló tudósítások 82 százaléka negatív hangvételű volt, ami így összességében „ellentétes a közszolgálati műsorszolgáltató műsoraihoz való méltányos hozzáférésre vonatkozó EBESZ felé vállalt kötelezettségekkel, nemzetközi normákkal, továbbá aláásta a nyilvánosság »jogát a médiához való hozzáféréshez«”.

Kolozs emellett visszaemlékezett, hogy az általuk kigyűjtött adatokat táblázatba rendezték, majd ezekből az elemzők minden hét végére elkészítettek egy kvalitatív jelentést, ami összegezte az egész hét legfontosabb eseményeit, fontosabb megjelenéseket és a közösségi médiás kampányokat is –

aztán ezen részjelentések és információk képezték az alapját a választásról szóló zárójelentésnek.

Ugyan őt a választás napján nem küldték terepre, mivel ő akkor is a médiát figyelte, „de az biztos, hogy viszonylag rövid időt töltöttek [a megfigyelők] a szavazóhelyiségeken”, erre a feladatra eleve külön külső megfigyelőket vettek fel arra a napra.

Az EBESZ alá tartozó ODIHR megfigyelői szigorú szabályok szerint járnak el, ha valamely tagjuk pedig attól eltér, azt egyrészt azonnal kizárják a misszióból, másrészt a transzparencia jegyében jelzik a kormány felé is az incidenst.

Arról, hogy az EBESZ a 2014-es és a 2018-as parlamenti választások után milyen ajánlásokat fogalmazott meg a magyar kormány számára, illetve ezeket a kormány mennyire vette figyelembe, bővebben itt írtunk.

A cikk készítésében közreműködött Aradi Péter is.

NYITÓKÉP: Szavazó urnák a 2014-es magyar országgyűlési választásokon. FOTÓ: OSCE/Thomas Rymer (CC BY-ND 4.0)